Békésmegyei közlöny, 1885 (12. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1885-08-13 / 65. szám

"Bc'késmegyei Közlöny" 65. szám. 1885. Néhány őszinte szó az iparosokhoz: „van-e szlikség az ipar-tanoncz-iskolára ?„ „és mi ennek a haszna ? „Eredj a szorgalmas méh és hangyához, te rest, és szemléld az ő utaikat és tanulj bölcsességet!" Példabeszédek könyve Ví G „Munkában van a bővelkedés. de a hol sok a szó: ott gyakori a szűkölködés !„ Példabeszédek könyve. XXII. 4" Sokan vannak iparosaink közül, a kik gyakran türelmetlenül kifakadnak, hogy: „ugyan mi szükség van arra az ipar-tanoncz-iskolára? — ezelőtt hirét sem hallottuk, s mégis a legjobb mesterek képződtek, a vándorló évek alatt sokat látva, sokat tanultak, tapasztaltak, s mint kész mester került haza minden jóravaló legény — ma pedig — az ipar-tanocz -iskolába járás által nem elég, hogy hetenként két-három napon, esti hat órától nyolczig — a mikor móg javában folyik a munka — kénytelen a mester tanonczait nélkülözni, hanem e mellett móg a tanonczok napról-napra roszszabbak, engedetlenebbek, szófogadatlanabbak lesznek, s ennek is csak az ipar-tenoncz iskola az oka, mert ott egyik-másik rosznevelésii, agyafúrt tanoncztól a többiek is minden rosszat eltanulnak, s ugy kinyílik a szemök, hogy már alig lehet bírni velők, — aztán összetog a sok vásott gyerek, s a tanóra után ugy elcsavarognak ki erre, ki arra, hogy kilencz-tiz óra veti őket haza a rosszalkodásból; — azért bizony jobb lenne, ha végkép beszüntetnék azt az ipar-tanoncz iskolát, ha csak ez a haszna! — ha eddig megvoltunk nála nélkül: ellehetünk ezután is, — ügyeljen minden mester a maga tanonczára, — tanítsa ki-ki a maga módja szerint, s többet ér vele a mester is, a tanoncz is, mint azzal a sok hiábavaló tudá kossággal:" . . . Ilyenforma panasz a zúgolódás többször és többektől hallható, s mert a mit sokszor és sokan mondanak: az könnyen általános hitelre is talál, (a minthogy tagadhatatlanul van sok igaz is a hangoztatott panaszban), — nehogy azonban az ipar-tanoncz-iskola elleni téves felfogás ós ebből származó ellenszenv tovább terjedjen, s az ügy iránti érdeklődést csökkentse és netalán még a pártolókat is eltántorítsa: azért rég szükségesnek s e helyt épen alkalomszerűnek láttam, a jó ügynek védelmére kelve, az ellenkezőket felvilágosítani, a kétkedőket meggyőzni, az ingadozókat megerősíteni ós általában bebizonyítani, hogy — igenis : feltétlenül szükséges ós kiszámíthatatlan haszonnal jár az ipar-tanoncziskola. * * * Nagyrabecsült iparosok, — ügybarátok — kedves testvéreim!

1) Ugy szólok hozzátok, amint lelkemben átérzem ; — azt hangoztatom, a mire a mindennapi élet tapasztalatai mindnyájunkat egyformán tanítanak; — s azt kívánom, hogy ezen tapasztalatokból okuljunk és hasznot merítsünk mindannyian. Korunk jelszava: Haladás! Haladnunk kell minden téren, minden irányban, mert a haladó áramlat elsodorja, elgázolja a vissjamaradókat. Ma már az ipar sem az, ami régen volt, — nem ') Mint „tiszteletbeli csizmadia" én is az iparos osztályhoz tartozom, s igy nemcsak szivem szerint, hanem jogosan is elmondhatom, hogy az iparosok : kartarsaim, testvéreim és ügybarátaim. G B. vári, ungvári, kolozsvári és szászsebesi, általában hegyes domborzati viszonyokkal biró erdőhatóságok területén találnak alkalmazást, s legnagyobbrészt a vizuek, mint a legolcsóbb szállítási erőnek felhasználását czélozzák. Sikerült mintáit láthatjuk a kőből épült s fa-szerkezetű uszógátaknak, melye* az usztatáshoz és tutajozáshoz szügséges víz gyűjtésére szolgálnak, mig a folyókon keresztül épített gerebek a szabadon úsztatott rönköket vagy hasáblát fogják fel. Ritka eset azonban, hogy a fa szálfa alakjában találjon az ország natárán tul kivitelt, hanem rendszerint mint télgyártmány (deszka, padló, gerenda, donga, parquette) exportáltatik. Miután a külföldre való fa-kivitel a legnagyobb fontossággal bir, a Correspondance de Pesth a franczia, német és aDgol sajtóban az által válhatik hasznára a magyar érdekeknek, hogy a magyar erdészet viszonyait behatóan és szakszerűen ismerteti, mert a magyar államnak érdekében van, hogy a magyar erdőgazdaság és erdőipar viszonyai a külföldi szakemberek és érdekeltek előtt ne felületesen, hanem kimerítő alapossággal az igazság színében legyenek ismertetve. A magyar erdők fatermékei keresett czikket képeznek a világpiaczon. A mármaros-szigeti és buslyaházai állami fürészmüvek által kiállított metszett és hasitottáruk fő kivitele Franczia-, söt Spanyolország felé, részben a Bajna vidékeire irányul, mig a szlavóniai állami tölgyesekből eredő doügák és butordeszkak úgyszólván kizárólag Francziaország • ba vitetnek, s csak a nagyobb méretű, de teljesen hibátlan, s hosszban ketté fűrészelt tölgyrönkök piacza van Angliában. egyszerű kézművesség többé, a mely a régi minták szerint, megszokott egyformasággal, mindennapi igényekre dolgozik. — mert ma már a tudomány bámulatos felfedezéseinek s a finomult izlés követelményeinek alkalmazása, az ipar minden ágában, elengedhetlen kelléke a versenyképességnek, vagy a b ldogulhatásnak. Minden jóravaló iparosnak önmaga iránti kötelessége tehát a saját szakmájában magát napról-napra tökéletesbitem, a haladó korral lépést tartani, s az ipar körébe vágó Ujabb meg ujabb vívmányokat figyelemmel kisérni, elsajátítani, felhasználni, — ez pedig csak folytonos önképzés által lesz elérhető. Ezen önképzésnek kiindulási pontja és alapvető helye az ipar-tanoncz-iskola, hol a tanoncz képzett tanfórfiaktól ny«>r oktatást minden hasznos, nemes és szép tudnivalókban; — az ipar-tanoncz-iskola vau hivatva helyrepótolni az elhanyagolt házi nevelés ós az elemi iskolai mulasztások hiányait; legtöbbnyire itt tanul meg a tudatlan tanoncz helyesen írni, olvasni, számolni, rajzolni, a mely isineretek nélkül soha tökéletes iparos nem volt és nein lehet, — mert az alapnélküli épület nem állhat, — tanulás nélkül se tudós, se művész, se mester senki nem lehet. E tekintetben nem szabad a múltra hivatkozni, — mert aki régentén nem nyert előképzést, vagy nem vándorolt, az nem lehetett mester addig, mig remekét be nem mutatá és társai el'nem ismerték képességót,— ma nem kell vándorolni, nem kell remeket készíteni, — kérdés : mi az tehát az iparszabadság korszakában, ami pótolni akarja a mult előnyeit, s mintegy ellenőrzi, hogy az iparosok ne legyenek kontárok, tudatlanok, képzettség nélküliek? — felelet: az ipar-tanoncz-iskola. Ma még akárhány olyan mester van, a ki jó ha írni-olvasni tud, de számvetésről, könyvvitelről, a rajzolásról, a tervkészítésről fogalma sincs, ós mégis munkát vállal a nélkül, hogy előbb tervet készítene ós kiszámítaná : mibe kerül az anyag, menynyi idő ós erő kell a munka elkészítéséhez, s ehhez képest menynyit kérhet a megrendelőtől, hogy se azt se magát meg ne károsítsa? — hát aztán jól vau ez igy? mester az ilyen — s nem éppen az ilyen tanulatlan kontárok rontják a szolid iparosnak is tekintélyét ós hitelót ? Az ipar-tanoncz-iskola van hívatva, hogy jövőre megtisztítsa az iparososztályt az ilyen salaktól, aki csak szégyenére ós kárára van önmagának ós kartársainak egyaránt. Az ipar-tanoncz-iskola tehát nemcsak egyik vívmánya, de hathatós előmozdítója is az ipar terén való korszerű haladásnak. De haladni nem lehet — Isten, tiszta erkölcs, becsületesség, szorgalom, takarékosság ós önképzés nélkül, — mert az oiyan haladás, amelyből ezek valamelyike hiányzik, vagy éppen ezekkel ellentótben áll: az csak látszólagos, hamis és nem tartós, sem áldásos hatású nem lehet; — szóval: keresztényi szellem kell, hogy vezesse az iparos józan haladását. S hol lehet az iparos-tanoncz-ifjuságot mindezekbe bevezetni, —eszét, szivét, lelkét nemesebbé és jobbá képezni, — önmaga és mestere iránti kötelességével megismertetni és annak teljesítésére oktatni, ösztönözni: mint épen az ipar-tanoncz-ískolában. Ott nyer előképzést ós a legjobb utmutatást a tanoncz arra nézve, hogy belőle egykoron jó segéd ós idővel jeles mester váljék; — ott ébred tudatára ós ott ápolják szivében és lelkében, hogy melyek az isten, haza és a család iránti szent kötelességek; — ott tanulja meg szeretni a munkát és megbecsülni annak gyümölcseit: — ott szélesbül ki látköre, nemesbedik ízlése, ós kap kedvet, hogy eszét tehetségét, önképzés által is tovább fejlessze; — ott szokja meg, hogy mesterségét ne csak kenyérkeresetnek tekintse, hanem oly szabad és tág térnek, ahol mindenkinek önkényt kínálkozik az alkalom tehetségét és becsvágyát érvényesíteni, sőt esetleg még hírnévre is emelkedni; — ott tanulja meg, hogy a becsületesség, szorgalom ós takarékosság: a jólétnek egyedüli biztos alapja és teremtője; — ott tanulja meg, hogy mesterét tisztelni és iránta hűséggel, engedelmességgel, hálával tartozik viseltetni. S mert a fiatal, gyermeki szív fogékony jóra-roszra egyaránt, ha mindig c«ak arra intik, ami jó ós rá nézve előnyös, s attól tiltják, ami rosz ós reá veszélyes: értelmének fejlődésével bizonyára önmaga is felismerni és követni fogja azt az utat, amelyen haladva boldogság és megelégedett élet lesz osztályrésze, s a társadalomnak hasznos tagja, a hazának derék polgára leend! . . . (Vége köv.) Levelezés. Mező-Berény, 1885. julius 29. Tekintetes szerkesztő ur! A mező-herényi társulati kisdedóvodában folyó hó 26-in tartatott meg az 1884/5-ik évről a szokott zárvizsga, — nemcsak a kisdedeik iránt közvetlen érdeklődő igen tisztelt szülők, de ezen magasztos közhasznú ügyet örömteljes figyelemmel kisérő minden rendű és osztálybeli helyből összesereglett, nagyszámú közönség jelenlétében. Nem lehet leirni a kis angyalként felöltöztetett kisdedeknek gyermekded örömét, mely az ő ártatlan lelkük ihletségében nyilvánult, annak átérzetével, hogy ők a 2, 8, 4, 5, 6 éves, kis óvonczok, az általuk legbizalmasabb ragaszkodással szeretett Mari nénjük (Molnár Mária óvónő kisasszony) vezetése alatt mint szerintük mar az életbe lépettek jelét adhatják, az ő gyenge elméjükhöz alkalmazott tanulmányaik, — s betanult különböző versecskék elszavalása által — életrevalóságuknak, szemükből tükröző öntudattal mutatván be, az ők különféle szines papírból általuk meglepő ügyességgel készített számos és soknemü munkácskáikat, — a levegőben vidáman repkedő pacsirták élénk Bsicsergósóhez hasouló hangicsálással adván jelét —közós örömüknek. Mindezek annál kellemetesebb benyomást gyakoroltak a jelenvoltakra, a mennyiben a különböző ajkú gyermekecskék — kik a szülői háznál anyanyelvükön kívül mást nem beszéltek, az óvodában már, két-három hét alatt, egymástól, a magyar nyelvet elsajátítva — azt — mind a szavallásban mind az i'neklésben, mind a kérdésekre adott feleletükben legvidámabb örömmel csak ugy mint anyanyelvüuet gyakorolják s tisztán beszélik. Mondhatni bizonyára nagy szerencse, hogy ezen különféle ajkú lakosságnak kebelében, a társulati óvoda ügyeinek élén álló néhány lelkes hazafiak s választmányi tagok eme szent ügy iránt, önzetlen buzgalmu ernyedetlen kitaitása által e^en kisdedóvoda habár — a kezdet nehézségei legyőzésével, de mégis küzdelemmel, — most azonban már, valamint a magas állam ; — az országos kisdedóvó határtalan jótékonyságu egyesület, s a megyei derék királyi taufelügyelő ur beható hivatalos jelentései nyomán a megyei közigazgatási bizottság nagytekintetii fórfiai altal is felkaroltatva, jelentékenyebb segélyeztetés kimódolása által, mind ez ideig feutartatnatott és fentartásához biztos remény köttethetik, melynek sikerüléséhez valóban nem kevésbé járul a kitartó, — a kisdedeket valódi anyaként ápoló jeles óvónő fáradhatatlan szorgalma is. Bebizonyult dolog, hogy ezen óvoda igazi csiráztató veteményes kertje, az innét a felekezeti rendes eiemi iskolákba átlépő növendékek iskoláztatásának. Adná Isteu ' hogy ezen óvodai társulat keresztül vihetné, miszerint egy óvodai saját ezélszerü helyiség szerzése által annak jövője teljes valóságában inegszilárdittatnók. Ezen előre bocsájtottaknak kapcsabun ismertetésül, nem tartom feleslegesnek, a kisdedóvodai foglalkozásról, az óvónő kisasszony által benyújtott érdekes áttekintést is következőkben nyilvánosságra hozui. Bonyhai Benjámin, iskolalátogató. Óvónői jelentés. A mező-herényi társulati küdedóvodáról az 1884/5-ik évről. Óvodai foglalkozás. A foglalkozás három részre oszlott: társalgás vagy beszéd s értelemgyakorlatok, játék ós munka. A beszéd s értelemgyakorlatok korából kisebb gyermekeknél: a legismertebb házi állatok, virágok, gyümölcsök és a gyermek ruházata ismertetett meg. A már kissé fejlettebb gyermekeknél: házi állatok, kerti növények, ismertebb vadallatok, bútorok, iparosok s azoknak készítményei s a legisineretesebb ásványok. Végre a legfejlettebb gyermekek körében : vadállatok, ismertebb mezei növények, természeti tünemények, évszakok, hónapok ós napok, erdő, mező, hegyek ós folyók ismerteltek. A játékok közül: a testgyakorló mozgó ós általában oly játékok alkalmaztattak, melyek egyszerre az egész gyermekcsoportot foglalkoztatták. A munkaszerü foglalkozások közül: a Frőbel-féle 3., 4. 5. és 6-ik szekrény, lerakó táblácskák, pálczikák, körök, rajz agyagmunka, papirnajtogatás, fűzés ós fonás használtattak. Hetenként egytzer elbeszélés, mese ós verstauitás. A gyermekek kedélyét felvidító dalok naponkint alkalmaztattak. A foglalkozás reggel imával kezdődött ós este imával végződött. Táblás kimutatás az óvodába járó óvoncz okról. Magyar ajkúak fiu leány Német ajknak fiu leány Totajkuak fiu leány izraeliták fiu i leány Összesen 21 2 25 18 j! 26 23 íj 18 16 fiu 90 leány 59 R endLesexi járt 18 2 :

| 20 18 20 18 15 14 73 52 V izsgárt jelen volt | 2 || 12 | 15 n 13 | 16 || 10 | 12 || 37 Kelt Mező-Berény julius 26-án 1885. Molnár Mária m. k. 45 MEGYEI HIBEK. — A szarvasi kaszinóegylet mult vasárnap rendkívüli közgyűlést tartott, melyen elfogadtatott a választmánynak azon építkezési terve, hogy a játék ós olvasó terem egy közfal kiszedése által egybeolvasztandó, a folyosó üveg ablakokkal ellátandó stb. Az építkezési munkálat árlejtés utján fog a legkevesebbet igénylő építésznek kiadatni s annak vezetésére Dósa Andor ur kéretett fel, az építkezést még ez óv őszen fogja eszközölni, hogy a tagok az átalakítással nyert előnyöket még a ránk jövő