Békésmegyei közlöny, 1885 (12. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1885-02-19 / 15. szám

B.-Csabán, 1885. XII. évfolyam, 15. szám. Csütörtök, febrnárhó 19-én. BÉKÉSHEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hegenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ nelyben házhoz hordva vagy postán bérmentve kiildve : Egész évre . . . 6 frt Fél évre 3 „ Évnegyedre 1 „ őO kr. Lapunk számára hirdetése': felvételére fei van jogosítva : AASKNSTKIN és VOÍJLKR ozég, tíées, Praga, Budapesten, Né­metország és Svájcz mimlen fővárosaiban. Szerkesztőség : APPONYI-utcza 891. száma ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt czímezni kérünk. Kiadóhivatal: Kíshid-utcza 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. (apható a nyomdájában és Lepage Lajos^ könyvkeresKedésében. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „N y i 111 ó r"-ben egy sor közlési dija 25 Kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyom­dájában, és Biener B. ur nagytözsdéjében, Ugyanitt nirdetések is el fogadtatnak: vidéken a postahivata­loknál 5 kros poítautalvannyai. A hirdetésekért járó ó'sszeg helyben fizetendő melylyel egy nemzetet megnyerni lehet, nem a tüntető claccursóg teszea valakit nagy müvószszó, hanem az az igazi érzés, melyet a művész előadása a nagy közönség szivében ébreszt. Ámde hamis hang, hamis pathos, eről­tetett tetszelgés, népszerű frázisok kiszámított használa­ta és piaczi szabadelvüsködós nem azok a tulajdonságok, melyek valakit egy nemzet szine előtt nagygyá avassa­nak, ha még ugy tapsol ia neki az ingyenjegyes ér­telmiség. Hanem diákgyerekeskedésnek, annak igen is bevált a demoustráczió. Hiszen mindnyáján voltunk gyerekek és jól ismerjük az iskolák falaiu belül véghezmenő in­cselkedéseket, noha a mélyebb önérzettel biró íiuk már itt is birálnak azáltal, hogy a méltatlan bosszantásoktól távol tartják magukat, sőt elítélik: de hogy komoly em­berek, az ország úgynevezett atyái, Európa müveit nem­zeteinek szine előtt e féle .sticklik" rögtönzésére ad­ják fejeiket, azt talán még se lehet helyeselni. Nem is hisszük, hogy Apponyi Albert ama tünte­tési nap éjszakáján jói aludt. Éreznie kellett, hogy még vagy két ilyen győzelem s még komolyságának látsza­tát is tönkre teszi a nemzet előtt. Komoly emberek va­lódi nagyságoknak másképpen szoktak demonstrálni, mig az ily demonstrálás oly gyerekjátéknak tűnik föl, mint a milyent a nagy gyereknek nagy gyerekek szoktak adni. csoport a választás ellen fog küzdeni. Egészen külön ál­láspontja van Andrássy Gyula grófnak. Ö a főrendiház re­formját elodázhatatlannak tartja, máskülönben nemsokára az egész közvélemény igen ellenséges állást foglalna a fő­rendiházzal szemben, s parancsolóan követelne a javaslat­tól egészen, különböző, az örökölt jogokat nem respektáló reformot. Ép ezért Andrássy gr. is el fogja fogadni a ja­vaslatot a részletes tárgyalas alapjául. — A képviselőház hétfői ülésének fénypontját Jókai Mór terjedeleines beszéde képezte. Jókai azért tartja sür­gősnek a főrendiház reformját, mert a jelenlegi rendszer mellett felszaporodhatik a tagok száma 90J-ra is, kik azon­ban csak rendkívüli esetekben jelenvén meg, lehetetlenné tesznek minden kombinácziót; rendesen vagy a 63 főispán, vagy az 50—öO főpap adja az irányad ) többséget. Felem­líti, hogy Német- és Francziaországban az arisztokraczia és b. demokruczia közt áthidalhatlan ür van. Nálunk egy pontnál kezet fog ur és paraszt, ós ez a pont a magyar allameszme. Ajánlja a nemzetiségeknek is, hogy támogas­sák a magyar állameszmét, mert ennek helyébe osak az elnyomatás léphet. — A főrendiházi reform tárgyában, a félhivatalos Bud Corr. szerint epyes főúri estélyeken, valamint fő­papi konferencziákcn éléak tinácsiozásoi folytak s a főbb pontokra nézvo megállapodásos történtek. Az arisztokrata ellenzék vezetői oda törekednek, hogy még általánosságban se fogadtassák el a kormány javaslata. A főpapok elfogad­ják a javaslatot általánosságban, abban a remínyben, hogy a részleteknél kivánságuk szerint módosíthatják azt. E két JPolitikai iiirek. * London, febr. 16. A „Times"-nek távirják Alexand­riából mai kelettel: Wolseiey tábornok holnap elhagyja Kortit. Hasszán herczeg, kiről a Üauter-ügynöüség azt je­lenté, hogy elfogadta egy egyiptomi lovas hadtest parancs­nokságát, e hirrel ellentétben, mint a khedive polgarij biz­tosa fog "Wolseiey tábornok vezérkara mellé rendeltetni. * Olaszország Keleten. Konstantinápolyból jelentik, hogy a hatalmak válasza a török kormány jegyzékére már megérkezett. Oroszország kijelenti sajnálkozását, hogy nincs abban a helyzetben, hogy védelmezhesse a porta tiltakozását, melyet ez Olaszország eljárasa ellen emelt. Ausztria-Magyarország válaszában szintén kijelentette, hogy ez ügyben nem sokat tehet s különösen kiemeli, hogy a porta Ausztria-Magyarország kívánságának ismétel­ten is csak kevéssé felelt meg. A többi hatalmak az ügy eldöntését az egymásközt előbb létesitendő megegyezéstől akarják függővé tenni. — Itt határozottan állítják, hogy semmiféle fegyveres beavatkozást sem terveznek Egyiptom ügyeibe, sem önálló fegyveres beavatkozást, sem más ha­talom segítségével. Báró G-alicze nagykövet hétfőn kihal­gatásra hivatott s néhány napra rá a szultán által fogad­tatni fog. Hiszik, hogy addig a vasutakra vonatkozó irade meg lesz állapítva. — A szultán ezt tudatta a nagykö­vettel, hogy az irade még e hót folyamán közzé fog té­tetni. Folytatása a nyelvészeti csevegésnek. Budapesten, Magyarország fővárosában, már talán iniadeu ember beállott a nyelvészeti müaelybe, legtoboje közülök, igaz, csak kontárnak. Minden osztály ugy lat­szik, jogosultnak érzi magat sajat szakmájaba vagó ki­fejezések önállóan faragasara s gyalulásara, aligna nem azon elbizakodott hiszeuabdn, hogy hiszen énhez egy Szarvas Gábor ugy sem ért semmit. A káposztarepcéét elnevezték káposztás repcének , a takarmányárpát takarmáuyi árpának. jNo, igen tisztelt liobinayer czég, ilyen gazdasági terményeket mi falusi gazdanép sem nem ismerünk, sem nem termelünk. Is­merjük ugyan s szeretjük is a káposztás rétest, de a káposztás repczóbol nem kérünk. A melléknevei faragása már nemcsak csömört, hanein valóságos undort is okoz az egyszerű ételekhez Ama nagysxerii gyerekiülás. A törpe ós tehetetlen kicsinységnek diákgyere­kesebb kitörését, az ésszel győzni nem tudó irigység pregnansabb kifejezését, az egyéni ós parlamenti méltó­ságnak vásári komédiába való átmeneteiét, soha senki nem láthatta még ugy, mint láthatták azt Tisza ós Jó­kai utóbbi nagyszabású beszédjei alkalmából a magyar parlamentben, mikor a kisebbség az ő gyengeségének érzetében már nem tudott mást tenni, hanem a „gágo­gáshoz" folyamodott. Azért mondom pedig „gágogás nak, mert gazdaember levén, falukon avagy tanyákon gyakran voltam már oly helyzetben, hogy a libák nem hagytak beszólni, mert a hányszor egyet szóltam, mind­annyiszor óriási gágogáshoz fogtak. S habár távol attól, hogy az igen tisztelt kisebbséget libákhoz akarjam ha­sonlítani, de arról ínég se tehetek, ha múltkori fellépé­sük, midőn a miniszterelnök felszólalására mindannyi­szor nagy lármába törtek ki, a libák tempójára emlé­keztet. Mert hiszen a mig Apponyi beszólt, addig hagy­ján, ha annyira neki voltak buzdulva a lelkesedésnek, hogy muszáj volt éljenezni, senki se tilthatja meg lel­kesedésük felzajlását: de gustibus non est disputandom ; de hogy ez a lelkesedós nem annyira lelkesedós volt, mint a mennyire inkább bosszantás akart lenni, elárul­tatott azáltal, hogy mikor már nem volt helyén, hogy mikor komoly beszámításba már nem jöhetett, még ak­kor is használtatott, s a parlamenti tetszés magaslatá­ról oda sülyedt, hogy a mint mondám, önkénytelenül is a libák parlamentirozására kelle gondolnom. Es bizony csodilatos, óriási türelem az, melylyel Tisza Kálmán ily esetekben rendelkezik, s csakis egy oly felülemelkedett nagyság teheti, hogy az alatta zsongó apróságra a sajnálkozás tekintetével nézzen le; ha pe­dig valaki azt hinné, hogy most már Apponyit is nagygyá tette a kicsinykedés, s hogy az erőltetett epeömlósből származott „éljen" demonstráczió a nemzet szivóben is viszhangra talált, az véghetetlenül csalódik. A gyereki­zálás óretlensógóig pártoskodó kisebbség csakis móltó­ságából vetkezett ki, [.csakis a tiszteletetgerjesztő ma­gaslat polczáról gurult a mindennapiasság porába: de hogy komoly embernél ezen vásári eljárásával helyeslósre talált volna, azt lehetetlenség elhinni? í*em ez a mód, A „BÉKESMEGYEl KÖZLÖM" TAüMAJl. E m i 1 i á h o z Ha éltein tengarén nem zugnak a habok ! Feszitve evezőm majd reád gondolok. Elgondolom: hogy ha partom majd elérem : Fáradságomárt hü szerelmed lesz bérein. Hogyha pedig vész zug éltemnek tjngerén ; Nem fog majd elhagyni biialom és remény, Nem félemiit meg a szikik és hegyorom; Szerelmem lesz nékem yilágitó torony ! Mangó. A szeghalmi kaszinó piknikje. A szeghalmi kaszinó, melynek mulatságai a Sárréten és annak vidékein a legjobb hirnek örvendetted, eddigelé az idén megmagyarázatlan indokból bált nem rendezett A szépnem és az arany ifjúság már-már le is moadott a mulatság remé ­nyéről, midőn a szárnyra kelt Fáma azt kezdi sugdosni, hogy mégis lesz a kaszinónak, ha nem is bálja, de piknikje ren­dezve egy szép aiszony által. Ki lesz a rendező? kérdezik fejcsóválva a possunistái, valj >a kinek köszönhető a rendezni szándékolt mulatság? S mikor megtudták, hogy ez esz ma meg­penditőja dr. Papp Józsefné urnó, a piknik sikerét mindenki biztosra vette, sjoggal; mert a mulatság, mely ehólá-én ren­deztetett a szószoros értelmében kitűnően sikerült. E jelzőt ,ki­tűnő" c-ak jobb hiányában használjuk, mert oly vig mulatságot e sorok irója, ki az idei farsangon legalább is 10 bálban vett részt, — még nem látott. S ha meggondoljuk, hogy az érdem dr. Papp Józsefnó ós Seress Józsefné úrnők ; továbbá az ügyes rendezőség s utóbbiak között első sorban a rendező bizottság elnöke, Diczel Lajos uré, lehetetlen, hogy buzgalmokért, a a társadalmi élet eme mozzanatáért részükre hálás köszönetünket e helyen is ki ne fejezzük. r Éjfélben a kitűnő ételek és italoktól görnyedező asztalo­kat a legszebb közönség vette körül, mely az odaadólag mű­ködő háziasszonyok lekötelező szirességát minden pillanatban tapasztalá. A négyeseket, mely 5 rendeztetett 2á pár tánczolta, s a tüzes vérű ifjúság a gyertyák fényét elhomályosító nap­fény mellett reggeli 8 órakor járta az utolsó csárdást. Ott vol­tak: dr. Papp Józsefné, Seress Józsefué (házi asszonyok,) dr. Chri8ztó Pálné, dr. Vajda Gézáné K.-Ladány, Fejér Jánosné K.-Ladány, Csapó Dezsőné Fürta, Herkeli Jánosné K.-Ladáuy, Makra Zsigmondná, Dufek Kálmánná, Gál Ferdinándné, Szla­bey Istvánná, Mittner Láazlóné ós özv. Sánta Józsefnó urnV,-, — továbbá Kiss Irma, Seress Luiza, Tatár Emma, Tatái Vilma, Tatár Nelli, Soós Klári, Soós Mariska, Nigy Szidónia K.-La­dány, Orbán Róza és Szilágyi Mari kissaszonyok stb. stb. (Ch. M.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom