Békésmegyei közlöny, 1885 (12. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1885-02-08 / 12. szám

B.-Csabán, 1885. XII. évfolyam, 12. szam. Vasárnap, íebruárhó 8-án. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hegenként kétszer: vasárnap és osiitörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ uelyben házhoz hordva vagy postán bermentve küldve: Egfész évre . . 6. írt Fél évre 3 „ Évnegyedre . . . 1 „ &0 kr. Lapunk számára hiidetése': felvételére fel van jogositva : UAASENSTKIN és VOGLER ezég, Bées, Prága, Budapesten, Né­metország és Svájez minden fővárosaiban. Csenúörsépnk. Csak két éve, hogy korszakos változáson ment ke­resztül közbiztonsági intézményünk. 1882. deczember 31-én szűnt meg a megyei pandur-rendszer Bókésm^gyében, s másnap kezdtej el működését a magyar királyi csendőr­ség, kappantollas kalapokkal, kitűnő szerkezetű hátultöltő fegyverekkel, katonai subordinácziéval, állváu közvetlen hatósága alatt a magyar királyi honvédelmi minisztéri­umnak ; s föltétlen rendelkezése alatt a politikai ós juri­dikai hatóságoknak. A zöld tollas kalapok kivételével tán semini sem szült visszatetszést az uj intézményben. Ez a zöld kafpan­toll emlékeztette egyedül a müveit embert a boldogult Bach-korszak veszedelmes huszárjaira, kik oly sok nemes hazafi jellemnek voltak sirásói, oly sok könynek, büaak lettek okozói. Különben minden jó polgár örült a viszo­nyok ilyetén változásán, csak a társadalom egy osztálya nem: a rendzavarók osztálya. A korhelyek, garázdák, csa­lók, tolvajok, rablók, gyilkosok napjuk leáldozását tekin­tették a zöld tollakban. Elmúlt az a boldog idő, mikor a rendnek nemes őrét, a pandúrt, néhány pohár borral le lehetett kapni a lábáról, hogy a korcsmárosnak és dorbézolóknak elnézze az éjjeli dőzsölóst, elhallgassa a bevert ablakok és vérző koponyák történetét, ne hozza napvilágra az eltévedt kocza vagy borjú uj tanyáját, elfelejtse amit a biró üzent élet­veszélyes fenyegetésekről, éjjeli megtámadásokról stb. Oh igen! ezek mind megtörténtek a pandúrok idejében, bizo­nyára ezer közül egy esetben a csendbiztos léhasága mi­att, s kilenczszázkilenezvenkilencz esetben azon laza szer­kezetnél és erőtlen viszonynál fogva, melyben a csendbiz­tos állott az ő pandúrjaival, s a pandúr állott a megyei hatósággal szemben. A pandúr minden volt inkább mint A „BÉKESMfíGYEl XÖZíM" TAftCIAM. Csüggedés lemondás . . . Csüggedés, lemondás, mindenütt ezt látod, Nem egyéb az élet, mint egy súlyos átok. Kereng a nagy örvény, bőszülten, mogorván, A könnyelmű hajóst ölébe sodorván. Kikaezagva a lét, megvetve a tűrés, Könnyű menedék lett a megsemmisülés. A ki mindent vesztett: nincs nyerni valója, Nincs hite, mely őt a sülyedéstől óvja. — Hová lettetek ti aczél-erőg szivek ? A nagy küzdelemhez mind halálig hivek. Kiket bár leuyügzött a nyomor igája : Vissza nem rettentett a tövises pálya. Koszorúsai a magyar Helikonnak, Kik mindoneteket adtátok a honnak. Kiket el nem kapott csábszavak csilláma, Meg nem riasztott a hatalom villáma. S ti névtelen hősök, a kik a megtépett Szabadság virágját vérrel öntöztétek. A kik meggyőztétek a sorsot magát ia, Az északi orkán jegesztő fagyát is. Óh hová tüntetek ! óh hová lettetek ; Avagy ama szent láng kilobbant veletek V S mit is keresnétek itt, hol az önérdek Rut bálványa előtt hajtanak ma térdet ! Szerkesztőség : APPONYI-utcza 891. számú ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt ozimezni kérünk. HLiadóhivatal: Kishid-utoza 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. a közbiztonság őre. Inkább kinzója, zaklatója a körmei közé üerült szerencsétleneknek, s majdaem minden megye bünkró­nikája rettentő dolgokat tud erről beszólni. Természetes, hogy a közbiztonság nem is állhatott valami jó lábon. A községekben napirenden voltak a rendetlenségek; biró, kisbiró, bakter kötelességeit senki sem ellenőrizte; tol­vajok, rablók, gyilkosok elfogatása inkább a véletlennek volt köszönhető, miut a közbiztonság őreinek. Nem mond­juk, hogy itten megyénkben ily állapotok voltak, de sok helyütt Magyarországon. Újra mondjuk tehát, minden jó polgár örült a vál­tozásnak, s reménynyel nézett az uj intézmény elé. S vall­juk meg, néhány óv alatt szerzett tapasztalatok azt bi­zonyitják, hogy reményeinkben hem csalatkoztunk. A csen­dőrség megfelel hivatásának. Igaz, mint minden emberi alkotásnak, ennek is vannak hibái, gyengeségei, de ezek a hibák ós gyengeségek elenyésznek ama jó tulajdonsá­gok mellett, melyeket érdemül kell felrónunk az uj in­tézménynek. Hibája, először, hogy nem eléggé intelligens elemek­ből van még eddig összeállitva legénysége. Nem általá­nosságban beszélünk, de nem íí viszonylagosan. Általá­nosságban nem mondhatjuk azért, mert hiszen jó része a legénységnek eléggé miiveltelem. Viszonlagosan sem mond­hatjuk műveletlennek azért, mert pandúrjainkhoz képjst valamenynyien inagas fokán állanak a műveltségnek. Az­tán meg tekintetbe kell venni, hogy a semmiből .való szervezésnél nem igen lehetett megválogatni az embere­ket, a kvalifikácziót tágabb értelembeM kellett megállapí­tani. Nehany év alatt bizonyosan kedvezőre fognak változni a viszonyok e tekintetben, is. Második hibája az, hogy fegyelmi tekintetben köz­vetlen csak katonai hatóság alatt állauak. Bizonyára na­gyobb hatalmat érez kezében s kevésbbó respektálja a A satnya maradék, ha felélek fordul, Gyönge szeme nem lát sírjaitokon tul. Lelke egy-egy lángját azt is félre rejti, Gyáva lemondással fegyverét elejti. Sípos Soma. / Képek albumomból. XXVII. Fejér Imre. Képzelj magadnak t. olvasóin egy kutyabőrbe kötött „Bokkacsiót," s előtted áll Fejér Imre ! . . . . Ha F. Imre adomáit — melyeknek javarésze az ó gyorsan gondolkozó eszének szüleménye — összegyűjtené s kiadná, tudom, annyi előfizetője lenne, hogy megvehetné a fási pusztát, a melyen emberemlékezete óta termeli a gazdasági s egyéb czikkeket. Hej: sok jó ötletét olvastam már, a melyek szerzőségével az ország jeleseit ruházták fel az ujdondásiok, mert hát kétsze­resen érdekes az a publikum előtt, ha valami jó ötletet egy hírneves ember szájába adva olvas, mintha például egy ma­gamforma hir és névnélküli halandó ád elő; mind e mellett óvlak szép olvasónőm te meg ne vedd e gyűjteményt, mert ha Bokkacsiót is erősnek találod, ez bizonnyal még borsosabb és paprikásabb leend ! Fejér Imre régi nemes családból származott, s talán dédapja is a b. Wenckheim család szjlgálatában öregedett meg mint gazdatiszt, mely állás firól-űra szállt, mig végre Egyes szám ára 10 kr. vapható a nyomdájában és Lepage Lajos* könyvkereskedésében. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyílttá r u-ben egy sor közlési dija 25 Kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyom­dájában, és Biener tí. ur nagytözsdéjében, Ugyanitt airdetések is el fogadtatnak: vidéken a postahivata­loknál 5 kros poítautalvannyal. A hirdetésekért járó összeg helyben fizetendő csendőr a polgári hatóságokat, mintha azoknak közvetlen bí­ráskodása alá tartoznának, nem egy eset . bizonyítja ezt már eddig országszerte; szerencsére azonban nein oly sok, hogy veszedelmére volna épen a közbiztonságnak. Hogy előnyeit ós érdemeit kiemeljük, nem szükség csak a biróságok statisztikai adataira hivatkozni. Ezek az adatok szám szerint kimutatják, hány százalékkal több vétség ós bűntény lett felderitve a csendőrség szervezése óta? Ezek az adatok igen kedvező színben tüntetik fel a csendőrség működését. Pedig tekintetbe kell venni, hogy azóta a kihágások ós vétségek nagy mértékben csökken­tek, hogy a községekben, a hol csak valamire való az elöljáróság, rend van; éjjeli csendzavarások, nyilvános duhajkodasok, ritkábban fordulnak elő, s ha előfordulnak sokszor a községi rendőrség durvasága tapintatlan be ­avatkozása az oka. Közbiztonsági viszonyaink jobbrafordulását — a vi­déken — őrömmel jegyezzük fel, s bizalommal nézünk a jövő elé is, mert vagyonunk ós életünk jobb kezekre van bizva, mint eddig volt. — A kiegyezési tárgyalás. Bécsből jelentik, hogy Ti­sza Kálmán miniszterelnök ós Szapáry Gyula gróf pénz­ügyminiszter bécsi idözése alatt osztrák miniszter-koliógiá­ikkal abban állapodtak meg, hogy a vámszerzödós meg­újítása tárgyában húsvétkor kezdik meg a tárgyalásokat. — A főrendiház újjászervezése. A főrendiház átala­kításáról szóló törvényjavaslat általános vitájára, mely ked­den kerül a képviselőház napirendjére, márts huszonegyen iratkoztak fel szólásra, ós pedig heten mellette, ós tizen­négyen ellene. A vita tehát rendkivül hoszszuuak ós ta­lán tartalmasnak is Ígérkezik. Mellette feliratkoztak: Ti­sza Lajos gróf, Beksios Gusztáv, Zsilinszky Mihály, Gra­jary Öiön, Vadnay Károly, Fóldvary Miklós, Török Zol­tán; — 4ellene! Szilagyi Dezső, Irányi Dániel, Hermann Ottó, Ugrón G-abor, Vadaay Andor, Szederkényi Nándor, Huszár István, Ónodi Géza, Osuzy Pál, Ráth Ferencz, Or ­Imrén állapodott meg. Mint gazda s jeles lónevelö bizoaayu, helyén van; mint ember riUitja párját, mert tiumora, jó ke­délye talán soha sem hagyja el, s bár már az élet delén tull van, szelleme ma is oly üde, mint egy ifjuné lehet. Sokan kissé érdesnek találják, s ezeknek van is némi igazuk, mert biz őj nem igen nyúl & dologhoz glacéekesztyíis kézzel, ámde a ki közelebbről megismeri, azt fogja róla mondani, hogy ó egy romlatlan kedelyü, őszinte magyar ember, azt t. olvasóm, hogy kissé hiu, megbocsájthatod néki, mer hiszen e hiúság nála leginkább abban nyilvánul, hogy daczolni akar az idővel, s ez néki az isten és Török József segítségével si­kerül is, mert bár alig van már éló ember, a ki őt ifjanak ismerte volna, bajusza ma is korom fekete, hajai épek, fogai jók; hegyesre fent bajusza, szemei de különösen szavai egy­iránt szúrnak, s jaj annak, kit fogai közé kaparit, mert azt ugyan apróra megőrli! Nem hiszem, hogy lenne a megjében intelligens em­ber, a ki őt, vagy legalább „jó mondásait" ne ismerné, s azoknak jót ne nevetett volna, s higyjók el t. olvasóim, az ílytn humorral, élczczel kibélelt ember valódi nyereség a mai sok bajokkal kiizdő társadalomra nézve. Bár most is hallha'­nók tőle valami jót 1 ... . XXVIH. Dr. Télleasy József. Doktor, de nem az a doktor a ki a .váltó u-betegeket, hanem a váltólázasokat gyógyítja. Egyike ő azoknak a régi familiáris orvosoknak, a ki sok­szor többet használ betegénél szép szavai, jó bánásmódja, mint

Next

/
Oldalképek
Tartalom