Békésmegyei közlöny, 1885 (12. évfolyam) január-december • 1-104. szám
1885-06-18 / 49. szám
B .-Csabán, 1885 . XII. évfolyam, 45 . szám . Csütörtök, juni ushó 4-éii. BÉKÉSHEGYEI KÖZ LÖN Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként kétszer*: vasár-nap és osiltörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ aslyben házhoz hordva vagy postán bementve küldve : Egész évre . • • 6 írt Fél évre . . • • 3 „ Évnegyedre . . . 1 „ &0 kr. Lapnnk számára hirdetése': felvételére fel van jogosítva : tUASENSTEIN és VOflLER ezég, tíées, Prága, Budapesten, Né- j metország és Svájez minden fávárosaiban. V méhészet n om. kiállításon. A méhészeti osztályt a mezőgazdasági csarnokban, a dólnyugoti kapun bemenve, a jobboldali szegletben látjuk elhelyezve 320 • méternyi területen. Hazánkban a méhészet a hatvanas évek végéig . oly elaléítságban volt, hogy szinte — majdnem egészen elenyészett, Okszerű méhészetről akkortájt hallani is alig lehetett, A délmagyarországi méhészegylet tűzte ki legelőbb hazánkban az okszerű méhészet zászlaját ; majd azután a békésmegyei és aradi méhészegyletek. Legtöbb tevékenységet a délmagyarországi egylet fejtett ki. Azonban működése mégis hazánknak csak egy kisebb részére terjedt ki, holott szükséges lett volna az ^egészet felölelni. Éreztük egy országos méhész-egylet hiányát. Az öreg marosmenti méhész intézett legelőbb felhívást a hazai méhészekhez egy országos méhészeti egyesület alapítására. De szava elhangzott. Majd Kriesch János műegyetemi tanár, mint az országos gazdasági egyesület méhészeti szakosztályának elnöke, iendezett méhészeatélyeket, melyeken ó a méhészetből érdekes felolvasásokat tartott. Mindjobban szaporodott az öröklődők spájna. Ezen estélyeken vettetett fel az eszme, egy országos méhészeti egyesület alapítására. A kezdetben ki merte volna reményleni, hogy az ezen estélyeken összegyülekezni szokott szerény kör rövid ót év alatt helyét derekasan megállja s a hazai méhészetnek nem remélt lendületet adjon. A vállalkozás nem részesült eleinte nagy biztatásban, de hozzáfogván a munkához, sikerült 1879-ben az országos méhészeti egyesületet megalapítani. Kezdetben alig volt kétszáz tagja, ma köze yan tagjainak száma a kétezerhez. Az egyesület terjeszté az okszerű méhészet tudóA „BÉKESMEGYEI KÖZLÖNY" TAftCZAJA. »IN© lopj I« Rajz. Irta: Nagy Károly. Istenem! beb boldog is az a gyermekkor 1 Nem értem én ez alatt a tehetetlenség azon éveit, midőn a gyermek a nozzá intézett kérdésekre még nem tud önállóan megfelelni, midőn egész lénye a fejletlenség bélyegét hordja magán ; de értem a nád-paripa korszakát, midőn már gondolkozni tanulunk, figyelmünket minden tárgy megragadja ; vágy kél szivünkben a jövő iránt; fúrunk-faragunk, mindenkor valamit készitni akarva s nap nap után gondtalauságban, örökös játék közt rohan el, ali^-alig engedve az apai szigornak, mely bennünket könyvforgatásra is megtanít. j£z a korszak nevezhető legboldogabbnak gyermekéveinkből. És mégis mily sokán futnak annak emlékétől! Kik megtagadják a szülei szegénységből eredő sanyarúságot, — kiknek bölcsődala az inség kiáltása, szuptató emlőjők a nyomor: azok sötét felhőt látnak ott, hová tekinteni alig mernek; de a kik a kényelem ós megelégedés párnáin fekve, vagy önszorgalmuk folytán fejlődtek emberekké: mint himes pillangó a virágot: ugy keresik föl emiékökben a gyermeki boldogság ama csillogó, szindus korszakát, midőn a jellem ós erény a fejlődésnek sokszor ingoványos talaján is majdnem végmegállapodásra jut. * Szerkesztőség : APPONYI-utcza 891. számú ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt ozimezni kérünk. Kiadóhivatal: Kishid-utoza 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. mányait a havonként megjelenő méhészeti lapok utján. Buzditá a hazai méhészeket a haladás felé. Továbbá a „A méhészeti káté" kiadásával vezérfonalat adott a kezdők kezébe. Majd 1882-ik évben Budapesten méhészeti kiállítást rendezett. Nem vallott vele szégyent; az a külföldiek által is elismerésben részesittetett. Sikerült az egyletnek továbbá a földmivelési minisztérium támogatását is kieszközölni, kezdetben csak az egylet anyagi segélyben való részesitése által; majd a vándortanitói intézmény felállítása által. A vándortanítók bejárván kerületeiket, a méhészet tudományát minden egyesnek mintegy a helyébe vitték. Az eredmény azonual szemlátomást mutatkozott. Az egyesület tagjainak száma napról-napra szaporodott. A 1883-ik évben Békés-Gyulán megtartott méhészeti kiállitás taiiusitá a haladást. És ime most az orsz. kiállitáson oly lendkivuli haladást, a melyet a méhészet tüntet elő, hazánk egy iparága sem képes felmutatni- Kövid tiz év alatt majdnem a semmiből elővarázsoltunk oly méhészetet, mely hivatva van az európai országok méhészeteit túlszárnyalni. Ma már az a kérdés, hová tegyük azon tömére!;;;». mézet, a melyet a magyar méhészek termelni képesek. De csak legyenis mentől több. Piaczot majd lelünk annak: c^ak legyen mit eladni. Ámde beszéljenek a számok: Kiállító jelentkezett az állandó kiállításra 198 egyén. A 2286 darab kiállított tárgyból esik az irodalmi és tanulmányi részre 951 drb. Kiállították saját müveiket: Dömötör László: Méhészeti előadása 1882. A méhtenyésztés okszerű gyakorlata az amerikai rendszer szerint, 1882. Méhész naptár az 1884-ik évre. Méhész naptár az 1885-ik évre. Kalauz az okszerű méhtenyésztésben 1885. Egyes szám ára 10 kr. Kapható a nyomdában és Lepage Lajos könyvkereskedésében • Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „N y i 111 é r u-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyom dájában, és Biener B. ur nagytőzsdéjében. Ugyanitt hirdetések is el fogadtatnak: vidéken a póstahivaloknál 5 kros po?tautalvannyal A hirdetésekért járó összeg helyben fizetendő. Károlyi Gryula: Közöuséges és műméhészet. Kovács Antal: A méhészet elemei. Kühne Ferencz 304 lapon levő herbáriumát. Kócsi Mayer Gyula természetrajzi ^gyűjteménye. Méhelyi Lajos: A méh boneztanát megvilágító 100 darab mikroskopiaí preparatum. Szilassy Márk Gyula 133 darabból álló herbáriumát. Különféle szerkezetű méhlak kiállíttatott 135 drb, melyek nagy része keretes kaptár. Lépüritő gép kiállíttatott 20 darab. Kisebb méhészeti eszköz 616 darab. Méz üvegben ós kertekben ugy viasz ós propolis, összesen 1104 drb. Összesen tehát 2826 tárgy van kiállítva. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy nekünk magyaroknak egyáltalában nem természetünk azzal, a mink van, kérkedai, bátran elmondhatjuk, hogy ez csak halvány képe annak, a mi tényleg létezik. Hazánkban minden községben van méhészet. Vannak a kik 5—10—20 kassal méhészkednek. De vannak sokan, a'kik 70—80, sőt százakra menő méhtörzseket bírnak. Vannak akik inkább kellemes időtök tés kedvéért bíbelődnek a méhekkel. De a nagy frész a méhészetet mint rendes hasznothajtó iparágát folytatja ; százakat vesznek be abból évenként. Hazánkban — amint ezt a kiállitás is igazolja — a méhtermények — méz és viasz — jkitünőek s oly menyiségben termeltetnek, hogy azok igen fontos kiviteli czikket fognak majd idővel képezni. — Azonban a magyar méznek még nincs meg a jó híre. A régi rendszer szerinti méhészek a méheket ősszel lefolytván a lépeket a kasokból kivagdosták s ugy mindenestői, döglött méhekkel, kukaczokkal együtt, hordókba lecsömöszölték s ezen zagyvalékot kipréselve adták el mint mézet. Természetesen ezen méz a meleg hozzájárulásáHo^y pedig e történetkét én most leirom : oka nem én vagyok, hanem Hollósy bátyám! mert ha ő ezt el nem beszéli nekem ; eszembe sem jutott volna az ő múltja után fürkészni, mely bárkinek is beosületére válnék. O is, mint majd minden gyermek, pajkos volt. Es ugyan ki róhatna meg azt, ha óletelevensóg látszik gyermekében ? hiszen az lesz alapjává, a későbbi férfikorban élelmesség nevezete alatt ismert tulajdonságnak. De pajkossága nem fajult el, roszakarat vagy irigység nem nyilatkozott tetteiben; hanem mert korához képest elég erős volt s mindenek felett már akkor is mély és határozott hangja, ama dicsőségre emelték, hogy öt uralta a h aspnkoru gyermekek egész serege. Körösmentén lakván : korán megtanulta, mint kell rákot fogni és halat horgászni. Ha a kis Hollósy nem volt jelen : eredménytelenül végződött a halászat ós a rákászat s mint vert had — ugy vonultak haza üres marokkal. Hát még mikor eljött a fürdós ideje: alig várta, hogy május legyen. O ugyan — ha rá lett volna bízva — még talán januárban is belement volna a vizbe. Hanem az is igaz ám, hogy nálánál nem volt jobb uszó at iskolában. Olyan bukfenczeket vetett a vízpartjáról a mélybe, hogy szinte megállott csodálkozásában, aki még öt nem látta. A vizalatt3—4 ölnyire elúszott s ilyenkor ugy-ugy megijesztette társait, hftgy egyiket másikat majd holtan vitte ki a vízből; a mikor aztán oly édesen nevetett mint a huszár, ki valami csínt ügyesen hajtott végre. Hogy a kis Hollósy Elemér fürdeni járt: nem bánta apja sem, hiszen tudta róla, hogy jó uszó, mely ügyességét nem felejtette több izben is magasztalni apja előtt. Más tekintetben azonban szigorúan nevelt az öreg Hollósy. A hazugság meg nem állhatott előtte; annak hajthatlan ostorozója volt másokkal szemben is. Jaj lett volna, ha parancsát valamelyik gyermeke átlépni meri! Szóval, becsületes, jellemes embert óhajtott nevelni gyermekeiből. De nemcsak a csintalanságokat kereste gyermekkorában Hollósy bátyám, hanem a szép könyveknek is kedvelője volt; hátha még képeket, rajzokat látott: majd tótágast állott örömében. Ilyenekben pedig gyönyörködhetett elégszer, mert nagybátyja mérnök volt, kinek irodájában tuczatszámra hemzsegtek a folyamrajzok, térképek stb. Ide aztán szabad bejárása volt s óraszámra nézegetett hol egyet, hol mást. Nem törődött azzal sem, ha nagybátyja nem is volt otthon, úgysem hányt el helyéről semmit. Egy épen ilyen alkalommal szintén bement az irodába ós szemébe tünt egy czifra térkép, melyet ő még nem látott. Mohón kapott tehát hozzá s elmerült annak szemlélésében. Egy óra múlva azonban megéhezett 8 fölállt hazaindulva, — de mert a térképet még tovább is nézegetni kívánta: gyönyörködési vágyból hazavitte magával. Néhány nap múlva már betelt a térkép nézegetésé/el s a gyermeki gondatlanság elfelejtette vele, hogy haza is kellene már vinni, (Yóge köv.)
