Békésmegyei közlöny, 1885 (12. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1885-11-15 / 92. szám

B.-Csabán, 1885. XII. évfolyam, 103. szám. Vasárnap, deozemberhó 303-én. EKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik heíeahLéat kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: hjiy'ien huh^s hordva v»gy pói-ia bérmaitve kai Ive : Egész évre ... 6 frt. Fél évre . . . . 3 „ Évnegyedre . . . 1 „ 50 kr. L*y í IÍ v, iairi irlq;é«e:: felvételére fel van jigojitva : HAASEN3TH11M és VOGLER ezég, Itées. Prás:*. 'Mviost«n; Németország és Svaje* minden fivároiaiban is vétetnek M hirdetések. Szerkesztőség : APPONYI-utoza, 891. száma ház,hová alap szellemi részét illető minden közlegényt ozimezni kérünk. E£iad.ó hivatal: Sashi 1-utoza, 938. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. ——Kéziratok nem adatnak-vissza. Egyes szánt ára 10 kr. jKapható a nyomdában és Lepage Lajos ur könyvkereskedésében Hirdetések jutányos irón vétetnek fel. „JS y i 111 é r"-ben egy »or közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyom dájaban és Biener B. ur nagytőzsdéjében. Ugyanitt hirdetések is elfogadtatnak. Vidéken a póstahivaloknal 5 kros poitautalvánnyal lehet előfizetni. A hirdetésekért járó Ssazeg helyben fizetendő. kon azon, a ini kevés nedvesóggel biró tavaszi időjárásunk mellett annyira helyeselhető eljárás, hogy a tavasziak alá már ősszel kellene elkészíteni, beszántani a földeset. Miudennek oka az, hogy az alföldön a legtöbb birtokon, ós itt már a nagyobb birtokokat sem vesszük ki, teljesítendő igásmunkához aránylag kevés az igásállat ; a teljesitendö igásmunkanak mindig a maga idejében ós kellő módon való végzését értve. Mert még ha egyes birtokokon az igásmarha létszáma az eke alatt tartott területekkel arányban áll is, távolról sincs arányban a tulságbaa vitt gabnatermelós következtében időszakonkiut feltorlódó munüakkal, ós; ezzel elértünk anuak jelzéséhez is, a minek mi részünkről az alföldi gazdaságok felette ingadozó ós bizonytalan jövedelmezósóuek okát másodsorban keressük; tudniillik, hogy az alföldi birtokokon csak elvétve találkozunk rendesen beosztott vetóst'orgással, vagyis rendszeres gazdálkodással. Az alföldön ugyanis a 60-as ó\

rek óta, mikor a gabonának oly magas ára ós kedvező kivitel folytan anyuyi legelő lett eke alá fogva s gairouateruielesre fordítva, — ami akkoriban helyén volt — az úgynevezett szabad gazdalkodás kapott lábra; oly értelemben vóve a szabad gazdálkodást, hogy derüre-borura vetik móg ma is a legtöbb búzát buza után s általában szakadatlan sorban a gabonaféléket egymás után. Ennek a következménye, hogy a fóldek annyira elgyomosodtak, mi szerint folyvást nagyobb ós nagyobb megerőltetésbe kerül kellőleg megmivélni a talajt; a oii tehát ismét egy okkal több arra, hogy a meglevő csekély igáserővel általábau még kevesebb munkát lehet végezni ós főleg még kevesebb munkát jól végezni. Mig oly gazdaságban, hol a gazda rendes vetésforgás szerónt használja birtokát, móg a jelenleg a birtok kiterjedésével arányban nem álló igáserővel is előbb czólt lehet érni nemcsak azért, mivel rendes vetósforgásnál a váltógazdaság elve szerónt különféle fajból álló növényeknél az igásfogatok munkája az egósz évre aránylagosabban eloszlik, mint a csaknem kizárólagos gabnatermelósnól, hanem azórt is, mivel egy váltógazdaság elve szerónt berendezett vetósforgás mellett egyik növény már bizonyos mérvig előkószitve adván át a másiknak a talajt; ez okból is kevesebb igásuaunkára van szükség ós mógis jobban elkószitve jut a talaj egyik uövény után a másik alá, mint jelenleg túlsúlyban űzött gabonatermelés mellett. Főleg a kötötteb talajú birtokon gazdálkodó alföldi gazdának tehát véleményünk szerint első ós főfeladata volna arra törekedni, hogy elegendő igásmarhája legyen ós pedig nemcsak a holdak számához, de az előforduló munkákhoz aráuyositva is annyival inkább, mivel nálunk a száraz időjárás igen gyakori, a mi a föld kellő meginivelhetósónek legnagyobb akadálya s mert az alföldi gazda mógis nagyobb mérvű gabonatermelésre lóvón — móg a váltógazdaság elfogadása esetében is — a viszonyok által kónyszeritve, mindent el kell követnie, hogy birtoka jövedelmének oroszlánrészét képező búzatermelésből álló jövedelmet minél inkább biztositsa okszerűbb, jobb mtvelés és rendes váltógazdaság üzóse által ; a mely két irányban, ha egyszer kellő mérvű javulással ós eredménnyel fogunk a sik alföldön találkozhatni, bizonyára azonnal kevesebb lesz a panasz az időjárás ellen s azon meggyőződés is fog gyökeret verni, hogy bizony móg sem csupán az idő a gazda 1 Az alföldi gazdasagok ingadozó s aránylag csekély jövedelmezőségének két fó'oka. A világon sehol sem lehet annyi panaszt hallani az időjárás ellen, mint Magyarországon, ós a világon sehol se tulajdonitauak a gazdák oly kizáró befolyást az időjárásnak a termések sikerülésóre, mint nálunk. Mi is jól ismerjük Magyarország szeszélyes időjárását; mi is beismerjük, hogy vaunak évek, midőn az időjárási viszonyok kedvezőtlen volta sok kárt tehet még a legjobbau, legczélszerübbeu mivelt birtokokon is: de az ily évek náluuií is ópen ugy kivótelek, mint más országokban, s annak, hogy nálunk a legtöbb alföldi birtokon a rendestől csak kissé eltérő időjárás is képes a termést, ha nem teljesen tönkre tenni is, de mindenesetre annyira alászállitaui, hogy az alig fizeti ki a reá forditott költséget; annak véleményünk szerint nemanynyira az időjárás az oka, mint az, hogy a legtöbb alföldi birtokon a föld a maga idejében, kellőleg meg nem miveltetik. Tekintsünk csak végig az egyes birtokok ugarföldjén, hogy néznek ki azok a legtöbb esetben, a kötöttebb talajokon, ha csak kissé szárazabb is a tavasz ? Malomkő uagyságu rögök halmaza borítja azok egósz felületét legtöbbször, mert az ugarszántást a legtöbb birtokon későn kezdik meg a gazdak. És miért? Mert a tavaszi vetést rendesen későn végzik, mig a tavaszi vetés kesön végzéseuek oka nagyrészt az, hogy a legtöbbgazda miuél több tavaszit igyekszik vetni; azt tartván, hogy a mit őszivel be nem vethetett, azt tavaszival okvetlenül be kell vetnie, mert aminél több vetésről remél, minél több termést, a minél jobban mivelt földbe történő vetés helyett, — részint azon oknál fogva, mert móg mindig inkább csak kivételt képez a közópbirtokoliárom nap viszliaagja. Nyájas olvasol Előrebocsátom a cziinben levó három nap történetét egész szárazon ós rövidéi), mert attól fólek, hogy a részletek írása közben ugy el fog ragadm ifjú hevem, hogy nem látok egyebe', mint a békési köleskásás tánctermet ösz8zes szépeivel, — s nein írok egyebet mint sóhajt ós epedő vágyat; — s mindebből te, tisztelt olvasó nem fogod megérteni, hogy voltaképjn a budapesti technikusok Békésre tett miiszaki kirándulásáról van szó. Értsd ung tebát kórlek, jó eleve, hogy e Ciikk tulajdonképen hivatalos tanulmányi jelentós ama három napról, ama feledhetetlen hirom napról, melyet a jövő mérnökei, köztük szerény magam, Békésen töltöttünk. Minő három nap volt ez! — kiáltok fel Byronnal . . . Álom volt-e, avagy valóság? Álomaak nagyon fényes, — valóságnak egész álomszerű. Három ilyen nap eleg egy esztendőt megédesíteni emlékeivel, — egy egósz esztendő prózáját megaranyozni költészetével 1 Ragyogó juniusi nap volt, mikor a békési szárnyvonal kedves kis kávé-masinája (oh, minden kedves, a mi békési!) bennünket Földvárról Békésre röpített. Tessék elképzelni egy kocsit, telve életrevaló fiatal emberekkel, a kiket beleszabaditottak abba a gondolatba, hogy estére szívökre megy a játék. Szívok felett az elszállásolási czédulával, érzik, hogy a inai nap nem tartozik a közönségesek közé, a mai bál nem olyan, miat a többi szokott tenot. a n-elvet unottan sétálnak végig a redut fényes termeiben. — Mintha valami úllanyos folyam járná végig őket, oly I nyugtalan mind. Valami előérzet, valami bübaj kezdi birtokba I venni lelküket, a mely aztán el sem enyészik mind a három nap alatt. Boldog fiatalság! — sóhajtanék, ha öreg volnék . . . Mit nem tesz egy kis képzslődós! De nem vagyok elég öreg, azórt sóhajtás helyett folytatom krónikairó tisztemet. A kávémasina éleset füttyent... a vonat berobog a békési pályaudvarba. Egy pillanat, s künn állunk a perronon, s megmozdul bennünk valami, midőn kilépésünket a czigány a Ríkóczy indulóval fogadja. Mikor elhangzik az utolsó hang, házigazdáink üdvözölnek; — vezetőnk, nagynevű tanárunk pár szóban köszönetet mond; — a készen váró kocsikra ülünk s először a városházára megyünk, majd kiki haza. Igenis, haza, — mert a békési vendégszeretet kinek-kinek otthonná varázsolja háromnapos lakóhelyét. Elég azt mondanom, hogy mindenki a legkedvesebb helyre jutott; nincs senki a ki kevesebb hálára volna kötelezve, mint egy másik. Hogy krónikus rendben haladjak, el kell mondanom, hogy az első délután a Kórosé meg a borbélyoké volt. Egy fürdés a Körösben kárpótolt az előző hár >m éj álmatlanságáért, és erőt adott, hogy ujabb három éjen át ne aludjunk. A borbélyok... de tán ezt mellőzhetem?.. Tihát bocsánat tisztelt boibélyok, — következik az első bmquette! Az első mondom, mert naponta kettő várt reánk. Az első baníjuette hangulata várakozó, csendes: nem csoda, — a fi italság a ban^ueuet követő bdea gondol, a uú Ua&u smbjl uugbocsátandó neki, valamint nekem is, hogy jó menüt, szép toaeztokat, jeles czigányt máskorra hagyva, szivem szerint a tánezterembe képzelem magamat. Ez a tánezterem telivér városiakra valóságos meglepetés volt parquettejáual fogva. Máig sem bámultam ki magamat egészen a dolog felett, s hiszem, hogy a köleskása parquetta feltalálása volt legalabb is olyan hasznos és czélszerü dolog, mint teszem azt a puskaporé. Esti kilenc* óra, a szép közönség kezd gyülekezni . . ». Most mikor hűvös őszi alkonyon párolgó theás osészém képen legbizalmasabb társaságomat, olyan re^eszerünek tetszik ez a csillagos nyári éj, a tánezterembe lebbenő sylphjeivel, azokkal a mosolygó, várakozásteljes angyalarczokkal . . . Valóság volt ez a nyári éj, igen valóság, nem álom: azt- bisonyitja a vágy, mely lelkemet arra vonja, valahányszor reá gondolok. Pedig sokszor gondolok reá. Ez éjnek minden mozzanata, minden szava, minden ábrándja örökre feledhetetlen előttem, — s mégis, mit tudok irni róla, a mi másokat érdekel . . .? A ki nem volt jelen, az képzeljen magának egy társaságot, a hol senki sem unatkozis, s megfogja találni — miben kikönbözött e mulatság minden másiktól. A föl alá hullámzó társaságban minden izlés megtalálja a maga emberét. A szépek közt ott látni az érdeses halványságu hallgatag kaméliát . . . (vájjon mit rejt hallgatása?) ott látni a ragyogó rózsát, bimbóban itt amott kinyílva, — királynő mindenképen) ... ott látni a poétikus violát, szemérmes mimosát, a kacaér mályvát .... egy egész virágos kertet. A vendégek közt is képviselve van minden árnyalat. Itt lépked a*, elegáaa Udóa, amott a baaviváac tudatlan; az epéd