Békésmegyei közlöny, 1885 (12. évfolyam) január-december • 1-104. szám
1885-12-24 / 103. szám
B.-Csabán, 1885. XII. évfolyam, 103. szám. Vasárnap, deozemberhó 24-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenkéut kétszer: vasárnap és osíltörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: h»ly'm hiího< bori7« póúii bé-neitve kai ive : Egész évre Fél évre Évnegyedre « írt. 3 n 1 „ 50 kr. Lapunk í/.vmri nir-iftéje': felvételére fel vaa jogosítva : HAASEN8TEIN és VOÖLER ezég, Hées, Frá<ra. Budaositen; Németország és Svájca minden fövárosaiban is vétetnek fel hirdetések. Szerke^ztőáiós : APPONYI-atoza, 891. számú ház,hová alap szellemi részét illető ninden közleményt ozimezui kértlak. íCiadótiivatal: iuhid-ifcoza, 93}. sz. ház, Pová'.say Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyei szám ára 10 kr. jKapható a nyomdában és Lepage Lajos ur könyvkeresKedésében Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. .Nyílttá r"-ben egy sor közlési díj* 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyom iájában és dienar B. ur nagytőzsdéjében. Ugyanitt hirdetések is elfogadtatnak. Vidéken a póstahivaloknál 5 kros poitautalvánnyal lehet előfizetni. A hirdetésekért Járó összeg helyben fizetendő. Előfizetési felhívás JBKBSMECYEI KÖZLÖNY" jVölitikai, társadalmi, közgazdasági és vegyes tartalmú lap 18$ 6. évi Xlll-ik évfolyamára. -Előfizetési dij : Egész évre . . 6 frt. 1 Félévre ... 3 frt. Évnegyedre . . 1 frt 50 kr. Az előfizetési póuz a kiadóhivatal, Povázsay testvérek könyvnyomdájához kéretik czimczletni. B.-Csabán, 1885. deczemberhóban. A „Békésmegyei Közlöny" kiadóhivatala. Postatakarékpénztárak. A magyar királyi póstatakarókpénz tárak intézménye a jövő év február havának 1-én lép életbe. Békósmegyóbén egyelőre nyolez póstahi atal lesz megbízva a pöstata karókpénztári szolgálat közvetítésével. Ezek: Csaba, üyula, Szarvas, Orosháza, Gyo.ua állami póstahivatnlok és Békés, Mezőberéuy ós T.-Komlós póstaállomások. Az intézmény életbeléptetését örömmel fogadja mindenki, a ki a takarókossági hajlamnak a népben való felébresztését ós fentartását, mint nemzetgazdasági előnyt á maga egész jelentőségében fel tudja fogni. Ez minden kétségen felül áll ós fejtegetésre nem szorul. Ép oly bizonyos továbbá az is, hogy a póstatakarókpóuztár intézménye a inagántakarókosság egyik leghatuatósabb tényezőjóvó vau hivatva válni, valaminthogy ezzé vált mindazokban az áilamokbau, melyekben inar régebb idő óta fennáll. És postatakarékpénztárai vannak a müveit nyugat majd valamennyi allamáuak.i A monarchia másik államában, Ausztriában móg igen fiatal ez az intézmény és íme a mult évben Ausztriaban a póstatakarekpénztari forgalom felülhaladta az 5ö milliót. Már maga ez a praktikus eredmény egyik legeklatánsabb bizonyitéüa anuak, hogy a nep, felismerve az intézmény által nyújtott előnyöket, azokat hasznara iparkodott fordítani. liemélhető, hogy nálunk, hol a nép takarékossági ösztönének fejlesztésere móg nem igen sok törtónt, az uj intézmény, ha egyszer meghonosodik, szintén áldásos gyümölcsöket fog hozni. Talán nem vógzüuk felesleges vagy czólszerütleu munkát, ha röviden részletezzük azokat az előnyöket, melyekkel a póstaUkarekpónataraü ;.atéj!móuye j tr. Mindenekelőtt nagy előnye az, hogy lehetővé teszi a megtakarítást a legkisebb öszegek felretevésének alakjában. Az az osztály, rntsly fáradságos inuuka áráu szerzett keresményéből nem tud nagyobb feleslegedre szert tenni, ezeket a MS feleslegeket, melyeknek gyümölcsöző elhelyezésére tere nincs, rendesen, vagy legalább is többnyire, oly ezóiokra forditja, melyekből reája gazdasagi eiöuy nem igen hiiramliü. Ezeket a KIS feleslegeket arra valóu. i k tartja, hogy valami „élvezetet" szerezzen nugáuak. Áll pedig ez az élvezet nagyobbára abból, hogya hetimuukabóréből a legszükségesebbre fordítottakon kívül fouumaradt pár hatost elmulatja, eliszsza, vagy elkártyázza. Arra, hogy beállható nagyobb szükség esetére valamicskét félre rakjon, vajmi kevésnek van gondja, annál kevésbbó, mert erre a fólretevósre, elhelyezésre nincsen kellő kóayeluijs alkalma. A postatakarékpénztárak nagy előnye, hogy a szegény ember akkor teszi be kis összegecskójót, mikor ez neki alkalmas, mikor megerőltetós nélkül teheti ós viszont ha egy par forintra szüksóge van, ezt a betett összegből bármikor, hosszabb felmondás, kezesek, minden huzavona nélkül kiveheti. Ha már egyszer megkezdte a póstatakarékpénztár számára való gyűjtést, takarítást, akkor ösztönszerűleg is kifejlődik beune bizonyos ainbiczió, hogy a botett összeget gyarapítsa; kevesebbet fordít ezaatala mulatságra ós egyéb felesleges kiadásokra, — szóval takarékoskodik. A takarókosságnak pedig mindenkor jó haszuát ve^ szí, kivált a szegény ember. Nem csekély előaye további az intézménynek az, hogy állami kezelés alatt áll; a betevőnek tehát olyau garanczia nyujtatik, a milyent másutt sehol sem kaphat* Nem kell félnie semmiféle károsodástól; batett összege teljes biztonságban vau. Az állam kezóban biztos helyeu van a betett pénz s ha itt esetleg — a mint hogy meg^ történhetik — előfordul valami malversatio, az állam mindenkor megtéríti az összeget. Ekkorra garauoziát semmi más intézet nem nyújthat. Elóuy továbbá az egységes szervezet. A póstata* karékpenztárak az egé>z orszagban egységes elvek szerint kezeltetnek, egymással leszámolásban állanak, mind^ egyik a betéteket kifizeti, a folytatólagos betóteket elfogadja. Létesül egy olyau bauk, melynek mindjárt életbeléptekor 700 fiókja vau az ország rnindeu vidékén. A ki Csabán tesz be pénzt a póstatakarékpénztarba, az A „BMESMIEYM MiLOm TAttMAJA, Karáosonkor. *) Szent karácson napja hideg, fagyos télben I Szövétneket gyújtok keblembe, hogy égjen Letűnt boldog gyermek-korom emlékére ; Mikor égo vagygyal lestem az órára, Melyben véget ér a kis szoba homálya. Megtöri azt fényes angyal érkezése . . . A küszöböt olyan meghaiva léptem át, Követre jó szülém bátorito szavát. Ragyogott a fája karáason estvének, Üzeuiwin fényétől csaknem elveszének ^ . . iSem is hamar lepett meg aznap az alom. Most erről, majd arról szólt jó szülém szava, — .Keddje óket soka boldog aggkor hava 1 — Menyei Atyáról, a ki a világou &ön>örült s érette szent Fiat leküldte, Hogy az ember bűnbe ne legyen merülve. Oh! azóta sokat bejártam országot, tízomjas lelkem tudás forrására vágyott. Agg tudósok ajkán lestem a beszédet ; Magam is az Ornak lettem egy sáfára : Ah! de mitsem tágult a tudás határa ; Ma sem bírom azt, miután súvem égett 1 . , -Jó szülém oktató karacsoni szava Parányi tudásom legéltetőbb sava. Igen, ez a titkok titka: Ő jótt értünk. Hogy büti ellen harezot harczolni ne félj&ni?. Ő az ige, kiben i-Jtt tjljas Viltságunk. Pásztorok, királyok Batieletnbe térnek S milljók ajkán zendül buzgó hála-ének, Hogy megbékült Atyánk gyermekivé váltunk , . . Szent karácson napja hidsg, fagyos télbea, De forró hálánknak iaugja eget érjen 1 — Petrovics Soma. * i Mutatvány a szerző szerkesztése alatt megjelent. „G&Oftgrádmegyei uagy képes naptár'' ból. A «Pesti ilirlap» műhelyében. Sonasem láttatn még nagy nyomdát és szerkesztőséget. Mindezek ugy lebegtek előttem, mint valami misztériumok, a miket csak sejteni lehet, de tudni nem. Némelykor migkipjlt a kíváncsiság, de a magamfajta vidéki emb ir ha nar letesz arról. Mert a mikor kíváncsi, épen akkor niucs alkalma; a mikor pedig alkalma van, épen akkor nem kivánosi. Olyan nyomtaté instrumentumot láttam mír, a mit ember hajt a minőn itt a mi ujságunkat nyomják 1 ez sem egészen bolondság, de még sem az az igazi. Egész mesék szárnyalnak arról. A „Pesti Hirlap'-ot járatom már jó idaje. Még pídig megmondom, miért járatom. A Kerekes Jóska a nyereggyártó szomszédom szidta le egyszer előttem: akkor még én osak háti lapít járattam. Azt mondja ugyanis Kerekes Jóska, VAQ ai'iak mír vagy három éve : — Megjártam a lapommal, czuiarul megjártam, — Melyik lapot járatja? — A „Pesti Hiriap"-ot, mert azt hallottam volt. hogy ez a Kossuth lapjanak az unokája, — Hát nem az? dókat. Nem kell uekem többet, mart nagyon szareti a zsiKevés vártatva benyitottam a sarki boltba a pálinkás zsidóhoz, aki épen akkor osapkoita dühösen a puliihoz a Pesti Kirlap u ot. — Mi baja Móricz Komám azial a szigáay ujiiggal ? — Hogyne dühösködném, mikor ez is a zsidók elleú agyarkodik. Kevés szóból ért a magyar ember. Hm, valami pompás gazmmió lapaaí kell aaaaí han! Ili a zsiii is uugtalalja benne, ami haragitja és a keresitáay is, akkor a; a lap igaz utón jár. Mindjárt is elhatároztam az anyjuíommal, hogy praeaumerálunk rá. Azóta folyton járatom s mondhatom, meg voltam yale elégedve j megszerettem, nem tudtam el leani nélküle, miaden egyes munkatársát megösmertem, olyanok lettek azok nekem két alatt, mintha a legjobb pajtásaim volnának. Szinte elképzeltem magamnak, hogyan nézhetnek ki. Köpezös, kedélyes embernek képzelem Borostyáui Nándort, aki nagy hassal és tokával osibukjzva irja kedályas tárcsáit. Tors Kilmíat p^lig hatalmas levente-alaknak gondolom, Qosszu feküte hajjal, aki czikkirás közben düüösen perczegteti tollat s egy-egy csattanós mondatnál felugrik s megfenyegeti ökleivel Becset. Nagyon derék ember lehet az. Mikszáthra meg mertem volna esküdni, hogy ugy néz ki, mint ama öreg ur az .Urambátyám" czirnlapján. Vegteleuiil szeretem olvasni Baksicset is, látszik miaden sorából, hogy nagyon szereti a hazáját, de rosszul választja wg a barátait. Quintus szintén jóizü embnr, Táborit is sze>'e tem, olyau vékoay cziagár legényke lehet, aki örökké a sziI nésznőK ulán futkos. . . De hét magam is olyan hamis kópé voltam jogászkoromban.
