Békésmegyei közlöny, 1885 (12. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1885-04-16 / 31. szám

f

lBékésmegyei Közlöny" 31. szám. 1885. lönben nem is várunk töle — még sem tudta magát ráadni hogy e csendes butaságban sinlődő dolgot a maga védszárnyai alatt nyomassa ki. Nem fogunk az ezen közleményben foglalt személyeskedésekre reflektálni, hanem szokásunk szerint csak az érdemleges állitásokra, érvelésre tesszük meg igénytelen észrevételeinket. Veres ur az általunk taglalt beszédében többek között azt is mondá: „Már az Arpádházi királyok korában meg volt itt (Magyarországon) az antiszemitaság, még pedig legveszedelmesebb fajában, midőn a zsidókat uzsorájuk, csalásuk miatt kiüldözték az országból." Kimutattuk a magyar történelemből, hogy ezen állitás merő valótlanság, hogy oly arpádházi király nem létezett, ki alatt a zsidókat csalásaik miatt kiüldözték volna az országból s hogy Árpádházi király alatt egyáltalán soha ki nem űzték őket az országból semmiféle okból, söt hogy Sz. László király koráig keresztyének ós zsidók összeházasodtak, hogy IV. Béla a zsidókat pláne kiváltságokkal ruházta fel, melynek élvezetében az utolsó Arpádházi király korában is voltak. Ezen megczálolhatlan történeti tények ellenében a „Többen" aláírással megjelent közlemény Horváth Mihály egy idézetével beakarja bizonyítani, hogy Veres urnák mégis igaza volt midőn a fenti állítást koczkáztatta. A „Többek" idézete szórói-szóra így hangzik: „Il-dik Endre a királyi jövedelmeket az arany bulla ellenére ismét zsidók és izmaelitáknak adta haszonbérbe. E kapzsi nép pedig irgalmatlanul járt el az adók beszedésében, bár nem egyszer történt, hogy a felingerült nép az adószedőket, pénzváltókat zsarlásaik miatt agyonverte." — Már magának ez idézetnek a Veres ur mondásával való szembeállításából kitűnik, hogy mást mond Bodóné mikor a bor árát kérik, mert hát nem az volt a kérdés, vájjon adószedőket agyon ütött-e a nép, hanem az, vájjon igaz-e, hogy a zsidókat valamely Arpádházi király alatt csalásaik miatt kiüldözték az országból? Ez volt a dolog veleje. Már pedig minden olvasni tudó antiszemitának is be kell ismernie, hogy a Többek" idézete Veres ur ezen állításának valóságát leg távolabbról sem bizonyítja. A teljes czimü „Többek" azonban abba kapaszkodnak, hogy Veres ur állításában az is áll „már az Árpádházi királyok korában meg volt itt az antiszemitaság" s Horváth idézetével beakarják bizonyítani hogy ez az antiszemitaság igenis létezett. Csakhogy Ve res ur nem azt mondotta, hogy oly antiszemitaság volt az melynek folytán egy pár zsaroló adószedőt agyonütöttek, hanem olyan „legveszedelmesebb" fajtájú, midőn a zsidókat „csalásaik miatt kiüldözték az országból.

u A „Többek" tehátugy teszik, mint a struozmadár, mely a vadászok kémlő szeme előtt fejét dugja a sivatag homokja alá, azt vélvén, hogy a vadászok nem látják meg mivel ő nem lát. —De még a fej is kilátszik, mert egyáltalán még antiszemitaság sem bizonyítható Horváth Mihály ez idézetéből és pedig nemcsak azon legveszélyesebb antiszemitaság nem, mely szerint az Árpádházi királyok alatt a zsidóság csalásai miatt kénytelen lett volna sátorfáját öszeszedni ós más hazába vándorolni; hanem ezen idézetből egyáltalában semmiféle antiszemitaság nem tűnik ki. Az hogy a nép egynehány adószedőt agyonütött: nem antiszemitaság. Nem az, elősször, mert azon adószedők, mint magok az idézők bizonyítják, nem csupán zsidók, hanem izmaeliták, törökök is voltak, másodszor mert az most is előfordulhat, hogy a nép megtagadja az adófizetést ós leüti az adószedőket, akár zsidók, akár törökök, akár keresztyének, a mint nem egyszer és nem rég előfordult egy keresztyén adóvégrehajtóval, ki ellen egy fél falu fellázadt ós vas villákkal kirukkolt s ki csak ugy tudott a legkínosabb haláltól menekülni hogy önmagát agyonlőtte. Ez tehát nem antiszemita-ág hanem az adószedes elleni merénylet, lett legyen az adószedő bármily vallású. De továbbá, a ki nemcsak olvasni tud, de meg is érti azt amit olvas, az még azt sem tudja a Horváth Mihály fenti idézetéből kiolvasni, hogy egyáL talán a zsidók lettek volna azon „kapzsi nép" mely irgal inatlanul járt el az általa bérelt adók beszedése körül és hogy a felingerült nép ezeket verte volna agyon. Az ide eet első része ugyanis szó szerint igy szól: „H. Endre a királyi jövedelmeket az arany bulla daczára ismét zsidóknak és izmaelitáknak adta bérbe. A következő mondat egyes számmal kezdi „e kapzsi nép pedig" stb. Már most kérdjük, ha ott van „zsidókés izmaeliták" s azután az mondatik egyes számban „e kapzsi nép* akkor a nyelvtan legkezdetlegesebb szabályai szerint melyikre vonatkozik ez ? Az előbb emiitett zsidókra, vagy az „e kapzsi nép" előtt közvetlenül álló izmaelitákra? Vagy ha mindakettőre vonatkoznék, nem ugy kellene annak ott állania. „E kapzsi népek?" Külömben ez a mit itt előhozunk, nem csupán az idézett tétel nyelvtani összeállításából kiokoskodható feltevés, hanem történeti tény, melyet mi a mi ozikkünkben II. Endre uralkodását érintve már felemiitettünk t. i. hogy kivált a szaraczenusok vagy izmaeliták hajtották be irgalmatlanul a népen az adót s hogy a zsidók ebben sem jártak el embertelenül mint ezek, mert a H. Endre uralkodása alatt ólt Róbert esztergomi érsek a királyhoz e dologban irt és általunk főbb pontjaiban közölt szemrehányó levelében*) épen a Horváth Mihály idézetének nyelvtani magyarázatával egybehangzólag, ott hol a nép zsarolásáról van szó, mindig csak az izmaelitákat (szaraczenusokat) említi ós soha sem a zsidókat is. — A dolog ily állása mellett azt nem is akarjuk kutatni, valószinü-e, midőn ez idézet azt mondja hogy a nép adószedőket és pénzváltókat vert agyon: vájjon maguk a gazdag zsidók vagy izmaeliták, kik egész vagyonokat fizettek a kincstárnak a haszonbérleti jogért, személyesen jártak házról-házra adót szedni s vájjon nem inkább valószínű, hogy voltak alárendelt közegeik, épen keresztyének, kik az adószedóst teljesítették s nem épen ezek lettek-e agyonverve, mert hisz a nép ilyenkor nem birál, hanem azokat, jelenleg például a végrehajtókat kik keresztények, támadja meg, kik az adót tényleg szedik habár csak kötelességüket teljesitik s nem azokat, kik kül*) had. Szalay Lászlá: Magyarország történje II. köt. lap. dik vagy az adót kivetik; bántja továbbá az ügy vódsegódeket kik főnökük megbízásából jelen vannak kötelességszerűig egy jogos adósság végrehajtásánál ós nem a hiteezőt, kinek megbízásából jár el csupán az ügyvéd. — .Többeknek" azon kérdésére tehát, vájjon nem a legveszedelmesebb faja volt az az antiszemitaságnak midőn a zsidókat agyon is verték: a felelet ezen iménti fejtegetésünkben bent van, mely bizonyítja, hogy egyáltalán ez nem is volt antiszemitaság, mert nem is a zsidókat, hanem inkáb az izmaelitákat verték agyon s mert nem is valószínű, íogy akár maguk a zsidók, akár az izmaeliták, kik bérelték a királyi jövedelmeket, saját személyükben szedték volna is az adót. Egyébiránt ha az volna is benne a Horváth Mihály idézetében nyíltan ós világosan, hogy csupán csak zsidók voltak azok a bérlők, s hogy személyesen szedték az adót ós ezeket verték agyon : még akkor sem való, hogy ez volna az antiszemitasag legveszedelmesebb faja, mert az utóbbi tömeges antiszemita kravallok alkalmával is agyon vertek vagy kiraboltak egy-két zsidót, azért az ország többi 599,998 zsidója mégis békességben élhetett ós ólt is e hazában, s így az csak bliktri, midőn egy-nehány zsidót agyonütnek, ahhozkópest midőn mindnyájat, ugy mint Veres ur állitá s a mit ó maga is az antiszemitaság legveszedelmesebb fajának mondott — kiüldöznék, kikergetnék az országból. Hisz a mi jóakaratú antiszemitáink vezéreinek is nem épen az a főczólja, hogy egy pár talusi zsidót agyonverjenek, hanem hogy az összes zsidók kikergettessenek ós Palesztinába vissza telepíttessenek, tehát nem amaz, hanem ez a zsidókra nézve a legveszélyesebb antiszemitaság! Olvasható volt továbbá czikkünkben az általunk közlött, oroszlánszívű Richárd alatti zsidóüldözósre nóze, hogy számtalan zsidó inkább maga öngyilkos lett, semhogy hazáját s mindenét elhagyja 1 Ezekután talán tisztába van hozva, vájjon mi hazudtunk-e midőn azt mondottuk, az Árpádházi királyok alatt nem volt antiszemitaság, vagy Veres ur, midőn azt mondotta, oly legveszélyesebb faja az antiszemitaságnak uralkodott itt az Árpádházi királyok alatt, hogy a zsidókat kiüldözték az országból (s nem azt, hogy egynehány zsaroló adószedőt agyonvertek). — S igazán ugy vagyunk többi állításainkkal is! Mert a mit „Többen" ezentúl mondanak arról mit lapunk 188U-diki 59-dik számában dr László Elek úrról, vagy a mit Veres úrról annak 1884. évi 8-dik számában irtunk: az mind csak azt bizonyítja a mire legbüszkébbek vagyunk, t. i. hogy minden egyes esetet a maga igazsága sierint bírálunk meg, személyválogatás és egyóbb önző tekintetek nélkül. Midőn tehát Kállay urnák 18á0-dik évben dr. László Elek ur ellenében — persze a mi felfogásunk ós meggyőződésünk szerint — igaza volt, akkor mi nem annak, hanem ennek adtuuk igazat. Midőn pedig a Veres ur által kiadott egyházi beszédek fölött bírálatot közöltünk 1884-dik évben s ezen, csupán isten igéit tartalmazó és magyarázó müvet megdicsértük, habár Veres ur már akkor is az „antiszemitaság" hírében állott: akkor tárgyilagosságunknak épen legkitűnőbb jelét adtuk, mert csak is az előttünk levő mü belórtókét, tartalmát tekintettük s biztosítjuk a közlőket, bárkik legyenek is ők, ha Veres ur most irna ily tartalmú könyvet s mi abban a helyzetben lennénk hogy bírálatot kellene róla mondanunk: most is csak ugy dicsórnők meg mint akkor, mi nem zárja ki aztj hogy ha egy nappal később más irányban hazugságot állit az ország szine előtt, mi azt ismét ki ne mutassuk. Persze a „ minden felekezeti szükkeblüsógen felülemelkedettsóg" mivoltában most már nemcsak mi, hanem sokan lesznek más vólemónynyel irányában, de erről nem mi, hanem Veres ur utóbbi szereplése tehet. Azt pedig tanuljak meg, hogy ha a földvári földvétel ügyébe százszor is szóltunk bele, mint újság tettük, s ahoz lapunk fel. szerkesztője ügyvédi minőségének semmi köze, hisz ha egy község főidet vesz, az annyira közügy, hogy a megyén nyilvánosan tárgyaltatik a mi pedig ott előfordul, ahoz mindenkinek ós különösen újságnak hozzá szolid joga van; ép ugy közügy ha egy községnek rosz vize van ós épen kolerahirek, hallhatók ós közügy minden mi a község állapotára vonatkozik. Ilyenhez hozzá szólni minden megyei lapnak nemcsak joga, de hívatlanul is hivatalbeli kötelessége. Vájjon helyesen vagy helytelenül szólt hozzá: az lehet vita tárgya, de hogy egyáltalában hozzá szólni joga van, az okos emberek előtt még vita tárgyát sem képezheti. Különben az egyenesen valótlan állitás, hogy mi azt tanácsoltuk az orosháziak ne vegyék meg Pusztaföldvárt. Azon czikkben melyre a bennünket oktalanul megtámadok hivatkoznak s mely lapunk 1884. évi 64-dik aug. 10-ón megjelent számában olvasható, többek közt erre nézve szórói-szóra ezeket irtuk: „Hogy ily nagyobb földvótel mindenesetre anyagi gyarapodást, jólétet ós takarókossági hajla mot tanusit, mi is szívesen elismerjük ós utóvégre is nye ressóg egy községre, ha más szép ós szükséges dolgok hiá nyában legalább 500'J hold jó földdel gazdagszik s igy mi is örömmel üdvözöljük Orosháza földműves népének e nagy horderejű elhatározását." Hát ezen világos szavakai azttaná csoltuk, kis csintalan hazudozók, hogy az orosháziak ne vegyék meg a földvári földet. Igaz hogy abbeli szerény nézetünknek is adtunk kifejezést, hogy tán előbb jó ivóvizet, világítást, jó kövezetet kell egy városnak szerezni azután földet venni, de azért mégis őszintén örültünk hogy Orosházáé lesz a föld és nem idegeneké 8 ha egyáltalán Orosházáé, a községé lett, arra az ott lakó zsidók óp oly büszkék lehetnek ós ép oly igényt tarthatnak mint a többi hitfelekezetek, mert hisz óp oly egyenjogosított adófizető polgárai Orosházának mint bármely más hitfelekezetbeli lakos s igy az övék is óp ugy mint más orosházi polgáré, már t. i. az a rész, mely a községé az mely egyeseké, az épen csak ezeké — mert hát az polgári egyenjogúság dolgában nem az orosházi antiszemiták akarata vagy felfogása, hanem a törvény az irányt adó. — Hogy a felelőség nélkül hazudozó ós ferdítő névtelenek lapunk fel. szerkesztőjének nevét teszik guny tárgyává: hát az hozzájuk méltó érvolós, melyre azt mondjuk, hogy az igazság még is csak igazság marad. Jézust, azokért miket mondott s miket ő igazságoknak tartott, nem csak gúnynevekkel illették, de töviskoronát nyomott fejére durva, fanatikus hadiszolgák tömege. Csekélységünk öntudá sában bár, de igazságunk érzetében meggyőződósünkór mi is viseltünk el már elég brutális támadást,} habár am nagy szenvedőhöz képest csak porszemnek érezzük maguu kat s igy elviseljük nyugodtan a Veres ur fanatikus hor dáinak esetlen durvaságait is. De azért ezentúl is bele avatkozunk ügyeikbe ugy mint eddig, akkor mikor jó nak látjuk ós ezentúl is megmondjuk nekik az igazat,Ijhi váltig kiabálnak is mintha tyúkszemükre hágtunk volna Fenyegetéseiket pedig megvetjük ós nevetjük. = Megyei rövid hirek. Gróf Eóyos Fülöpnek, min a néhai báró Wenckheim Béla által alapított a „fási" hitbi zomány örökösének az alapító okirat értelmében ő felsége meg endedle, hogy a „Wenckheim

1' családi nevet is viselhesse. — Gróf Wenckheim Frigyesnek családi öröme van. Neje Wenek leim Krisztina grófné a napokban egy leánykának adott életet, ki a keresztségben Ilona Minka és Eudolűne nevet nyer 5z a hetedik gyermeke a főúri jboldog házaspárnak. — A gyomai jótékony zsidó nőegylet alapszabályait a belügyminiszter jóváhagyta. — Orosházán Sajben János 29 éves b.-csaba: letőségü bérea f. hó 10-én gazdája Jankó György háza padásán felakasztotta magát. — Tótkomlós községe f. hó 12-éc tartott képviseleti gyűlésen a szabadság szoborra 50 frtot szavazott meg. — A kataszteri járási utazó küldöttség, melj jelenleg Csabán működik, a gyulai kataszteri munkálatok elen tett felszólamlásokat f. hó 20-án kezdi vizsgálni a helyszínén. x—. Jó kereset. Egy szerény, jó bizonyítványokkal ellátott fiatal ember, ki magát helyi ügynökké kiképezni akarja, ajánlatos feltótelek mellett alkalmazást talál. Hol? megmondja e lap kiadóhivatala. Irodalom és művészet. * Uj zenemű. Táborszky és Parsch zenemükereskedésóben Budapesten megjelent: Magyar király-dal szerzé Liszt ?erenez. Hó-féle kiadásban: 1-ső. Osszvezórkönyv 3 frt. 2-dik, Férfikarra 2 frt. 3-dik. Vegyes karra 2 frt. 4-dik. Vegyes gyermek-karra, a hazai iskolák számára 30 kr. 5-dik. Magán baryton hangra zongora-kisérettel 80 kr. 6-ik. Zongorára 2 kézre 1 frt 20 kr. 7-dik. Zongorára négy kézre 1 frt 80 kr. * A „Vasárnapi Újság" április 12-iki száma a következő tartalommal jelent meg: Bereczki Máté ós gyümölcsészetüiik. Tors Kálmántól. — Ápril. (Költemény.) Reviczky Gyulától. — Utazás ismeretlen állomás fölé. 1849. ápril 23-tól május 5-ig. 15. A Semmerig. 16. Mostani zarándokiásunk két utolsó napja. — Homokból font kötelek. Augol regény. Irta Franciilon R. — Zay Ferencz életéből. Barabás Samutól. — Egyveleg. — Képek a kiállításról. — Egy séta Budapesten. — Irodaom ós művészet. A Közintózetek és egyletek. — Mi újság. — Halálozások. — Sakkjáték. — Szerkesztői, mondanivaló. — Heti napptár. * Az „Ország-Világ" 15-ik (április 11-iki) száma is ritka érdekes tartalommal ós művészi képekkel jelent meg. A közlemények sorát Pintér Kálmán kecskeméti tanár nagyérdekü közleménye nyitja meg Petőfi ós Arany baráti viszonyáról, ezt követi Kozma Andor „A dómban* czimü gyönyörű költeménye. Rákosi Viktor elbeszélése: „Bojtor Kamill utazása" igazi tőrül metszett humorával, egyike a legsikerültebb e fajta termékeinek; Tolnai Lajos „A falu urai" czimü regénye számról számra mindjobban felköti érdeklődésünket. A többi közlemények következők: „Az amerisai highe-tone", irta ós a new-yorki magyar egyesületben felolvasta Takáts József; Mikor a színházak zárva vannak", bécsi tárcza Kaposi Béla élénk tollából; „A nemes", szatirikus vers Temérdek-tői, mely név alatt közéletünk egyik jelese ír ujabban ötletekben gazdag verseket ; „A müvósz-világból", életkép Jessontól, Sámi Lászlóné fordításában; „A zborrói várrom" Goró Lajostól; „Utczáról utczára", hangulatos kis vers Palágyi Lajostól (képpel); A hót története" Székely Huszártól. A Képek közül megemlítjük a következőket: „Itt a tavasz!", „Utczárólutczára", „a zborrói várrom" Goró Lajos eredeti rajza, canadai képek stb. Végül a rendkívül gazdajj és változatos rovatok: Tudomány és irodalom, színház ós művészet, ujdouságOK, nők világa, könyvpiacz, vidéki élet, sport, hymen, gyászrovat, innen-onnan, rejtvények. — Az „Ország-Világ előfizetési ára január—deczembarre 10 frt, január—juniusra 5 frt április—juuiusra 2 frt 50 kr. Az előfizetési pénzek a Pallas irodalmi ós nyomdai részvénytársasághoz küldendők, gránátos-utcza 6-ik szám. Szerkesztői posta. — Orosházára Y. Sz. uruak. A beküldött közlemény térhiány miatt jövőre j5. — Szarvasra. A pótlást lapunk mai száma foglalja magában. Leguj abbak. * London, ápril 14. A „Times"-nek Hong-Kongból mai kelettel a következőket tá/irják: A Francziaország és Khina közt folyt tárgyalásoknál nehézségek merültek föl. * Szuak'un, ápr. 14. Az olaszok Massanahban megszállották Arafalit (az Annesley öbölben) ós az egyptomi lobogó mellé kitűzték az olasz lobogót. Főszerkesztő : (íarió Wyala. Felelős szerkesztő : Dr. Báttasséki Lajos.