Békésmegyei közlöny, 1885 (12. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1885-10-04 / 80. szám

B.-Csabán, 1885. XII. évfolyam, 103. szám. Vasárnap, deozemberhó 4-én. f IJ Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik heteukéut kétszer: vasárnap ós csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : hslyben házhoz hordva vagy póítán bérmentve küldve Egész évre Kél évre Évnegyedre 6 frt. 3 „ 1 „ 50 kr. Lapnnk számára hirdetése': felvételére fel van jogosítva : HAAPENí-TKIN és VOGLER czég, Bécs, Práea. Budapefter; Németország és tváj(z mínt'en fővároaifesn is vétetnek fel hirdetések. Szerkesztőség : APPONYI- itoza, 891. számú ház, hová a lap szellemi részét illető nindeu közleményt ozimezni kérünk. ÜiudLóíxi vatal: Kishid-utoza, 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissze. Egyes szám ára 10 kr. Kapható a nyom Iában és Lepage Lajos ur könyvkeresKedésébenHirdetések jutányos áron vétetnek fel. „N y i 111 é r"-bsn egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyomdájában és Biener B. ur nagytőzsdéjében. Ugyanitt hirdetések is elfogadtatnak. Vidéfen a pőstahivaJoknál 5 kros postautalvánnyal lehet előfizetni. A hirdetésekért járó összeg helyben iizetendő. A mai egyházi ünnepély alkalmából. Bókós-Csabi ünnepi szint öltött, mert a bókeség evangyeliuinának nagyjai, apostolai é

1* pásztorai jelentek meg falai között. Mint lapunk már jelezte is: a magyarhoni egyetemes ev. egyház gyáinintézete tartja itt most 25-ik évi közgyűlését s egyszersmind fennállásának negyedszázados ünnepélyét. Valóban nagyfontosságú alkalom, a mely nemcsak Csabán, de az e

T. egyház életfolyamában is, nemcsak hogy ritkán fordul elő, de első a maga nemében. Azon egyház fényes képviseletét fogjuk szerény körünkben üdvözölni, a mely egyháznak, a nyelvek elágazása miatt, a legnehezebb feladat jutott a nemzeti kultura szempontjából osztályrészül, s a mely egyház épen azért, mert nehéz helyzetében, hazafias kötelességének nem közönséges kérdéseit egyedül csak a körültekintő bölcseség tapintatával és csakis lépésről-lépésre oldhatja meg, uapjaiukban sokoldalú gyanúsításoknak van alávetve. De mi, a kik közelebbről látjuk és ismerjük a r agy kérdésjelek elé vetett dolgokat, sohasem osztottuk azok nézetét, a kik „téves értesülések" alapján, vásári zajt tudnak ülni oly dolgok felett, melyek körül inkább első kötelesség volna a tanulmányozás és lelkiismeretes megfigyelés. Egyesek túlkapásait ugy színezni ki, hogy ebben maga az egyetem vettessék oda a gyanú martalékául, legszelídebben szólva oly kegyeletlen eljárás, a melytől első sorban épen a magyar kultura nemtője fordul el könnyeket hullatva. Mi, Isten kegyelméből, tizenkettedik éve már, hogy a nemzeti kultura e szerény vidéki közlönyét kezeinkben tartjuk, s mint ilyenek, őrszemeinket minden irányban meghordoztuk és keresve-kerestük mindig ós mindenütt, hogy összetörjük mindazt, a mi útját állja a nemzeti kultura fejlődésének: ós meg kell vallauuuk, nemhogy egyebütt megyénkben, de móg | Gyoma városában sem találtunk csaR egy hajszálnyi dolgot is olyat, melyben a pánszlávizmus lüktetését észlelhettük volna, holott pedig e városban — egyik központi lap, illetőleg ujdoadásza tanúsága szerint a nagy többséget tótok képezik I!! No most már hova nem lehet fprmalni a közvéleményt az uj tudomány által, ha még égy ily városban is, mint Gyoma, a pánszlávizmus erejének lüktetése állíttatik, a melynek falai között nem lakik és nem is lakott soha csak egyetlen-egy tótajku ember se! De ne bántsuk a tótajüuakat se! ím itt vau p. o. az a város, a melynek nevét, még nem oly sok idővel ezelőtt igy irták: „Tót-Csaba." Nózzen szót itt ma a keresztülutazó és mondja meg, ha ez úgynevezett „tót" városban*) nem találja-e fel, a Vót nyelvet beszélő közönség között is, a félreismerhetetlen magyar hazafiságot s általában a nemzeti művelődésnek mindazon alapfeltóteleit, a melyek a mórleget állításunk javara nyomják le? Igaz ugyan, hogy e kérdésnél a helybeli magasfoku iutelligeuczia tapintatos bölcsességét ós buzgilmát illeti az elismerés első koszorúja, de igaz aztán más részről az is, hogy ha e népben nem volna meg a *) Csaba magyarabb város mint Budapest. Menjen valaki az isko Iák elé, midőn a gyermekek kijönnek, vagy figyelje meg az utczákon a gyermekek egymásközti csevegését s meg fog győződni, hogy valláskülönbség nélkül a iegtősgyóüeresebb magyar sző hmgzik ajkaikról. Menjen bárhová, mindenhol magyar szó hangzik, a hol csak némileg intelligens emberek kerülnek össze, mig Budapesten ép ott, aol az ember legkevésbé várná, németül beszélnek. Szerk. haladás ós a nemzeti kultura iránti hajlam és arra valóság, s ha az egyházak ós iskolák meg nem feleltek volna már a múltban is nagyfontosságú hivatásuknak: hiábavaló lenne a társadalmi téren vezórszerepet vivő értelmiségnek minden törekvése. Ne kicsinyelje tehát a tévútra terelt sajtó, a lassú bár, de természetes ós biztos haladást; ne keltsen divatos lármát egy feladatának becsületes hűséggel megfelelő egyház kisebbítésére, ott, a hol a kulturális ezólok elérhetésének eszközei, épen az ellenkező és követelt eljárás mellett szülnének bajokat! Mi joggal emelhetjük fel ez ügyben szavunkat ós senki sem vádolhat bennünket azzal, hogy saját malmunkra hajtjuk a vizet, midőn igy beszélünk, miután szerkesztőségünk egyik tagja sem tartozik az ev. egyház körébe, s arra sincs okunk, sem szükségünk, hogy bókot moudjuuk akkor, midőn meggyőződésünk másra ösztönözne. Felszólalásuuk oka semmi más, mint egyedül csak az, hogy a manapság divatozó gyanúsításokkal szemben, egy misszióját becsülettel betöltő felekezet iránt, a mai ünnepély alkalmát megragadva, kivántuk teljesíteni hírlapiról kötelességünket, melynek sorait ezen szivünk mélyéből fakadó őszinte szavakkal zárjuk be : legyen az ég áldása jövőben is a vallásos erkölcsiség és a nemzeti kultura javára szolgáló nemes törekvésén azon egyháznak, a melyben ha a nyelv sokféle is, megvolt,meg van és meg is lesz mindig az igaz hazafiság! — Az 1886. évi költségvetési előirányzatot, mint értesülünk, gr. lááapáry Gyula pénzügy^^is^er a jövő hót közepén terjeszti elő a képvisölőüá^ban. — A belügyminisztériumban Tisza miniszterelnök elnöklete alatt tartott enquóte-tanáoskozások a törvényhatóságok valamint a községek szervezésének kodifikálására A „BÉKESMEGYEI m\M\" TARCZAJ Gond-terhelt anya. (/I magyarhoni egyet. ev. egyh gyámintézetnek negyedszázados jubileuma alkalmára) Anyám 1 egyetlen, drága, szent anyám 1 Halld— s szánakozz rajtam szegényen : E földi élet puszta talaján, Elvész leányod szomjan, éhen. Élet-kenyérrel s élővízzel Táplálj, üdits, ments meg. íse üzz ell Anyáml egyetlen, draga, szent anyám I Tudod fiadnak gyönge karját ; S nézd régi ellen im támadva rám Újfent kirártáéles kardját. Nehagv legyőzve porba hullnom £ nyújts módot vivni megtanulnom! Anyai kegyelmes, drága, szent anya: Hozzád eseng h i v e d, cseléded : Fáradt lelkem nyughelyt óhajtana S kis hajiokom nincs már, elégett. Beteljes lliet ez a vágya ? Vagy nyugtot ad csak sirnak ágya ? Hivem, fiam s te lányom : kedvesein — Felel a bus anya zokogva — Ha.otok érzem ugy, mint senki sem ; De oh! segélyem szem-homokja Kölszivja-e tenger-könnyntök ? S igy gond súlyától megkönnyültök ? Nők, férfiak a magas ég alatt! E kicsinyeket egy se szánja? Igen, — egy ifju. lelkesült alak íelaidozóau tettre szallva; Taplal, tanit s emelve üazat Szerez nyugalmat benne száznak. S munkál az ifju szakadatlanul. S az anya látva: ügye, gondja, Mely terhelé, hogy válláról lehull ; Öröm-könyüket ontva mondja : Keblemre jöjj, ki azt intézed, Örökre áldott gyámintézet 1 Csepregi György. Föyárosi tárczalevél. Piroslik már a fákon a levél, süvölt köztük a« őszi szél Prózában folytatva azt jeleuti ez minekünk boldog pestieknek üogy itt a szezon, ilt van újra. Tisztelet, becsület az idei h)lt szezonnak, mely bizony mondom, elevenebb volt — hála a kiállításnak, — egy némely nagy város téli óvadjánal, de az igazandi tóvárosi élet mégis csak most kezd hatalmasan nekilendülni, mióta az est árnyai hamarabb szalluaK alá és a ligetek zöld gyeps/.önyege helyett a szürke asztalt lett a divó sétány, mióta a Kávéházak tündöklő ablakai mögött nyüzsgő embergomolyokat látunk ós a színházakban — visszaszállingózváu miad a szabadságolt jelesen: — nemcsak „amugyosan", de isteuigazábin kezdenek játszani. Szóval a budapesti ember, kit sorsi egész nyáron itt tartott, csak most érzi tágulni tüdejét ós könnyebbülten szakad ki a sóhaj kebeléből: végre végre elememben vagyok ! Csak a vigadó előtti kioszkocska, a kedvelt „Hangh" őrzi meg szívósan nyári kópét daczára a sárguló akáczsoroknak. Eiggelenkónt hiába zörrenti néha hűs szél a fiu gyérülő lombozatát, hiába hallszik titkos, zizzenő bullanása a sápadt levelesnek, csak öss'.együlemlii azért iné/ miidíg u ;nia z a választókos törzsvendógsereg, a vidám ugrókut magasba szökellő vízsugara elótt. Az utczákon a Bukovay-náczii hemzseg mostanában (ez az ő hónapja), ki .ör^gestü ki pajtásostul bunluk)! városszerte. Zöld a remény színe, de azért a „haza reménye" bizony mordul ráförmedne arra az életunt filiszterre, aki őt „zöldnek" vakmerősködnék mondani, mert csak a vidékről most először felkerülő balek „zöld", hiábt, érett meg — amint arról testimoniuma tanuskodík, teszem azt a pataki avagy szentesi zsenditő égalj alatt. .... Különben künn az utczáu nem egy tarka képet pingál most olykor jókedvóbm a véletlen. Jóképű alföldi parasztoí czifra rojtos, habfehér gyolcsgatyában . . . piro* tur* bánó*, sárga kaftános, napsütötta arczu ozmanlik emitt — széles, kek bugyogóju, athieta termetű síerbek bojtos fezzel tar kapouyájukon . . . prémes ködmönös lengyel testvérek fekete kucsmával fejükön amott szivárványló csoportosatokba verődnek az ószi verófényen sütkérező utczasoron ! . . . Ilyen, egészen kataioguson kívüli „emberes zeti" kiállítást varázsolt ide a mi országos kiállításunk, ahol — notabeue — még szüntelenül járja a .hegedűszó, furulyást, cziinbalom", mert biz ott móg ekkorig sem fogytak ki a bufalejtő bankettezósböl. A legutóbbi nagy eszem-iszem — ha nem csalódom — ÍIZ volt, amit a kohászok ós bányászok cselekedtek. Hja, jól esik változatosság kedvéért, rémledezö bányaür helyett pezsgőtől habzó serleg fenekére píllogntni. Siiuházaiakban nagy dolgok vannaí készülóbiu. Kezd