Békésmegyei közlöny, 1885 (12. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1885-02-22 / 16. szám

B.-Csabán, 1885. XII. évfolyam, 16. szám. Vasárnap, februárhó 22-én. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY: Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik, hegenként kétszer: vasárnap és osütörtököa. ELŐFIZETÉSI DIJ nelyben házhoz hordva vagy postán bérmentve kdldve : Egész évre . . . 6 frt Fél évre . . 3 „ Évnegyedre 1 „ &0 kr. Lapunk számára hiidetése': felvételére fel van jogosítva: ÍUA.SÜNSTEIN és VOULtóR ezég, líées, Prága, Budapesten, Németország és Svájcz minden fővárosaiban. Meg M\ menteni a magyar gazdát. in. Szalmád kazalban rothad össze, takarmányodat el kell pocsékolnod, mert feletetni nem birod, állatra való pénzed nincs. Sörárpát kellene vetned, de vetőmagod nincs. Még 3 vagy 12 ökörre lenne szükséged, de pénzed nincs. A kanalizálást megkezdted, a TÍZ birtokod feléről lement, de pénzed elfogyván, a kanálist, miután a mentesített föld csak a jövő évben terem, nem vagy képes fenntartani sat. sat. Mind oly dolgok, melyek, okvetlen kifizetnék magukat és gyarapodásodat mozdítanák elő, de mert birtokod értékéhez képest aránytalanul csekély összegig tartozol, a pénzintézeteknél, hacsak jótállók után nem futkosol, hiteled nincs. És igy tovább, azaz: A mely magyar gazdának tartozása van, abban aztán lehet igyekezet, szorgalom, tapintat és minden, de lassan lassan el kell vesznie, mert a vaskalapos pénzemberek bölcsessége azonképpen fundálta ki a dolgot, hogy az ily gazdának hitelezni nem lehet. És méltóztassanak a dolgot azonképpen kifundálni a kereskedőkre nézve is hát egy pár óv alatt a legtöbb kereskedő megbukik. És hogy a magyar gazdaközönség ily hitelviszonyok közt már végleg tönkre nem ment, az is csak nemzeti szívósságának köszönheti. Igen is, vaunak hibái ma is, ámde a legtöbb a régiek hibája miatt bűnhődik s habár megtagad magától mindeut, előre menni nem képes. Könnyű azt beszélni, hogy takarékoskodjunk helyesen gazdálkodjunk és a többi. A magyar gazdának nagyrésze annyira takarékos ma már, hogy egészen a nélkülözésig viszi, a vele születet hajlamai közül még a vendégszeretetről is lemond, csak megélhessen. De hát Szerkesztőség : APPONYI-utcza 891. számú ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt ozimezni kérünk. ECiadóhivatal: Kishid-utoza 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. hol is van az a rettenetes fényűzés? Hol vannak a négyes fogatok? Hol vannak a lovászok, inasok és paripák ? Ki dobálja most a czigánynak a százast ? Hol vannak most az örökös mulatságok? Sőt ellenkezően azt mondhatjuk, hogy nagyon is összehuzzuk magunkat. S azonfelül ma a legtöbb magyar gazda utánna lát a dolognak, s elmondhatjuk, hogy a multak bűneiért szenved, » a helyett, hogy szenvedéseinek okait behatóan kutatnók egyszerűen elitéljük. Mert hiszen nem mondom ón, hogy nincsennek haszontalan préda fráterek ma is; pöffeszkedő familia bolondok ós urizáló henyék; lóba ripőkök ós henczegó „Hótszilvafássi Szilvaffássyak," de annyit merek állitani, hogy a kisebb birtokososztály többsége a helyes uton van, ós megérdemli a támogatást. Nem a hitbizományok által dédelgetett arisztokraczia, hanem a 3—4—500 holdas birtokosok. A gazdaközönség zöme, a magyarság központja, ez érdemli meg, hogy megmentésére gondoljunk, ezen megmentést pedig nem eszközölhetjük másképpen csak ugy: ha az igyekező és szorgalmas gazdának megadjuk a tehetőséget arr" nézve, hogy az előmeneteléhez megkívántató összeghez hozzá jusson. Gsakhogy erre nézve nem a „Lloyd" embereitől kell tanácsot kérnünk. Mit értenek ők ahoz, ós mit érzik ők a kisebb birtokos osztály baját. Az ő nagykereskedőinek ós nagybirtokosainak nincs arról még csak fogalmuk se. Ők kimondták, hogy a magyar közópbirtokos osztályon nem lehet segíteni, ós állnak a szentenczia mellett, mint a mely orvos nagy lelkiismerettel azt mondja ki hogy: ezt a lábat amputálni kell a nemzeti testről, mert ő nem tud rajta segiteni. Ekkor jön egy nem szakértő kuruzsoló, ós a lábat meggyógyítja. Miután pedig ezen ügyet maga a kormány is felkarolta, s azonfelül Keglevich István meg Károlyi Sándor grófok sürgetik, még több lehet hozzá a reménységünk, de Egyes szára ára 10 kr. apható a nyomdájában és Lepage Lajos' könyvkereskedésében. Hirdetések jutányos áron vetetnek fel. „N y i 111 é r-'-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyoib^ dájában, és Biener B. ur nagytözsdéjében, V^ Ugyanitt airdetések is el fogadtatnak: vidéken a postahivataloknál 5 kros poHautalvannyal. A hirdetésekért járó összeg helyüeu fizetendő hogy a kuruzsoló se hiányozzék, saját véleményünket és pedig ezennel elmondjuk: Csak nagy teketóriát nem kell belőle csinálni, csak a vaskalaposságot nem kell elővenni: hogy ez igy nem lehet, meg ugy nem lehet. Nem lehet pedig kiváltképpen akkor, ha nem is fogunk hozza. Mert ugyan hogy lehet valami egyszerű dologról azt mondani, a mig meg nem kisórlettók, hogy ez igy nem lehet, meg ugy nem lehet. Nem lehet pedig azórt, mert csakis a korlátok közt mozogni tudó, vaskalapos, földhöz ragadt, félszeg szakértelem aliitja. A szakértelem nem is arra való, hogy ujat teremtsen, miután hogy neki mindenre paragrafusai vannak, hanem igenis arra való, hogy a mi ujat a találékonyság felfedezett, azt a szakértelem mestersége használhatóvá ós kezelhetővé tegye. A szakértelem például azt hiszi, hogy a gazda hitelének biztosítékát csakis az ingatlan képezheti, és a mint az ingatlan terhelve van, nagy bölcsen kimondani méltóztatik: hogy a hitelnek vége. Pedig ugyancsak kevós kereskedőnek ós iparosnak lenetne hitele akíor, ha az üzleti ingóság semminek tekintetnék, miután hogy ő náluk a hitelt ez képezi. És vájjon, ha kereskedőnél, iparosnál az üzleti ingóságok terjedelme határoz, miért ne lehessen figyelembe venni a gazdánál a befektetést, az instrukcziót ? Hiszen ma már rendezett gazdaságnál az instrukczió tetemes összegeket képvisel. Es az a vaskalap előtt semmi. Most persze mosolyogni méltóztatna K, mert azt méltóztatnak ninni, hogy gazdasági ós kereskedelmi üzlet közt nem tudunk különbséget tenni. Pedig dehogy nem. Nagyon ismerjük a külömbsóget a kettő közt, s éppen azért írjuk e sorokat, hogy annak beszéljünk, a ki nem ismeri. Példának okáért a vaskalapos szakértelemnek. Először is nem oly hitelt értünk mi itt, a mi derüre-borura menjen, s hogy most már nyissák meg a gazdák a Danaidák hordóját, elpazarolván ós nagyurazA „BÉKESiMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRMÁJ 4. A titkár ur apósa. Irta: Balázs Sándor. Budán a fehérvári kapu aljában sok-sok esztendeig üldögélt egy koldus, ki sem vak, sem béna, sem süket nem volt, de ki azért igen szép eredménynyel ós csinos nyereséggel folytatta üzleteit. Közönséges napokon is hazavitte a maga két-három forintját, ünnepeken pedig és más rendkívüli alkalmakkor, midón a várat nagyobb tömegek látogatták, bevétele kétszer annyira is ráment. Szóval: el lehetett róla mondani, hogy virágzó üzletet folytatott. De mily jogczimen ? kérdheti valamely naiv olvasó, a ki elfelejti, hogy az iparszabadság korában élünk, s hogy a koldus-üzlet sem nyög többé a rendőri mindenhatóság zsarnoksága alatt. Kivált ha valaki oly leleményes ügyességgel folytatja üzletét, hogy senkinek nem esik terhére, senkitől nem kér, senkit meg nem szólít, akkor nem tadom, mi kifogása lehetne a konstabler urnák az ellen, ha valaki széket visz magának a fehérvári kapu aljába, s ott tölti napjait egy oly ponton, mely mig egyrészről léghuzammentes, másrészről teljességgel nem áll útjában a közlekedésnek. Riftiyák .Snmu — mert erre a u<vre szólott választóczédulája, melyet soha sem mulasztott el kivenui, — e pont kiszemlólésénél nem mindennapi megfigyelő és itélő képességnek adta jelét, mert az minden tekintetben czélszerünek és alkalmasnak bizonyult a koldus-iulet sikeres folytatására. Akár lefelé jött valaki a várból, akár felfelé igyekezett, e pontnak szemébe kellett tűnnie ós pedig ideje korán, kóttiárom pereiig is látnia kellett azt a vigasztalan, szomorú alakot, ki némán ugyan, de oly busán szegezte tekintetét a járókelőkre, hogy azoknak átlagvéve harmincz, harminczöt száztólija részvétre lágyult iránta, s nem tehette, hogy elhaladjon mellette a nélkül, hogy egy kis könyör-adománnyal meg ne kínálja. Valósággal megigézte az embereket csodálatos tekintetével, melynek csak a legridegebb szivek tudtak ellentállani. És ebben fekszik az üzlet meglepő virágzásának magyarázata is. Bitnyák a természet-tudományok ujabb vívmányait jól fel tudta használni, — delejjel koldult. Tekintetében volt a vaiázs-erő, azon mélabús, de átható és metsző szemekben, melyek a legvastagabb téli kábátokon át is megtalálták utjokat a szívhez s ellenálhatlan erővel riasztották fel a könyörület ösztönét. Legalább Kormos Aurél csa* igy tudta magának magyarázni, hogy miért nem képes ő e mellett az ember mellett elhaladni a nélkül, bogy legalább egv krajezárt ne adjon neki. Pedig párszor megpróbál a, mert utoljára bosszantani kezdte öt a dolog, hogy mért legyen ó rendes adófizetője egy épkézláb embernek, a ki még hozzá nem is olyan öreg. Mert Bifnyák a legjobb korában levő férfiú volt, ugy negyven-ötven között, s eltekintve vigasztalan, szomorú arczától, a bus szemeitől, semminemű külső testi fogyatkozással nem látszott sújtva lenni. Kormos Aurél párszor el is ment mellette a nélkül, hogy adóját lefizette volna, de alig haladt pár lépést, oly ólóai „lelkifurdalás és szemrehányás támadt szivében, hogy vissza kellett fordulnia, hogy adóját lefizesse. 8 hogy nem csak Kormos Aurél volt igy, hanem mások is, számosan, mutatja az üzlet virágzása. Történt egyszer, hogy Kormos Aurél, a ki mellékesen legyen megemlítve, valamelyik minisztériumban titkár volt, sok éretlen baraczkot talált enni, s ettől lázt kapott és pedig oly nagy mértékben, hogy orvosi kezelés alá kellett magát adni, s igy kénytelen volt néhány napig ágyát őrizni. Bifnyák, kinek figyelmét semmi sem kerülte ki, észrevette elmaradását, — s midőn mint lábbadoeó elősször fizette le napi adóját, megszóllitotta őt, a világért sem azért, hogy szemrehányásokat tegyen neki elmaradásáért, hanem hogy részvételét fejezze ki betegsége felett, melynek nyomait a fiatal ember halvány arczán nem volt nehéz felfedeznie. — Oh nagyságos ur, bizonyára, beteg volt? — Kórdé életpályájához illó szelíd és szomorn hangon. — Biíouy még most sem vagyok egészen egészséges —