Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám

1886-08-12 / 64. szám

„Békésmegyei Közlöny" 52. szám. 1886. i el két táborra a liberálisokat, azoknak egyéb kérdésekben össze i?elltartaniok s igy ismét életre kelteni nagy liberális pártot. Ha e nyilatkozatnak levonják következéseit, a konzervativ kormány igen rövid életű lesz. A mint m egoldja vagy elaltatja az ir kérdést: eljátszotta szerepét. MEGYEI KÖZÜGYEK. A közigazgatási bizottság jelentése Békésmegye állapotáról az 1886-ik év első felében. A közigazgatási bizottságról szóló 1876. évi VI. törvócyczikk értelmében Bekésmegye közigazgatása összes ágainak állapotáról az 1886. óv első felére vonatkozó rendszerinti jelentésünket következőkben terjesztjük tisztelettel elő: I. A belügyminisztérium hatáskörét érdeklőleg: 1. A megyei Központi közigazgatás kielégítő gyors és pontos volt. Az ügydarabok rövid idő alatt elintéztettek, ugy, bogy e téren semminemű intézkedésnek szüksége fenn nem forgott. A központi tisztviselők tevékenységét feltüntető Il-ik mintájú kimutatást jelentésünkhöz csatoljuk. A tisztviselői karban e fél óv lolyamán 3 rendbeli változás állott be. Parti Ferencz lőpénztárnok állásáról lemondván, helyébe a május havi rendes közgyűlésen Bandhauer György megyei alszámvevő s ennek helyebe Deimel Lajos folyammórnőkségi dijnok választatott meg. A nivataláról állami állatorvossá törtónt kinevectetóse folytán szintén leköszönt Petrovics János megyei állatorvos helye Bajcsy Gusztáv állatorvos által lett választás utján betöltve. A községi ügyüezelést a megye alispánja a szarvasi óe gyulai járás községeiben, továbbá Gyula városában megvizsgálta és kielégítőnek találta. Háztartás. 2. A megyei pénztárakat és a megye kezelésére bizott jótókonyczólu alapokat az 1870. évi XLIÍ. t. cz. 58. §-a alapján az alispáni küldöttség a lefolyt félévben is havonként rendszeres vizsgálat tárgyává tette, s azok kezelését az 1883. évi juliushó 14-én 37,169. sz. a. kiadott belügyminisztert szabályzat intézkedéseivel mindenkoron összhangban levőnek t.ilálta. Az egyes pénztárak és alapok állaga a f. óv első felének utolsó hónapjában, junius 28-án megtartott vizsgálat eredniónyóről felvett jegyzőkönyv szerint a kővetkező volt: a) a megyei házi pénztárban : 39,821 frt 33 kr. bevétel, 38,129 (rt 67 kr. kiadás , e) a jegyzői nyugdijalap pénztárban 4285 frt 07 kr. bevétel 4165 frt 91 kr. kiadás, 119 frt 16 kr. maradvány készpénzben; 72,233 frt 25 kr. bevétel, 292 frt 54 kr. kiadás 71,940 frt 71 kr. maradvány kötvényekben; f) a megyei közkórházi pénztárban 14,804 frt 45 kr. bevétel, 14,255 frt 59 kr. kiadás, 548 frt 86 kr. maradvány készpénzben ; 35,16) frt 55 kr. bevétel, 7.800 frt — kr, kiadás 27,361 frt 55 kr. maradvány kötvényekben; g) a nyilvános betegápolási pénztárban 6258 frt 24 kr. bevétel, 4178 frt 40 kr. kiadás, 2079 írt 84 kr. maradvány készpónzbeu; h) az endrődi Vilatóle pénztárban 1897 frt 83 kr bevétel, ugyanannyi kiadás mellett semmi készpénzbeli maradvány ; 48,358 frt 84 kr. bevétel, 700 frt — kr. kiadás. 47,658 frt 84 kr. maradvány kötvényekben ; i) a megyei közkórházi alap pénztárban: 18 frt 17 kr. bevétel 18 frt 17 kr. kiadás semmi készpénzbeli maradvány; 746 Irt 02 kr. bevétel, semmi kiadás, 746 frt 02 kr. maradvány kötvényekben; j) a Nagy Márton-féle alap pénztárban: 109 frt 11 kr. bevétel, 109 frt 11 kr. kiadás semmi maradvány készpénzben; 1419 trt 50 kr. bevétel, semmi kindás 1691 frt 66 kr. maradvány készpenzben ; b) a megyei közmunka pénztárban: 77,079 frt 89 kr. bevétel, 67,344 frt 83 kr. kiadás 9735 frt 06 kr. maradvány készpénzben; 37,080 frt 95 kr. bevétel, semmi kiadás 37,080 frt 95 kr. maradvány kötelezvényükben; c) a m. katona elszállásolási pénztárban 7518 frt 17 kr. bevétel, 6124 trt 37 kr. kiadás 1393 frt 80 kr. maradvány készpénzben ; 928 frt 71 kr. bevétel és semmi kiadás, 928 frt 71 kr. maradvány kötvényekben; d) a megyei házi tartalékpénztárban 33,653 írt 86 kr. bevétel, 33,470 frt 74 kr. kiadás 183 frt 12 kr. maradvány készpénzben; 50,995 frt 82 kr. bevétel, 28,187 frt 50 kr. Kiadás, 22,808 frt 32 kr. maradvány kötvényekben; 4419 frt 40 kr. maradvány kötvényekben : k) a szeretetház alap pénztárban: 84 frt 30 kr. bevétel, 84 frt 30 kr kiadás semmmi maradvány készpénzben; 3456 frt 93 kr. bevétel, semmi kiadás 3456 frt 93 kr. maradvány kötvényekben; 1) a magyaritó-alap pénztárban: 80 frt 70 kr, bevétel, 80 frt 70 kr. kiadás semmi maradvány készpénzben ; 1336 frt 97 kr. bevétel, semmi kiadá

s 1336 frt 97 kr. maradvány kötvényekben; m) a budapesti vakok intézetének pénztárában: 81 frt 52 kr. bevétel. 81 Irt 52 kr. kiadás semmi maradvány készpénzben; 3343 frt 13 kr. bevétel, semmi kiadás 4760 frt 26 kr. bevétel, semmi kiadás 4760 frt 26 kr. maradvány kötvényekben ; p) a megyei tiszti nyugdíj pénztárban 4496 frt 24 kr. bevétel, 4417 írt 65 kr. kiadás 78 frt 59 kr. maradvány készpénzben; 47,218 frt 97 kr. bevétel, semmi kiadá

s 47,218 frt 97 kr. maradvány kötvényekben ; q) a központi árvagyám pénztárban : 20,515 frt bevétel, 19,884 frt kiadás 3343 frt 13 kr. maradvány kötvényekben; D) az ipar és kereskedelmi alap pénztárban : 691 frt 54 kr. bevétel, 609 frt 54 kr. kiadás 82 frt — kr. maradvány készpénzben ; 706 frt 80 kr. bevétel, semmi kiadás 706 frt 80 kr. maradvány kötvényekben: o) a Wenckheim szobor alap pénztárban: 116 frt 10 kr. bevétel, 116 írt 10 kr. kiadás semmi maradvány készpénzben: 631 frt — kr. maradvány készpénzben: 114,047 frt 05 kr. bevétel, 66

97 frt 67 kr. kiadás 107.349 frt 38 kr. maradvány kötvényekben. r) a Wodiáner-fóJe árvatári pénztárban : 1628 frt 90 kr. bevétel, 1

628 írt 90 kr. kiadás semmi maradvány 66,126 frt 75 kr. bevétel, 500 frt — kr. kiadás 65,626 frt 75 kr. maradvány kötvényekben. Ezen itt felsorolt 17 pénztár összes készpénzbeli maradványa 16,543 frt 09 kr. a kötvénybeli pedig 446,743 frt 82 kr. Együttes maradvány azaz a teljes pénztári készlet 463,286 frt 91 kr. mely összeg az 1885. óv deczember havában megejtett pénztár vizsgálat alkalmával feltüntetett készletnél nél 31,489 frt 28 krral több. E többlet a házi, a közmunka, a közkorházi, ipar ós gyámpónztáraknak a mult évi bevételt felül haladó több bevételéből ered. A megyei házi tartalék-alap péuztár állaga a mult év utolsó honapjában kitüntetett maradvány összegűéi 25,128 frt 45 krral kevesebb, bár a pénztár a hazt pénztár tavalyi megtakarításainak beutalása által tetemes bevételre tett szert, a mennyiben a megye bizottságának a m. kir. belügyminiszter ur aital jóváíiagyott határozata folytán e pénztárból fiz-ttetett ki a bókésmegyei takarékpénztárnak a csabai hadszerraktár ügyletből eredő 28,187 frtnyi követelése. Ez összeg 25 év alatt fog a tartalék-alap rószere a katona elszállásolási alapból vissza üzetteini. A május havi rendszeres pénztári vizsgálat alkalmával a pénztár a megválasztott uj pénztárnok Baudhauer Györgynek bizottságilag átadatott. 3. 4. megyét!ék 27 pénztári számadása s a megyebeli községeknek 151 közalapról az 1885. évre vezetett számadása közül a f. évi tavaszi közgyűlésen megvizsgáltatott 38 drb. Vajamennyi krtzségi szímadas beterjesztetven, a még felülvizsgálás aóifül maradt 113 drb számadás a f. évi os/,i közgyűlés elé íog terjesztetni. Az árvatári számadások Kózz il a szeptemberi gyűlésre 7 darab előadandó. MEGYEI HÍREK. * Technológiai muzeum kiállitása Szegeden. A kiállítás megtekintésére, a b.-csabai ipartestület kezdeményezéséből ós segélyezésével szervezett kirándulás fényesen sikerült. A résztvevők (öszvesen 18-an) teljes megelégedéssel. s a kiállításon, valamint az ujonau épült városban, es a város ujjáépülójó.iek évfordulója alkalmából búcsúval egybekött ünnepélyén szerzett tapasztalatokkal és kedves emlékekkel tercet haza. A kirándulókat a vaspályánál a szegedi ipartestület részéről küldöttség fogadta, az ifjak ós tanonczok az iparos ifjúsági utasfogadóban szállásoltattak el. A kiállításon ugy az ipartestület kiállítás rendező bizottsága részér d, valamint Táborszky Ottó gépészmérnök a budapesti techn. iparmuzeum igazgatója által a legszívesebben fogadtattak, s azon kiváló kedvezményben rószesittettek: hogy nekik programmon asszony hiu arra, hogy nála a vendég, különösen ha művész, jól el legyen látva, s mindent kifogástalan rendben találjon. Megvallva az igazat, nekem nem tetszenek az ilyen hivatalos színezetű fogadtatások, azokban mindig, bizonyos természetellenes feszesség van. Az a szerenose, hogy ez nem soká tartott. Az ünnepélyes bevonulás után, a hogy leszálltunk a ligetben s ott a nagy lótás-futásra előteremtett sok edény s a fürdőszobák rézcsapjainak megeredt friss vize lemosta az ut porát: a komoly méltóságos tekintetek eltűntek s csakhamar megismerkedve meggyőződtünk arról, hogy az igazi művészek vig társaságban csak olyan egyszerű emberek, mint mi vagyunk. A barátságos kis körben otthon is jól érzik magukat. Ha egy-kettönek nem jut eszébe, hogy ma még közvacsora is van s kissé a lakásra is kell tekinteni, nem tudtuk volna a határt, hogy hol kezdődött ez, s hol végződött amaz. A közvacsorán, a még ez ideig önök előtt ismeretlenek, a frakk s a nálunk ritkán látott magas kalapok közzé betolakodott az ünnepélyes feszesség, de a hogy elhangzott az utolsó hivatalos toaszt, Jancai zenekarának lelkesítő nótáira eltűnni látszottak azok s csakhamar amúgy magyarosan mulattunk. Ölelkeztünk, puszilództunk. Kár, hogy ekkor már a szépek eltávoztak s nem láthatták a vakmerő előadásokat, az acrobatát, a fólkezű hegedüst stb. s nem hallhatták a nagybrügö párját. Elhatároztuk, hogy ezeket a főváros egyik elsőrendű padán jótékony czélra elő fogjuk adni. Az első s a második előadásról mit is mondjak. Tudom, hogy kíváncsi tudni, minő véleményben vagyunk ezekről. Csak legyen továbbra is, mig mi örökké emlékünkbe tartva, bámuljuk, csodáljuk azokat, a művészet e magas fokát. Es ha volnék a világ első ítésze s ha talán feltudtam volna fedezni valami hibát, akkor se szólanék erről, csak dicsérném, magasztalnám Önöket, kik minden anyagi érdek nélkül, lerándultak hozzánk, hogy miit Thalia papjai — terjeszszók közöttünk a költészet magasztos szózatját. Csütörtökön — éppen egy hete — volt a legkedvesebb napunk, a midőn az Isten szabad ege alatt, kint a pusztán bámultuk a természet remekét, az alföldnek csodás síkságát, minőt kedves vendégeink közül többen most láttak először. Látta, hogy ült Ilka nagysám a kukoriozaföld szólón, mig mi körülötte szedtük a mezei virágokat. Magok szökdécseltek az éles tarlón, mint a fogságból megszabadult őzikék. Többekkel, különösen Bélával, Kálmánnal s a komoly Árpáddal meg-meg ölelgettük -- sajnos, nem az őzikéket — csak egy hű kísérőnket: a csikóbőröst. Hát aztán az az ebéd, az volt ám valami. A lebbencs leves, a báránypaprikás s a túrós csusza, mind oly remekül volt elkészítve, hogy ebéd után minden elvitt tálnak kikandikált a feneke. Hogy aranyoznám meg azokat a kacsókat. Képzelje csak, még azt merik beszélni, hogy a két csinos menyecske elrontotta az ételeket. No, ezt csak az irigység mondhatja, vágy olyan nem oda való híresztelhette, kinek gyenge testébe kár a jó magyar étel. Mit szól a czimbalmosunkkoz. Majd felvisszük egyszer a fővárosba.. Látta azt az öreg csőszt, ki bunkójára támaszkodva bodor füstöket eresztve távolról gyönyörködött a dalban s a tánczban. Boszankodott is aztán, mikor a Bodri, meg a juhász pincsije összekapott egy közeli bokorban, „hogy merik az uri kompániát háborgatni." Nevettóbe könybe lábadt mind a két szeme mikor kergetni kezdi őket s látja hogy az nem Bodri se pincsi, hanem Árpád ós Béla. Kár, hogy oly korán el kellett hagyni e kedves helyet. Siettünk be a városba, mert még ma előadás ós tánczvigalom lesz. Egy párt ugyan ott hagytunk, — kiknek ma nem jutott szerep — a pinozóbe, talán móg most is keseregnek, a kisbőgő mellett. Magok dicsérték nagyba a tánczvigalmat is. Ott voltam, mégse tudnók róla oeszólni, mert „Nem lehet az ember fából.. Vége lett mindennek. Elváltunk egymástól. Pénteken — Ilka nagysám szerint szerencsétlen napon — a vaspályánál, az egybegyűlt nagy közönség ós a nőegylet nevében, annak jegyzője búcsúzott el. Marozi ós Kálmán felelt a nemzeti szinháznak körünkből távozó müvószei nevében. Váltig Ígérgették, hogy esztendőre ismét látjuk egymást. Igyekezett a jó bandánk vig dalaival megvigasztalni Hiába, nem tudtunk belenyugodni, hogy el kell válnunk. Elhangzik a csengetyü 3-ik szava. „Mehet!" Zakatol a vaspáripa s a vonat, a mi kedves vendégeinkkel, a lobogtató fehér kendőkkel együtt, eltűnt a távolban. Ajkainkról, elrebbent e szó: Isten veletek, a viszontlátásig! Bácsi.