Békésmegyei közlöny, 1885 (12. évfolyam) január-december • 1-104. szám
1885-05-31 / 44. szám
B.-Csabán, 1885 . XII. évfolyam, 44. szám . Vasárnap, má jushó 31-én. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNYT Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik, hetenként kétszer: vasárnap és ostitörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ twlyben házhoz hordva vagy postán bementve küldve: Egész évre . . . 6 írt 3 „ 1 „ 60 kr. Fél évre Évnegyedre Lapunk számára hirdetése'.: felvételére fel van jogositva : HAASENSTEIN és VOŰLER czég, Bées, Prága, Budapesten, Németország és Svájez minden fővárosaiban. Szerkesztőség : APPONYI-utoza 891. számú ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt ozimezni kérünk. K.iadó iii vatal: Kishid-utoza 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. Kapható a nyomdában és Lepage Lajos könyvkeresKedésében. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „N y i 111 é r u-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyom dájában, és Biener B. ur nagytőzsdéjében. Ugyanitt hirdetések is el fogadtatnak: vidéien a póstahivaloknál 5 kros poitautalvannyal A hirdetésekért járó összeg helyben fizetendő. Hogy lesz haszna az országos kiállításnak, A XlX-ik századot a haladás, felvilágosodás századának szokták volt nevezni, s nem ok nélkül, mert igen nagy haladás törtónt az ipar, közgazdaság, tudomány, művészet stb. terén, ugy, hogy ha a mostani s az előbbi századok kulturális állapotát összehasonlítjuk, óriási külömbeség lesz az eredmény. Az ipar tudomány, művészet mai remekei, felfedezései a mult század emberei előtt, vagy egészen ismeretlenek voltak, vagy azt csak a kezdetlegesség első stádiumában ismerték. A kutatásokban kifáradhatlan emberi ész mindig ujabb és ujabb találmányokon, felfedezéseken üli naponta diadalát. Budapesti országos kiállításunk, mely e hó 2-kán nagy ünnepélyességei megnyittatott, a művészet, ipar, közgazdaság s tudomány ez ujabb vívmányait, felfedezéseit van hivatva ország-világ előtt bemutatni. Az országos kiállitás központi bizottsága dicséretes buzgalommal minden eszközt megragadott, hogy szégyent ne valljunk, hanem hogy kiállításunk minden irányban tanulságos legyen. fékünk igen sok ellenségeink vannak, kik sok rosz oldalról denuncziálnak minket más országok s nemzetek előtt. Itt hát az idő s alkalom, jöjjenek ide, isinerjók meg vendégszeretetünket, iparunkat, művészetünket, haladásunkat s kulturális állapotunkat, ós Ítéljenek ! Adja Isten, hogy sokan legyenek külföldi vendégeink, kik ez alkalommal hozzánk jöve, saját szemeikkel győződjenek meg a magyar nóp ősi jelleméről s minden téren tett haladásáról. Ne ringassuk azonban magunkat oly illúziókban, hogy a külföldről hozzánk ezrenként jövő idegenek pénzéből nagyrészt fedezni fogjuk országos kiállításunk költségeit. A mi kiállításunk közönsége, ugy a kiállítók, mint a kiállítást megszemlélők nagy quantuma, a haza polgáraiból fog állani, igy tehát a mi zsebünk viseli a kiállitás nem csekély költségeit. De azon áldozat, melyet e czélra az ország és egyeA „BÉKESMEG YEI KÖZLÖNY" TÁRCZAJA. Pünkösd-hétfő Kékés-Csabán. Hijába a franczia példabeszédnek igaza van, az ember mindig visszatér els« szerelméhez. Magam is, mintán szerencsét próbáltam a versírás terén, miután vérezni hagytam versben és prózában nem egy, jobb sorsra érdemes szivet: visszatérek most oda, abonnan elindultam 8 megzengem ékes szavakban: hogy mulat a „vármegye." A kifejezés találó, mert valóban a megye népe volt az, amelyet Csabán pünkösd-hétfőn a lóverseny alkalmából egybegyűlve láttunk. Ott voltak: Békésmegye érdemes főispánja, Csaba város derék országgyűlési képviselője, a megyei szolgabirák s a megyei tisztviselői kar túlnyomó része, a megyei hírlapok szerkesztőségének tagjai, a megyei fiatal fiskálisok, a megyei gentry gavallérjai, a megyében állomásozó ezred tisztikara, a megyei földbirtokosok, gazdák, földmivesek és a kiket csak a nagyobb hatás kedvéért említek legvégül, a megyei hajadonok és a megyei menyecskék, élükön — na már ezt nem mondom, mert igazán bajos volna eldönteni, ki volt a legszebb a szépek közt. Az egész megye intelügenczíája ad itt egymásnak találkozót s az egy esztendei viszontlátás után bizon jól esik az egy aapi rövid együttlét. sek hoztak, nem leend nagy — sőt nem is lehet áldozatnak nevelni — ha oda fogunk törekedni, hogy e kiállitás ne csak egyesekre, hanem az egész országra tanulságossá legyen. — Hiszen e kiállításnak tulajdonképen nem is lehet más czélja, minthogy alkalom nyújtassák mindenkinek ismereteit az ujabb vívmányok megszemlélése által gyarapítani. A földmijres, az iparos, a kereskedő, a bányász, hajós és erdész, ép ugy megtalálja itt munkája sikeresebbé tételének föltételeit, mint a mérnök, az orvos a tanító s a művész. Mindenki kikeresheti itt a magának valót, látni fogja, hogy mások mily eredményeket értek el az általa eddig nem ismert eszközök segélyével, tanulhat itt mindenki, mert az ismeretek gazdag forrása tárul szemei elé, s e forrásból mindenki meríthet anyit, amennyitakar, vagy amennyire szüksége van. De miként tegyük országos kiállításunkat a haza összes lakosaira nézve az ismeretszerzés kincsbányájává? — Ugy : hogy ha édes hazánk mindazon polgárai, kiknek inódjokban áll, tömegesen, nem sajnálva fáradságot ós költséget, örömmel sietnek a kiállitás megszemlélősérv-tanulmányozására, azon tiiiuini vágyó egyéneknek pedig kiknek korlátolt anyagi körülményeik nem engedik meg, hogy a kiállítás megszemlélése végett 7—8 napot tölteneka fővárosban közerővel kell lehetővé tenni, a kiállitás alapos tanulmányozását, azokötelezettséggel, hogy szerzett tapasztalaikat lakostársaikkal közöljék. Minden községben található értelmes földműves, képzett tanitó, ügyes gazdász, törekvő iparos, kik ha néhány napot töltenének a kiállításon, abból több haszna lenne a községnek, mint ha más tiz oly ember nézné meg a kiállítást, kik szerzett tapasztalataikat másokkal közölni nem tudják. Ezeknek tehát közerővel, költséggel kell lehetővé tenni a kiállitás megszemlélését. Ha az egyletek, iparvállalatok, társulatok és községek e czélra néhány forintot áldoznak, azt csak a saját érdekük s a közjó előmozdítására teszik. Hiszen haladni, tanulni, a közjót előmozdítani, a hazát fényre s diadalra juttatni, ugy egyeseknek mint társuA verseny maga igen élénk volt. Csak az a kár, hogy az uri lovasok versenyénél nélkülöznünk kellett azokat az alakokat, a melyekhez már hozzá is szoktunk, de a melyeket meg is szerettünk. Hanem az annyi évek óta ós annyi évek fölött tfyztes fekete inág mindig bírj*! Eej lebegett volna lovasának bő ingujju, a mint a feuete mint a szól repült, ha ugyan lett volna a legény ingének bő ujja s nem egy elnyűtt, kék zubony sirt volna le a vitézről, ki a diadal biztos érzetében már messziről lobogtatta felénk kalapját. A sok évi győzelem nem győzött a lovon, de érzékeny nyomokat hagyott a lovas kék felsőjén. Talán végre az idén nyert aranyokból telik majd a jövő esztendőben bő ujju, csipkés ingre, — akkor röpül majd csak a fekete igazán 1 Van a csabai versenynek egy igen érdekes oldala: a csabai parasztlyányok, a kik, ki gyalog, ki kocsin, sziDtón kijönnek a futtatást végignézni. Láthatsz köztük olyat, kinek hamvas arcza van, melyet pirosra festett a legnagyobb mester : a természet; láthatsz olyat, kinek szende, de mély tüzü, kék szeme fölött ives szemöld vonul el, ós láthatsz olyat, ki selyem lágyságu hajába selyem pántlikát fon, hogy egy csomóban omoljon a vállára. De a parasztlyányok szépsége fölött már lehet ítélni, s az elsőság kétségtelenül azt a vörös prnszlikost illati meg, kinek mélyen kivágott derekába csipke van bevarrva, mel, alatt nőlatoknak szent kötelességük. Hisszük is, hogy nem lesznek e tekintetben szükkeblüek, annál is inkább, mert bizton lehet remélni, hogy a községek ilynemű kiadásai Békésmegye hazafias érzelmű hatóságai előtt nem mint törülendők, hanem mint helyes és szükséges kiadások fognak tekintetbe vétetni, s igy akczeptáltatni is fognak. Ajánljuk hát ez ügy minél szélesebb körbeni felkarolását az intézőkörök becses figyelmébe. Adja Isten, hogy Magyarország minden községéből legyen legalább egy tanitó, iparos vagy földműves, ki a kiállítást megfogja szemlélni. Ezek azután legyenek a szerzett tapasztalatoknak, a szépnek, jónak és nemesnek a nóp között hü terjesztői, hirdető apostolai. Nagy József. — Uj franczia fokomul. A franczia kormány — párisi jelentós szerint — Belle urat, római franczia követségi, titkárt küldi Budapestre fökonzulnak, Villars gróf helyébe, A távozó főkonzul a magyar érdekek lovagias istápolójának mutatta magát minden esetben. — Bécs köszönete Budapestnek. A. bóosi község'anics uieset. Uhl polgármester azt indítványozta, hogy a községtanács elnöksége hatalmaztassók föl, hogy a Bécs községtanács nevében köszönetet mondjon Budapest főváros törvényhatóságának, valamint az ottani országos kiállitás elnökségének a szívélyes fogadtatásért. Ez az indítvány egyhangúlag elfogadtatott. Politikai liirek. * A franczia-khinai békekötés ma már komoly ténynek tekinthető, de hogy Francziaország a békekötésben szerzett jogainak fog-e birni érvényt szerezni, ehhez még sok kérdés fór. Tonkingban a khinai kormány csapatai hivatalosan fel vannak oszlatva, de tényleg még mindig fegyverben állanak ós egyetértésben a lázadó „fekete zászlósokkal," a tartomány nyugoti ós ószaknyugoti részét folyton megszállva tartják ós apró rabló csoportokra oszolva folyton nyugtalanítják a franczia hadsereget ós zsákmányolnak. A beállott esős évszak miatt a talaj feneketlenné vált ós a franczia katonák képtelenek a rabló khinaiakat üldözni, A „fekete zászlósok" Liu-Viuh-Phueo kinai tábornok vezénylete alatt állanak; a tábornok kijelentette, hogy tartozik engedelmességgel a khinai kormánynak, ós egy talpalatnyi földet sem fog átengedni a francziáknak fehér k eble tündÖKlik, s kinek fején a csabai parasztlyányok mind e három szépsége együtt van: a pirosba vegyülő hamvas arcz, az ives szemöldü .kék szem g a pántlikás sötét haj. Be kár, hogy az ilyen parasztlyánynak nincs neve, virágos jelzőkkel diszitve jegyezném azt most ide, tán egy újból sismét Csabán támadó Munkácsy hasznát vehetné e jegyzetnek ! De mégis jó, hogy a virágos jelzők megmaradtak, mivel írnám le most különben a hölgyeket, a kik este a Széchényiligetben tartott tánczmulatságon megjelentek. Sajnálattal kellett ugyan tapasztalnunk, hogy Csaba város nem egy szeretetre méltó alakja maradt honn, vagy élvezte a mulatságotpar distance a vendéglő egyik asztala mellől, de igy is ékes koszorút fonhatnék a nevekből, melynek viselői e mulatságon resztvettek A megjelent hölgyek szépsége annál bájolóbb volt, mert egyszerű keretben jelentkezett s bár túlnyomó volt a világos ruhák száma, nem mondhatnám, hogy a sötét öltözóküek visszamaradtak szépség és Kellem dolgában. Sőt talán ... de nem akarok indiscnt lenni. Soha sem fogom azonban neked megbocsijtani, te büszke leány, hogy karjaimból kibontakoztál, a midőn a liget fái között hazafelé haladtunk, pedig ugy sem borulhattam volna lábaidhoz, ha csak nem akartam volna, hogy az ébredő nap hintsen világot ébredő szerelmemre. ttyomai Zsigmond.
