Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám

1886-08-01 / 61. szám

„Békésmegyei Közlöny" 52. szám. 1886. i Bulgária ós Szerbia között a barátságos ós békés viszony létrejöjjön s Bulgária részéről csak akkor lehetne ok a bizalmatlanságra ha, mint attól a tavasszal tartani lehetett, Ristics hivatnék meg a kormány élére. A telekkönyvi tisztviselők érdeke'ben. Czibula János csabai telekkönyvvezető és Gíumann Károly tkkvi kiadó pályatársai érdekében a következő körlevelet intézte az ország valamennyi pénzintézeteihez: Tekintetes igazgatóság! A hitelintézetek egyik létalapját s főjövedelmi ágát a zálogkölcsönök képezik, a melyek nemcsak kézi zálogra, hanem leginkább ingatlan vagyonra — jelzálogra—szereztetnek ós nyújtatnak. A jelzálogra adott, de általában a nagyobb összegeknél a személyi hitel alapját az ingatlan dolog mennyisége és minőségének kimutatása, továbbá a tulajdonos személyének megállapítása, a tulajdonos akaratának netáni korlátozása és az ingatlau dolog mennyiségnek, valamint a terhek és az ingatlanokra vonatkozó jogok sorozatának kellő kitüntetésére szolgál a telekkönyv. Hitel és a telekköuyv édes testvérek, mert annak léte, ennek fennállásától függ, mig ennek léte annak szüksége nélkül majdnem felesleges. Ezek oly főbb vonalak, melyek a hitelintézeteket a telekkönyvi hatóságokkal összekapcsolják, melyek a hi telintézeteket a telekkönyvi hatóságokat a hitelt kereső egyének előtt általában egyforma álláspontra helyezik, azon különbséggel, hogy mig azok magántársulatok (erkölcsi személyek) tulajdonát képezik, addig ennek fennállása állami rendelkezéstől függ. Az állam azon közegeit, kik a hitel alapját képező telekkönyv nyilvántartásáról ós szakszerű vezetéséről gondoskodni tartoznak, — sajnosan kell beismerni — pénzügyi viszonyainál fogva nem juttatja anyagilag oly helyzetbe, hogy azok minden egyéb gond mellőzésével ós nélkülözésével egyedül hivatásuknak élhessenek s egyedül reájuk nehezedő muuka alatt egyéni, illetőleg anyagi viszonyaik zavart ne idézzenek elő némileg szellemi tevékenységükben, mig a hitelintézet közegeit nemcsak a jól megállapított óvi fizetésben, hanem a jövedelmekhez képest több vagy kevesebb osztalékban is.részesiti, miáltal minden közege nagyobb ós nagyobb üzletforgalomra, illetve tevékenységre ösztönözve érezvén magát, anyagilag segit önmagán ós előnyt nyújt intézetének is. — Az állami tisztviselőknél a megfeszített munkaerő, a kifejtett szorgalom, a kitüntetett tehetség anyagilag eltörpül, elvósz s a gyarló fizetés alig sőt van eset, hogy épen nem elégséges egy család fentartására s igy a tisztviselőnek életében annyi javakat szerezni, hogy akár nyugdíjba lépése, akár halála után családjának kellő anyagi helyzetét biztosítsa, nem lehet. Részben ezen szempontok vezérelték a telelekkönyvvezetőket, amidőn országos egyesületet alkotának, hogy mig az ellaggott, vagy elszegényedett telekkönyvvezetőket, illetőleg ezek özvegyeit ós árváit anyagilag segítsék, addig legfőbb czóljuknak a telekkönyvi intézménynek — az erre vonatkozó anyag összegyűjtése, feldolgozása az észlelt hiányok feletti szakszerű eszmecsere és véleményezés, valamint a szükségesnek mutatkozó javaslatoknak előterjesztése ós pályaVórdósek kitűzése által szakközlönyükben is elérni száudókolt tudományos ós korszerű fejlesztésével a helyes telekkönyvvezetést ós ennek egyöntetűségét előmozdítsák. Az utóbbi czól valósítása a közhitel emelésére irányul, mely ismét gyarlón a jadadalmazott telekkönyvvezetők áldozata mellett legfőbb anyagi hasznot a kizárólag hitelmüveletekkel foglalkozó hitelintézeteknek biztosit. Tekintetes igazgatóság! Nem szándékunk tovább fűzni az eszmét, nem czólunk leírni a telekkönyvvezetők közhasznú s különösen a hitelintózeteKre előnyös működését, mert hiszem, hogy sokkal inkább behatóan kellett ezzel már foglalkozni, hogysem csekélységünk azt méltányolhatni képes volna. Amidőuazon édes hitben ringatjuk magunkat, hogy a telekkönyvvezetőknek a birtokviszonyok nyilvántartása, illetve a telekkönyvi intézmény helyes és lehetőleg egyöntetű Keresztülvitele ós fejlesztése által a hitel terén is gyakorolt eljárásuk kellő méltánylásra talált, tudva azt, hogy az intézet részéről közhaszuu czélokra évenként bizonyos összeg utaiványoztatott ki, bátorkodunk a tekintetes igazgatóságot tisztelettel kérni, miszerint a fővárosi és az ország különböző vidékén levő pénzintézetek egy részének elismerésre méltó eljárásuk hoz képest a telekkönyvvezetők országos egyesülete által kiadott alapszabályok 4. ós 6. §§. értelmében a telekkönyvvezetŐK országos egyesületébe alapitó tagul egyszersmind en korra legalább 50 frt alapitvány letétele mellett, mint erkölcsi testületbe belépni s az intézetre is hasznos egyesületünket erkölcsileg is támogatni ke gyeskedjók. Kedvező esetben a jóindulatu belépési szándók a telekkönyv-vezetők országos egyesületéhez (Budapest, IY. ker. aranykóz-utcza 2. sz. alatt) az alapítványi összeg mellóklóse mellett, írásban nyilvánítva, küldendő be, mely után a beküldött összeg uyugtáztatik s a tagsági felvételről kiállított tagsági jegy, valamint a miniszteri jóváhagyással ellátott alapszabályok is megküldetnek. Egyébként a közvetítésre alólirottak a legkószsógessebben vállalkoznak. B.-Csabán 1886. julius 27-én. Czibula János s. [telekkönyvvezetó. Grumann Károly telekkvi kiadó. Edelsheim-Janszky. — Levél egy ifjú barátomhoz. — Ön tíz évvel fiatalabb nállam ... a Kiknek sorsuk .kenyeret keresni," hamar megvénülnek. — Bár csak 32 éves vagyok — nem fogunk többet találkozni a bálok parquetjén, fájdalom gon dolataink, eszményeink köre s lelkesedésümc tárgya is más immár. Ez annak a 10 éves korkttlönbsógnek a hátránya, a mennyivel én többet éltem. Ob bár lelkesedhetnék ón is mindenért a mi ha csak pillanatra is megkapja lelkemet, — lennék hiszékeny ós őszinte — rajongó ós tapasztalatlan ... De hát a dologra. — Ön tüntetni* készül . . Alkotmány-sértést, nemzeti érzület arczul csapását s más effeléket hall emlegetni, sót másra sem hallgatva önmagában érzi, hogy a ket mcstajság emlegetett osztrák generális különböző húrokat ütött meg lelkében. Nagyon helyesen van. — Magyar anya tejet szopott 8 ez nem szokott vérré válni. — Ámde szabadjon kérdeznem okvetlenül kell-e, szükséges-e, hogy megrezdült lelke húrjai articulált vagy articulátlan módon hangot is adjanak? Bogy mindjárt eloszoljanak e hangok a szélben és 'a nélkül, hogy egyebet vernének fel, mint a fájdalom accordjait? A czólszerüségről nem is beszélek. Nem szoktam magas politikát űzni s a berlini szerződós tanulmányozása helyett eleget tettem védkötelezettségemnek — s a helyett, bogy lesném három vagy két császár találkozik-e az idén, megfizetem adómat s igyekszem annyi emberit tenni a mennyi tőllem telik. — Szerényen megvallom tehát, hogy a külpolitikai esélyek mérlegének nyelvét billegni látnom nem adatott — de szerénytelenség bűne nélkül azt is el kell ismernem, hogy az a ki manapság tartja Magyarország kormányát kezében, 8 azok a kik körében vannak avagy a kik az ellenzékből kimagaslanak legalább is olyan hazafiak mint ón vagy ön, ha nem tartják is kezüKben a mórleget, mégis jobban kezük ügyében van az, mint nekem vagy önnek. Nos hát ezek az urak hallgatnak . . DB térjünk vissza . . . — Oarlylet idézem, mert a magam szájával nem akarok gutnyolódni. — Igy kiált fel egy helyütt! „Minő szép a*neme-s érzés: minta fehér ökörnyál, szép ós olcsó, csakhogy az esős, vihart nem állja ki! Szép, olcsó ökörnyál, csinos külső látszata az erény nyers anyagjának, a melyet nem gyúrtak át s valósziuüleg nem is fognak kötelességgé; jobb vagy a semminél 8 egyszersmind rosszabb is." E szavak után könnyű volna tanácsot adnom, de erre a a tiz óv korkülönbség fel nem jogosít.. Tanács helyett azonban kérem Ont valamire. Tegyen ön két vagy több aláírási ivet zsebébe 8 a nép • gyűlés után, a mikor a szónoklatoknak vége lett, tartsa oda ez iveket tüntető polgártársai elé: „Uraim iratkozzanak a közművelődési egyes ületek be" I Bemónylem az ön aláírása mellé szerezni fog — mondjuk buszát. Isten önnel! Nemo. MEGYEI HÍREK. — Tüzeset. Szarvason juliushó 28-án reggel tüz ütött ki a Il-ik tizedben, molnár-utczában s a Jantik-fóle nagy nádasház utczai részét hamvasztá el. Tovább azokban nem tudott harapózni a láng, az oltók erélyes ós elszánt működése miatt, mely oltási működés hihe tétlenséggel határos eredményt mutatott fel, ugy, hogy Szarvason nemcsak a házak távolfekvése, a rendezett fás utczák stb tesznek lehetetlenné nagyobb tüzeseteket, hanem pá ratlan buzgalmu oltó népe is. Mondhatnám itt egyenesen az iparos osztályt. Ez a harmadik tüzeset volt a lefolyt 8 nap alatt s mindeniknél láthattuk, hogy a már lángban álló vastag nádas fedelet, hogy tépi szét a láng u jaból a lelkesedós. Ez utóbbi tűznél sok kárt tett a padlásnak a tulbősóggel hordott viz. Hiba volt az is, hogy létrák hiányában késő lehetett a tüz fészkét sugárosövel megközelíteni. Ezt megorvoslandó, a szarvasi elöljáróság a városi kocsisoknak a rendőrség jelenlétében következő szabályt hirdetett ki: 1. Tűzhöz először mindig a szerkocsi szállítandó hozzá kapcsolt két kerekű fecskendővel. Viendő egy vizes koosi; 3 A nagy "Pannónia" feoskendő; 4. A kis „Pannónia" fecskendő. — Az 5 drb tömlő közül 8 darab a szerkocsi ládájában, egy--egy darab a Pannónia fecskendők vizszekrónyóben tartandó. — Az oltóeszközöket sem a városháza udvarán belől, sem azon kivül, rendeltetésével ellenkezőleg senki nem használhatja, hanem azok minden perczben indulásra készen álljanak. Az elöljáróságnak ezen dicséretes intézkedése, óhajtanánk, ha szigorúan megtartatnék. országos nevek ezek mind egyenkint, ós együtt oly ensemble, minőre osak a legmagasabb müigénynyel gondolhatunk . Kedves barátom! Át vagyok hatva azon meggyőződéstől, hogy önök igazi, hagyományos alföldi vendéglátásban fogják őket részesíteni, hogy pompásan fogják magukat érezni ott, minálunk, s hogy viszont a csabai publikum, nemosak művészetük, — mely páratlan — haszeretetremóltó egyéniségük által is el lesz ragadtatva. Csak is ez a tudat kárpótolhat bennünket kolossális fáradalmainkért. A négy napi ott tartózkodás jövőre is erös kapcsokkal fogja egymáshoz kötni Csabát a nemzeti színházzal ós ez Csabának szellemi életére valóban nem kicsinylendö nyereség. Minek beszéljem el önnek, hogy hány terv dőlt dugába, hány darabot osztottunk ós í-zerepeztettem ki hiába, hogy 14 nap óta nem ebédeltem otthon s e miatt csaknem ostrom állapotot kelle tűrnöm saját lakomban. Hiába, az asszonyok mindent megbocsátanak, csak egyet nem, ha sűrűn kimaradunk. A többit majd személyesen elbeszélem. Holnap leutazom, a még szükséges apró részletek megbeszélése végett. A nagyja már megvan Gondolta-e t. barátom, hogy az a csekély hópehely, melyet ön a „Széchényi liget

u-ben egy pohár bor mellett megindított, ilyen hatalmas lavinává növi ki magát. Persze ez a lavina senkit sem fog eltemetni, ha osak el nem áztatni — pezsgőben. Denique, ön szerencses csillagzatban született. A mihez fog, az sikerül. Isten önnel! Budapestenten, 1886. augusztushó 30-án. Hive Zöldy Márton. A szigorú háziúr. Ugy félt szegényke a háziurtól. Hogyne ? . . . mikor olyan szigorú. A minap is kidobatott egy családot, pedig azok nem voltak olyan rongyosak, mint ők. Selyemben, csipkében jártak, sok ur járt hozzájuk hintóban; 8 szobás lakásuk volt, nem pioziuyke lucskos pinczehelyisóg, mint az övék. Kidobta őket. Nem tudja miért. Talán ö k s e m tudták az árendát megfizetni? Ugy félt szegényke a háziurtól! Pedig mióta apjának sápadt homlokáról lemosták a vért, mióta anyját betegen hozták haza a névtelen temetőszéli sirhanttól, mindig itt laknak a pincze odúban s mindig pontosan fizette a házbért. Miből ? ! Kérdezzétek meg a csendes éjszakáktól, melynek némaságát a varrógép zakatolása annyiszor megzavará. Miből ? . . . Nézzetek arra a szép szende női arozra, melyből a pincze fülledt levegője s az álmatlan éjszakák elkergették a

a 'ság rózsás varázsát. Miből? Nézzétek meg a sápadt leány tüszurásoktói dagadt ujjait. . . Abból. Ugy félt a szigorú háziurtól! Szép értelmes szemeiből a fájdalom harmata gyöngyözik sápadt beteges arozára. Lenge termetével odasimul a rozzant ágyban mozdulatlanul fekvő beteghez. — Ugy-e anyám, nem fognak bennünket az utczára dobni ? Ugy-e nem, édes anyácskáin ? A beteg kifejezéstelen arczczal, merev tekintettel bámul maga elé a légbe. Száraz összeaszott kezeit fölemeli, s mintha messze, messze a szellemek világában lakozóval beszélne, megszóltál: — Hallod-e a dördülést ? Fegyver-e vagy ajtó ? Vizet! Vizet hamar! Látod? Véres a feje . . . véres,! Gyáva volt! . . . Ő véresen fut . . . Mi itt maradunk! . . . Nyomor, kétségbeesett küzdelem! Látod azt a véres sírhalmot ? Megátkoztam! . . . Megátkoztam s ö i d e, ide ütött s az fáj! . . . Ide ! . . — A beteg homlokához kap. Örült! . . . Őrült anyja mellett tölti martyr életét a szép leány! Nappal ápolja, dédelgeti az őrültet s mikor dajka danákkal elaltatja: géphez ül s dolgozik, hogy legyen betevő falatja az őrültnek. De mikor most hiába minden, mese, dana, éjjel sem hagyják nyugodni az anyát a véres viziók. Kísérti a véres sírhant! — Nem dolgozhatott. A beteg enni kért. Oda ment az összetakarított lakbér! A beteg enni kért! Nem tudja, nem érzi ö, hogy nincs! Ninos! és most már a házmester jelentette, hogy „jön a háziúr !

u