Békésmegyei közlöny, 1885 (12. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1885-11-08 / 90. szám

B.-Csabán, 1885. XII. évfolyam, 103. szám. Vasárnap, deozemberhó 299-én. EGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászat! és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és osiltörtőkön. ELŐFIZETÉSI DIJ: halyben házhoz hordva vagy póítán bérmentve küldve 6 írt. 3 „ . . . 1 ,50 b. Egész évre Fél évre Évnegyedre Lapunk szvnira irir Ütések felvételére fel van jogosítva : HAASENSTE1N és VOGLER czég, Bées, Prága, Budapesten; Németország és Svájoz minden fővárosaiban is vétetnek fel hirdetések. Szerkesztőség : APPONYI-utoza, 891. számú ház,hová alap szellemi részét illető minden közleményt oaimezni kérünk. HLiadótiivutal: Kishid-utoza, 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak'^vissza. Egyes Bzám ára 10 kr. Kapható a nyomdában ás Lepage Lajos ur könyvkereseedésében Hirdetések jutányoe áron vétetnek fel. „N y i 111 é r"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyom dijában éa Biener B.'ur nagytőzsdéjébeii. Ugyanitt hirdetések is elfogadtatnak. Vidéken a póstahivaloknál 5 kros poitautalvánnyal lehet előfizetni. A hirdetésekért Járó Összeg" helyben fizetendő. Miért nem hiszünk a háborúban? (,*.„) Az eget hasogató kombinácziók, melyek a keleti kórdós forrásából eredve, egész Európát elárasztották, apadófélben vaunak, s az ellenzéki sajtónak ostromra kitűzött lobogói, melyek vigan csattogtatták szárnyaikat a vihart ós zavarost jeiző légben, mely talán kedvező lett volna a parti halászokra, bágyadtan ós kifáradva kezdenek alácsüngeni, mert jó remény fejében talán nagyon is megerőltették magukat. Persze, hogy Tisza Kálmán megint kereszttűzbe volt véve, mert hiszen kit mást lehetne kérdőre vonni a világ folyásáért, ha őt nem. Pedig hát ő máskor mindig csak piktusz maszkulusz, kinek semmi befolyása, ha például jól mennek a dolgok, azokhoz semmi köze, semmi érdeme, ámde, ha roszra fordulnak, oly hatalmas emberré válik egyszerre, hogy ő az oka mindennek. Hát most is volt hallgatni valója elég, mert például, ha Apponyi lett volna kormányon, mind az, a mi történt, nem történt volna. Apponyi az az egyedüli csodaszülött, — már t. i. mérsékelt ellenzéki szemüvegen, — a ki meg tuduá nyergelni a vihart, mint Neptun, uralkodni tudna a hadakon, mint Mars ós kormányozni tudaá a világot, mint Jupiter. Kár volt neki nem a régi görög ós római világban születni, mert egyszerre három hatalmas istent pótolván, három lénungot húzhatott volna. No de elég az hozzá, hogy a keleti dolgok uem az ellenzéki lapok szörnyűséges kombiuácziói után alakultak, hanem alakulnak a mint látszik ugy, hogy jobban és helyesebben még csak kigondolni sem lehetett volna. Sándor bolgár fejedelem a berlini szerződést megszegte, törvényt bontott, zavart csinált, lakoljon érette. Ez az egyeues út, akárki találta ki, akár a muszka gondolta ki, akár a német, akár Ausztria-Magyarország, az a tény helyességén nem változtat, de hogy jobban ós igazságosabban senki ki nem gondolhatta volna, az tény. Egyébiránt, ha olvasóink a mi kombinácziónkra visszaemlékeznek, mi sohasem hittünk a háborúban, nem hittünk pedig azért, mert a háború a mai időben nagy koczkázatokkal jár, melynek magát,; ha csak kerülheti, egyik nagy hatalom sem toszi ki. Bulgáriára, Szerbiára, Görögországra nézve pedig mindig a nagyhatalmak magatartása az irányt adó, mert, hogy ezen kishatalmak bármelyike is a maga szakállára háborút merjen kezdeni, ily meggondolatlanság nem tehető fel róluk. Hanem hát manőveriroztak. Próbára tették a nagyhatalmak eszét ós türelmét, nem fognak-e értök hajba menni? És a mint látszik, a nagyl&talmaknál a hajbamenésre, a végzetes koczka elvetésére nem mutatkozik hajlandóság. A csete-patét megkezdhette volna Szerbia, de a folytatás az egymás hátán bizonnyal a nagyhatalmak dolga lett volna, s mert ahhoz, hogy kedves kollegáját agyonra verje, ma napság t?.ég egyik sem érez magában elegendő erőt, hát szent lesz a békés képmutatás továbbra is. Mi még azt sem hisszük, hogy Anglia ós Oroszország üssenek össze egyhamar. Igy, amint most vannak, még sokáig megélhetnek egymás mellett, mig, ha összeütnek, hogy melyik hal belé ? azt nem lehet előre megmondani. Hiszen, ha kurázsi lett volna, összeüthettek volna most is. A régi világban felényi ok is elegendő volt arra, hogy neki menjenek egymásnak, mert a régi világban a háború nem járt ily nagy koczkázattal, hogy pedig később kisebb koczkázattal fog járni azt sem hisszük hanem igenis azt, hogy mindinkább a békés kiegyenlítések fognak szerepelni, a hadvezérek helyett a diplomaták, s ha majd egyszer Európa meggyőződik egy nemzetközi biróság felállításának szükségessége ós helyességéről : még távolesőbb s ritkábbak lesznek a háborúk. Nem a hatalmasok béke- ós igazságszeretete miatt, azt ne gondoljuk, hanem a nagy koczkázat miatt, inelyiyel a háború mai napság járni szokott. — Az országos kiállítás ünnepélyes bezárása alkalmával, mely mint már említettük f. hó 4-én délelőtt volt, Rudolf' trónörökös olyan beszédet tartott, mely örökké feledhetetlen lesz a magyarnak. Kevés szó az egész, a mit mondott, de ez mélyen bevésődött minden magyar ember szivébe, ós könnyeket csalt minden hallgató szemeibe .Hazánknak szolgáltunk, ama bazának, melynek szent földéhez a hűség ós gyermeki, szeretet legszivósabb kötelékei csatolnak bennünket." „Áldja meg az Isten a mi imádott hazánkat." Ezek a legmeghatóbb pontjai beszédének. A trónörökös a kereskedelmi miniszternek és Matlekovits államtitkárnak egy-egy sajátkezüleg irott példányát adta át e beszédének — Az állam háztartása. A pénzügyminisztériumnak kimutatása szerint az állami pénztárak bevétele az utolsó három hónapban (jul. aug. szept.) 73,458,432 frt 38 kr volt. Egyenes adók czimén 28 ós fél millió folyt be; fogyasztási adók czimén 6 és fél millió; bélyeg és jogilletékek ozimén 6 és fél millió; dohány jövedék 10 ós negyed millió; lottójövadék 76á.7.j3 frt; sójövedók 3 ós fél millió; államiavak eladásából másfél millió forint. A kiadás ugyanebben a három hónapban 86.861,355 fórint 92 és fél kr volt. A mondott három hónapban 4 és fél millióval több folyt be mint a mult óv hason időszakában. — A jövő évi költségvetés. A delegáoziók tárgyalásai után a képviselőház pénzügyi bizottsága azonnal összeül a jövő évi költségvetés tárgyalására. A „BÉKESMEGYEI KÖZLÖNY" TARMÁJA, Egy mindennapi történetke. Irta; Kner Izidor. Csakhamar megtudtam azt is, hogy legalább is annyi választ el, szivem választottjától; — mint Leándert Hérától. (Nem tengervíz ugyan, de tenger-pénz.) De mely 20 éves ifjú keble nem duzzad a kéjtől; — 8 melyik nem érez magában elég akaraterőt titáni munKa vállalkozására, azon tudattól lelüesitve: üogy ,im e hölgy ambitiódnak kitűzött csillaga, melyet el uell érned" Főkép ha a világot oly rosszul ösmeri, hogy van reménye elérni magát lelkiizdeni a magasan fölötte álló csillaghoz. A versírás nem superalván egészen, csak hamar fölhagytam véle, — hanem kezdtem takarékos lenni, s tartani jó hírnevemre. (És ez még a versirásuál is nagyobb badarság.) Ezek közben az idö óriás léptekkel rohant el fölöttünk; — több mint egy évet tépelődtem már Keresztül, s ála Homér még mindig méltatlannak taiálám magamat választottamhoz, sót még arra is, hogy alkalom adtán megszólítsam. Hanem azért folyton a sarkában voltam, a mikor ezt tenni lehetett; — s beh sok ismételten elgondolt — szép mondatot tartók készletben; — egyet-egyet minden kigondolható esélyre: a melylyel majd megszólítom, ha majd erre már érdemei leszek s még alkalom is nyilik. Hanem a jó alkalom bizony előbb megjött, mint az érdemessé levés. Másfél év után annyira mégis haladtam, hogy — ugyanegy ko csolya'fgyletnek voltunk tagjai. S itt történt közöttünk olyas, a mi most ha történnél! legalább is annyival hozna közelebb érdekeltemhez, — a mennyivel akkor távolabb taszított tóle. Ugyanis ideálom egy bravour-kanyaritásaal magára akar ván a korcsolyázó vendégek ügyeimét vonni, a második ismétlésnél elvesztvén az egyensúlyt, elbuíott, s mi természetesebb, minthogy én — ki folyton nyomában valók — elsőben sisték fölsególósére. De, oh fátum! a nagy igyekezetben közel találván hozzá rohanni, — hogy az összeütközést kikerüljem, — egy közfordulatot tevék, melynél — taláu sympathiából — szintén mellé települtem én is. A mi magában nem nagy baj lett volna, mivel egy pillanat után ismét korcsolyatalpon voltam ; — hanem a szépen betanult frázisok —• azok oda lettek. S a még mindig föl nem állott angyalomnak — kit szintén meglehetősen zavarba hozott a scena — fülig pirultan nyújtván kezemet fölsególósére, csak annyit tudék mondani, hogy ,szabad kérnem ?" Hogy e mondásommal mekkora fkscot véltem csinálni, azt csak az értheti meg, a ki ólt már azon hitben, hogy ékes frázissal lehet nagy dolgot mivelni, vagy nevezetes hódítást tenni, — ha mindjárt más téren is. — Egyáltalán nem tudok visszaemlékezni, hogy váltottunk-e még askor szavakat a fenti jelenet után, hanem az bizonyos, hogy e kis intermezzo annyira fölzavart álmodozásomból, hogy szégyelni kezdem az egész eddigi magaviseletem s elhatározám — még egyszer megnézve eszményképemet — odahagyni a várost s vissza sem térni oda előbb, mig — egy fényes, ragyogó pálya tető-pontjára íelküzdve magamat, mint kérő nem térhetek vissza. Sokért nam adnám, ha képes volnék most, ugy kiszínezve lefesteni, az ez iránti terveim, jobban mondva légváraim képét, mint a hogy azokat akkor elképzelém. S daczára ez ábrándozásoknak, praktikus-koinolyan fogtam a valamit tevéshez. És kiváló szerencse kedvezése mellett, alig két óv alatt igen tisztességes existentia, s teljesen független társadalmi állásra tevék szert. Sót szaklapok s némely tiszteióim felölemiigen hízelgő nyilatkozata után kezdem hinni, hogy legalább mint szakember — számot tévő vagyok. Na még a még mindig teljében lévő régi érzelmem tói is ösztökélve Fehérvárra utaztam. Nyilvánvaló, hogy mily elhatározással. Oda érkezve, rögtön értesültem arról, hogy ép jókor jövék, na részt akarok venni ideálom családi örömünnepén: az elsőszülött keresztelőjét tartjkk .... Tagadhatatlan, hogy az ember ily esetben igen költóiesnek találná, s szinte jól esnek neki, ha a szive egy kicsit megrepedne. S ha ez iránt némi reménye nem volna ; talán főbe is löné magát. De mig amannak teljesülését várja, emerről letesz. S legrosszabb esetben keservét öli bor vagy kártyába; nóta mindkettőbe. Velem még több is történt. — Meghasonlásba jöttem magammal, — a bennem élő hittel ós vad keservemben felkiáltok: hogy „nincs Isten l" S a mikor oly ember, aki eddig — ha nem is törődött azzal, hogy van-e vagy ninos, hitte léteiét, megtagadja őt: az aztán rögtön félni is kezd tóle. — Fél, hogy majd jelezni fogja lételót, haragos keze sujtása által. —• S ekkor az ember keblében még mindig dülő fájdalomérzet nem azon tanácsot adja, hogy mellünket verve kiáltsuk istenhez; hogy .vétkeztem urain, bocsáss megl" —.