Békésmegyei közlöny, 1885 (12. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1885-01-08 / 3. szám

fi.-Csabán, 1885 . XII. évfolyam, 3. szám. Csütörtök, januárhó 8-án •• •• I KOZLON Politikai, társadalmi, köz^a^daszati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hegenként kétszer: vasárnap és osiitörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ helyben házhoz hordva vagy postán bermentve kíildvn : Egész évre Fél évre Évnegyedre 6 ír) 3 „ 1 „ &0 kr. Lapunk számára hiidctése. felvételére fel van jogosítva: IUASKNSTEIN és VüULKR czég, tíees. Prága, Budapesten, Né­uietország és Svájcz minden fővarosaiban. Szerkesztőség : APPONYI-utcza 891. számú ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt czimezni kérünk. HLiadLóiiivatal: Kishid-utcza 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. vapható a nyomdájában és Lepage Lajos" könyvkeresKedósében. Hirdetések jutányos áron vételnek fel. „N y i 111 é r"-ben egy sor közlési dija 25 ír. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyom­dájában, és Biener B. ur nagytözsdéjében, Ugyanitt airdetések is el fogadtatnak: vidéken a postahivata­loknál 5 kros poitautalvannyal. A hirdetésekért járó összeg helyben fizetendő Előfizetési felhivás a II u ír politikai, társadalmi, közgazdasági és vegyes tartalmú lap 1885. évi XU-ik évfolyamára. Előfizetési dij : Ege'sz évre . . 6 frt. Félévre ... 3 frt. Évnegyedre . . 1 frt 50 kr. Az előfizetési pénz a kiadóhivatal, Povázsay test­vérek könyvnyomdájához kéretik czimeztetni. B.-Csabán deczember hóban. A „Békésmegyei Közlöny" kiadóhivatalé. A grntry. (T.) Ki merné a gentryt általánosságban vádolni? Hazánk múltja, dicsősége, mint alapon a gentry vállain nyugszik, közelmúltunk és jelenünk legnagyobb alakjait is a gentry szolgáltatja. Épen oly hősei vannak a jelen­kor küzdteréu, mint a milyenek a mult harczxiban vol­tak, s a hazafiság megtestesült kifejezése sehol nem található ugy föl, mint a gentrynél. Hiszen az az igazi, a valódi, az őseredeti magyar törzs, a nemzet családi fája, minden más osztály csak ága-boga annak. Ez az éltető gyökér, ez táplálja az egész testet. Hát ki merné magát az életerős élőfát, a közös tenyészet oszloptör­?sót vádolni ? Ki bessóihetj a gentry ellen az általános panasz hangján ? Hiszen annak elfogyott volna a sütni valója: ámde ki az ismét, ki a róka ravasz hízelgés, ön­érdek sugallta kigyó hangján, a gentrynek általánosság­ban hízelkedni merészkedik, s ezen ős fát a gizgaztól, az ezernyi fattyú hajtástól ós nyomorék kinövésektől megtisztítani igyekvő kertészeket a gyanúsítás hangjával illeti, mert éppen oly nyomorult ő, mint az lenne, ki a szégyenbélyeget egyes avagy bár számtalan fattyú haj­tásai miatt magának a törzsnek homlokára igyekeznék rásütni. Nyomorult minden rágalmazó, de nyomorult min­den hízelgő egyaránt, míg az igaz jóakaratból származó intés, figyelmeztetés, sőt ha kell, megrovás, a legbeesü­letreméltóbb emberi kötelesség. Hát éppen azért mon­dom, hogy mikor a gentry hibáiról, kinövéseiről szó van, s akad egy Censor vagy más valaki, ki a korcsosulásnak induló sarjak elébe tükört tárni igyekszik, hát ezen igyekezetet nemtelen hízelgéssel, s a gentry hibáinak legyezésével akarni ellens; '; »/ni ós erőtlenné tenni, az én felfogásom szerint legalább hazafias ténynek nem mondható. Kétféle a gentry édes uraim! Egyik a tetőtől tal­pig nemes, ősi és hősi tett erőtől gazdag, inagas ámbi­czióval bíró, előre törő, a haza ós nemzet dicsősségót, jóllétét, boldogságát emelni ós gyarapítani törekvő, míg a másik ezen elsőnek dicsőségéből élősködő, fénysugarai­ban ragyogni akaró, s a hirnóv melegénél sütkérező para­zita És inig az első, az-ő fenkölt szerepét a köztisztelet és szeretet piadastalján, másokat is tisztelve ós Szeretve játsza le, mig ő dolgozva és munkálkodva nemes példá­jával másokat is munkára, és dologra serkent, sőt azok utmutatója ós buzditója; addig a másik, a hitvány, ma­gát soha fel nem küzdve hanem mindig feltolva, rokonai nevének fényébe burkolózva, a tiszteletet meg nem érde­melve, hanem követelve, a munkát ós munkást egyenlően megvetve ós lenézve, a munka ós a gentry közt meg­közelithetlen válaszfalakként állnak, s a munkát a gent­ryvel, a gentryt a mnnkával egybeolvadni nem engedik. Mig vagyonban vannak, léhák ós lenózők, mikor elpusz­tultak „protekczionsz Kind"-ek, kik a magukat szorgal­muk ós tudományuk által fentartó fiatal emberek, s^más egyének elébe állíttatnak, mert a kapocs ós a lánczszem, mely a gentryt rokonság utján a portól kezdve a leg­magasabb fokig összefűzi, a legnagyobb igazságtalansá­gok ós méltatlanságok szülőanyja. Mit neki igyekezet, mit neki tudomány, takarókos­ság ós szorgalom? Hiszen ha vagyonát elvesztó, ott a protekczió. Ott a rokonság, a családi kör. A gentry ki­tűnő tagjait e parazitahad ostromolja folytonosan. A jelesebb képviselők ós befolyásosabb emberek a protek­cziót igénylő családok ügynökei. Ha ezer feje ós ezer lába van, nincs rá mód, hogy menekülhessen tőlük. Csa­ládi összeköttetéseiknél fogva bemásznak a miniszterek füleibe, mint fülbemászók, ós ott kotornak addig, míg a vagyonát elvert .protekczionsz Kind l'-nek valami állást nem juttat. A polgári osztály gyermekei tanulnak ós nem birnak menni semmire; a gentry I korcs hajtásai pöffeszkednek és költenek, mert hát övék a protekczió. — A horvát bán Budapesten. Khuen-Hédárváry gr. horvát bán ezekben a napokban Budapestre jő, hogy kö­zölje a kormánynyal a horvát regnikoláris bizottság kí­vánságait, és egyszersmind állapítsa meg, hogy a küldött­ség mikor kezdje meg tanácskozásait. — A főrendiházi reformjavaslatot illetőleg Budapest­ről azt sürgönyzik a „Pol. Gorr u-nek, hogy a javaslat még akkor is változatlanul fog törvényerőre emeltetni, ha kóc üzenetváltást tesz szükségessé, az indokok, melyeknél fogva A „BÉKESMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZAJA. Az érzéki észrevevésekről, Benka Gyulától. (Vége.) Végelemzésében az érzés é« tapintás kielégítő benyomá­sai teszik reánk nézve a dolgokat felfoghatókká. A mi érzéki­leg meg nem közelíthető, azt mondjuk felfoghatatlannak, elér­hetlennek s megórthetlennek. A tapintás ügyessége tapinta­tosságnak neveztetik, s értendő alatta a dolgokkal való bánás­módban nyilatkozó figyelmesség, gyöngéd kímélet, röviden a dolgok természetéhez mórt belátó alkalmazkodás. Ismét a szag­lás természettől adott, s gyakorlás által fokozott ügyessége vezet azon előnyhöz, melyet jó szimatnak, jó orrnak átvitt ér­telemben leleményességnek, találékonyságnak mondanak. Az íz­lésnek természettől adott studatoj cnivelés által fokozott ügyes­sége az, mit jó izlétnek nevezünk, s ennek ellentéte Ízléstelen­ség. A hallás természeti előnye, kivált ha szoktatás ós mi ve­lés által ügyesedik és fokozódik, teszi az embert mátokra hall­gatóvá, szófogadóvá, s mások ügyebajának meghallgatására, könyörületre hajlandóvá. így a hallással kapcsolatos érzelmek fejlettsége és uralma mondatik aztán hangulatnak, s ennek különbségei a mindnyájunk által eléggé ismert zordon vagy derült kedélyhangulat. Végre a látás természeti előnye ós gya­korlás általi fokozódása tesz körültekintővé, belátóvá, vagyis a dolgok és azok értékének s hasznavehetőuégónek világos meg­értésére mind inkább képessé. Oly fokozatok s ügyességek mindezek, melyek bár elsőben érzéki természetünk magasabb fejlettség ég gondosabb mivelés mellett elérhető érzéki elő­nyeit jelenti ugyan, de átvive szellemi életünkre annak köré­ben még többet jelentők, s még magasabb értékűek. Ki ne ismerné fel a felsorolt előnyökben, hogy az érzé­kek, bár természettől nyert ajándékok, de azok igazi értéke csak a velők való okos bánás által fejthető ki. Kincses banya tehát érzetiségiink, csakhogy a benne rejlő kincseket tudatos mivelés által Kell kiemelnünk ós értékesítenünk. Az érzékek­nek ezen dologra irányzott tudatos működését mondjuk aztán figyelemnek, mely az akaratnak azon szabályzó erejében áll, hogy a SOK érzék közöl csak egyet s a sok kínálkozó benyo­más közül csak egy dologra s egy érzékre tartozót fogadunk be, s dolgozunk fel egyszerre, hogy igy belvílágunkban a külső hutásnak teljes hűséggel megfelelő képzet, gondolat, állapot tudatához, s ezekből keletkező igaz ismerethez juthassuuk. A tudatos leieknek ezen, az érzéki működésre irányzott szabályozó befolyása szerfelett fontos. Olyan ez, mint a vadásznak személyes ügyessége. Nem elég, hogy a vad előttünk megjelenjék, hogy lövésre alkalmas, jó, biztos fegyverünk legyen, de kell, hogy a fegyver alkalmas használatához, értve kellő pillanatban, tapintatosan akkor lőjjünk, mikor a vad lövésnyire van. így áll a dolog érzeteink hasz­nálatánál is, s alkalom kinálkozása esetén tudatos értékesítése érzéki előnyeinknek az, mit figyelemnek nevezünk. Ezen figye­lemnek aztán igen külömböző fokozatai vannak, s azt fejezi ki a nyelv, midőn érzést, tapintást, tapogatást, megtapintást, mi ­dón szaglást, szagoltatást, midőn izlést, megízlelést, izelgetést, hallást, hallgatást, hallgatódzást, s midőn végre látást, nézést, megtekintést s szemlélgetést külömbóztet, ezen szavakkal egy­egy érzékszerv tudatosabb s behatóbb használati módjait je­lölvén meg. Könnyű már most következtetnünk arra, hogy egy­forma tapasztalatok, ugyanolyan szemléletek és érzéki hatások mellett miért nem lehetünk mégi6 ismereteinket, tudásunk tar­talmasságát s ezen alapuló személyes hasznavehetősógünset te­kintve egyformák. Azért, mert nem mindenkor egyenlő figye­lési erélylyel fogadjuk a benyomásokat, melyek tanúságokat rejtve magukban, bennünket kioktatni, tárgytudathoz, felfogás­hoz, tapintathoz, kedélyhangulathoz és belátáshoz vezetni kí­nálkoznak. Pedig ezen tárgytudat mértéke, tartalmassága sze­rint alakul aztán egész egyéniségünk, s nem hiába mondák i régiek: nincs értelmünknek tárgya, gondolata, mi előbb alkotc elemei szerint ez érzékekben ne jelentkezett volna. Kinél te­hát ezen ismereteink érzéki alkotó élemeiből kevés jelentkezik, vagy a kínálkozó benyomások téveteg figyelem mellett felüle­tes feldolgozásban részesülnek, csoda-e ha gondolkodásában érzelmeiben, vágyaiban ós elhatározásaiban félszeg, egyoldalú felületes, határozatlan, ingatag s ezen előzmények folytán gy png jellemüvó sőt jellemtelenné lesz. Ebben rejlik tehát az ember nevelés egyik sarkalatos teendője: a testi épséggel adott érzó keket óvni, ápolni, fejleszteni, tartalmas és sokoldalú szemle letekre vezetni, utalni és serkenteni, a figyelem tevékenységé az érdek fokozása ós okos vezetés által munkásságra szoktatni ügyesiteni és fokozni, mert épen az érzékeinkre ható külvilág gal gme szoros ós alapos megismerkedés képezi föltételét i

Next

/
Oldalképek
Tartalom