Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám

1886-08-19 / 66. szám

B.-Csabán, 1886. XIII. évfolyam, 66. szám. Csütörtök, augusztushó 19-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjolen hetenként kétszer : vasárnap és osütörtőkön, Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve ; Egész évre . . 6 frt Fél évre 5 , Évnegyedre . . 1 „ 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : HAASENSTEIN és VOGLER ezég, Bécs, Prága, Budapest, Németország és övájcz minden fővárosaiban is vétetnek fel hirdetések. Szerkesztőség: Apponyi-utcza, 891. számú ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt ozimezni kérünk. Kiadóhivatal: Kishid-utoza, 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. T kídésébi / v Kapható a nyomdában és Lepage 'Lajos ur könyvkereskedésében Hirdetések jutányos áron vétetnek fél. „Nyiltt ér

u-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyomdájában. Ugyanitt hirdetések is el.ogadtatnak. Vidéken a postahivataloknál 5 kros postau talványnyal lehet elófizetni. A hirdetésekért jaró összeg helyben fizetendő. Utóhaagok a kir. kézirathoz. Mi tagadás benne: léteztek a szabadelvű párt tagjai közt is olyanok, kiket a Janszki-Edelsheiiu ügyben nyert elégtétel első pillanatra egészen ki nem elégített. Különösen abbeli csodálkozásuknak adnak kifejezést, hogy a katonai szolgálat érdekei véletlenül megkívánták miszerint ugyan egy időben nem csak Janszki előléptettessék, ki a nemzet ellenes sérelmet elkövette, de Edelsheitn nyugdíjaztassák is, ki legszebb korában levő férő, s mint katona kifogástalan. Ha csupán Janszkit előléptetik, habár már az is furcsa véletlen lett volna, hogy épen akkor történik ez, mikor egy nemzet a rajta ejtett sérelem miatt felzudult ellene: ez mégis érthető és katonai érdekekből igazolható — igy mondják pártunk elégedetlenei — mert hát, ha máskép mint katona reá került a sor a rangemelésre, azért nem lehetett őt mellózni, mivel Henzi sirját a magyar nemzet iránti kegyelet mellőzésével megkoszorúzta. De miért kellett ugyanekkor Edelsheimnek is mennie, ki kitűnő katoiia, ki katonai missióját azon helyeu hol volt, kifogástalanul betöltötte, ugy, hogy a katonai szolgálat érdeke épen megkívánta volna maradásat ? Ha pártunk elégedetlen tagjai még egyszer ós gondolkodva elolvassák a legmagasabb kéziratot, belátandják, hogy a kir. kézirat megjelenése után ez aggodalmaikban abstracte véve ugyan igazuk van, de tényleg még sincs igazak, ós tán ők is teljesen bele fognak nyugodni. Ugyanis, minthogy a legmagasabb kézirat mondja, hát kétség sem fór hozzá, hogy a legfőbb hadúr maga, csakis katonai érdekekből adta beleegyezését a törtónt előléptetés ós nyugdíjazáshoz. Katonai tanácsadói ugy állították elébe a dolgot. Hogy ezen tanácsadók azonban nem rajongnak a magyar nemzet iránt, hogy ezeknek titkos czóljuk lehetett az a mit partunk elegedetlenei is hangoztatnak, az más kórdós, s abban közei járhatnak az igazsághoz. Mi azonban ezer tanácsadók gyűlöletével ós titkos terveivel nem törődünk ós csa* azt tekintjük, mit mondott szeretett {királyunk. A király pedig biztosit bennünket, hogy csakis katonai érdekekből engedte történni a történteket, hogy tehát nem volt esze-ágaban sem hü magyar népét érzelmeiben érinteni. Bármi történt légyen tehát a kuliszák mögött: ezen királyi kegyes biztosítás nekünk teljes elégtétel, mert mig az ő szeretetét és hajlamát bírjuk, nem árthat nekünk — a kamarilla sem. Legmagasabb személye irárti szeretetünk és hódolatteljes hűségünk oly nagy, oly kipróbált, hogy — mint a legutóbbinál is nagyobb sérelmekre — fátyolt vonunk királyunk miatt, most is katonai tanácsadóinak botlasaira, annál is inkább, mert a legfelsőbb kézirat azt is mondja — és ez ama katonai tanácsadóknak is szól, — hogy a katonának alkotmányunkat védenie, de nem megtámadnia kell. Különben is, kérdjük pártunk eiógedetleneitől, micsoda más lehetséges elégtételt képzelhettek maguknak 1 Az 19 tárgyban napfényre jött sok felirat elégtételt kíván a múltra, biztosítékot a jövöre. De mi lehetne ez az elégtétel ós biztosítók, arról egyik sem szól semmit. Az elkövetett sérelem természetéből kifolyó, mindenkit egyaránt kielégítő elégtétel csak az lett volna, ha Janszkit kit előléptettek, vissza léptetik, degradálják ós Edelsheimot, kit elküldtek, visszahelyezik. De képzelhető-e, hogy ez keresztülvihető lett volna 1 Ha minden ugy megy mint a parancsolat, utoljára is ott akadt volna meg a dolog, hogy maga Edelsheim nem fogadja el az uj kinevezést, ós minek alapján lehetne Janszkit mostani nagyobb hatáskörű állásától néhány hót után ismét elmozdítani? Teljességgel nem képzelhető tehát más elégtétel mint az, melyben a nemzet részesült, mert a koronás király mondá — s az ő szava szent ós sértetlen, — hogy a katonai szolgálat érdekéből törtónt, az a mi történt. A jövőre való biztosítók pedig a lehető legtökéletesebb, mert a legfőbb hadúr kifejezetten kívánja,: hogy a hadsereg szelleme olyan legyen mint az alkotmányos királyé, azaz alkotmányt, törvényt tisztelő. A mi végül a legfelsőbb kézirat végén állítólag foglalt fenyegetést illeti: az igaz, _a magyar nép nem adott reá alkalmat és okot, mert az egész mozgalomban törvényszerű, méltóságos magatartást tanúsított, de nem is vonatkozhat reája, hanem azokra kik ez alkalomból csakugyan izgattak, holmi — StrossmejerekreI Dr Báttaszéki Lajos. A „BÉkkllEGtM mikr TÁftCZiAJA, A légyott. Igaz történet. Tamás Tamás 28 éves fiatal ember és valóságos fogalmazó valamely minisztériumban. Ragyás képű kis emberke, de szorgalmas és ambicziózus. Az egész világ meg van győződve telöle, hogy még sokra viheti. 0 maga legjobban s minden pillanatban várja titkárrá való kineveztetósót. ' Német Amália fiatal leányka. Kisded, sovány, szintén ragyás képű, de rendkivül érzékeny és ideges, szemeinek zsilipjei mindig rendelkezésére allanak, akkor sir a mikor akar. Szóval valoságos eszménye azon hölgyeknek, kik ha a rendkivüli körülmények csodálatos összetalálkozása folytán férjet képesek maguknak kaparitani, e sze rencsótienekec ideje-koran megoszitik, agyonszekiroazak, kerékbe törik s jól kiérdemelt kora sirjukba fektetik. Még az a szerencse, hogy az e fajta kisaszonyok csak ritkán, többnyire csak akkor kapnak férjet, ha gazdagok. Német Amália pedig még osak nem is volt gazdag, még is kapott férjet. Még pedig milyen férjet 1 Tamás Tamást a kiről az egész világ meg volt győződve, hogy még sokra viheti. Hogy az olvasó ne törje soká a fejét rajta, hogy mindez miként történt, hanem mindjárt megértse a dolgot, nem kell többet mondanom, minthogy Német Amáliának a papája miniszteri taaáosos, még pedig a Tamás Tamás minisztériumában és igy az, hogy Tamás Tamás sokra vihesse a dolgát, első sorban tőle függött, kezében volt sorsa. Ezt tudta Tamás Tamás is, s azért egyetlen egy estélyéröl sem maradt el a tanácsos urnák, s Amália kisasszonynak állandó s mondhatni egyetlen cotillion tánozosa volt ugy ez estélyeken, mint mindenütt a világon a hol gonosz sorsa összehozta vele, — mert ő e találkozásokat igy szokta nevezni. Nem volt képes bájakat felfedezni rajta, sőt bizonyos hideglelésszerü borzadást érzett mindannyisszor. valahányszor igy kellett hozzá szólania: „Ha esetleg nem lenne eligórkezve kisasszony, szabad esedeznem a kotiliionért." Mindig szabad volt, Amália kisasszony soha sem volt eligórkezve, cöt nem is akart eligórkezve lenni, — mert . . . oly csillagok lévén, kik egymást kergetik .... Amália kisasszony sem cotilliont, sem mazurkat, sem semmiféle más tánczot sem szeretett annyira senkivei tánczolni, mint Tamás Tamással, pedig ez a nagy jövőjű fiatal ember a tánczban — mint mondani szokás kissé ügyetlen és szögletes volt, a csárdásban pedig ép ugy ugrált mint valami medveboos. Ezt mindenki látta és megmosolyogta, osak Amália kisasszony nem látta. Fülig bele volt szerelmesedve a szerencsétlen. Igy állanak a dolgok, midőn a magyar gazdasszonyok áiarczos tánczvigaimának nagy ejszakaja megérkezett. Az egész világ ott volt, osak Német Amália kisaszszony nem lehetett ott, mert midőn délután Tamás Tamás tiszteletét tette, ott feküdt a divánon irtózatos migrainban szenvedve. Tamás Tamás tehát könnyű szívvel sietett fel a redoutba. Első eset volt, hogy magát szabadnak érezte s nem lehetett az estét Amália kisasszony lábainál udvari szolgálatban töltenie. De Tamás Tamás korán örült és csalatkozott. Amália kisasszony mint kertész leány megjelent a bálban, s az egész migraine csak hadi csel volt. Tamás Tamás egy oszlophoz dőlve nézte az előtte elhaladó álaruzos menetet s kiváncsian várta: nem kerül-e számára is valami kalandocska. Egyezerre hirtelen egész lényében összerázkódott. Egy gyöngéd kis kéz érintette karját, s egy vékony elváltoztatott hang azt kérdezte tőle, hogy hogy mulatsz Tamás ? Kertószleány volt, gyöngéd karcsú termettel s oly kaozór álarozczal és kalapkával fején, hogy Tamás rögtön érdeklődni kezdett iránta. Hozzá szegődött, élénk társalgást kezdett és az egész estét vele töltötte. Oly jól mulatott, hogy mikor a leány azt mondta, hogy no most Isten veled, föl kell keresnem a mamát, már fülig beleszeretve s megragadva áiarczos nőjének kezét, légyottot kórt tőle. — De hát mikor ós hol ? kérdé a kertészleány felindulástól remegő hangon. Tamás Tamás gondolkozni kezdett. Első eset volt, hogy valaki légyottot adott neki. Sokáig habozott, hogy hova rendelje. Végre is elég szerénytelenül és ügyetlenül saját lakását emiitette. Oda nem megyek — mondá a kertész leányka — hanem ha akarod, holnap tizenkét órakor az állatkertben a majmok kalitkája előtt. Ott föltünés nélkül találkozhatunk. — Ott leszek. Ott is volt, valamint Amália kisasszony is. Mikor Tamás Tamás megpillantotta Amália kisasszonyt, majd ha,*