Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám

1886-07-29 / 60. szám

B.-Csabán, 1886. XIII. évfolyam, 50. szám. Csütörtök, juniushó 29-én. m ÖZLON Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. ]VIegjeloii liotorvl^óiit Icetszer : vasárnap és osiitörtökön. Elöfizetesi dij : helyben házhoz hordva vagy postán bórmentve küldve . Egész évre . 6 írt Kél évre . . 3 „ Évnegyedre . 1 „ 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : | HAASENSTEIN és VOGLER czég, Bées, Prága, Budapest, Né| me:ország és Svájcz minden fővárosaiban is veretnek fel hirdetések. Szerkesztőség: Apponyi utcza, 891. számú ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt czimezni kérünk. Kiadóhivatal: Kishid-uteza, 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám óra 10 kr. Kapható a nyomdában és Lepage Lajos ur könyvkereskedésében Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyiltt ér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Mőfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyomdájában. Ugyanitt hirdetések is eljOgadtatnak. Vidéken a postahivataloknál 5 kros postau talványnyal lehet előfizetni. A hirdetésekért jaró összeg helyben fizetendő. I llenzéki politika és a hadsereg. (%*) Csodálatos, hogy inily eszólyes némely ember az életbeu, s mily eszélytelen a politikában. Egyik tekintélyesebb szélsőbali párt-vezér adta nékem egy időben a következő tanácsot: „Ha valamire akarsz menni az életben, soha se mutasd ki, hogy ellenségeidet ismered, kivált, ha erösebb pozicziót foglalnak el, mint te. Ha te azokat, kik a hegyeu állnak, a völgyből fenyegeted ökleiddel: „Megálljatok csak, had jussak fel oda, majd letaszigállak benneteket!" — akkor te nem fogsz oda feljutni soha, mórt minden erejüket összeszedik, hogy felne bocsássanak, de ha bizalmukat megnyerni, s ellenséges indulatukat gyengiteni, vagy megszüntetni igyekezve h .ladsz felfelé minden zaj nélkül, észre sem veszik, mikor egyszer csak köztük termesz, mikor aztán érvényt szerezhetsz akaratodnak." — És mig ez az uri ember a magán életben ezen politikájához hűen jár el s mar annyira vitte, a mennyire elvtársai közül kevesen, addig a politikában a legnagyobb eszélytelenség tolmácsolója ós kézzel-lábbal fenyegeti azokat, kik a magasban vannak; persze, hogy nem bir közelükbe jutni. Egyébiránt ami az eszélyesség politikáját illeti, hogy ini fán terem, azt a mérsékelt ellenzékiek sem igen látszanak tudni s kivált a hadsereggel szemben oly eszélytelen politikát követnek, a milyent csak lehet, Egyik előkelő lapjának vezérczikke pláue forradalommal fenyegeti Bécset, az 1848-iki törvényekre hivatkozik, s ezen fenyegetések és hivatkozásokkal kapcsolatban követeli az önálló magyar hadsereget. Na hát errőla politikáról mindent el lehet mondani, csak az eszélyességet nem, mert ha az önálló magyar hadsereg ellen akar működni valaki a legsikeresebben, hát csak igy működjék. Sőt az ilyen eszélytelen, lelkiismeretlen működése a feleH ejt bennünket gondolkodóba: „Vájjon őszintén akarják-é ezek az emberek az önálló magyar hadsereget, avagy ezen óhajtást a népszerűség kedvéért fitogtatják olyan nagyon? Mert, ha valaki őszintén óhajt valamit, lehetetlen, hogy annak bekövetkezhetősége ellen működjék, annyi belátással meg birnia kell egy publiczistának, hogy mikor az önálló magyar hadsereg érdekében ir, akkor ne emlegesse, illetőleg ne fenyegesse ama köröket az 1848-al. Az önálló magyar hadsereg barátaival szemben az ellenzéki lap jelzett czikkénél, ama bizonyos körök alig hozhatnunak fel hatásosabb argumentumot; sőt félő, hogy annak idejében fel is fogják használni. Aztán az a folytonos piszkálása a hadsereg szellemének akkor, mikor ugyanerről a hadseregről következőket mondják el: „A magyarok a hadseregben bizonnyal a nemzettel éreznek ós nem az osztrák tábornokokkal, most éppen ugy, mint 1848-ban" — Hátha ez igaz, miért akuor ama nagy piszkolása a hadsereg szellemének ? Különösen mikor 3 szellemmel, még fenyegetjük is az illetőket. . . Az elérhetetlenért ne rontsuk el legalább azt, a mink van. Mert, hogy az egész hadsereg a magyar nemzettel érezzen, azt soha nem fogjuk elérni, de legalább ne tegyük ki a reakczió hatásának a magunk embereit. Szóval, annál a politikánál, melyet a hadsereg kérdésében a magyar ellenzéki sajtó űz, rosszabbat ós tapintatlanabbat megfizetve sem lehetne találni, mert, ha magyarellenes szellemet terjeszteni lehet, hatásosabban, mint a magyar ellenzéki sajtó, nem tehetné meg senki. Azt a folytonos piszkálkodást, azt a folytonos sértegetést, gúnyolódást, gyalázást, végre is lehetetlen, hogy meg ne unják, az egyesek miatti folytonos támadást ós zaklatást jó néven vegyék, s kezdetben csak nehezteiésük, később gyűlöletbe ne menjen át. Már pedig, hogy a birodalmi fegyveres erőnek nemzetünk elleni folytonos kihívása miféle nagy észszerüséget rejthet magában, azt nem vagyoü képes felfogni. Éppen azt a gyűlöletes eljárást követi az ellenzéki sajtó a hadsereggel szemben, mit Tisza Kálmánnal szemben. Nem mozdulhat meg a katonai körökben egy falevél, hogy rögtön a hadseregnek ne menjenek neki, valamint nem történhetik hivatalos körökben oly viszszaélés, hogy ne azonnal Tisza Kálmánt ütnék érte. Egyik eljárásuk éppen oly túlzó ós igazságtalan, mint a másik, s illetékes körökben éppen oly visszatetaaést szül egyik, mint a másik, már pedig méltánytalanságokkal nem igen csinálhatunk magunknak propagandát. Ellenszenv ellenszenvet, gyűlölet gyűlöletet produkál, s hogy az e félék szitásával lehessen hazát menteni valakinek, a felett legalább is kételkedünk. — A nagy hadgyakorlatok és az újságírók. A. közös hadügyminiszter elhatarozta, hogy eltéröleg az eddigi eljárástól, ezután az ö felsége ós a meghívott külföldi tisztek jelenlétében megtartandó őszi nagy hadgyakorlatokra újságírással hivatásszerűen foglalkozó u|ságiró többé a hadgyakorlat fövezénylete mellé nem fog beosztatni, ugy hogy sem a magyar, sem az osztrák sajtó nem lesz többé autorizált újságíró által képviselve. A hadgyakorlatok lefolyásáról szóló tudósításokkal egy a hadügyminiszter által e czólra már kirendelt, s kizárólag katonákból álló sajtóiroda fog megbízatni. Háború esetén, szinte kizárólag ez az iroda lesz hivatva, hogy az egész sajtót hadi tudósításokkal ellássa. — Szapáry Gyula gróf pénzügyminiszter három heti tartózkodásra Ostendóbe utazott. Tisza Kálmán miniszterelnök e hó végén tér vissza Budapestre. Hogy mikor fog a miniszterelnök az idén Ostendóbe utazni, az még nincsen végleg eldöntve. Augusztus közepén Budapesten több minisztertanács fog tartatni, a melyben több fontos ügy fog elintézésre kerülni. A magyar ^miniszterek az osztrák-minisztérium tagjaival személyesen csak szeptember közepén fognak tárgyalni. A „BÉKÉSMEGVEt KÖZLÖM" TÁRCZAJA. Átkutattam a bölcsek könjvét . . Átkutattam a bölcsek könyvét, Virrasztva sok-sok éjjelen. El-el tűnődtem méla gonddal Nem egy komoly, nagy tételen. — Miért \agyunk, hogy mért levénk mi ? . . A lét nagy titka megkapott. S hol a boldogság ? . . kérdezem és Az a Fok böles könyv hallgatott I Most hü szivemre vonva téged, Kételyre többé nem lelek. Neui éget a tudásnak szomja, Ama nagy kérdés im megoldva : Szerelmünk rá a felelet. Sipos Soma. A mit a rózsabimbó látott. A csillagok még nem gyúltak ki, s a sápadt holdnak ezüstös sugarai még sötét fellegek mögé vannak rejtve. A parkban félhomály dereng. Néma csend mindenütt. Egyfelől az ős régi kastély, a vén mogorva épület, a Vékey-ek ősi fészke sötétlik, más felöl pedig a végtelen róna, a délibáb hazáji terül el, s benyúlik a homályos éjszakába. Néma csend mindenütt. A kastély udvarán nincs zaj, megszűnt a cselédség lármája, kihalt belőle az élet. A vén kastély sötét. Csak egy ablakban ég világ. Az is alig-alig pislog. Csak ugy haldoklik. Egyszer aztán az is kialszik, kioltja egy szélroham; . . . aztán örök csend, örök nyugalom borul a tájra. Pihen, nyugszik, minden, csak a park rózsái nem. Kábitó illattárt lehelve az éji aetherbe, összedugják kis fejecskéiket és suttognak félve, remegve, az éltető, a boldogságot adó érzelemről, amit az emberek ugy hivnak, hogy „szerelem." A kis bimbó ott, egy szép nyiló rózsa mellett meghúzódva, erősen figyelt a nagyok beszédeire. Hallotta, amint mind dicsérte, ós sovárogta, de ő, ö nem hitt, kételkedett, s egy csöp kedve sem volt kelyhóre fogadni a rabló pillét. Egyszer mind elhallgattak. Ruha suhogás hallatszott. Pár perez múlva már róisái előtt állt a gyönyörű Jolán, az öreg Vókey egyetlen gyermeke. Szép, magas nő. Eszményi szépség. Haja leomolva, befedé vállait; kék szemei ábrándosan tekintenek a homályba, kis kezei idegesen tépnek le egy rózsát, s oda tűzi keblére a virág, a virágot. Néz, s türelmetlenül vár. — Nem, nem jön, — lihegi fájdalmasan, kis kezeit összekuosolva, — nem jön. Sértve érzi magát. Apám megsértette. Borzasztó. Soh'se látom többé. Ha most el nem jön, ugy soh'se látjuk egymást. — Istenem! istenem sohajtá a leány —holnap .már menyasszony vagyok. Eljegyezve akaratom ellen, elígérve szivem nélkül, s én nem tehetek semmit. De még is, mintha valaki jönne. Igen, ő jön, ő jön tőrt ki örömmel Jolánka. Csakugyan közeledett valaki óvatosan, nesztelen. Szép magas barna férfi, csinos arcza érdekesen halvány, s ajkai fölött kis hamis fekete bajusz. Ormásy Q-óza, a környék leggazdagabb fiatal embere. — Kedves Jolánkáin — szólt a fiatal ember, a lánykát karjaiba véve, — ugy-e megbocsát, hogy ily későn jöttem, de lássa sürgős ügyek tartóztattak fel. Ne, ne szóljon, — s hirtelen egy csókkal zárá le a duzzogni akaró kis ajkakat, — ne szóljon, élet és halál tusában voltam. A lányka pedig felemelé azokat az észbontó szemeket, az ifjúra, s nézte, mint egy szentet. Lelke pedig remegett, ós örült is egyszerre. — Hol volt, mondja ? suttogá a leány. — Ne féljen, nem menyasszony, nem lesz jegyese Kéry Zoltánnak. De menjen töllem Jolán, s a bámuló lánykát gyöngéden eltávolitá karjaiból, — menjen, fusson tőllem, én elkárhozott vagyok. Hosszabb az utonállónál, rosszabb a zsiványnál, én gyilkos vagyok. Ha ha — kaczagott az ifjú — ón elraboltam az ön szivét, kiloptam legjobb barátom kebléből, 3 aztán, hogy