Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám
1886-08-26 / 68. szám
B.-Csabán, 1886. XIII. évfolyam, 70. szám. Csütörtök, szeptemberhó 2-án. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelen hetenként kétszer: vasárnap és osiltörtökön. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve Egész évre 6 frt Fél évre . . 3 „ Évnegyedre . 1 „ 60 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : HAASENSTEIN és VOGLER ezég, Bées, Prága, Budapest, Németország és 6 váj ez minden fővárosaiban is vétetnek fel hirdetések. Szerkesztőség: Apponyi-utcza, 891. számú ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt ozimezni kérünk. Kiadóhivatal: Kishid-utcza, 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. Kapható a nyomdában és Lepage Lajos ur könyvkereskedésében Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „N y i 1 tt é r"-ben egy sor közlési dija 25 kr. / Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyomdájában. Ugyanitt hirdetések is elfogadtatnak. Vidéken a postahivataloknál 5 kros postautalványnyal lehet előfizetni. A hirdetésekért jaró összeg helyben fizetendő. Vendégeink. Ismét voltak vendégeink. Tiszteletre méltó kedves vendégek, a tanügy kipróbált derek harczosai, az oktatás buzgó apostolai időztek falaink közt azon alkalomból, hogy a bókésmegyei tanitóegylet tegnap 10-ik közgyűlését tartotta városunkban, itt, a hol 10 evvel ezelőtt alapíttatott. A kitartás, melyet fennállása óta kitűzött czéljai utáni törekvéseiben tanúsított, reményt enged arra, hogy ujabb 10 óv fog következni az első után, hogy azt a tért, melyen az egyesület mozog, az eddigi ós ujabb irányokban is lankadatlan buzgalommal tovább fogja művelni, hogy azt az összekötő kapcsot, melyet eddig a különböző hitfelekezetü, tartózkodási helylyel biró tanítók között képezett, erősebbe teszi ós kiterjeszti mindazokra is, a kik a részvétlenség kényelmes párnáin pihentek eddig s kiket a 10 év tekintélyes munkahalmazára, sokoldalú sikerére vetett visszapillantás meggyőzhetett arról, hogy a vállvetett törekvés könnyűvé ós kellemessé teszi a diadalt. Közéletünkben mindenütt, nemhogy szűnne, de még mindig terjed és nagyobbodik a kedv az egyesületi tevékenységre s ha e jelenség nagy horderejét tekintjük s szükségességét hangoztatjuk, bár sok ábránd szétloszlása, sok, látszólag jogos várakozásban való csalódás kapcsolódik hozzá a közelmúlt evekben, arra igazoló okot éppen abban a körülményben találhatunk, hogy az esztendők hosszú sora sok egyletet temetett ugyan sírjába, de sokban fokozta az életerőt is, az ellenálló kepessóget, a munkálkodásban való tervszerűséget, hatályosságot, is. S ezek közé számithatjuk méltán a békésmegyei másfélszáz tagot számláló tanítóegyesületet is. Az a társadalom, a melyben van életrevalóság, mely önerejéből, szabad elhatározásából mozog, alkot, előre tör, melynek erős alapjain a legkülönfélébb intézmények nagy száma is meg tud állani, bizonyára ép és egészséges, nagyrahivatott és a jövőbe biztos kilátásokkal tekinthet. S éppen a nevelésügy az a tér, melyre nézve a legörvendetesebb eredményekre nyit kilátást, ha a társadalom öntevékenységére számithat, mert Angolország példája mutatja, hogy azon szervezetek oktatásügye a legvirágzóbb, a hol a polgárok nem mindent várnak a hatóságoktól, hanem erős kézzel, áldozatkészséggel s törhetetlen buzgalommal maguk ragadják meg, segítik előre s juttatják virágzóbb állapotba a közügyeket. A békésmegyei tanitóegylet, a midőn tagjai sorába fogad nagy számú laikust is, fokozta ós fokozza ezután is az értéket a közönség körében a nemzetünkre nézve oly nagy fontosságú köznevelés ügyében való részvétel iránt s igy nemcsak közvetlenül az iskola érezi nagy jótékony hatásait, hol a jobb módszerek, az öntudatosabb eljárás meghonosítása által a jövő nemzedék boldogságának ós hasznavehetőségének alapjait rakja le, hanem használ a társadalomnak is, mert hozzá járul európai színvonalon való emeléséhez, hogy ténykedésével a szabadság nagy kincsének értékesítésére megérjék és méltóvá legyen. A tanító munkássága csendben folyik, szerény, majdnem igénytelen, de a társadalom nagyon szóles részéiben érezteti hatását. Tévedései káros következmények egész sorozatát idézhetik elő, okszerű tevékenysége jótékony hatások gazdag forrásává lesz. Nem lehet tehát se előtte, se a haza bármely polgára előtt közönyös dolog, minő irányok szolgálatába áll, minő vezérelvek, minő érzület vezetésére bizza magát. A társadalom maga legjobban tudja mire van szüksége, milyen szellem ápolása a gyermekvilágban válik neki javára: közvéleménye tehát a tanítósággal kell, hogy eleve érintkezésbe hozassék. A nemzeti élet erősödésének sok követelménye van, kulturank fejlődése folyamán mind jobban szaporodnak a feladatok, a tanítóság ismerje meg ezeket közvetlenül ott, a hol jelentkeznek, a megoldásuknak szükségessége legelőször válik nyilvánvalóvá magában a társadalomban, mely tehát ne zárja el magát tőle, melytől, ha öntudatosságra ébredt, elvárható, hogy legalább rokonszenvével támogassa azon mozgalmakat, melyeket kebelében A „BÉKÉSMEGY1I KÖZLÖNY" TÁUMÁJA. Alomfej tés. Szép este volt — szelid zephir Jart át virányon réteken, Szivem nyugtot nem lelt sehol . . . . Bolygásra szánt a végzetem. Bolyongva jártam szerteszét, És mintha titkos látomány Vont volna egy kis lak felé, Lakod felé, te drága lány. S ime, mely égi, tünemény ! . . . Mint felső lény tűntél elém — Elandalító hangodat Aeol — zenének képzelém .... Emlékezel ? . . . Kapud előtt Elmondád aztán álmodat? . . . Sebzett szivemre ír vala Minden csekélyke gondolat. Én is gondoltam szépeket, De szó ajkamra nem jöve; Pedig ez álom meghatott Szivembe sóhajt ültete . . . Előtted álltam — ugy mondád — Fegyvert ragadtam hirtelen, Magamra szegzém, hogy legott Eloltsam gyászos eletem. De bámulat 1 — a vad golyó Feléd repül s megszelídül, S kicsap belőle hosszú lánez, Mely átkering karod körül. S oly hévvel átkarolt e lánez, Miként á kéz. mely él s érez . . . S tudod ez álmod mit jelent ? Borús álmodnak titka ez : Golyó jelenti érzelmem . . . S a láncz, mi téged átkarolt, Ez érző végtelen nagy láncz, Hűségem tiszta Képe volt. Világhy Miksa. A hab regéje. Ott jártam a hegyek közt. Az illatos aetherben száz és száz csalogány dala hangzott, a fák lassan bóbiskolva hajtogatták leveleiket s az erdei kis virágok kelyhöket tárták a dönögve röpkedő bogárnak. Lenn a völgy ölében voltam. Magas, égig meredő sziklák itt is, ott is, cserkoszoruzta fejeiket büszkén emelve fői, mintha mondanák „ember mi parányság vagy." Magas szikla falak, belepve százados mohával, melynek mindenike, egy-egy rege, a világ életéből, a teremtéstől kezdve a mostani nyüzsgő, pezsgő századig.J Egy kis paradicsom e völgy. n. néma elzárkózott sziklák aljában, melyek mit sem árulnak el, ott osaosog ott fecseg az örökké siető kis patak, pajkos habjai kaozéran játszanak a vizbe nyúló lü szálakkal, körül ölelgetik, megcsókolják, s aztán sietve odahagyják, pajzánul kergetve egymást, könnyedén sikamlanak tovább . . . tovább .. . Bámultam a természetet. Leheveredtem az illatos gyepre, kis ártatlan virágok kelyhei hajoltak fölém — ringatva az esti széltől, fülembe csendes altató danát susogott ^a kis patak, s az édes szender lágy szárnyai nehezedtek szempilláimra. Néztem a sziklákat. Ugy tetszett mintha közelebb mind közelebb hajoltak volna hozzám, majd ismét távoztak volna, de csak egy perozre, a másik perczben ismét mellettem álltak, s nyájasan mosolyogtak a kis patakra. A kis patak pedig egyre suttogott, egyre csaosogott s pajkos hullámai kaczagva játszadoztak, csókolóztak s aztán tova tűntek. Fejem fölött egy kis virág hajladozott ide-oda gyönge lábán. Nem rég fakadt, kis levelei félve simultak testéhez, s kis bimbója még oly gyönge, oly fejletlen volt, Az esti szél oly lágyan ringott, s ő, szegény kis virág még is ugy remegett. Egy kis habocska megszánta. Megállott lábánál, köríilkarolta azt a ugy biztatta, „ne félj, ne félj. K
