Békésmegyei közlöny, 1885 (12. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1885-04-26 / 35. szám

B.-Csabán, 1885. XII. évfolyam, 35. szám. Vasárnap, áprilishó 26-án KÖZLÖN m 1« Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként kétszer*: vasárnap és osiitörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ nelyben házhoz hordva vagy póatáa bermeatve küldve: Egész évre Fél évre Évnegyedre 6 írt 3 „ 1 „ 60 kr. Lapunk számára hirdetése': felvételére fel van jogosítva : HAASEMSTKIN és VOOLKR ezég, Béas, Prága, Budapesten, Németország és Svájez minden fővárosaiban. Szerkesztőség : APPONYI-utcza 891. számú ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt ozimezni kérünk. ECiadóhiifatal: Kishid-utoza 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. Kapható a nyomdában és Lepage Lajos Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „N y i 111 é r"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyom • dájában, és Biener B. ur nagytőzsdéjében. Ugyanitt hirdetések is el fogadtatnak: vidéien a póstahivaloknál 5 kros po^tautalvannyal A hirdetésekért járó összeg helyben fizetendő. Megyénk müveit fiaihoz. i. A waterlói csata napján Blücher, kinek kardja hegyén állott a győzelem vagy bukás, egy pásztorgyermek tanácsát fogadta el a válságos pillanatban, és lett ez nékie, s az általa képviselt oldalnak javára, diadalmára. Mélység állott a vezér és hadteste előtt, melyről néki ós térképének tudomása nem volt, de a szegény ifjú jól ismerte. Nincs különben. Hanem hogy a világ leghatalmasabb nemzetei felett is ott függ a Damokles kardja, a lenni vagy nem lenni kérdése szünetlenül. És aztán a gondviselés nem is marad el soha figyelmeztetésével. A bölcs és erős tulajdona erre hallgatni; az önhitt, kevély, gyengeség: siket az intő szóra, s a Kasszandrának nem hivő Trója romb.i dől. Ezer vész ós vihar közt hányatott nemzetünk eddigelé ki tudta választani a megmaradás útját; ós a ^ népek Istenének kegyelme is hozzá járulván, már ugy -^a^hogy, de megvagyunk. Megleszünk-e ezután is hoszSzan, OTö'kkó ? az életért való folytonos küzdelmek között 1 A példabeszéd azt mondja, kit Isten meg akar verni, elveszi az eszét. Kárörvendő ellenségeink korán jósol gatják, hogy csak voltunk, hogy veszni tértünk, mert oktalanok intézkedéseink. Meg íognak szégyenülni. Javunkra lesz még az is, a mi gonoszuak látszik lenni s bebizonyul, hogy itt van belátás a mindaz, ami kel a megmaradáshoz. Különösen a nemzet szine-java, vérünk, fajunk va lamennyi müveit tagja, miként eddigelé felfogta mindig küldetésót, megértette a kor intő szavát: ugy felfogja ós megérti azt jelenben, jövőben is állandóan. Mutasson nekünk a föld — nem nagyobbat, de csak hasonlót is — a magyar nemességnek azon világra szóló tettéhez, áldozatához, mikor 1848-ban minden külső kényszerítés, belháború, perlekedés nélkül, móg a békesség idejóben, egészen önként nagylelkűségből, egjedül a haza és nemzet boldogságára, felvirágzására való tekintetből az addig úrbéri kötelékben ólt nép, obbágyok, parasztok, polgárok millióit, nemzetiségre, vallásra való tekintet nélkül 1 Húgához emelte szabad földdel, polgári szabadsággal megajándékozta, fennen obogtatván az egyenlőség, szabadság ós testvériség trikolor zászlóját ? A mit akkor tett kizárólag a magyar nemesség, folytatja azt azóta vérünk, fajunk most már egyetemes müveit osztálya. És bár űzettek neki egyes hálátlanok itt-ott gonosszal a jóórt; bár ma is vannak, lesznek hihetőleg jövőben is, kitt reá feszitsdoieg-et dörögnek: nem csügged el küldetésének teljesitóséban, e haza földén élő minden nép ós nemzetség műveltségének, boldogságának munkálásában. Egyebeket mellőzve, ime társadalmi tóren zörget most is minden község ajtaján a közművelődési egyesületek- ajánlásával, óletbelóptetf .vjyel, bogy a népet, melyet polgárilag szabaddá tett, a műveltség utján is gyámolitsa, vezérelje. A kor intő szava és tanácsa tehát, hogy ezen egyesületet minden ember tőle kitelhető adománnyal, aki teheti, ennek kebelébe való belépésével elősegíteni töre kedjék. Jó ez ós szükséges, a haza, a nemzet megmaradásának lassú, de biztos munkálása. Azonban végtelen csalódás, nagyon hibás felfogás volna azt gondolni, hogy a ki egy ily egyesületbe beállott, ennek czólja elősególésóre tehetségéhez inért pénzadománnyal já rult: már azzal teljesen eleget tett minden e részben rá néző hazafiúi kötelességnek. Nem tett eleget. Sőt voltakép ez móg csak a kezdet ós maga felajánlása a logikailag következő valódi nagy munkára, az egész életet igénybe vevő misszió> feladat teljesítésére . . . És mi legyen ez a misszió, ez a feladat ? Sem több sem kevesebb, mint az, hogy hazánk, nemzetünk minden müveit tagja, férfi ós nő egyaránt, tartsa egyik legszentebb kötelességének, első helyen azon község felvirágzását, az abban élő minden egyes tag műveltségét ós boldogságát munkálni, melynek a gondviselés őt lakosává tette. Kezdetben, e honalapítás nagy napjaiban is ez volt nemzet-megtartó egyik hazafiúi erénye, kötelessége java embereinknek. B. H. — A képviselőház csütörtöki ülésén változatlanul elfogadta a módosított főrendiházi javaslatot. Vita csak az izraelita hitfőnökről szóló pontnál támadt. E pont felett névszerinti szavazás volt. Igennel szavazott 139, nemmel dl, távol volt 272 képviselő s igy a főrendek módositása 98 szótöbbséggel elfogadtatott. A bal ós szélsőbal nagy része a szavazásban nem vett részt. — Az osztrák. Reichsrath ülésszakát bezáró trónbeszéd, mint Bécsből irják igen kielégitette az egész jobbpártot és kivált,kép a lengyeleket. A jobbpártnak különösen az a rósz tetszett, melyben kijelenti a trónbeszód, hogy a kormány továbbra is haladni fog a követett pályán, hogy teljesítse fe'aiáatt; a lengyeleknek pedig elégtételül szolgál az, hogy a folyamszabályozásnak Gaiicziára nézve oly fontos ügye a korona e jelentőség-teljes nyilatkozatában megemlittetik. Az alkotmányhü párt ugy látszik nincs annyira elragadtatva a trónbeszéatől. ü „Neue Freie Pressert meglepte a trónbeszód száraz modora, melylyel egyszerűen felsorolja az elfogadott javaslatokat. F»olitikai hírek. * Róma, ápril 28. Az Afrikában levő olasz csapatok Massuahban vaunak. Hanakit ós Edd megszállása ha móg eddig nem történt is meg, de okvetlenül megtörténik, s ezzel az olasz okkupáczió a partvidéken 300 mórtföldre kiterjesztetik. Egyik lap e müveletet veszélyesnek mondja; mert elforgácsolja Olaszország erejét, holott a közóptengeri döntő ütközet ideje nincs messze. A „BÉKESMEGYEI KÖZLÖNY" TÁHC14JA. A budapesti országos kiállításról. Mire o sorok napvilágot látnak, már csa< néhány nap választ el a budapesti országos kiállítás ünnepélyes megnyitásától, mely májuslió 2-dik napára van kitűzve, A közelebbi hetesben óriási mértékben előhaladt ugyan a munka a kiállítási téren , de még mindig nagyon sok van hátra; másrészt azonban igaz, hogy móg most is napról napra ujabb munkásesapatok érkeznek a kiállítás helyére, az ország minden részéből, az illető kiállítók részérő 1 teljesítendő munkálatok gyurs végrehajtására; vannak ott németek, magyarok, szerbek tótok stb. ós érdekes látvány, amint az ország minden részéből összesereglett, egymás előtt ismeretlen emberek békésen dolgoznak egymás mellett. Az országos kiállítás egyik legérdekesebb és legtanulságosabb látnivalóját képezik az épületek; e tekintetben a budapesti országos kiállítás felülmúlja az eddigi országos kiállításokat, mert sehol sem állott oly roppant tórtogat rendelkezésre mint Budapesten s a kínálkozó alkalmat fel is használták. Látunk itt palotákat, svájcei, török házakat stb. stb. valamint az óriási iparcsarnokban az egész ország ipara terül fel szemeink előtt, ugy ez épületeknél azcn népek lakosait tanulmányozhatjuk. A bizottság gondoskodott magyar jellegű épületek emeléséről is, és ezek között a csárda vonja magára az idegenek figyelmét. A csárda valóságos eszménykép az igazi csárdákhoz képest, melyek az alföldön „akasztó"' „kutyabont" s más efféle népies j,nevek alatt vihartól tépett fedéllel, zúzott ablakokkal bámulják a tünékeny délibábot. A budapesti csárdán csak alakja van meg az igazi csárdának, különben pedig természetesen egészen szilárd és csinos épület és a természetes hűség annyira meg van tartva, hogy móg szalma fedele is van. A csárda már eddig is figyelemben részesül, és oly látogatói vannak, minőkkel „az igazi csárdák" ritkán dicsekedhetnek. A kirakodás! ez most a kiállítók ós kiállítási hatóságok sóhaja. Eoppant tömegekben érkeznek (. kiállítandó tárgyak az ország minden részéből vasúton egyenesen a kiállítás térre s mindenfelé egész hsgyek tornyosulnak ládák ós csomagokból, melyek kibontásával és a tárgyak elhelyezésével szíz meg száz kéz foglalkozik a nélkül, hogy a kívánt gyorsasággal elkószülhe'ne. Nem kell azonban ninni, hogy semmi látnivaló sincs még; naponként más és más tárgyak foglalják el helyöket s lassanként megtelik a kiállítási épületek óriási központja. Az iparcsarnok méltó csodálkodása tárgyát fogja képezni a látogatóknak s egyszersmind Budapest egyik örök nevezetességét, minthogy e csarnok állandó, s a többi épület mellőle az országos kiállítás végével eltávolíttatván, hatása mint különálló óriási épületé annál impozansabb lesz. Az iparcsarnok a kiállítás mikrosmusa lesz, ha azon képet, melyet elkészilóse, berendezése után nyújtani fog, összehasonlítjuk a hozzátartozó elszórt különféleségekkel, melyek az egész országot képviselni fogjáí. De épen ezért egyenes ellentéte lesz az iparcsarnok az összes többi épületeknek, s az ellenkező hatást fogja gyakorolni. Ha az ember az osztályok egyformasága által kimerítve az iparcsarnokba érkezik, ott megtalálja majd a különfólesóget a változatosságot oly aránylag összeszorított téren, mely a megtekintést sokkal kellemesebbé teszi. Az össze-vísszaság itt egy óra alatt több látnivalót fog nyújtani, mint a mennyit az egyes népek osztályaié 3 alatt. Ha az ember a kiállítás főbejárásától ma egyszerre a nagy iparcsarnokba lép, azt véli, hogy egy kis városba lépett telve emlékkel, templomokkal éa szoborral. Az első benyomás leirhatlan, s milyen lesz még ha mindez nagyobb rendben, minden tárgy az illető helyen lesz. Vannak-e nát templomok emlékek? Nem. Itt stearin vagy viasz,-szövet, festett pamut, itt márvány, arany és elefántcsont. Az aranyos feliratok látszólagos régi érez és márvány táblákou, néma rég elmúlt idők dicsőségét ünneplik, hanem a jelenlegi jó hitelű firmák ügyes hirdetései, csak nóhánygóthizlésü orgona, melyek a bejárással szemben helyeztettek el, felelnek meg némileg az ttnnepiljes külsőnek, melyet a tér nyújt, és azután a prózai valóság kandikál ki mindenütt a művészi álarcz alól. Segrap.