Békésmegyei közlöny, 1885 (12. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1885-05-07 / 37. szám

B.-Csabán, 1885. XII. évfolyam, 38. szám. Csütörtök, iiiájushö 7-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és» osiitörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ aelyben házhoz hordva vagy postán bermentve küldve : Egész évre . . . 6 írt Fél évre . . . . 3 „ Évnegyedre . . . 1 „ 50 kr. Lapunk számára hirdetése': felvételére fel van jogosítva : HAASENSTBIN és VOGLKR czég, Bécs, Prága, Budapesten, Németország és Svájcz minden fővárosaiban. Szerkesztőség : APPONYI-utcza 891. számú ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt ozimezni kérünk. lí. ia,cLóliivu,tal: Kishid-utcza 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr Kapható a nyomdában és Lepage Lajos U

J Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „N y i 111 é r"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyom • dájában, és Biener B. ur nagytőzsdéjébeu. Ugyanitt hirdetések is et fogadtatnak: vidésen a póstahivaloknál 5 kros po?tautalvannyal A hirdetésekért járd összeg helybeu llzetendő. A nem szapora faj. Századok óta — mondhatni — nein haladt előre a magyar íaj a számban mutatkozható szaporodás terén : ugyanazon viszonyok állanak fönn jelenleg is a nemzetségek megoszlását ós számarányát illetőleg, amik régek voltak. A felvidéket a tótsíg lakja teljesen, egyes foltok jelzik csak a magyarságot benne, mint megannyi sziget a szárazon ; Erdély két harmada most is oláh, a déli vidéket most is a szerb és horvát lattja, de most már jóformán egész tisztán, azt a kis magyarságot is elnyelve, a mi e század elején még ott volt, — összesen csak a németségtől nyertünk egy-egy talpalatnyi 1867. óta a nyugoti megyékben. Ellenben a vakondokként működő pánszlávizmus aláásta az oly egészen magyar megyéket is, mint Bihar, Békés, Borsod s ók gyanánt nyúlik bele a magyarság kebelébe. Az uralkodó faj, a magyarság átlagvéve sem nem nyer, sem nem vészit. Okszerű következtetése ennek az volna, hojíy fajunk nem eléggé szapora, mert lehetetlen az, hogy egy szapora-faj, uralkodó viszonyban állva a többivel szemben, né jusson számbeli túlsúlyra is. Azt kellene hinnünk, hogy Széchényink is e véleményben volt, midőn azon hires mondását koczkáztatta meg: „oly kevesen vagyunk, hogy még az apagyilkosnak is megkellene kegyelmezni, hogy életben maradjon" Egyetlen faj van még széles e hazábin, mely hasonlag nem mutat föl szaporodást, de apadást sem, s ez az erdélyi szász. Ott nemzedékről-nemzedékre át öröklött és vakon átfogad >tt bölcs elv gyanánt uralkodik Ü „két gyermek" gazdaság: egy pár ember, a férj ós fele ség maga helyett két utódot állit, s azzal kötelességét löróvta az élet. a „nagy német haza" és a világ iránt Nagyobb fényűzést e téren nem en^ed meg magának, ép agy, mint a franczia kereskedő, ki GHrarditi Etnil, nagy publiczista szavai szerint csak akkor enged meg magának „egy gyermekkel több fényűzést" ha bevételei és üzlete megfelelőleg tetemesen emelkedtek. Nos, a magyar fajt ily bölcs előrelátással sohse lehetett vádolni ós számban még sem emelkedtünk századok óta. ösmerjük a régi nótát, a mit e szemrehányásra ellenvetésűi szoktak felhozni: a harczok, a belviszályok, a török, a tatár, a német, a Karaffák, stb. Nos, 1825. óta, az alkotmányos harczok megkezdődése óta egy egész nemzedék nőtt fel 1848-ig. 1850. óta egy második napjainkig, nagyobb lett-e valamelyik a másiknál számban, vagy sem, midőn mind a két nemzedék a kül- és belbéke áldásai között sarjadozott 1 Másutt kell keresni a hibát, mert hisz a mi a magyar fajt sújtotta, érte az a tótot, a horvátot, az oláhot, németet ép ugy, miért szaporodtak azok mégis ugy el, hogy a tót Amerikát özönli el, s nem marad meg a felvidék szűk Kárpátbérczén belül, a horvát a déli megyéket belepi sűrűn, kifüstölve onnan a magyarságot, az oláh a régi magyar „szék"-ekbe befészkelődik ós mint kéziinunkás versenyez a magyarral, sőt a székelyt kivándorlásra kényszeríti. Micsoda erkölcsi vagy anyagi erő áll ezeknek rendelkezésére, hogy igy, csupa békés eszközzel harczra kelnek a magyar ^fajjal, s ez nem állhatván meg a létért folytatott küzdelemben, átengedi helyét amannak és maga másutt keres hazát? Kényes kérdés ez mindenesetre, de a magyar társadalomnak le kell ezzel számolnia. Ismernünk kell végre az okokat s harczolni ellenük. Benső szükség gyanánt ismerte föl ezt mindenki, s ez általánosan érzett hiány egyesíti a magyar művelődési egyletek körül a haza minden hü fiát, legyen az bármely politikai nézetben, a jelenlegi kormány fórfiait, ép ugy mint Kossuth Lajost, ki csak nem rég is tüntetőleg lépett a kormány kezdeményezéséből, alakított erdélyi művelődési egylet tagjai közé. Itt nincs különbség, itt csak egy a kérdés: akarj^-e az illető a magyar faj diadalát, a magyarság terjedését szívből, lélekből vagy setn? Ha igen, sorakozzék a zászló alá, ha nem, nézze közönnyel, mint folyik a küzdelem nélküle. Ez egyesületek feladata azonban nem csupán a szellemi színvonal emelése legyen, amint nem is akar lenni kizárólag. Ennek kell kifürkésznie azon okokat, melyek miatt a magyar faj tulajdon áldott anyaföldén nem képes diadalra jutni, melyek miatt inkább fogy, mint emelkedik. Ez egyesületnek kell harczolni a babonával, mely népünknek, fájdalom! ép oly nyavalyája, mint sok vidéken az iszákosság, verekedés, vagy gyújtogatás; ezeknek kötelessége felvilágosítani a népet a felől, mily bűnös hanyagság részese akkor, midőn az „áldással," a sok gyermekkel oly kevéssé törődik, hogy egyiket a tehenek tapossák agyon, a másikat a ló rúgja nyomorékká, a harmadikat a disznó megeszi, a negyedik a kútba falad, az ötödik a jegenyefa tetejéről fejtetőre bukik a leszedett madárfészek kel együtt, s a sok gyermekből, mely ugyanannyi derék munkást adna egykor a hazának, egyetlen nyomorék marad meg, terhéül falujának ós embertársainak. Lelkészek, tanítók, orvosok ós körjegyzők, kik a néppel közvetlen érintkezésben álltok, ti vegyétek kezeitekbe a faji terjedés előmozdításának ügyét, s rázza le magáról a százados közönyt végre a középosztály is,és elenőrizze a dolgok menetét. Az ő kezében vannak az ehhez szükséges szellemi eszközök, tegye meg mindenki kötelességét, s két nemzedék lábnyoma sem fog elenyészni az idő homokjában, s a Kárpátoktól egész az Adriáig csakis magyar szó fog zengeni! P. L. — Lucim porosz miniszter, ki az országos kiállítás megnyitására látogatott el hozzánk, mint értesülünk nagy érdemkeresztet kapott uralkodónktól. Lucius tudvalevőleg Bismarck megbízásából jött Magyarországba, hogy demonstrálja Poroszország rokonszenvét ós mintegy utaljon arra, hogy a német kanczellár kényszerűségből emelte a német vámokat, melyek ártalmára vannak Magyarországnak. Lucius most tapasztalatokat gyűjt;, melyek irányadóul fognak szolgálni a német vámpolitikában. Már eddig is több helyen tett látogatást. A többi közt megnézte a kőbányai hizlalót és a Leipziger-fóle szesz-gyárt. ' — Állami bevételek és kiadások. A pénzügyminisztérium most teszi közzé a folyó óv első negyedében előfordult állami nyers bevételekről ós kiadásokról szóló kimutatást. A „BÉKESMEGYEl KÖZLÖNY" TÁRCÁJA. Az erdő titka. Megdördül a mennybolt; Villám villámra kél ; Hull a sürü zápor; Dühöng a hideg szél. Felzug az erdó is, Olyan rémesen zug ! Fészkén a bus gerle Hü párja után bug, Huhog a bagoly is . . . Borzasztó egy idol Ilyen zivatarban Az erdőbe ki jó ? Egy halavány nő az, Karjain gyermeke, S ha zörren egy levél Körülnéz ijjedve. Leteszi gyermekét, Majd egy kis gödröt ás, Olykor felhangzik egy Fájdalmas zokogás. S hogy készen a gödör, Megszólal csendesen: Megvetve nyoszolyád, Aludjál gyermekem ! Ne sirj! jobb néked itt A néma föld alatt. Itt boldogabb leszess, Itt majd nem bántanak. Egykor ha felnőnél Csókoló ajakad Megátkozna engem, Megátkoznád magad Hiába mondanám Én ártatlan vagyok 1 Nem hinnéd s átkozíád Azt, ki létet adott. Mig most hogy ha neghalsz, Mennybe mégy gyernekem ; Mostan tehát aludj Aludjál csendesen 1 Igy suttog az anya, S vadul az éjbe néa. Gyermeke sirása Az éjben elenyész. Majd miként egy őrült Futni kezd sebesen. Utána a vihar Felkaezag rémesen, Kitisztult a mennybolt. Minden elcsendesült; A nap vígan mosolyg, A bösz vihar elült. A boldogtalan nő Nyugalmát meglelé; Megszánta a folyó S keblére öleié. Hanacsek Béla. A I e p k. e. — Rajz. Irta: Papp Ilona. — Wald Lajos igen ügyes és kellemes külsővel biré, de túlságos önhitt és elbizakodott fiatal ember volt. Legfőbb vágya vala minden szép leánynak tetszeni s minél több női szivet meghódítani. Most is éppen szerelmi gondolatokkal elfoglalva ballag hazafelé Toronyi Ilmától, egy csinos kis rokonától, kivel őt saját szülei, — a lányka szüleivel egyetértve — már rég házasságra szánták, s előre is örültek gondolatban azon: mily