Békésmegyei közlöny, 1885 (12. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1885-10-25 / 86. szám

fí.-Csabán, 1885. XII. évfolyam, 86. szám. Vasárnap, októberhó 25-én Politikai, társadalmi, közgazdászati ós vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap ós osiitörtökön, ELŐFIZETÉSI DIJ: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve Egész évre . . . 6 írt. Fél évre . . . . 3 „ Évnegyedre . . . 1 „ 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogositva : HASKNSTElNt és V0GLEK ezég, Bées, Prága. Budapesten; Németország és Svájca minden fővárosaiban is vétetnek fel hirdetések. Szerkesztőség : APPONYI-atoza, 891. számú ház,hová alap szellemi részét illető minden közleményt ozimezni kérünk. Hk.iad.0tiivat.al

: Kishid-utoza, 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. Kapható a nyomdában és Lepage Lajos ur könyvkeresKedésében Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „N y i 111 é r"-ban egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyomdájában éa Biener B. ur nagytőzsdejében. Ugyanitt hirdetések is elfogadtatnak. Vidéfeen a póstahivaloknál 5 kros postautalvánnyal lehet előfizetni. A hirdetésekért járó összeg helyben fizetendő. A mezőgazdái válság kérdéséhez. Csodálatos dolog, hogy közgazdasági kapaczitásaink egyikének sem jutott eszébe gazdasági válságról beszélni s elmélkedni akkor, midőn a 80—82 klgrammos buza 4 forinton, a kukoricza 2 forinton állott, és pedig az örök emlékezetű 63-diki Ínséges évet követő 64-dik évben, akkor midőn a régi készletek ugy szólván teljesen kivoltak meritve s ennek daczára az árak hihetetlen mérvig alászállottak. Mi oka tehát annak, hogy most 7—8 . forintos búzaárak mellett az egész világ egyszerre feljajdult s a gazda jövője felett kétségbe esett? talán a közterhek emelkedtek, vagy pedig házi kiadásaink ^szaporodtak annyira, hogy azokat a jelen gabonaárak inel,-i^ti nem birjuk fedezni. Kételkedem mind a két feltevés felett. S még is előttünk áll egy rém, melyet dr. Graál Jenő' alapos adataival elénkbé állított s mely jövőnket kétségen' kivül nem kis mérvben fenyegeti — s ez a tengerentúli s általában a világkonkurrenczia. Észszerű dolog ennélfogva, hog_y uiúdukul Sujiessauk. a minél előbbi védekezésre sne akkor ós arra ébredjünk fel, - mikor, a róm teljes erejével reánk törve polypkarjai közé szőrit. h -. i Sok szépet mondott a gazdakongresszus, de praktikus gyógymódbt még sem birt felfedózni, — jobbnak látta tehát spéczialiter Magyarország gazdasági betegségét egy orvosi konzíliumhoz, — a gazdasági egyesületek szövetkezetéhez relegálni. Miután ezen második kongresszus csak jövő tavasszal fog tanácskozás végett összeülni, nem tartom czólszerütlennek, ha addig is azok, kik hivatva érzik magukat a dologhoz hozzászólani, eszmecserét indítanak meg a végbői, hogy a napirenden levő életkérdés akkorig, ha nem is teljesen, de legalább némi részben szellőztetve s megvilágítva legyen. Én ugy látom, hogy két, ha nem is ellensógos, de tényleg ellennózetü gazdatábor áll egymással szemben, — egy optimisztikus ós egy pesszimisztikus. Csak pár nap előtt olvastam a „Békesmegyei Közlöny "-ben, hogy Magyarországnak nincs mit félnie a külföldi versenytől, mert úgymond — Magyarország képes termését megháromszorozni. Ez oly optimismus, mely aligha nem az ábrándok országába tartozik, — mari, hogy az átlagos 4 métermázsás búzatermést bármily intenzív módokkal átlagos 12 mótermázsára emelhessük, az legalább szerintem utopistikus álom. Dr. G-dál Jenő ellenben nagyon is fekete színekkel festi jövőnket, állítván, hogy a többi világrósz gyors léptekkel közeledik folyton szaporodó terményeivel Európa s igy Magyarországnak is agyonnyomására. Inkább elfogadom ezen megdönthetetlen ;statisztikai adatokra fektetett— Hiobhirt, mert az arra int, hogy résen legyünk," s ne szunnyadjunk, holott amaz a far niente kényelmes bölcsőjében ringatva, agyon tatái altatni bennünket. De most térjünk a dologra. Hangzatos szavakat olvasunk a hitelszövetkezetekről, a hol a gazda személyes hitelt nyerne ameliorácziókra s jószág beszerzésre, — olvasunk továbbá helyes tttáfiy11lfí^j s vAirt.

ára .ta.kar

ákr~a&ttrAL . mind m«jfannyi panaccáról. Legyen szabad nekem e üárorn fontos tényezőt szerény nezeteim szempontjából kissé megvilágítani. Az elsőt illetve nem titkolhatom el aggályomat a felett, hogy a pénzhez való könnyű hozzájuthatás, ha nem is minden, de bizonyara igen SOK esetben válságossá teheti, különösen a kisbirtokos helyzetét. Hogyan fogjunk hozzá a talajjavításhoz, alagcsövezóshez stb. kellő szakismeret nélkül, — hogyan tartsuk, — ápoljuk a szaporítandó marhát, ha azt a keveset is, a mink van, A legnyomorúságosabb módon, a legsilányabb takarmányon tengetjük ? Mi következik észszerűen míuiebből ? Valóban nem egyéb mint az, hogy első sorban a szakismereteket terjeszszük, főkép az alsóbbrendű gazdák közt, — tanítsuk meg a gy eimeket, mikóp kell a késsel bánni, mielőtt kez&e adjuk, nehogy vele magát megsebesítse, vagy megölje. Második remediumakint a gazda megélhetésének hangoztatik a helyes arányok behozása. Már kérem alássan, ha el is hiszem azt, hogy a mivelt gazda ezt tudja, a mint hogy tudnia is kell, de már azt kótsógbe merem vonni, hogy sok kisbirtokosnak fogalma legyen arról, miként hozza be gazdaságában a helyes arányokat, sőt általában mi az a helyes arány. Erre ismét csak az a refrainem: szakoktatás jöjjön el a te országod. A harmadik igen fontos követelmény szemben a fenyegető veszélylyel a takarékosság. Ebben minden gazda, bár mennyire eltérők is különben nézeteik, egyetért. De ugy veszem észre, hogy ezen jelszó alatt általánosan csak házi kiadásaink megszorítását — redukczióját — értik. Más szóval azt tanácsolják, hogy a kinek 5000 forint jövedelme van, ne költsön 6000 forintot. Nagyon üdvös tanácá annak, a kin fog. Ez azonban csak egy része a takarókosságnak, mindenki beláthatja, a ki gazdálkodással nemcsak pur et simple foglalkozik, hanem e. mellett gondolkodik is, hogy magnál a gazdasági vitelnél ia a takarókossági elvet, ós pedig a legszigorúbban, követni kellene. E tekintetben kevésbé vétkesek a kis gazdák, mint a nagyobb birtokosok. A helyes munkabeosztást samuukás erő kellő kihasználását ezúttal mellőzve, itt csak két lényeges momentumot kiváaok órinteni. (Vége köv.) — A delegácziólc ülései. Bécsben csütörtökön ültek össze a deiegácziók. Az osztrák delegiozió Falkenhayn grótot választotta elnökül. A magyar delegáozió ugyanaznap tartotta első ülését, gróf Zicny Ferencz koreínöklete alaot, körjegyző gróf Batüyány Lajos volt. A magyar delegáczió 48 szavazattal elnökóvá .megválasztotta Haynald biűornok-erseket, alelnökké gróf Tisza Lajost, jegyzőkké • Hededüs Sándort, Bikovszky Istvánt es báró Hudayánszky Józsefet, háznaggyá, báró Wodianer Albertet. — Haynald bibornok elfogulván az elnöki szókat, mint a mult években, ugy ezúttal is utalt arra, hogy a delegácaió törekedni fog a monarofcna haoalmi állasából folyó követelményeket az ország súlyosan megterhelt adózási képességével, mely A „BMfiSMfitiYfil KÖZLÖNY" TAIMJAJA, A budapesti tárczalevél. Panem et circenses! Kenyeret ós czirkusz-játókokat kóít a római nép. A mi népünk a kenyeren kivül beéri a választási mulatságokkal. Igaz ugyan, hogy so.k helyütt választási harezainknak árnyéka sem lehetne a hajdani római lovagjáa

mi a üarczkedvet illeti. De most nem aféle igazi, or szagos, csak szükebbkörü, törvényhatósági választásokró van szó itt a fővárosban. Korteskedünk! Az utczasarüokra vaskos „polgártársak vannak felaggatva városszerte. (Ne tessenek elszörnyedni, krem, a dolog ugy áll, hogy á falragaszokon vaskos betükll áll: polgártársaki etc.) Mindegyik kerületnek meglesz a maga saját külön hfCza háborúja, de legérdekesebbnek a belvárosi hadakozás i^:-kezik, ahol két izmos párt csap egymásra. Már most is ,ilajul zörgetik pajzsaikat, csillagos buzogányaikat félelmein forgatják fejük fölött. Ki a legény a csárdában ? (a belvá>sban) kiáltják büszkén a „sasok" is, meg a reformpárt is. A sasok azért sasok, tíiert az Aranysasban szervezkedtek. De nehogy azt higyjék tisztelt olvasóim, hogy igy tehát a „ibér ló"-beli józsefvárosi párt. lovaknak tituláltatja magát! De tt«m 4ml A sasoknak egyik vezórembere Peleki Miklós, aki budai ssfészkóből, a várszinhizból oly üamar kiröppent. Ugy hallm, hogy egyik tószljiban ilyen lendülettel beszólt a minau

: Hiszen uraim, maga oabórkoszorus költőnk, Berzsenyi Dániel s megírta, hogy: csal sast nemzenek a sasok (viharos éljen 1) s nem szül gyáva nyilat Nubia párducza!" (viüaro3 eláll ! A tárgyhoz! Semmi közünk anyuihoz! Ne tessék a párduczezal előhozakodni! laradjunK a sasoknál 1) Miklós bácsi abbahagyta dikczióját és dühös lelkesedéssel öbiitó ie torkát a tüzes vashegyeivel ... Hogy melyik párt lesz a győztes? kérdik önök. Megvallom, jósolni nen szeretek, de nem is tudoK. Ad vocem jelás! A jósokra „az emberiség jótevőidre ugyancsak rájár arud! Ez a Török-uralom kezd rettenetes lenni! Lám, a taintetes Tóth Antal, a tek. Mihálik János meg a többi tekiitetes urak, kik oly bölcsen ki tudták számítani, hogy Nylves Andrásnó kofaasszony 8739 íorintot és A. krajczárt nyejen a linczin, meg hogy Mákszem Jónás szatócs (lakik vaktcza 33.)- 9000 forintot ós 97 krajczárt a brünin, ezek a déré férfiak, e „ világhírű matematikusok," a szegény nép nagylelkű Jarátai most fegyelmi viszgálat alatt kénytelenek állani, csiási váddal terhelten — nem kis bánafcjára a ternót leső néosztálynak. 1 Az uj főkapitány működése megI termi a magaaes gyümölcséti De ha már a gyümölcsnél tartok, hadd szóljak néhány szóta gyümöicskiállitásrói. Bemek egészben véve, mégpedig remekebb részleteiben. Kivált az alma ós körte tett ki magáért ! Olyan almák vannak ott, hogy bizony Éva anyánk kigyócsábiiás nélkül sem állhatta volna meg, hogy beléjük ne harapjon. „Nézze csak urambátyám, milyen mosolygó az az alma" szóltam oda egy jóképű vidéki urnák, egy gyönyörű alma felé bökdösve gyűrűs ujjammal (hej! hol van az már! . . . a gyürii t. i.). „Mosolygó? — szólt az vissza hévvel — minden iim-lom piros almácska is mosolygó, ez itt valósággal röhőgöl "... Kétlem, hogy az irodalom a mosolyogó alma mellé a .röhögő alma" kifejezést is befogadja. Szörnyűségesen idegenszerű meg furcsa neveik vannak a különböző gyümölcsöknek. Én például még csak nem is álnmodían soha, hogy almafán „keresztelő Jánosok" is teremnek, és hogy a jámbor halandó annak a veszélynek is ki van téve, hogy mikor körtével kínálják, egy „stuttgarti kecske-őr" eshetik áldozatul kannibál! étvágyának. Az is érdekes lenne, ha Blaháné a „pi-pi-piros alma" helyett ugy dalolna, hogy nyári habos pepin, vagy „hosszúszárú Paris bo-bo- borízű." Annyi tény, hogy furcsán hangoznék l Ligeti Jenő.,