Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám

1886-01-28 / 8. szám

B.-Csabán, 1886. XIII. évfolyam, 8. szám. Csütörtök, januárhó 28-án. Politikai, társadal ni, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelen hetenként kétszer: vasárnapés osiitörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: helyben liizlioü hordva vigy póitán bénnaitve kiillve '. Egész évre Fél évre Évnegyedie S írt. 8 n 1 . 60 kr. Lapunk íjvnir% hirdetésed felvételére fel van jogosítva : HVASENSTEIN és VOGLER ezég, Béos, Práza. Budaoesten; Németorsaág és Svájca minden fővárosaiban is vétetnek fel hirdetések. Szerke «ztősé$ : APPONYI-utoza, 891. számú ház,hová alap szellemi részét illető inmdan közleményt ozimezni kérünk. HLiad.0 Hivatal: Sishi'l-utoza, 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. figyes saám ára 10 kr. Kapható a nyomdában és Lepage Lajos ur könyvkeresiedésében Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „N y i 111 é r"-ban egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyom dájában és Biener B. ur nagytőzsdéjében. Ugyanitt hirdetések is elfogadtatnak. Vidéken a póstahiva lóknál 5 kros poitautalvinyayal lehet előfizetni. A hirdetésekért járó tfstaeg helyben fizetendő. A takarékpénztárak reformja. A magyarországi hitelintézetek országos egyesülete megkezdte Működését, munkálatai, különösen vidéki pénzintézeteinkre, lontos és nagy horderejűek. Egyes pénzintézetek ellenezték a pénzintézetek országos értekezletét és az országos egyesület megalakítását. Nem kutattuk ennek motívumait és nem kutatjuk ma sem. De miután az országos értekezlet tényleg megtartatott és azon a hitelintézetek országos egyesülete megalakittatott, azt hissjzük, ho^y az ellenzék, azaz fináncziákkal foglalkozó komoly íérfiak, számot vetettek egy bevégzett ténynyel és a meddő ellenzékieskedés helyett, inkább figyelemmel kisérik az országos egyesület működését és ha azt látják, hogy valóban országos érdekekkel foglalkozik és ilyeneket megoldásra is vezet, az egyesületet a magok részéről is támogatni fogják. Másik megjegyzésünk sokkal rövidebb, de annál fontosabb. A kik azt hitték, hogy a hitelintézetek országos egyesülete nem egyéb, mint társadalmi társulás, azok más meggyőződésre jutnak, ha kiemeljük, hogy a hitelintézetek országos egyesületének alapszabályait nem a belügy-, hanem a kereskedelmi miniszter hagyta jóvá. Ezek után áttérhetünk tulajdonképeni tárgyunkra. A szomorú hírre vergődött esaczai eset, alkalmával, nem haboztunk kijelenteni, hogy ez az ujabb eset megrendítette a bizalmat a vidéki pénzintézetek iránt. Ha a jogászgyálés ez eset után tartja üléseit, aligha oly simán került volna le a napirendről a takarékbetétek kér dése. Annak idejében mondottáktehát, hogy a bizalmatlanságra nincs ugyan ok, mert csalók és sikkasztok ellen nem biztosithatja magát egyetlen pénzintézet sem, de ha egyszer a közvélemény felháborodik, akkor hiába küzdünk argumentumokkal, tényekkel kell bizonyítani, hogy a pénzintézetek betevő föleiket, legalább más természetű veszélyek ellen megvédeni szándékoznak. Ugyanez alkalommal mondottuk, hogy a pénzintézeteknek van már egy orgánumuk, mely a feladat teljesítésére a leghivatottabb és ez az országos egyesület — ennek kell kezébe venni a kezdeményezés szerepét. Teljes megelégedésünkre szolgál tehát, hogy az országos egyesület választmánya már első ülésében foglalkozott e kérdéssel, illető. • • ' Vil;leg felvette a takarékpénztárak reformjának ügyét. A közvélemény tehát meg lehet nyugtatva, mert a takarékpénztári reformot megpendítette a kereskedelmi államtitkár, — ha lehet e kifejezést használni: a pénzintézetek legtöbb hatóságának képviselője — és a megoldás szükségét elösmerte az országos egyesület választmánya, tehát elösmerték takarékpénztári igazgatók is. A választmány határozata abban kulmU nál, hogj törvényhozásilag kell rendezni a takarékpénztári ügyet, ha a reformot az intezetek maguk nem kezdeményezik a törvényhozási intézkedés behozatala előtt és tekintve azt a körülményt, hogy a vidéki bank^ intézetek ós takarékpénztárak szervezete között alig van különbség, magától érthető, hogy az alkotandó törvény intézkedései a bankintézetekre és szövetkezetekre is ki lógnak terjedni. Lássuk különben mivel foglalkoznaka vidéki takarékpénztárak és bankintézetek. Kölcsönöket adnak jelzálogra, leszámitolnak váltó* kat, nyújtanak személyes és zálogelőlegeket és különösen óriási takarékbetétek összegyűjtésére törekszenek, melyek az intézet saját vagyonát gyakran tiz-tizenkétszer meghaladják. A „BMESMEGYEl KÖZÖNY" TÁRMAJA, * ... Egy hiteles tanú «tárgyilagos» bizonyítéka. Rajz a fővárosi életből. — írta: Nagy Gé*a. — (Vége.) „Szegény Málvin báf semmit sem értett a dologból vekm nevetett, a mire nagy szükség is volt Talán erezte, hogy most vagy megmenekülünk vagy elveszünk, a szerint a mint jót Vagy rosszul tud nevetni. Ekkor a férj elibe álltam a ki e tavaro^ komídiáb an majd eszét veszté — és kíváncsian kérdem tőle: „És te Tónikám nem hallottad volna ezt a mulatságos kis történetet ?" „Tóni csak nézett és még most is azon bölcs üitbea volt. hogy bjlondá akarjuk tenni. Nagy nehezen nyögte ki, hogy, nem hallotta. „No, ha nem hallottad, hát elmondom neked is." Volt egyszer egy férj a ki nagyon féltékeny volt szép kis feleségére, bár az erre semmi okot sem szolgáltatott, da<czára hogy hódolóinak száma egy légió volt, a kik közül nem <egy lángolt ugy titokban a szép asszonyért „Volt neki egy nagy majma is a többek kőit. Ez a 'nagy bolond majom sok vig pereseket szerzett a házastársaknak és néha a vendégségnek is ezotikus mozdulataival, tudákos pislantásairal s főképen kiváló utánzási képesságévei; határozott talentum volt, azt mondhatom. sEgy este a fiatal férj a klubból haza jővén, első dolga veit feleségéhez bemanni. A mint a kis szalonba belépett alig tette le kalapját, a nagy majom mellette termett ós elkezdte kabátját ránczigálni, ez altal magára akarván vonni gazdája figyelmét, a mi sikerült is. Essor a majom a sárga selyem fauteilleben üldögélő asszonykához sietett s egy neki vadult szt-relmes módjára térdre vágta magát előtte és karjait kitárván szinte szerelem vágyó pislantásokat vetett a szép asszonyra » ki megzavarodott és elpirult egy kissé. A férj természetesen — amúgy is hajlandi levén a gyanúra — rögtön kitalálta, hogy mit utánoz a majom, és egy kétségbe esetten megvető tekintetet vetvén felségére, mint egy őrült az ajtónak rohant. A szép asszony pedig irgalmatlanul elrémült, hogy mi lesz most már ebből?, és szorongva Kiáltott rá férjére, hogy forduljou vissza az Istenért, várja meg a végét, ne tegye mind kettőjöket szerencsétlenné; — a kétségbeesett hangnak, — melyben a méltatlanul bántalmazott ártatlanság segélykiáltását. vélé hallani a férj — nem állhatott ellent s visszafordult az ajtótól, bizonyos reményteljes kivancsisággal lesve a majom mozdulatait. Az mind csak a felesége előtt térdelt kétségbeesetten verve a szive tájékát, közbe busán nyöszörögve ; majd egy lemondásteljes tekintetet vetve a szépasszonyra ós fejét, bánatosan lecsüggesztvén felállott és egy kézcsók után szomorúan vette a férj kalapját s kitámolygott az ajtón, mint a ki nem bir iszonyú fájdalmával. A fiatal asszony egy kérdő tekintetei vetett férjére, melyben hűszerelem ős gyöngéd szemrehányó váltakozott ós a férj boldogan é? szégyenkezve zárta karjai közé ártatlanul gyanúsított kis feleségét szivéből bocsánatot kérvén tőle, a mit egy forró csókban meg is kapott. „A mese előadása közben valódi művészettel illusztráltam ajra a mijom szerelmi vallomását, ugy hogy Tóni majd eldőlt a nevetéstől; Malvin is lelkéből kaczagott és hálás tekinteteket vetett rám, hogy ugy kisegitém őtet is a retteae tes helyzetből. „Magam is bámultam a siker felett éa szívesen megsra* vaztam volna magamnak egy szob'ot eme rögtönzött művészetemért. r „Te kókler* — fordult felém Tóni, a kaczagástól még most is könnyezve — majd megijesztettél. Nagy bolond ez az Ervin ugy-e Malvinkám ? Ki is tette volna feljegy törvényszéki hivatalnokról — & ki örökösen azokkal a sötét büntető paragrafusokkal foglalkozik — hogy agy tönkre tudja nevettetni az embert.* i „Nem gondoltad talán, hogy a feleségedet akartam elbolonditani? Mi? kórdóm. „De bizon olyan formát gondoltam, a mint beléptem. Azt csak megengeded, hogy a helyzetet nem igen lehetett félre magyarázni Na de megbocsátom neked a jó viczczedért a rémületet, mit az imént okoztál nekem.* Azóta természetesen ritkábban látogathatom meg Malvint s akkor is nagy elővigyázattal ... Ezt a majom mesét nem lenne tanáesos ajra ugy előadni; különben sem volt már az alkalmazható. „Igy menekültem én meg akkor lélekjelenlétem segítségével a legveszedelmesebb helyzetből. Elismeritek azt hiszem, hogy remek egy müvelet volt? (Néhány simogatás az antik orron.) .Pfuj Ervin! szégyeld magad — szólalt meg Zingei Nusi — jóbarátaiddal ilyet elhitetni akarni, hogy akad a föld hátán olyan bamba férj a ki inkibb higyjen a két fülének, mint a két szemének." „No Ervin ez hihetlen abszurdum! — Hiában simogatod az antik orrod I — E/t bizonyosan hagymázos deliriumodban álmodtad! Hitelesebb tanút 1 Hitelesebb tanút az orrod iái Erviul hangzottak a különböző kételkedő és gúnyos felkiáltások.