Békésmegyei közlöny, 1885 (12. évfolyam) január-december • 1-104. szám
1885-12-10 / 99. szám
B.-Csabán, 1885. XII. évfolyam, 99. szám. Csütörtök, deczemberhó 10-én. EGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati ós vegyes tartalma lap. ^ Megjelenik, hetenként kétszer: vasárnap ést osütörtökön, ELŐFIZETÉSI DIJ: helyben házhoz hordva vagy pÓJtia bérma itve kiillve '. Egész évre Fél évre Évnegyedre <8 írt. 3 n 1 „ 50 kr. Lapnak száuiara hirdetések felvételére fel van jogositva : HAASENáTEIN és VOGLER ezég, Bécs, Prága, Budapesten; Németország es Svájca minden fóv-tiOBiibai is vétetnek fel hirdetések. S/erkd^ztősés : APPONYI-utoza, 891. száma ház,hová alap szellemi részét illető minden közleményt ozimozni kérünk. 3£.iadó Hivatal: üshid-utoza, 983. sz. hás, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. jKapható a nyomdában és Lepage Lajos ur könyvkeressedésében Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „N y i111 é r"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhiva talban, Povázsay Testvérek nyom dijában és Biener B. ur nagytőzsdéjeben. Ugyanitt hirdetések is elfogadtatnak. Vidésen a póstahivaloknál 5 kros poitautalvánnyal lehet előfizetni. A hirdetésekért járó összeg helyben lizetendö. ítéljen a közönség. (T.) Arról az ütött, csapott, agyonra gázolt törvényjavaslatról kívánunk szólni, mely kibővíti a főispánok hatáskörét ós betekintést enged neki a bíróságok dolgaiba is. Üdvös és bölcs intézkedés, egyike a legüdvösebbekuyk ós leg bölcsebbeknek mindazok közt, melyek alkottattak valaha, nemcsak Magyarországban, nemcsak Európában, de a világon. Az ellenzék parsze üti ezt is. Mit ne ütne az ellenzék. Jö-e, rosz-e valami, az neki mindegy, elég hogy uem ó csinálja, hát ütni kell, pedig hogy tudna-e 6 ilyet csinálni, vagy fog-e tudni valaha, majd ha kormányra kerül, azon szavai után ítélve, melyekkel e javaslat ellen lázong, lehetetlen elhinuüuk. A bírói függetlenség megcsonkításáért jajgat s ezen jajgatasával akarja felébreszteni a nagy közönség részvétét, amely nagy közönség régen óhajtja ós régen imádkozik már azért, hogy a bírói függetlenség is rendszeresítve legyen valahogy, s mint minden függetlenségnek ós szabadságnak, ennek is meglegyenek a maga korlátai. „Szabad teuni mindent ami jó 03 hasznos, de semmit ami rosz ós káros," — ez az igazi szabadság alapelve s ennek valósítását igyekszik elérni minden törvény, a lehetségig. A jónak szabadságot adni, a rosszat korlátozni ós üldözni, — ez az áilamrend s a rendezett állam feltétele. Furcsa volna azonban, ha ez az elv csak egyesekre alkalmaztatnék, s ki lennének véve alóla a hatósagok, a bíróságok. Ha a bírói függetlenséget a mi ellenzékünk felfogása szerint ugy akarnák értelmezni, hogy a biró jót ós rosszat egyenlő korlátlansággal követhet el, s ebben őt ellenőrizni vagy inegakadalyozni ne legyen alkalma ós joga senkinek. Nem azt akartuk mondani, hogy most már a főispánok ailjauak elő, ós azok ítéljenek a bíróságok helyett, vagy ők szabják ineg a bíróságoknak, hogy és miként Ítéljenek. Ilyen hatástkört nem kivan nekik senki, de nem is adna nekik senki, hanem amiben a főispánok a bíróságok ellenőrzésére lehetnek, az: a basáskodásnak, lelkiisineretlenségnek ós hozzáférhetőségnek megakadályozása. Nem affektáljuk, nem is állítjuk, mintha a főispánok hatásköreuek kibővítésénél a kormány intenczióit közvetlenül ismeraők, -• de minden pártszemponton fölül állva, — ezen intézkedés a mi véleinényüak szerint azon ezernyi ós ezernyi panaszból ered, mely részint a közigazgatási tisztviselők visszaélései ellen a belügyminiszterhez, a bírósági tagok visszaélései ellen pedig az igazságügyi miniszterhez benyujtatik. Amelyek elintézésere a minisztériumok részint képtelenek, részint hatáskörükön kivüi esik, részint pedig hosszadalmas ós kacskaringós utatra kényszerülnek. A főispánok hatáskörének kiterjesztési inodusza felett tehát e két minisztérium egyezett meg, nogy a főispánok ezentúl az igazságügyi miniszter megbízottjaiként is szerepelni fognak. Nem lehet pedig megértem az ellenzéki lapok azon vádját, hogy ezen törvény altai a bírák az ő függetlenségükben lesznek korlátozva. A basaskodásbau igen, de függetlenségükben nem. A főispán fel van jogositva a bíráktól konkrét esetekben feloUdgositdsokat kívánni, de nincs feljogosítva a bírált felett ítéletet inondtni. Az ítélethozatal ez uian is oda fog tartozui, a hova eddig tartozott. — Szóval, a bírósagok eljarasa által jogtalanul megkárosított felei a főispauuai panaszt emelhetnek, a főispán magának az eljárás főiül felvilágosítást követelhet, s ha a panaszt alaposnak látja, feljelentését megteszi oda, hova ezen panaszok elintézése ez ideig is tartozott. A főispánok ezen hatásköre tehát semmi más, mint a közönség érdeke feletti közvetlen felügyelet, a mely felügyeletet sajuosau nélkülöztük eddig. És vájjon lehetett volna az erdembju ennél bölcsebb intezKedost kitalálni? Avagy azért szidja a kormányt az elieuzek, hogy egyataiabau intézkedni mert, s uogy a közönség érdedet előbbre teszi egyes bíróságok Keuyuii hatalmánál? Avagy oly kielégítőnek tartja az ellenzék a mai allapotot, hogy feleslegesnek lát minden intézkedést ? Egy szóval mit akar hát ? Miért gondoskodik, s hol az a praktikusabb és hazafiasabb, a birói függetlenséget is kevésbé akadályozó intézkedés, mellyel ő tudna előállni ? Kire bizná ezen ellenőrzési tisztet ? Hogy akarna a közönség ezen érdekének eleget tenni ? Hol a közeg, mellyel ő ezen ellenőrzést gyakoroltatná a nélkül, hogy az a közeg a kormány befolyása alatt állna? Ha a főispánok ellen az a kifogása, hogy azok a kormány kinevezettjei, tehát uem függetlenek: hát a bíróságok micsodák? Hol van az a független ember, az a két lábu tollatlan állat, melyet az ellenzék akarna felfedezni ? Valóban, ha a mi ellenzékünk az ő egyedüli hazafiságát abban véli feltalálhatni,' hogy a kormánynak minden tettét ellenezze, bármennyire helyes is az, legalább okos érvekről is gondolkozzék, mert ha a bíróságok ellenőrzését csak azért nem akarja a főispánokra bízni, mert a főispánok a kormány emberei, akkor egyszer és mindenkorra minden elleuőrzésnek ellene mond, mert azt csak nem fogja kivánui egy kormánytól se, hogy saját hivatalos közegeit talán az ellenzék választottjaival ellenőriztesse. Már pedig, ha a maga hivatalos közegeivel ellenőrizteti, a kormauy befolyása alatt áll az, bármi néven neveztessék. Hogy pedig a főispánoknál megbízhatóbb egyéneket találhatna? Ain legyen szíves az ellenzék azokra is rámutatni, ha ugyan elfogadja a feltevést, nogy a kormány embere is lehet megbízható. Ezen feltevés nélkül kár vesztegetni a szót is. Ha pedig a kormány befolyása alatt álló egyének közt keresi, ám hol talál tekintélyesebbet ós megbízhatóbbat auuál a főispánnál, ki, a megyében minden esetre a legtiszteltebb ós tekintélyesebb alakok egyikét képezi, nemcsak hivatalánál fogva Kit a kormány a megye legelőkelőbb tekintélyeiből s legérdemesebb egyénei közüi szokott kiválasztaui, azon levén, hogy a másik párt által is tiszteletben részesüljön. Hát hol találna az ellenzék ezeknél megbízhatóbb emberekre ? A „BfiKESMfiGM KÖZLÖM" TAMAJA, Uyöry Vilmos emlékezete. Felolvasta Zsilinszky Mihály a bésesmegyei régész-inJvalődéstörténelmi egyletnek B.-Gyulan, 1S85. november 15 én tartott közgyűlésén. (Vége.) IV. Kevés emberről lehet elmondani, hogy níucs ellensége, kivált ha nyilvános pályán működik. Győry azon kevesek közé tartozott, neki legfeljebb irigyei lehette Ü, de nem ellenségei. Szép teaetsógeit, kitűnő lelki tu ajdonait sokan irigyelték, mert nem bírták felülmúlni. Ellenségei nem lehettek azért, mert kitérő természeténél fogva senkinek útjában nem állt. Ó mindenki iránt jó volt. Mint jó barát bű ós önfeláldozó; mint családap* gondos és fáradhatatlan. Baráti körben kifogynatatlan jó kedvével ós szikrázó ötleteivel központja volt a társaságnak, ilyenkor agy tűnt fel, mintha semmi komoly dologgal uem foglalkoznék; mintha örökké pihenne ós mulatna: ha falusi barátai vagy rokonai látogatták meg, egészen a naiv falnsí észjárás színvonalán maradt ós furcsának találta a nagyvárosi társaságot ós zajos életet. H* főúri társaságban volt, a legeredetibb vidéki Ós népies históriákkal gyönyörködtette a jelenlevőket; de természetesen ugy, hogy távol minden gúnytól, a legmagasabb erkölcsi tauusagokat vounatott ki beszédjéből mindenki. Dd legiesztelenebb volt iskolatársai és irobarátjai kőzöt. Itt csakugyan ugy volt, amint Agai mondja, hogy soha vigabL napokat nem elvezett, mint mikor Győryvel azokat a feledhetetlen esteket töltötte boldog csiládi korebeu. Tanúja és részese voltam ezen szép estéknek, valóban úgy volt, hogy ott „ingujra vetkezett a kedély, és íigombolkozott a tartózkodás." „Ami üóbort meggyülemiik az emberban egy hét alatt — mondja Ágai — a mi tréfát, élczet ki bir váltani az elméknek egymáshoz való sarlódasa; a mi kényelmes szójáték kitakad a titoktartó íutimnssag gombafejlesztő málegében: az mind ide-oda czikázott, surrant az asztal egyik végétől a másiküoz. Emlékek, alkalmiságok tarka egymásutánban, rendszer nélkül, de annál tobb hatassal, mint valami darázsraj zsongott a szobában. Csak olyaukor volt csend, a mikor kezébe ragadta a pohárt Györy, kinek, mint a tolláról, ajkairól is gyöngyszem gyanánt pergett az ékes beszid. Mindig volt neki miről ós kire: mindig akadt egy pointje, amit vigjátókiró barátai lelketlen tékozlásnak neveztek." A békési ág. hitv. ev. esperessóg gyűlései alkalmával tartatni szokott közebédek sem az előtt, sem azóta nem voltak oly kcdílyasek, mint Győry idejében. Gmk aanak lehet fogalma arróla játszi meleg kedélyről és villanyos szellemről, mdlj G-yőrytöl kisugárzott, aki őt hallotta rögtönzött versekbea enyelegni Az a közvetlenség és csinálatlan mesterség mindenkit megbűvölt. Valóban ó oly lóiek volt, a ki csak jó kedvet tudott Környezetében terjeszteni. Szomorúságot soha senkinek nem okozott, csak akkor, mikor meghalt; mikor ajkai elnómiltak, eletvidor szemei őrökre elzáródtak I 0 a boldogságot a maga tisztaságában ólvezó; de tudott is boldogítani. Családi életét soha egy felhő sem bóritá, csau mikor tisó szülött fiát temetó Orosházán. Kiválóan gondos, szeretetre méltó kedves neje ós sikerült gyermekei páratlan családfőt bírtak benne, a ki a gyöngédséget ós a szeretetet atyai szigorral tudta egyesíteni. Egy-egy sokat mondó szempillantás elég volt, bogy a gyermek tudja, mit óbajt az apa. És hogy tudta gyermekeit játszva oktatni! Hogy tudott szép meséket és elbeszéléseket rögtönözni, melyekből a tanulságot maija a gyermek is letudta magának vonni! Két fia, Loránd és Elemér s három leánya maradt: Margit, Ilona ós Sarolta. Ezeknek jóléte, jövője foglalkoztatta leginkább lelkét. Vagyont nem hagyhatott, tebát kiváló nevelést kívánt nekik nyújtani, s nejének legalább biztos otthont szerezni. Gödöllőn egy kis nyári lakott vett, hová 'avasszal kiköltözött családjával, de ugy hogy minden másodnap bejött a városba, egyházi hivatalos teendőjének vógzeUéíő.