Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám

1886-06-20 / 49. szám

B.-Csabán, 1886. XIII. évfolyam, 49. szám. Vasárnap juniushó 20-án, Előfizetési dAj : helyben házhoz hordva vagy postán bórmentve küldve ; Egész évre . 6 frt Fél évre 3 „ Évnegyedre 1 „ 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : HAASENS'ÍEIN és VOGLER czég, Bécs, Prága, Budapest, Né­metország és bvájcz minden fővárosaiban is vétetnek fel hirdetések. Szerkesztőség: Apponyi utcza, 891. számú ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt czimezni kérünk. Kiadóhivatal: Kishid-utcza, 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kézhatok nem adatnak vissza. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Meg jelen hetenltónt kétszer : vasárnap ós osütörtökön. Egyes szám ára 10 kr. Kapható a nyoudában és Lepage Lajos ur Hirdetések jutányos áron vétetnek/fel.C-" „Nyiltt ór"-ben egy sor közlési <üj| 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyom­dájában. Ugyanitt hirdetések is elfogadtatnak. Vidéken a postahivataloknál 5 kros postau talványnyal lehet előfizetni. A hirdetesekert jaró összeg helyben fizetendő. Nyilvános könyvtárak a vidéken. Általános ós nagy a panasz a magyar könyvolvasó kö­zönség ellen. Alapját sem nólkülözi a könyvírók ós kiadók kesergése, mely félő, hogy előbb-utóbb tökéletes pangást idéz elő irodalmunk terén. Ez roppant nagy csapás lenne nemzeti közművelődésünkre, minden szel­lemi téren való haladásunkra. Nagyrészt fejlett irodal­mának köszöni a magyar nemzet, hogy az irigykedő ós ellenséges nyugat kénytelen volt őt bevenni a kultur­nemzetek sorába s ott olyan helyet szoritani neki, mely hely, ha természetszerűleg nem nagy is, de a köztisz­teletet, hogy ne mondjuk bámulatot, ki tudta vivni ma­gának. De mint mondtuk, nagy veszély fenyegeti e szel­lemi haladás további folyamat. A magyar könyvpiacz a legújabb időben épp en nem mondható ugyan tulproduktivnek ; de a jelenlegi pro­dukcziót is túlságosnak kezdik tartani azok, kiüet sor­suk arra kényszerit, hogy azután éljenek. Az ideális lelkesedésre kezd következni a kijózanodás kellemetlen ós lehangoló nézete. Az iró nem mer könyvet irni, mert nem egy köny­nyen tud még a jó munkának sem kiadót szerezni, a kiadó meg tartózkodik a műnek saját rizikójára való kiadásától, mert egyre világosabban látja át azt az igaz­ságot, hogy Magyarországnak nincsen még elegendő nagyságú magyar olvasó kö­zönsége. Ez a megszomoritó tény. Ez az aggasztó jelenségek alap oka. És hol van ennek eredete? Nem nehéz meg­magyarázni. Azzal a gonddal, mely a magyar irodalom felvirágoztatására fordíttatott, sehogy sem áll arány­ban az a gond, mely a nép művelődési ós speczialiter olvasási igényeinek ébresztésére ós fokozására lett for­dítva. Még eddig hiányzanak erre nálunk a legprimití­vebb alaptényezők. Ezúttal csak egyetlen egyre akarjuk felhivni a közfigyelmet. Olyan tényezőjére a kulturális A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TARCZAJA. Ifjúkori emlékek. — Epizódok a szabadiágharezból. — Irta: Zlinszky István. III. Hazafelé. Bátyám ugy 6—7 óra tájban kezeihez kapta „Pas­sier Schein"-ját, melyet 6 drb arany ós aranyórája árán váltotta lelkiismeretes orvostól, s mindketten ott hagyván az oláh templomot minden szentjeivel egyeembem siettünk ki a külvárosba, hol a honvédtisztek podgyá­szos kocsijai tanyáztak a szabad ég alatt. „Éhes vagy-ó? — kérdé bátyám. Persze hogy éhes voltam, minő csak egy 63-iki ínséges tót lehetett; no hát egyél ami kell. Én hát elkezdtem a túros lepényen s vé­gig ettem a piacz deliceáit. Kiérve a Grá] külvárosba, már a koosinál találtuk Stettina őrnagy ur két öcscsét, kik szinte megszabadultak, s kiknek azonnal elmondtam báty­juk üzenetét. No mondák csak siessünk inuét kijutni, mig valamelyik osztrák tiszt belénk nem köt. Pénzük, — per­haladásnak, mely első sorban az anyagi eszközök hiá­nya miatt lankadó irodalom felsegélyezósóre, talpraálli­tására lenne hivatva. Ilyen tényező lenne a nyilvános könyvtá­raknak egyelőre a nagyobb vidéki városokban való létesítése. Akár csak Németország példájára hivatkoz­zunk, hol ez az intézmény régóta honos ós a legáldáso­sabb gyümölcsöket termi. Ott úgyszólván minden jóravaló falunak meg van a maga nyilvános könyvtára, melyet állam ós község tartanak fenn s a melyből kényelmesen ós ingyen me­ríthet bárki is szellemi táplálékot, oktató ós mulattató olvasmányt. Ez lenne nállunk is a leghathatósabb, talán az egyedüli eszköz arra, hogy a magyar közönséget rá­szoktassuk a könyvolvasásra. Ha már egyszer erre szokott, akkor már nem nagy nehézséggel hozzászokik a könyv vásárláshoz is. Nem csak jó országutak, rendezett közbiztonsági állapotok, kényelmes igazságszolgáltatás, megfelelő szá­mú iskolák, — ezek ueui egyed" bévmóröi a. valódi kulturának. Ha egyszer annyira leszünk, hogy minden magyar családnak, minden magyar háznak nólkülözhetlen ós el­mar adhatlan bútordarabja lesz akönyvesszekróny, akkor lesz csat haladottságunk, miveitsógünk valódi ós teljes. Adják meg a szép czól elérésére a vidéki váro­sok az első lökést, mely a iavinat mozgásba hozza. Ala­kítsunk a vidéken nyi lvános könyvtárakat; szerezzük be ezekbe a magyar irodalom kiválóbb pro­duktumait, tegyük ezeket áldozatok nélkül hozzáférhe­tőkké a közönség részére ós mind a kettőn segitve lesz: irodalmon is, közönségen is. Szellemi tápot keli nyújtani első sorban, „lappe­tit vieiit en mangeant", tartja a franczia közmondás : evés közben jön meg az étvágy. Tudtunkkal eddig csak a legnagyobb vidéki város­nak: Szegednek van nyilvános könyvtara. Ez is egy sze német bankó, mert a magyar már ekkor nem ment pénz számban, — nem volt ttz útra, hanem voit három jo lovuk, s miután a kocsi után elég volt kettő, s mert a két Stettina Veszprém megye be igyekezett, bátyám .pedig csak Pestmegyóbe, a batyum lova lett eiadova téve. En­gem küldtek be a város szélére vele, hol az élelmes pócs­kai schvabok olosó pénzen vették a lovakat. Sikerült is a több száz forint értékű szép fekete lovat 40 pengő írtért eladnom és azonnal siettem vissza a pénzzel. A kocsin voltunk öten; a két Stettina — egyik tü­zér, a másik gyalogos főhadnagy — bátyám, ón ós egy vesz­prémi közbaka, kit a tiszt urak kocsisul vittek volna maguk­kal.A két Stettina nagyon sürgette az indulást azon okból, mert az osztrák tiszt urak oly lovagiasan viselték magu­kat a nem általuk legyőzött honvéd tisztek iránt, hogy kijöttek pár közlegénynyel s ha szép lovat láttak, vagy szebb darab fegyvert találtak a kocsikon, azokat egysze­rűen elvitették. Fogni paranosoltak tehát, de a bakának elfogyván a taplója azt mondja, rögtön, csak beszaladok a legközelebbi boltba egy krajczár ára taplóért. Elmúlt 9 óra, a tiz óra is eljött, de a mi bakánk nem érkezett. Nem volt mit tenni, mint befogni, s nélküle útnak in­dulni, a mit 10 óra után mégis tettunk. A mi bakánk talán még most is alkussza a zsidóbőrt; vagy elcsípték nemes lelkű férfiú bőkezűségének köszöni. De az a nap a melyen megnyílik az első önaiapitotta vidéki nyilvá­nos könyvtár, fontos mozzanatot fog jelezni a magyar kultura történetében. Dr. Y. — A felvidéki magyar közművelődési egyesület közgyű­lésére Balassa-G-yarmathon nagyban foiytak az előkészü­lete . A nyitramegyei ós budapesti vendégek fogadtatá­súra Balázs Ferencz, Nagy Mihály szolgabirák és Zubovics István megyei tisztviselő folyó hó 16-án dél­után 1 órakor Váozra érkeztek. A vonatnál elegendő számú magánlogat várta a vendégeket s innen ünnepé­lyes menetben szállították Balassa üyarmathra. A közgyű­lés 17-ón d. e. 10 órakor volt. — A büntető törvénykönyv revíziója. A büntető tör­vénykönyv revisioj inak kérdésében egy napilap azon hírt hozta, hogy az igazságügy miniszter a büntető tör­vénykönyv tüzetes revisióját szándékozik munkába vé­tetni s meg id nevezi azt a kúriai birót, a ki a revisióná­lts javaslatot szerkeszteni fogja. Mint a „Jogtudományi Közlöny" megbízható forrásból értesül, e hir teljesen alap­talan. Az igazságűgynúuiszter a büntető törvénykönyv revíziójának tervével egyátalán nem foglalkozik. Politiitai üirek.. * Gladstone pártjának választási kilátásai javulnak London ós környéké liberális egyleteinek szövetkezete mult héten 75 szavazattal 10 ellen elhatározta, hogy Grladstoner íormtervót elvben helyesli s a választásoknál támogatni fogja. — A bajor kormányváltozás, illetőleg a király halá­lát megelőzött események, ugy szólva kizárólagos tárgyát kepezik a politikai körök megbeszéléseinek. Maga a ba­jor országgyűlés, mely összehivatott, nem könnyű fel­adat előtt all, midőn a tronvaltozás előzményeit kellend pertraktálnia, mert a dolog természete azt követeli, hogy a volt király magánéletére, betegségére és költekezésére vonatkozó leleplezések a nyilvánosság kizárásával közöl­tessenek az illetékes tényezőkkel, minthogy e dolgok nyílt pertraktálása sajnos utóhatast gyakorolhatna. valami garázdálkodásért, vagy mit tudom én mi történhe­tett szegónynyel, denique nem jött! Én nagyon aggodalmára voltam a két Stettinának; attól féltek, hogy valahoi bajba hozom őket, miután tern voit szabadon bocsájtási jegyem. Én váltig biztattam őket, hogy ilyen gyerekkel az ördög sem törődik, s nem fognak bennem valami szökevény generálist keresni De hát nem volt osuda, hogy aggódtak, mert minden hajszálba bele kapaszkodtak akkor a mi jó barátaink, csakhogy kellemetlenséget okozhassanak azoknak, kikkel még fegyver volt a kezökben, nem paczkázhattak, foly­tonosan hát ikat mutogatván osak Egész éjjel mentünk úttalan utakon, mindig ^kerülve az országutakat, a hol nyüzsgött a német. Mikor a nap jött fel, valahol Makó körül jártunk, s egy tanya melletti kútnál kifog­tam a fáradt lovakat, és a saraglyából szénát vetettem elébök. A széna alatt egy vászon tarisznyát találtam; volt benne egy pár fényezetlen uj bakancs, egy pár ko­misz fehér ruha ós — egy Passierschein Varga János névre kiállítva. A tiszt urak a tanyába mentek, hová egy jóravaló magyar gazda hivta be őket, s bőségesen meg­vendégelt mindnyájunkat. Én ellátva a lovakat, szinte bementem, s megállva az ajtóban bemutattam magamat mint „Varga Jánost," Volt öröm, hogy inoat már én is

Next

/
Oldalképek
Tartalom