Békésmegyei közlöny, 1885 (12. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1885-10-22 / 85. szám

B,-Csabán, 1885. XII. évfolyam, 85. szám. Csütörtök, októberhó 22-én* Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként kétszer-: vasárnap és osiitörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: hatyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve 6 írt. 3 „ 1 „ &0 kr. Egész évre Fél évre Évnegyedre Lapunk számára hirdetése!: felvételére fel van jogosítva : HASKNsriíIN és VOtiLKR ezég, Bécs, Prága. Budapesten; Németország és É vájta H iuíen fővárosaiban is vétetnek fel hirdetések. Szerkesztőség : APPONYI-utcza, 891. számú ház,hová alap szellemi részét illető mi üde a közleményt ozimezni kérünk. Kiadó Hivatal: Kishid-utoza, 988. sz. ház, Povázsr.y Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. Kapható a nyomdában és Lepage Lajos ur könyvkeresKedésében Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „N y i 111 é r

u-ban egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyomdájában és Biener B. ur nagytőzsdéjében. Ugyanitt hirdetések is elfogadtatna:?. Vidéíen a póstahivaloknál 5 kros poitautalvánnyal lehet előfizetni. A hirdetésekért járó össze? helyben lizetendő. Két iiir. *** Két nagy fontosságú hirt hozott a napokban a „Pesti N." Egyik nagy fontosságú hire az volt, hogy Tisza Kálmánt elhagyta a szerencse, mert egy bécsi lap (mely a magyar kormánynak nem valami nagy barátja) azt irta, hogy a Tisza kormány nem képes az állam pénzügyeit rendezni. Másik nagyfontosságú hire pedig ugyanazon bécsi lap nyomán az volt, hogy a szerbek bevonultak Bulgáriába. Ámde a „P. N." szerencsétlenségére, ez a második hir oly természetű levén, mi ha nem igaz, rögtön megczáfoltatik, hát nevezett lap még az napi esti számában kénytelen volt kijelenteni, hogy a szerbeknek Bulgáriába való bevonulásáról közölt hir „hazugság" volt. Hogy a bécsi lapot felültették, az felültette a „P. Naplót," ez megvezórczikkezte az ebből keletkező európai háborút, s az olvasó közönség délutáni fél négy óráig harczilázbau vala. Ekkor jött az esti lap, ós a hazugságot egósz határozottan bevallotta. Hanem bezzeg a másik hazugságot, amit éppen ugy uiegvezérczikkezett mint az elsőt ? Ezt nem czáfolta meg, mert az e féléket nem szokták inegczáfolni Emlékezhetik azonban a „P. Napló," hogy ezen, már legalább is századszor költött hiret, a tények már ugyanannyiszor megczáíolták. Hiszen ez a „P. Naplódnak már valóságos mestersége. Ahányszor valami „alarmot" akar csinálni, Tiszát mindannyiszor elhagyatja a szerencsével. A hányszor még Appouyi az országot nyakába vette, s a hányszor a mérsékelt ellenzék szervezkedéshez fogott, (s vájjon hányszor?) Tiszát mindannyiszor elhagyta a szerencse. A „P. N." annyira jieki szokott buzdulni minden ily alkalomkor, hogy se lát, se hall mást, csak saját képzelődését, ós saját hangját. Pár hét múlva aztán visszatér rendes vérkeringése, akkor rendesen ki is van állva, mint aki sokat luuapolt, ós korteskedett. Ilyenkor bágyadt ós rekedt, arnig' ki nem heveri magát újra. Az Apponyi ós Szilágyi országjárása, a bácskai ós torontáli szereplések, a gazdakongresszuson felhangzott éljenek, amint látszik, ismót kivették sodrából, ismót álmodik rózsás álmokat, már-már látja amint a mérsékelt ellenzék tengere nő, melybe a szabadelvű párt belefúl; amint Tisza alkonyodik ós Apponyi hajnalodik. — De oh átkos sors! Egy csattanást ós a valóság megforditja az álomképet! És daczára, hogy ez az ébredés már nagyon sokszor ismétlődött, az álom, a jótékony álom azórt újra ós újra bekövetkezik, addig legalább ameddig tart, irt hintvén az álmodozó sebeire. Sőt egyszer • talán meg is valósul, csak azt nem tudhatja senki: Vájjon ki fogja azt megérni? _ j — A román irredentára ^vonatkozólag az erdélyi részekből irják, hogy a mutatkozó oláh mozgalomról terjesztett hirek túlzottak, bár neháuy lanatikus izgató üzelmei komoly figyelmet erdemeinek. A Maxim magyar-igeni lelkésznél talült dynamit nem bir ^ jJ.entósóggel, mert azt a pópa egy kincstári erdóvódüöl kapta halaszati oaélokra. A popa ártatlansága annal bizonyosabbnak tekinthető, minthogy a dynainitos osomagot egy csendőr jelenlétében bontotta fel. — Az osztrák-magyar konferenczia. szept. 23-én fogja tárgyalásait Bécsben, Ssőgyéuy oszt. tanaosos elnöklete alatt megkezdeni, AZ első cárgy, amelyet elővesznek, a Törökországgal köpendő szerződés lesz s ugyanekkor valószinüleg a román keresk. szerződés megújítása is szoba fog kerülni eszmecsere végett. — A monarchia uj vauataritíajanak kidolgozása ezután nyomban kezdetét veszi, hogy az még karaosony előtt a két parlament elé kerülhessen. Jt^oiitikai Ilire k. * Szófia, okt. 19. Aggasztó hírek kővetkezbób-m a fejedelem váratlanul isméü Saóőába érkezett, a mi itt némi izgatottságot idézett elö. A miniszterek tanáoskozásra ültek össze. * Belgrád, okt. 19. Katonai körökben hire Jjár, hogy a főhadiszállást isisből áthelyezték Li3kovacba, a határhoz közelebb s hogy a szerb hadsereg is előbbre nyomult. Az előőrsi csapatok állítólag már át is leptek a bolgár határt s több fontos pontot megszállottak. A hadi kiáltvány kibocsátását minden órában várják. A hadsereg lelkesült s kívánja a háborút. * A keleti válság. A török porta lassú, de békés uton látszik elerui czélját. Jegyzéket intézett a hatalmakhoz, melyben megköszönte ezeknek támogatásai, ós kérte őket, hogy szólítsák fel Sándor bolgár fejedelmet, uogy térjen vissza Bulgáriába. És alig küldte szót e jegyzeket, távirat érkezik Nisből, mely szerint Sándor fejedelem visszatért Szófiába, hol nem a leglelkesebben fogadták. Saudor fejedelmet valószínűleg a bolgár csapatok egy rósz*} is követni fogja. MEGYEI KÖZÜGYEK. Békésmegye közigazgatási bizottságának f. hó 1<i-én tartott rendes havi ülése. 1. Alispáni előad'nányok. — A megyei alispáni havi jelentós targyalása során felhivatik Gryula város tanácsa, hogy a már befejezéshez közei álló kőutat szegélyező járdák és a piacztér minél előbb egy szinvonalba és öszhangzásba felemelése s kiépítése iránt iatézkedjóí, — a jelentós egyéb részeiben tudomásul vétetett. tízalai Ü-yörgy orosházi, Kovács János ós Jócsik Sándor gyomai, Szakaios András endrődi, Saabó Tógyer kótegyházai ós Podáni János szarvasi illetőségű hadkötelesnek kivételes nősülés iránti kérelmük a m. kir. honvédelmi miniszterhez pártolólag lettek felterjesztve; Mórioz^Pál m.-berónyi illetőségű katonának hasontárgyú folyamodványa elubasittatott. — Sís Imre szeghalmi illetőségű katonának, a hadsereg kötelékéből leendő ideiglenes elbocsáttatása iránti folyamodványára hízott kedvező hitírozit az illetékes katonai parancsnoksághoz hozzájárulás végett megküldetett. A szarvas-szentandrási ós gyoini-eadrődi utszakaszokuak kiköveztetesét, a meunyiben a megyei közmunka-alap tetemesen igénybe van véve, kölc un felvételével kiépíteni e bizottság elhatározta, mely határozat, a legközelebbi megyei közgyűlés egyik tárgya leend. A kisdedóvodáknak e megye községeiben mily módon való beszerzése, s aa azok feníartására szükséges költA „ÖÉKESMEGYEI KiUY" TARMÁJA, Ugy elnézem. Ügy elnézem én naponként A mint ritkul a falomb, Osílik a virág füzére 6 kopár lesz a völgy, a domb. Hallgatom az őszi szélnek Búval terhelt hangjait: 8 miutha pezsgő élet helyett Kom 8 enyészet volna itt! És eközben szivemben is Kél egy kinos érzelem Bősz csatára fegyverkezve Eltem ellen, — érezem 1 Fölkavarja a reménynek Szépen uszó föllegét, S türelmemnek rózsabokrát Elvadultan tépi szét. Érjen el hát, — ha megindult Ellenem a sors keze, Törjön, zúzzon minden ponton Alint a harezos fegyvere! És ha minden veszve lesz már S szivem többé nem dobog: Szánakozva ejtsetek rám Egy könyet ti boldogok 11 Kagy Károly. Horváth Mihály emlékezete. (Szentesen 1885. október 22.) Nagy ünnepnap derült Szontesvárosára 1 Szó az ajkon, szivben a hangulat, Fent a lengő zászlók, sugárzó arczával Szentes népe nagy ünnepre mutat. Tudomány s a mivelt magyar társadalom : Fellángol a szivem, hogy együtt láthatom. Mi derítette ránk e nagy ünnep-napot, Mozgásba hozva ezernyi kebelt. . ? Kegyelet e város legnagyobb fiának, Horváth Mihálynak .emléket emelt. Aranybetük itt a porlókóbe vésve Tőlünk, neki vájjon emlékül elég-e? Tőlünk, a kik büszkén valljuk, hogy közöttünk, E hajlékban látott napvilágot, Hogy innen kelt útra, melyen fényes napként Dicsőségben oly magasra hágott ? Tőlünk, a kik halat zengünk a nagy égnek, Hogy mi adhattuk öt magyar nemzetének ? S elég-e porlókő emlékül ő neki, kit gránitakarat emelt oda, Hazaszeretettől hol annyi áldással Munkálva szebb jövönkért lángola : Ki, hogy jövőnk legyen, multunkat kitárta : Bevitt hazánk ezer éves csarnokába, Hol a magyar hősök, nagyok, óriások Élnek, élő példát ragyogtatva, „H ass, a lko8s, gyarapits" ez a nagyság útja M<dy*u Jobb k «t* derül a magyarra, . ? Csuda-e hogy nagygyá lett igy önalakja, Ki a halhatlanok Pantheonját iakta ? Utján alig indult, már is a kész mestert A Tudós Társaság koszorúzta, S mig kis városában zajtalanul munkál. Im nagy fény lett körötte kigyúlva: Koronás királynak mosolyog rá kegye És Horváthunk családi püspökké leve. Püspök és hazafi független érzéssel, Nem köti kegy, a hol a nemzetnek Sértett jogaiért — csakhamar — a trónnál Tiltakozva haugok emelkednek. Ő maga az, a ki megnyomja a hangot S az a hang ott fent... oly kelletlenül hangzott. Püspök és hazafii mikor a napokból Évek, nem is, századok levének S ő az ügyek élén, mint a közoktatás Minisztere szolgál nemzetének. S mi lett a szolgálat kiérdemelt bére ? Hosszú számkivetés gyötrő szenvedései Sötét napok jöttek, gyászos vég a honra, A nemzet reményei sirba vesznek,. . . Hol van, aki halvány sugárt derítene Egére a letiport nemzetnek? S im kinek legsajgóbb volt szivén a sebe, Nemzete nemtője a száműzött leve. Messze szép hónától meg nem rendült hittel Honvágynál erősb tettvágyra ébred. Csodás munkakedvvel irja nagy munkáit K Ébrmtőui magyar ae/juetéa^k,