Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám

1886-06-06 / 45. szám

Melléklet. .Békésmegyei Közlöny" 40. szám. 1886. gok hiányos nyilvántartásából származó jogsértéseket reparálni csak per

9 utján lehet, a mit a törvényhozás korszerű reformokkal megelőzhet. A petróleum vám. A bécsi lapok közleményei, melyek csaknem kivétel nélkül a petróleum-kérdéssel foglalkoznak, constatálják, bogy a vámtarilfa-bizottság tárgyalásaiban beállott szünet arra fog felhasználtatni, hogy a petróleumkérdés rendeztessék, A jobboldal vezérei ismételten tanácskoztak az osztrák kormánynyal és az ügy kezdi élét veszíteni. Általában a közös fellogásból ítélve, a helyzet ma már kevésbé komolynak látszik. A tulkiadások fedezése. A pénzügyminiszter a 22 millió forintnyi póthitelek fedezésére kibocsátandó 5 százalékos magyar papirjáradék átvételére nézve, a magyar általános hitelbank által képviselt csoporttal a szerződést már megkötötte. A papirjáradék fix árfolyam mellett vétetett át. — A tárgyalásokat a pénzügyminiszterrel Weiss igazgató ós Pallavicini őrgróf folytatták. folitiltai liir»© 1*.. * A képviselőház junius 2-ki ülésében a telekkönyvi betétekről 6zóló törvényjavaslatot tárgyalta s az egész ülés idejét elfoglaló általános vita után el is fogidta, általánosságban. A vitában resztvettek Teleszky előadó és Fabiny miniszter, kik a javaslat főbb intézkedéseit fejtegették, s kiket a ház nagy figyelemmel hallgatott; a miniszter kiemelé, hogy Magyarországon a pörök száma nagyon szaporodik, de ennek nem a pörlekedési viszketeg, hanem a jogi állapotok bizonytalansága az oka; szólottak még Mohay Sándor, Unger, Pulszky Ágost, Lázár Adám, Olay Szilárd, Horváth Gyula, Szapáry miniszter, s végűi Teleszky élt a zárszó jogával. — A javaslatot magát mindenik szónok elfogadta. * A franczia trónkövetelök kiutasítása. Minthogy a herczegek kiutasítása ügyében kiküldött bizottság törvényjavaslatot még nem allapitott meg a 2-án tartott minisztertanács nem foglalkozhatott ez ügygyei, de mihelyt a bizottság javaslatot terjeszt elő, a minisztertanács azonnal hozzálát annak megvizsgálásához. A Havas-ügynökség ehhez azt a megjegyzést fűzi, hogy azt hiszik, a kormány ragaszkodni fog^ javaslátához, mely az egyenes ágon leszármazó trónkövetelők azonnali ós a többi herczegek föltételes kiutasítását mondja ki. MEGYEI KÖZÜGYEK. Békésinogye közigazgatási állapotáról. — Alispáni jelentés. — (Folytatás.) Az előbbi táblázatban kimutatott 350,782 frt 33 kr befektetett költségből, a vállalkozók irányában fennálló hátralékok állása ez: a -53 KI OL i-i o X Lejárati határidők Tőke Kamat Összesen a -53 KI OL i-i o X Lejárati határidők frt | kr frt kr frt | kr. 1 2 3 4 1886. október 1. 1887. október 1. 1888. október 1. 1889. október 1. Összesen 60,000 ,66,488 15,000 8121 53 94 6520 10,210 2367 1892 73 03 29 78 66,520 76,698 17,367 10,614 73 56 29 72 1 2 3 4 1886. október 1. 1887. október 1. 1888. október 1. 1889. október 1. Összesen 150,210 47 20,990 83 171,201 30 A közmunka és közlekedési m. kir. miniszter ur által reám ruházott felügyeleti jog és ellenőrzési kötelesség alapján a mult év őszén, az alsó-fehér-körösi öblozet és a hosszufoki ármentesitő társulat védgátjait is megvizsgáltam, mely alkalomból örömmel jelenthetem, hogy a védgátak mindkét társulatnál sz 1881. évi legmagasabb vizszin felett 1 méter magasságban s a leghoíszabb vonalon 6 méter korona szélességben nagyobb részt kiépíttettek. A z alsó-fehér-körösi öblözet gátjainál tapasztalván, hogy a gátőrök a kellő védeszközökkel és szerszámokkal nincsenek ellátva, vizmérczék a gátőrlakoknál nem tartatnak s a gát mentében a törvény által tiltott Közelségben árkrk, felszántások és szőllők vannak : nevezett öblözet elnökségét ezen hiányok orvoslására felhívtam. az 1884. évi XIV. t. cz. ós az 1885. évi XXIII. t. cz. valamint az annak végrehajtása tárgyában kiadott általános rendelet végrehajtása iránt intézkedtem, s a vizmenti községek járási tisztviselőit különösen is utasítottam, hogy a védgátak állapotáról, személyes bejárás utján közvetlen meggyőződést szerezzenek s kiváltképen az árvízveszély esetén felhasználandó közerő összeírását ós a vódanyagoknak a partokon leendő hiánytalan elhelyezését, ellenőrizzék. E tekintetben a járási tisztviselők mindannyian a szabályozási ós ármentesitő társulatok buzgósága ós tevékenysége mellett tanúskodtak. Az 1886. évi jégzajlás a dobozi kettős-körösi hidat elvitte s a békési uj hidat is megrongálta. Ugyancsak a jégzajlás tartotta aggodalomban egy egész hónapon át a Berettyó menti vidéket; szerencse, hogy a jégtömeg a duzzasztott helyekről nehézség nélkül elvonult. A berettyo-ivánfenóki, mezőtúr mesterszállitási társulat Berettyó öblözete a védgátak erősítését megkezdette, az jivánfenóki öblözet a gáterősitósi munkálatot folytatja s a sebeskörösi társulat is kellően munkálkodik a biharmegyei vódpartok helyreállításán. A gyulai kir. folyammérnöki hivatal megbízottja, a m. kir. államvasutak csabai állomásának vízzel való ellátása czóljából, az ólővizvezető csatornán létesítendő bukógát épithetése végett a csatorna vizének az épités tartamára való levezetését engedélyezni s a csabai harmadik hidnál lévő zsilip kinyitását elrendelni kérvén f. évi áprilishó 26-án 3502. szám alatt kelt rendeletemmel megengedtem, hogy a közmunka és közlekedési minÍ8ter ur 43,8l4. sz. a. rendeletével engedélyezett bukógát építésének tartainárp az élővíz csatorna vize lebocsáttassók s e czélból a csabai harmadik hidnál lévő zsilip nyitva tartassák; s egyúttal Eosenthal Márton csabai gőzmalom tulajdonost, a bukógát építése idejére, a csatorna vizének felfogására, malma működhetése érdekében felhatalmaztam azon feltétellel, üogy a bukógát elkészültével, a vizfogót eltávolítani s az előbbi allapotot helyreállítani tartozik. A Doboz községben és határán átvonuló fekete körösi holtmeder rendezetlen állápotának megszüntetése végett a közmunka ós közlekedési m. kir. miniszter ur, 1885. évi 35,689. sz. a. kelt rendelete nyomán a hosszufoki szabályozási társulat által a zsilip tulajdonosa, WencKheim Rudolf gróf felkóretett, hogy a szanazugí rozzant főzsilipnek, biztos szerkezetű felváltása iránt intézkedjék. A mennyiben a kérdéses zsilip megnyitása késik, f. évi májushó 12-en 289. eln. szám alatt a dobozi holt medernek élővízzel leendő ellátása szorgalmazását a gyulai szolgabíró kötelességévé tettem. (Folyt, köv.) szeg kamataival együtt, a helybeli polg. leányiskola pénz tára javára határoztatván kiadatni. A fent megnevezett összeget 1881. évi május hó 7-éu a takarékpénztár átvette és igy a kiszabott 5 évi határidő eltelvén, alólirott következő számadást mutatta fel Sztraka György urnák, mint a nevezett intézet felszámolási elnökének: Átvett tőke: 786 frt 59 kr. Kamatokból bef

olyt: 160 frt 8

9 kr. Összes bevétel: 947 frt 48 kr. Kiadatott a felszámoló bizottság ö drb nyugtájára 35 frt 21 kr. Beváltatott 99 drb részjegy 1 frt 50 krjával 148 frt 50 kr. Különféle tartozásban 5 drb nyugta szerint 87 frt 4

2 kr. Összes kiadás I 270 irt 13 kr. Levonva a bevételből a kiadast, Maradvány készpénzben: 677 frt 35 kr. Ezen számadást és mellékelt okiratait Sztraka György, mint e telszólamlási bizottság elnöke, Donner Lajos polg. leányiskolái igazgató ós Badics Elek leányiskolái pénztáros, együttesen atvizsgálva helyesnek találták és a nitelesitési záradékkal ellátták. A számadásra vezettetett egyidejűleg Badics Éles leányiskolái pénztaros nyugtatványa is, mely szerint a felmaradt 677 frt 35 krt a leányiskola pénztára javára átszolgáltattam. A számadás okiratai és a 99 daraD beváltott részvény a felszámolt intézet többi irataihoz tétettek le, B.-Csabán a városházánál. Kelt B.-Csabán 1886. évi juni 1-ón. Vidovszky János, a b.-csabai takarékpénztár vezér-igazgatója. Nyilvános számadás. A fejszámolás alatt álló békés-csabai gazdászati kereskedelmies hitelintézet utolsó 1881-dik évi márcziushó 13-au tartott közgyűlése, (jegyzőkönyvének 6-ik pontjában foglalt határozata szerint) a b.-csabai takarékpénztárt illetve alólirottat kérte fel, felmaradt 786 frt 59 krnyi tőkéjének elhelyezésére ós ezen összegből a törvényben megszabott 5 évi határidő alatt jetentkező aitelazők kielégítésére, valamint a még beváltatlan rószvéuyek tulajdonosainak végkielégítésére, az a év lefolyta után felmaradó öszMEGYEI HÍREK. * Vizbe fu.lt. Mezöberónyben egy 25 éves Frei Ádám nevű egyén kedden délután lovai usztatása végett kiment a Körösre. S amint sebesen behajtatott: a lovak megbokrosodtak s viczkándozás közoen az ember ledobatott ós elcsapott fölötte az ár. A lovak szerencsésen kiúsztak, Frei holttestét azonban még kedden nem sikerült kifogni. * Tüz-jel költötte föl az elmúlt vasárnap reggel fél 4 órakor M.-Beróny város lakóit. És csakugyan megégett a magyar végen özv. Szász Istvánnó kis háza. ^ tüz keletkezési oka ismeretlen. A kár nem nagy. * A kanyaró-járvány meglehetős nagy mértékben lépett föl Mezöberónyben a kis gyermekek közt. Több iskola már bezáratott. * Mezöberónyben a Kolozsi-fóle, vasút melletti vendéglőben a mutt szombaton 70 kr. belépti dij mellett igen sikerült nyt.ri mulatság (majális) volt, melynek csak a nap íeljötte vetett véget. — Esküvő, özaivason ifjú Sinkovics István kereskedő f. hó 2-án vezette oltárhoz Marsai Anna kisasszonyt. Esküvő után ugy a mennyasszony, mint a vőlegény szülei házánál nagyszámú s előkelő társaság gyűlt össze kedélyes lakomara, melyet aztan hajnalig tartó tancz követett a „Bárány" vendéglő emeleti nagytermében. Kísérje áldás az uj párt óltök utjain ! — A szarvasi fógymnásiumi önképzőkör a mult csütörtökön í. hó 3-án d. u. 3 órakor örömünnepet ült a fogyni, e czélra feldíszített nagytermében, mely a fögym. dalkar megnyitó éneke után a következő műsorral folyt le 1. Titkári jelentós Csatáry Endrétől. 2. üabasszony melygkissó lehűtötte honmentö hevemet! Ott láttam ugyan is a legújabban besorozott honvédeket piszkos ing és még piszkosabb kimondhatlanban heverészni még szennyesebb szalmán; egy-egy darab ruha, avagy a hónvédsapka jelelvén csak az ö vitézi létüket. De azért csak haladtam tovább, mig egy irodába nyitottam be, hol egy szálvóko y lajdinant harczolt egy nagy könyvvel, hősiesen mártogatva aczólját az öblös tintatartó keblébe, fekete sorokat írván annak vérével a protocolumbaI . . Mit akar? kérdé nyersen. En szerényen nyujtám át a hozott ajánló levelet, melyet átnézve igy szólt: Tessék bemenni ide a másik szobába, s addig mig az orvos jön vetkezzék le. Én mint egy elitólt léptem be, s busán fogtam a vetkezóshez; meg vallom, kissé furcsán éreztem magamat, s azon aggódtam, hogy ha beválok, én is ott hencsereghetek hetekig a piszkos szalmán mint a . . . uram bocsá' mint azon névtelen félistenek, kiket beléptemkor láttam . . . Midőn igy andalogtam a nem nagyon rózsás jövőn, némi háborgatást érzek lábszáraimon . . . lenézek, hát látom, hogy mint vérszopó tigrishad lepte el lábszáraimat egy fekete sereg s ontott ki e rövid idő alatt annyi vért, hogy ón egész katonáskodásom alatt sem ontottam annyit! . . . Egy padra felmenekülve megkezdtem a harczot, s javában attaquiroztam, midőn belépeti az orvos az emiitett hadnagy kíséretében. Mosolyogva lépett hozzám az orvos, s kérdé, hogy hát csakugyan honvéd akarok e lenni? Igen, felelém. Erre azután kezdődött a szokásos tapogatás, méregetós, miközben többször rándított vállán, mintha azt mondta volna, hát hiszen jó lesz ágyú tölteléknek. — No kérdé a hadnagy, arra való lesz e? Az orvos ismét vállát rántá s azt mondja gyenge, gyenge, de hátha minden áron akarja, hát legyen. E pillanatban erősen kezdték a harangot íólre verni az apáczák templomában: tüz, tüz!! és rohant ki a kaszárnya népsége, ott hagyva engem, ki siettem felöltözni, s az üresen hagyott kaszárnyából magam is rohantam ki, de nem arra, a merre a tüz volt, s a merre a hadnagy és orvos haladtak, hanem ellenkező oldalra, s meg sem álltam a fogadóig, hol azonnal befogattam ós ugy hagytam Pestet, mint Szent Pál az oláhokat. üesteltem a dolgot megvallom, ós nem is dicsekedtem otthon vele, de magamban mégis hálát adtam az istennek, hogy igy sikerült a bakkancstól megszabadulnom, melybe könnyelműen majd bele ugrottam! E közben már betöltöttem 15-ik életévemet, a faluban talán ón voltam a legidősebb fi atal ember, mert a többi nőtlen ifjúság már mind a táborban volt, a hol daczára a veszélyes játóknak, — mely hol egyik, hol másik eletébe került. — víg, gondtalan éle t volt; oda vágytam én is s megvallom, az nem fordult meg eszemben, miszerint ott nyomorókká löhetik vagy vághatják, sőt agyon is löhetik az embert; erre nem gondoltam, de miután alig két évvel idősebb bátyám már 16 éves korában ott harczolt, ón sem akartam otthon a sutban ülni, hanem minden áron huszár akartam lenni s az is lettem! Nem képzelik azok, kik ekkor még nem éltek, vagy sokkal gyermekebbek voltak, hogysem arra emlékezhetnének, minő volt akkor az élet! A levegőben kellett valaminek lenni, mert a lelkesedós valódi ragadós nyavalya volt, mert nemcsak a felnőtt férfiak, családapák, de még a gyermekek is alá voltak e nemes ragálynak vetve, s nem volt ritkaság, hogy őszbe borult családapák s fejletlen gyermekek küzdöttek egymás mellett s az aprósag játéka nem állt akkor egyébből, mint katonásdi játék a fiuk, tópes, kokárda vagy zászlókószitós a leány gyermekek részéről! Diktum, faktum én elbúcsúztam kedves szülőim ós apróbb testvéreimtől, a az atyámtól kapott néhány lorinttal zsebemben megindultam az Abony körül tanyázó magyar tábor felé, hová megérkezve jelentkeztem gr. Wartensleben Ágost a.l8-ik Attila huszárezred ezredesónéi, ki; atyámnak jo barátja lóvén, bíztam benne, hogy bevesz huszárjai közé. Ugy is lett. Egy kehes szabóról, a ki lovagolni már nem volt képes mellbaja miatt leszedték a huszár equipirungot s bele öltöztettek engem s pár perez alatt olyan huszár lettem, hogy büszkeségemben nem cseréltem volna egy bőrseregbeli baka kapitanynyal! Huszárrá avatásom reggel törtónt, ebedre bekóredztem Abouyba, csak azért, hogy paradezhassam az ón kopott mundéromban. Az uton szemben jött velem Perczel Mór tábornok egész kíséretével, mire ón félre állva katonasan üdvözlóm. Perczel tábornok is elég hetyke legény volt akkorában, de mi volt ő ón hozzám képest! Tőlem az ördög sem kérdezte, hogy tudok-e valamit a katona regulából, a fegyverrel bauni, a lovat megülni? hanem a harmadik nap lóra parancsoltak, — melyet az alezredes szívességéből tiszteletbeli káplárrá törtónt előléptetésem folytán öreg privatdienerem nyergelt fel s mentünk mendegéltünk .... vagyis mit beszélek — miként vitéz Háry János, egykori kollegám luonda, —gyors pejkóm vitt hátán, mint igaz, hogy élek! Hogy hov^ ? azt persze mi apró emberkék nem tudtuk s ón azt hivém,