Békésmegyei közlöny, 1885 (12. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1885-04-16 / 31. szám

B-Csabán, 1885. XII. évfolyam, 31. szám. Csütörtök, áprilishő 16-án. KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. ]VJegjelenik hetenként kétszer* : vasárnap éw osütörtökön. ELŐFIZETNI DÍJ &«lyben házhoz hordva vns;y póstin berinontve kiildve : 6 frt Egész évre Fél évre Évnegyedre 50 kr. lüvpuufe számára iiirdefcóae : folvétalére fel van jogosítva: IÍAASBN8TK[N É* Vü TLÍOÜ ŐZÓ?, BÓES. Pr».ía. Budapesten, NÉmetország és Svájez minden fővárosaiban. Szerkesztőség : APPO N Yl-utoza 891. számú ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt ozimezni kérünk. Kiadó fr.iva.tal

: Kishid-utoza 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szára ára 10 kr. Kapható a nyomdában és Lepage Lajos könyvkereskedésében. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „N y i 111 é r"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyom dájában, és Biener B. ur nagytőzsdéjében. Ugyanitt hirdetések is el fogadtatnak : vidósen a póstahiva- f lóknál 5 kros poitautalvannyal A hirdetésekért járó összeg helyben fizetendő. Valamit a habomról. Azt irja Vámbéri Arrnin az „Egyetértésben", hogy vagy lesz háború vagy nem. Ha az angolok és oroszok ki tudnak egyezni egymással, akkor nem lesz háború, ámde ha az angolok és oroszok, kiegyezés helyett össze fognak vdszni egymással, akkor lesz háború. Köszönet Vámbéri Árminnak, hogy a háború ki avagy ki nem törhetóse felöl ily nagy mérvű tájékozást nyújtott a közönségnek, hanem arra is kérjük most már, legyen megmondhatója: Vájjon ha az angol silté el az első lövést, ki süti el az utolsót? Sót ami ennél is jobban érdekel: ha például Heratban teszik az első lövést, hol teszik az utolsót ? A czinkotai kántor megtudott felelni Mátyás király e kérdésére. „Mit gondol a király" ? De arra a kérdésre feleleljen meg valaki most: „Mit gondol Bismarck"? Vájjon azt gondolja-e Bismarck, hogy ő a legbscsültesebb diplomata a világon, kit nem visz kísértetbe semmi, ki tétlenül fogja nézni a Tonkinghoz lánc/.olt francziák és az angolokhoz lánczolt oroszok tehetetlenségeit, s még csak azon régi tervének kiviteléhez sem lát, hogy a még mindig német Ausztriát keletre tolja, hogy annak a német ügyekbe való be nein avatkozását mindörökre biztosítsa a saloniki öbölig adván neki tért ós dolgut. Jól van, jól van! kiáltott föl most, mikor hetveuedik évének ünnepélyén az óriási fáklyás menet ablaka alatt elvonult, — csak ínég tiz évig tartson így az egészség! Ugjan mit érthetett ezen óhajtása alatt? egyedül azt értette-e, amit más közönséges halandó értett volna, hogy t. i. szeretne móg ólni tiz évig? avagy szavainak betűi közt az a reménység rejtekezett: „Tiz óv alatt be fogom fejezni müvemet?" Nem-e az ő kedve szerint s az ő hozzájárulásával fordultak-e ide a dolgok, hogy azt a három hatalmat, mely őt Európában leginkább feszélyezhetné, elfoglalja, neki dolgot, adjon ? Bismarck nem egyszer mondta már az osztrák uralkodóházra, ^hogy „Magyarországban az ő helye, és Budapestre helyezze a súlypontot," — Nem akar-e vájjon eme uralkodóháznak alkalmat adni arra, hogy a b'rodalom területének központjává Budapestet tevén, ide helyezhesse a fősúlyt? S ha Francziaország, Anglia ós Oroszország lekötve vannak, ki tudna neki ebben ellent állni ? Persze, hogy mindezek csak kombinácziók, s lehet, hogy Bismarcknak eszeágában sincsennek. Hanem azórt nem lehetne rá megesküdni. Mert hiszen a német birodalom egyesítése az ő .törekvéseinek vógczólja, s vájjon, hogy gondolja ő a német birodalom egyesitésót befejezettnek ? Igy a hogy ma van, aligha. Lehet, hogy nem kíván többet hozzá, - - Hefac& tottnak akarja látni, kétségtelen. Biztosítottnak pedig csak ugy láthatja, ha Ausztriát mással kárpótolván németországi régi befolyásának visszaszerzéséről lemondatja. Mással pedig nem kárpótolhatja mint a kelettel. — Oroszország menjen Indiába ós kárpótolja magát ott. Ma móg teheti, mert Angliának nincs hadserege; Ausztria pedig kárpótolja magát a Balkánon. Ime a meddig a mi eszünk ér, addig tapogatunk vele, de a mi e konbináczión kivül esik, „jó órtesültségünk" odáig már nem terjedhet. — A képviselőház csütörtökön két fontos közgazdasági törvényjavaslatot tárgyalt. Elfogadta általánosságban és részleteiben a szered-lipótvári vasútvonal kiépítéséről és az osztrák-magyar államvasút kamatbiztositásainak rendezéséről szóló törvényjavaslatot. Ezután áttért a postatakarékpénztárak behozataláról szóló javaslat tárgyalására, mely általánosságban szintén elfogadtatott. E javaslatnál egyikmásik képviselő kemény megjegyzésekkel illette a póstaintézményt. — Az országgyűlés folyó ülésszaka — mint értesülünk — valószínűleg május 23-án fog királyi leirattal bezáratni. A vizjogról szóló törvényjavaslat tárgyalasa, miután arra alig jut elegendő idő, az őszi ülésszakra fog halasztatn i. f*olltilsai liii-eli. * Osztrák trónbeszéd. Az osztrák képviselőházat valószínűleg e hó 2 2-ón rekesztik be a trónbeszóddel.jA trónbeszéd fölött most folynak a minisztertanácsok, A trónbeszódet Ziemialkowski lengyei báró ós miniszter készítette. Az osztrákok boszankodnak, hogy lengyel készíti a trónbeszódet. Híre jár, hogy a cseh ós lengyel remények újból kifejezést nyernek a trónbeszédben, mint ezelőtt hat évvel mikor a jelen parlament összeült. * London, ápril 13. A Reuter-ügynökség jelentése szerint Lumsden Tirpalban, a Herrirud-tolyam mellett, stratégiailag fontos állást, foglalt volna «l. hnxu .naR Herat elfoglalását czélzó esetleges hadműveletét megakadályozhassa. Batumot az oroszok nagyban erősitik ós nagy csapat-összevonás törtónt. MEGYEI HÍREK. * Előfizetési felliivás a „Békésmegyei Közlöny" 1885-dik évi Xll-dik évfolyamának 2-ik negyedére. Kéretnek t. cz. előfizetőink az előfizetésnek minél előüb leendő megújítására, nehogy a szétküldésben késedelem történjék. ElőfizeA JÉKESMEGYEI KÖZLÖNY" TARCZAJA. Auréllá. Számborovszky Rezsőtől. Szép tavaszi est volt. A hold ráveté sugarait a Duna Ussu méltósággal hömpölygő vizére. Józsi barátommal karöltve bétálgattunk a folyam partján, mintegy 70 lépésnyire lehettünk »t lánczhidtól, midőn onnan egy nő leveté mapát. Józsi — ki megjegyzendő kitűnő uszó — utána ugrott a habokba;

; de mire utolér te, csak megdermedt tagokat vonszolhatott a parthoz. A bár gyorsan érkező orvos csak a halált konstatálhatta, •slszálliták a hullát a Rokuskórházba. Én meg barátommal ^gyfogatuba ülve hazafelé hajtattuuk, hogy Józsi teljesen vizes ruhájától megszabadulhasson. — Vájjon e szegény nőt — sóhajtottuk majdnem egyszerre — mi vihette e szerencsétlen lépésre, ruhájáról Ítélve az előkelő osztályhoz tartozott. Fölébredt bennünk a vágy megtudni, ki lehet ő; átöltözés után a kórházba menve a halottas kamrában már kiterítve találtuk. Az ott levő szolga ép a ruhájából kivett csomagot bontotta szét; a felső többszörös borítékot letépve egy levél hullott a földre. Gépiesen vettem föl, de a szolga rögtőn elakará venni, néhány hatos borra való megtette a hatást: a levél enyém lett. Ott hagyva e szomorú helyt hazatértünk megzavarás nélkül olvashatni a papir homlokán jelzett életrajzot. Mindketten pamlagra ühe olvasám: « « • Bocsássatok meg! Nem óa, hanem a társadalom oka bünömneK. Romlott világ, lelketlen emberek kényszeriték kioltani fiatal éltemet. Vigyázzatok rám, hallgassátok meg vallomásomat 1 A felföld Z községében születtem, ma 19 éves vagyok. Atyám földbirtokos, neve H Tivadar. Mint egyetlen gyermek felette el valók kényeztetve, nevelőmnek megnagyatott, csak mértékletesen a vallásból, nem apáczának szántak. Én parancsoltam a nevelőnek, nem ő nekem, jámbor fiu volt, mindent kedvem szerint engedett; 8 éves koromban elvesztém édes anyámat. Egész élete betegségből állott s igy jobbadán a dajka felügyelete mellett növekedtem; anyám elhunytával atyám bánatba esett, szórakozásai még nagyobb házat vitt mint eddig, egymást érte a sok vendég; velem vajmi keveset törődött; 10 éves koromban nem átallottam a nevelőt szamárnak nevezni, nagyon zokon vette, bepanaszolt atyámnak s fölmondott a tanítással. Magánneveidébe mentem Budapestre, atyám arra kérte az igazgatónőt, jól bánjanak velem, semmi büntetést ellenem ne használjanak; nagyon tartott tőle, hogy nem tud ott hagyni, mert mint a féle érzelgős leányka pityeregtem .... Nem is ezólt nekem soha senki egy rosz szót sem. A gazdag díjazásért minden hóbortomat elnézték; szabad folyást engedtek akaratomnak. A hogy a 16-ik évet betöltőm, elhagyám az intézetet, mikor az ősi fészekbe visszakerültem, ábrándos költészettel foglalkozó regényfaló valék, tanítóim elhalmoztak dicséretes kel, telkölték bennem teljesen az ambicziót, tudákos — d^semmit alaposan nem tudó proletárrá képeztek, legfőbb tudományom a hitelvek gáncsolásában találtam. Első napokban jól hatottak rám a felvidék fenyves bérczei, de csakhamar erőt vett rajtam az unalom; pedig nem szenvedtem semmiben hiányt, komorna várakozott parancsomra, a szépet tevő ifjakban is bővelkedtem, hidegen fogadám mindannyit, roppant ostobának néztem őket. Egy napon változás állott be egyhangú életemben. Aug. 15-ikét írtak reggeli sétám tettem a kertben, a nap a látóhatárhoz ért, az idő oly kellemes, négyesfogat állott a kapu elé s abból festői szép barna ifjú lépett ki. Eddigelé soha uem tapasztalt érzés czikázott át rajtam: ez a szerelem valaönkénytelen irányzám lépteim a kapu felé. Szerencsémre atyám jött. „Jó reggelt leányom, jó reggelt uramöcsém, tessék, tessék. De bocsánat ti még nem is ismeritek egymást. Leányom Gróf B Árpád." Tehát Gr. B Árpád — monologizáltam midőn ily bosszantó 8 mégis kedves körülményeken átjutva pamlagra vetem magamat. Csengetek. Legszebb ruhámat hozza be, utasitám komornám, tetszeni akartam szivem rablójának. Öltözötten a tükör elé állva a megelégedés mosolya játszott ajkimon. Lehet! kiáltám nagy léptekkel otí hagyván a tükröt. A nagyságos ur kérdi elkészült-e nagyságod a gróf fogadására. — Igen, válaszolám, s a iromornyik távozott. Kölcsönös köszöntés után a gróf szólt: „Várva-vártam a pillanatot nagysádat megismerni; éltem legszebb perczei közé sorozom azon időt, mit kegyed társaságában töltüetni szerencsés lehetek." „Leányom — mondá atyám — a gróf ur nekem régi ismerősöm, atyja pedig benső barátom." Nagyon örülök neki. A gróf felé nézve kórdóm, mi az oka, Hogy két évi itthon tartózkodásom alatt még nem látogatott meg bennünket. Külföldi utazásával s tanulmányival menté magát, de hozzá tevé, az elmulasztottakat pótolni -legfőbb törekvése leend. Kedves téli napon hólepel boritá a földet, a fák galyai zúzmarától görnyedtek. A gróffal egyedül ültem szobímban. A kandallóban égett a tüz, kellemes melegséget terjesztve. (Folyt, köv.)