Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám

1886-09-30 / 78. szám

„Békésmegyei Közlöny" 52. szám. 1886. i beszéddel üdvözölte. Utalt 10 éves főispáni múltjára. Kifejezést adott annak, bogy a megye az elmúlt 10 év alatt annyit fejlődött, mint régebben egy félszázad alatt sein ós miután ez nagyrészbeu ő méltósága munkássá­gának, fáradozásának eredménye, ezért hálát ós köszö­netet érdemel. Ennek ad kifejezést Gyula városa nevé­ben ós óhajtja, hogy az ünnepelt működése móg számos évre terjedjen. Szavait viharos éljenzés követte, mire a főispán meghatottan válaszolt. Válaszára egy régebbi múltra, arra az időre em­lékezett vissza, a midőn Gyula város polgársága őt a mindennapi foglalkozásából kiemelve képviselővé válasz­totta. Ezért bálára van kötelezve Gyula város lakossága iránt ós amidőn megköszöni a megemlékezést kijelenti, hogy mindenkor köteles-égének fogja tartani Gyula vá­rosa érdekeit előmozdítani. Ezután a főispán a megje­lentek éljenzése közben elhagyta a termet. Később a megyeház kisebb termében a megyei tisz­tikar tisztelgett. Jancsovics Pál alispán hosszabb be­szédben fejezte ki a tisztikar ragaszkodását, tiszteletét ós igazi szeretetét, melyet a főispán iránt érez, ki egy évtizeden át a tisztviselői kar bölcs vezére volt. A főispán őméltósága hosszabb beszéddel válaszolt Köszönetét fejezi ki a tisztikarnak a becses megemléke­zésért. Ha haladás észlelhető, a megyei adininistratió terén, abban nagy része van a tisztikarnak, amely ügy­buzgósággal ós szigorúan hajtotta végre a törvényeket. Ennek köszönhető, hogy a minisztériumban mindenütt arról biztosíthattál*, hogy Bókósmegye administratiója első helyen áll. Elvárja továbbra is a tisztikar nagy­becsű támogatását. Szavait viharos éljenzés követte. A megyei őszi közgyűlés. Bókésmegye törvényhatósági bizottsága őszi közgyű­lését f. hó 27-ón és következő napjain tartotta. Mint a tavaszi közgyűlésen, ugy most is a törvényhatósági hi­telintézet kérdése képezte a vonzerőt, s ha az érdeklő­dés nem volt oly nagy, mint a májusi közgyűlésen, oiégis 100 nál több bizottsági tag jelent meg a megye termében. Noha a tárgysorozat első pontjai a szokott félévi jelentésekkel a közgyűlés elejét nem ígérték „érdekessé" tenni, Jancsovics Pál alispán felszólalása, az elnöklő fő­ispán megnyitó beszéde után a helyzetet azonnal ünne pólyessé változtatta s midőn Fábry Sándor megyei al­jegyző a jelzett indítványt, melyet Haviár Dániel adott be felolvasta, a viharos éljenzés mutatta, hogy e kórdósben az egész bizottság érzelmeit tolmácsolta Szarvas város képviselője. A tárgysorozat első három pontjának tudomásvétele után következett a törvényhatósági hitelintézet kérdésé­ben beadott küldőttsógi jelentés tárgyalása. A vita korántsem állott oly magas színvonalon, mint a tavaszi közgyűlésen, a midőn Vidovszky János beszéde olyan erős hullámokat vert fel. E kérdés tárgyalásánál olyan különös képe volt e közgyűlésnek. Mindenki szorongva várta az eredményt. Szerettek volna gyorsan átesni ez ügyön, szavazáson. Hallgattak. Hallgatott ós nem szavazott dr. Ko­vács István sem, a ki evvel az ügygyei legtöbbet foglal­kozott ós fényes eloquentiával ostromolta mindig az alap­szabálytervezetet. Elvártunk volna tőle annyi erkölcsi bátorságot, hogy ha az alapszabálytervezet értelmében létesítendő hitelintézet ügyét a megye közönségére ve­szélyesnek tartja, azt az ő ismert szónoki tehetségével a megye szine előtt is elmondja ós egészen bátran nemmel szavaz. Yalóban egy olyan kiváló tehetséges férfiút mi nem irigyelünk a „lelánczolt Prometheus" szerepébea A vita erősebb ellentéteket inkább csak azon alaki kérdésnél domborított ki, midőn arról volt szó, hogy a tisztviselők részt vehetnek-e a szavazásnál. A közgyűlés tapintatát ós a tanácskozás komoly­sága iránti érzékét mi sem jellem i jobban, mint az a körülmény, hogy zúgással és „eláll" kifejezésekkel fo­gadta dr. Szemian Kálmán erős személyeskedő kifejezé­seit. Jellemző volt, midőn Szemian Sámuel higgadt, át­gondolt beszéde is elítélte a tárgytól való eltérést. Kiválóan érdekes volt a szavazás, melynek folyama alatt az érdeklődő sohasem láthata előre, mi lesz az eredmény? Ez most már ismeretes a megye közönsége előtt. A mi nem sikerült a tavaszi közgyűlésen, nem si­került ma sem: a javaslat pártolói nem voltak képesek a megye bizottságának a törvény által kivánt többségé­vel elfogadtatni az alapszabály tervezetet, daczára annak, hogy a javaslat ellenzői némi kellemetlen „meglepeté­sedben" is részesültek. Figyelmet érdemel, hogy jogászaink kezdve a gyu­lai törvényszék nagyérdemű elnökétől, mind a javaslat ellen szavaztak. S midőn a küldöttség által halottaiból feltámasztott alapszabálytervezet felett ismét necrologot írunk, emlé­keztetjük olvasóinkat lapunkban a májusi közgyűlést meg­előzőleg közölt czikkre, melyben helytelenítettük ós nem tartottuk eszélyesnek, czélszerüuek a megye elé vinni egy oly javaslatot, mely előbb társadalmi tóren megvitatva uem lett ós a mely nem állja ki a szakkörök kórlelketlen kritikáját. A felvetett eszme, a siker érdekében egyetórtőleg Mokry Sámuel indítványával óhajtottuk akkor, hogy vár­junk, hagyjuk érlelni a dolgot. Az események igazolták felfogásunk helyességét. # * * A közgyűlés tanácskozásáról tudósításunk a követ­kező : Első nap. Pontban 10 órakor megjelent a székház termében Be­liczey István főispán ós az ülést meguyitoltnak nyilvání­totta. Mielőtt a közgyűlés a tárgysorozatban feltűntetett napirendre áttért volna, Jancsovics P&l alispán bejelenti, hogy törvényes időben egy uj iuditvány adatott be, mely felhívja a megyét arra, hogy ragaszkodas.mak és örömé­nek jegyzökönyvdeg adjon Kifejezést azon alkalomból, hogy egy évtized mult el a^ota, mióta a főispán a megye kor­mauyzatának ólén áll. A Haviár Dániel által beadott ezen inditváuy felolvasása utáu tárgyalás alá vétetik. Indítványozó ajánlja indítványa elfogadását, utalva arra, bogy az ujabb fejlemények, különösen az uj közigaz­gatási törvény hazánkban a vármegyére nézve ujabb for­dulatot létesített, az említett törvónyezikk intézkedései a vármegyék önkormányzati jogait osorbitották, a mennyiben a központosítás elvei érvényesülnek a törvényben. Ezt a törvényhozás bölcsesége jónak látta megtenni, habár szóló azt nem helyeselte, de honpolgari kotelössóge a törvénye­ket tiszteletben tartani, a hatósagokat tamogatni, a törvé­nyek elveinek, rendelkezéseinek végrehajtásában. Az a törvény terjed ki a főispáni méltosagra is, mely ezelőtt bizalmi állas volt, de ezentúl a főispáni móltóság a me­gye kormányzójává, első tisztviselőjévé idomíttatott át, oly hatáskurrel ruháztatvau fel, hogy egyes rendk vüli esetekben beavatkozással bír, intézkedhetik, rendelkezhetik ellenőrzési kötelességéből kifolyólag. A közigazgatas; tör vényhozás tekintetében ezen forduló ponton állunk, de másrészt a lőispaui székben móg most is örömmel üdvö zöljük azon férfiút, ki 10 óv óta vezeti a ni egy­kormányzatát és sikeres munkálkodását, fárado/.asát 10 ev ota a vármegye lakosságának javára fordítja, kt a varme­gye ugy tanügyi közigazgatási ós közmunka ügyei­ben a lehetőségig mindent elkövetett arra, hogy a megye lakosságának szellemi és anyagi jóllétét előmoz­dítsa. A hízelgő szót, moly a magáneletb n az illető lel­kületére alkalmazva jogosult lebet a közélet terén hely­teleníti alavalónak tartja Másfelől szóló nem tartozik azon erős, nagy párthoz, melynek kifolyasa a kormány és melynek teljes bizalmat bírja a főispán : mindezek szem­mel tartasaval azonban el kell ismerni, hogy ez alkalom­mal 10 év után a megye kormányzatának eién, sajat em­berünket, sajat fiunkat üdvözölhetjük, ki 1876 b;»n a megye szine eiótt jelentette ki, hogy a demok­raczia elvei alapján igyekszik a varaiegye közönsé­gének jóllétét lokozni. Ezt megtette a lehetőségé­hez képest, oda működött, íáradott, küzdve a lezdet ne­hézségeivel s különösen a kóziekedes teren oly eredmé­nyeket ért el, melyre más alig iett volna képes. Ajanlja indítványa elfogadását. A köz jyüles egyhangúlag, általános lelkesedós mel­lett hozzájárul Haviar indítványához. Elnök az indítványt köszönettel fogadja ós midőn a közgyűlés kegyeibe aj.m ja magat, kéri tovabbra is támo­gatásit, kijelentve, hogy ezután is legfőbb feladatanaü fogja tekinteni a megye érdekeit előmozdítani A közg) ülés ezután áttér a tárgysorozatban közölt napirendre. Olvastatik az alispán felévi jelentése ós a számonkórö szék jelentése, melyek tudomásul vétetnek. A közigazgatási bizottság félévi jelentése, miután a lapo^ bau már közölve volt, a szokott módon felolvasottnak vétetik. Az 1887. évi katonai elszallásolá-i pótadó ügyében a közgyűlés a régi szabályrendeletet megerősíti. A közgyűlés ezután áttért a küldöttsógi jelentésre a törvényhatósági hitelintézet kérdésére, ezzel kapcsolatban a hitelintézet alaptőkéjéül szolgálando 5»/„ megyei potadó feletti határozásra. Első felszólaló Karassiay István volt. Miután nézete szerint az alapszabály tervezet módot nyújt arra, hogy a megye kozőusage oicso hitelre tegyen szert, társai nevében is keri a közgyűlést, hogy a kül­döttség jelentése alapján fogadja el az indítványt. Fábry Károly hosszabb és folyékonyan előadott beszédben ugy pénzügyi, mint jogi szempontbol kifogásol­ja a létesítendő hitelintézetet. Az első kifogása az, hogy a hitelintézet váltókő csönre van alapítva, tehát a hitel azon ágát műveli, mely a legveszedelmesebb, mert a vál­tó leszámítolást alig lehet sikerrel müveim oly helyen, hol a viszonyokat, melyek hirtelen váitozi a <, figyelemmel nem kísérhetik. Megszavazna a hitelintézet letesitó-ét, ha garantiroznák, hogy 6°/ 0 lesz a kamatláb maximuma de ezt nem lehet, mert a betétre 5°/ 0-ot kell adni, á°/ 0-ot a költségre és risic >ra s igy a kamatláb legalább 7°/ 0 volna, mi által nem érheti el czélját mert a vidéki pénz­intézetek is 7--8°/ 0-ra adnak kölcsönt. Utal arra, hogy a gazdákon nincs segítve három havi váltókölcsőnnel, s mi­után jogi szempontból leketetieuuek tartja, hogy a megye, 1 melyet hatóságnak tekint, pénzügyietekkel foglalkozzék ós mint ilyen bejegyezhető legyen, az indítványt el nem fo­gadhatja. Beliczey Rezső nemért egyet előtte szólóval; mfrt ha állán <k is azok, a miket a hitelintézet e'len l'elhozott, alkalmat kell nyújtani a bizottsági tagoknak arra, hogy a küldöttsógi többség bebizonyíthassa a kezdemenyezós élet­revalóságát. Osak igy lesz megnyugodva a lakosság, mely­nek hitelviszonyain javítani kell; mert ha az egész iigy nem üdvös, nem életre való, a kormány ugy ís el íogja vetni. Tatay István ugyan ezen szempontokból járul hozzá az indítványhoz: Haviár Dániel: Szerinte oly fontos az ügy, me­lyet a küldöttség a m°gye szine előtt felvetett, hogy azon csak ugy átsiklani a megye bizottság előtt, nem látná sem indokoltnak, sem tapintatosnak. Nemcsak arról van szó, hogy magunkat megterheljük, ha^iem arról, hogy magunknak olcsó hitelt eszközöljünk. Szóló nem in­dulna ki abból, hogy a megye tegyen kísérletet azzal, hogy fogadja el az indítványt, terjessze felj eldöntés vé­gett a kormányhoz, mert azért van bizonyos fokú önkor­mányzata a vármegyének, hogy a felett, mit helyesnek tart határozzon — a mennyiben hatásköréhez tartozik. De nézete sze'int a törvény értelmében a vármegye illetékes­sége körét túllépi, ha saj »t czége alatt pénzintézetet létesít. A. t rvónyhatóságokról szólló törvény hármas feladatot ru­ház a megyére, de pénzintézet létesítése egyik alá som vonható. A törvényhatósági pénzintézetet ő sem tartja be­jegyezhetőnek. — Hangsúlyozva volt, hogy a szegény nép érdekében állíttatik fel a pénzintézet, de az bi onyos hogy a várm?gye sem adb*t pénzt, ha nem lát elég ga­rancziáf, akár vagyonában akar személyében, mert annak is egész szigorral kell eljárni a hitelképess g elbírálásánál. Utal arra, hogy a kamatláb nem lehet mindig egyforma, példakép említi, hogy az angol bank a májusi közgyűlés, ota l°/o-al emelte a kamatlábat. Meleg védelme alá veszi a takarékpénztárakat, kijelenti, hogy a Fáy András által alapított I. hazai tarakrókpéuztár ós a megyei pénz­intézetek mind a közönség jóllétének emeltyűi voltak, mert akkor, mikor azok létesültek, oly magas kamatlab mellett dolgoztak a magán emberek, m-ly csak azóta nem ismeretes, mióta pénzintézeteink alakultak. Magát a pénz­bőséget, abstracte véve nem tartja valami nagy áldásnak, s utal e tekintetben e század elején előfordult devalváci­ókra, s az ezek után következett valságokra Különben is a megyében felállítandó B bankinellókhelyen, melyekre a küldöttsógi tagok még juliusbau nem is számítottak, a hitelt kereső közönségnek lesz alkalma olcsó hitelre *zero tenni. Azért is nincs semmi ok arra, hogy a felujprült ag­gályokkal, kocz áz'.ttal bemenjünk a hitelintézet 1 sesitó­sóbe, melyet politikai szempontból is ellenez, mert meg" adná a lehetőséget arra, hogy az esetlegesen nyilvá­nuló tisztviselői önkény megakadályozza az egyéniségnek, a polgároknak természetes alapon való fejlődését, és aláz­kodó, hunyászkodó közönséget nevelne. Végül figyelmez­tet arra, hogy ha á!lna is az, hogy a takarékpénztárak kizsákmányolnák a népet, azt társadalmi verseny utján kellene megakadályozni. — Nem fogadj* el az indítványt-. Dr. Szemián Kál m á n kij lenti hogy előtte szóló még most sem győzte meg arról, hogy a tervbe vatt hitelinté­zet be nem jegyezhető. E tekinteten hivatkozik a nagybá­nyai városi péi zintézet pé'dájára. Nem látja be, miértne le­hetne a varmegye váltótulajdonos, miért nem számitoltat­hatna le váltókat, midőn törvényszerűen ingatlant szerez­het, telekkönyvi jogokat bejegyeztethet. A mi a pinzügyi részt illeti, a létesítendő pénzinté­zetnek épon az vo na c .élji, h>gy a változó kamatlábra volna tekintettel, a mit a mostani pénzintézetek figyel­men kivul hagynak, mert ők 5%-kal szedik b a nép lil­lóreit, és azonnal kiadják 8%-ra, a mit uzsorának tart. A mi a politikai aggályokat illeti, miután a tisztviselők vá­lasztott emberek lesznek, alkalom nyilik olyanokat válasz­tani, kikben meglehet bi'.ni s ha még is lesznek visszaélé­sek, módjában áll előtte szólónak, azokat ókesszólásával ostorozni. G-öndöcs Benedek nem kiván a népre uj ter-, heket róni, de épen a szegény nép érdekében óhajtja hogy a közgyűlés az 5% pótadót ós a hitelintézet létesi­táset önzetlenül szavazza meg. Szólásra senki sem jelent­kezvén, következett volna a szavazás. Haviár Dániel a kérdés feltevéséhez kiyáu szólani ós iuditvanyozza, hogy a tisztviselők e'. alkalom­mal ne szavazzanak, miután itt uj állások rendszeresíté­séről van szó. Ebből hpsszu vita fejlődött ki, mely Dr. Szemián felszólalásáv-1 erős személyeskedésre ment át. Később Keller Imre, Oláh György és Szemiáu Sámuel fel­szólalásai utáu a közgyűlés elhatározta, hogy a tisztvise­lők a szavazásban részt veheti.ek. Az elnök ezután feltette a következő kérdést: elfo­gadja-e a közgyűlés a törvényhatósági hitelintézet ügyében benyújtott küldöttsógi jel-ntóst a 'kivetendő pótadóval, igen vagy nem? Következett a névszerinti szavazás, melynek ered­ménye az volt, hogy igennel szavazott 65, nemmel 35 bi­zotts gi tag, mitek folytán elnöklő főispán kihirdette a határozatot; a javaslat, miután a pótadu megszavazásához a törvény a jelenlevők */,-dának hozzájárulását kívánja, a a/« többségből pedig o szavazat hiányzik, ezennel elej­tetik. E határozat kihirdetését a javaslat ellenzői éljenzés­sel fogadták, mire az elnök d. u. 1 órakor az idő elöre­fialadottdaga miatt az első nap tanácskozásait be­fejezettnek Dyilvanitotta. Második nap. Folyó hó 28-án Kedden az elnöklő főispán a már igén kevés számú bizottsági tag jelenlétiben nyitotta me^ a. közgyűlést.

Next

/
Oldalképek
Tartalom