Békésmegyei közlöny, 1885 (12. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1885-04-23 / 34. szám

B.~ Csabán, 1885. XII. évfolyam, 34. szám. Csütörtök, áprilishó 23-án KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes Megjelenik hetenként kétszer*: vasárnap és ELŐFIZETÉSI DIJ Helyben házhoz hordva vagy postán bermeutve küldve : 6 írt Egész évre Fél évre Évnegyedre 60 kr. Lapunk számára hirdetése'.: felvételére fel van jogosítva : HAASENSTEIN és V0GLER czég, Bécs. Prága, Budapesten, Né­metország és Svájez minden fővárosaiban. Szerkesztőség : APPONYI-utcza 891. számú ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt ozimezni kérünk. tCiadóhivaíal: Kishid-utoza 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. Kapható a nyomdában és Lepage Lajos Hirdetések jutányos áron vétetnek "fel. „N y i 111 é r"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyom • dájábau, és Biener B. ur nagytőzsdéjében. Ugyanitt hirdetések is el fogadtatnak: vidéien a póstahiva­loknál 5 kros postautalvannyal A hirdetésekért járó össze? helyben iizetendő. 1 \i országos kiállításról. Rohamosan közeleg a megnyitás határideje és a mily mértékben közeledik e nagy jelentőségű nap, ugyan­oly mértékben domboroduak ki egyre tisztábban ós plasz­tikusabban a nagy kiállítási mű végleges foruiái. A ki­állítás 33 csoportjának berendezése é hó 8-ikán már megkezdődött ós azóta tetemesen előrehaladt; éjt nap­pallá téve szakatlanul folyik a munka, éjszakának ide­jén a villamos lámpák fónyéuól. Eredményűk láthatóan nyilatkozik a kiállítási terület általános physiognomiájá­nak megváltoztában. Az iparcsarnokban, a kiállítás e góczpontjában, a szekrények és ládák zűrös chaosából immár rendszeres egész fejlődött ki; az ezernyi tömeg, a mely nem ré­giben még kusza rendetlenségben hevert, most összeso­rakozott ós oly nagyszerű képpé vált, melynél impozán­sabbat még képzelni is alig lehet. A szép arányú áll­ványok és szekrények csoportok szerint sorakozvák és ne­mes izlósre valló alakjoükal, előkelő ós minden rikítót gondosan kerülő díszítésükkel meglepő hatást gyakorol­nak a szemlélőre. A nyugati karzat butorfülkóit már nagyban rendezik; izlós ós szinbősóg, vakító fónyüzós­sel párosulva, jellegzik a bennök felállított magyar bu­tor-készitményeket. A szövő- es ruhaipar osztályai is át­módosultak már végleges alakzatukba ós gazdag tartal­mukat előre is sejteti az a roppant anyaghalmaz, mely ez osztályban a végelrendezósre vár. A többi csoportban is jól előrehaladt már az installáczió munkája és nem kételkedünk benne, hogy az iparcsarnok a kiállítás meg­nyíltáig teljesen elrendezett állapotba lesz helyezve. A A JÉKESMEGYEI KÖZLÖNY" TARCZAJA. A nefelejts. Elfáradt a gyermek napi játékában, S megpihen cseudesen hűs fa árnyékában, Patak ót csevegve álomba ringatja, Almát édesiti virágok illatja. Aludj! aludj szépen kis ártatlan lélek ! Mig elalszol addig füledbe mesélek. Így szóllott a patak s elkezdte meséjét, Altató meséjét, nefelejts regijét. Midőn megteremté Isten e világot, Megnézve azt, ajkán örömmosoly játszott. Minden mosolyától lett gyönyörű angya 1 S mosolyától lett a földön örök hajnal. Nem is volt itt akkor keserű bu s bánat Nem hagyá el árván a madar az ágat ; Pezsdült az örömtói itt e lóldön minden, Örökös szerelom lángolt minden szivben. Apró angyalok is enyelegve játsztak. Egyik kis virágról a masikra szállták. Oh hogy mindezekből nem maradt meg semmi. Oh, hogy mindezeknek el kelletett veszni 1 Bűnös lett az ember, nagy bűnt követett el Megvetvén a jót a roszba sülyedt el. Bűnös volt s bűnéért lakolnia kellett S a szép kis tündérek itt hagyták a földet. Mit hagysz itt emlékül? a patak igy cseveg A menő tündérhez, ki végbucsut rebeg; Mit adjak én neked kedvesem emlékül. S ez alatt köny hullott a tündér szemébül csarnok dekoratív diszitóse is be van immár fejezne. A hatalmas vasoszlopokon villamos órák függnek. A nyu­gati kapuzat ablakát gyönyörű üvegfestmónnyel pótol­ták, mely hazánknak kót géniusz által tartott czimerót ábrázolja, a szent István koronája e ezimer fölött lebeg ós dicsíóny övedzi körül az egészet. A tágas mezőgazdasági csarnokban ezernyi üveg­edény vau már felállítva, melyekben hazánk mezőgazda­sági terményei vannak nagy változatosságban bemutatva, nagy árdeklődóst keltenek e csoportban a Shanga-iból érkezett küldemónyek, melyek 200 üveg-edényben China ós Japán egósz növónyzetót felölelik. A házi iparcsarnokban már berendezvék a fülkék, a melyek a köznóp lakásait mutatják be; a küiömböző nemzetiségek lakásain kivül még ólotnagyságu babákon az ország főbb vidókónek festői népviseletei is ki van­nak e fülkékben állítva. Megemlítendő még az országos fürdő panoráma, a Tátrav dók kolosszális látképeivel, a melyek kivitele oly mesteri hűsógű, hogy csak hosszas szemlélés után veszi észre a nóző, hogy nem a nagyszerű természet maga, hanem csupán müvószi kópmása az, a min tekintete oly kedvteléssel nyugodott. A keleti pavillon, Vukovics műépítész műve, a maga keleties kupolával, karcsú minarettornyával ós tarka fes­tésű homlokzatával gyönyörű látványt nyújt; termei­ben rendezik már a küldeményeket, a melyek a keleti országok egósz termelósót ós különösen bűja fényű mű­iparát fugja bő gyüjteinóuyekben bemutatni. Nemzetközi baromfi-kiállitásuuk az eddig beérkezett bejelentések szeriut minden várakozáson felül fog sike­Könnye a fü közzé a partra hullott le; Nefelejts! sohajtott busán a tündérke. Nefelejts! s könnyébői szerény kék virág lett, Ezt hagyom emlékül! ... ne felejts engemet 1 Elszállott a tündér, a virág ott maradt, Elrejtőzve nyilik sűrű bokrok alatt. — Így suttog a patak s bevégzi meséjét Gondosan ápolván a tündér emlékét. Hanacsck Béla. Aurélia. Számborovszky Rezsőtől. (Vége.) Mintegy felocsúdva álmomból néztem az előttem hörgő tetemet; a fej teljesen eltorzítva a a mély sebből patakzott a vér. Irtózat fogott el, teljes tudatára ébredve, hogy embert öltem. Gyorsan átláttam a helyezőt tarthatlanságát. Nekem tá­voznom kell goadolám. S némileg legyőzve magam futottam az udvarba. „János egy szempillantás múlva álljon a kocsi­val elő," parancsolám a kocsisnak, régi öreg szolgánknak. Nem is kellett többé sürgetni. Mire atyámtól egy öleléssel, mely­nél ő erősen kulcsolt karjaiba, hogy alig tudtam kibontakozni, bucsut vettem; mire egy nagy keudőt atyám nyakam köré tett: a kocsi ott állt. „Leányom édesem mondd, hová mégy, ne hagy kinos bizonytalanságban, ne tagadd meg kérésemet." .D .... re atyám D . . . . re." Még egy hosszú csók s a kocsin valék, János tudta hová megyek, tehát nem kellett az utasitás. Alig értünk azonban ki a községből, „az n ....... i vasút állomáshoz hajt­tartalmú lap. csütörtökön. rülni. Bejelentetett 633 törzs, illetve pár baromfi, min' den ismert faj ós fajtában. Ez oly szám, mely nemcsak minálunk, hol a baroinfikiállitás az első nagyobb e nem­beli nemzetközi kiállítás, hanem még oly országokban is, hol a baromfikiállitások rég gyakoriak, tekintélyes­nek mondható. A kiállítás minősége móg jobbnak ígér­kezik, mert a százat meghaladó kiállítók közt számos kiváló tenyésztő van. E mellett a kiállítás valóban nem­zetközi lesz, mert a kiállítandó baromfiak egyharmada külföldi. Képviselve lesz Olaszország, Svájez, Románia, Nómetország s különösen Berlin, München, Frankfurt, Hamburg ós kivált az ausztriai örökös tartományok. A hazai bejelentéseket illetőleg sajnos, hogy Erdélyből csak kót kiállító jelentkezett, Horvátország pedig egé­szen elmaradt. Különösen sajnos Erdély elmaradása, mert e kiállítás szép alkalmat nyújtott volna a 'Király­hágóntuli tenyésztőinknek, hogy Erdély különleges tyuk­faját: a kopasz nyakú — ott csórónyakunak nevezett — kiváló gazdasági tulajdonokkal biró tyúkokat bemutassák. E mulasztáson egyébiránt móg lehetne segíteni. Emelni fogja a kiállítás érdekét móg az is, hogy a bócsi osztrák ma­gyar baromfitenyésztő-egylet a kiállítás alatt a kiállítás területéről indítja nagy postagalamb versenyét, melynél az első dijat az ő Felsége által ezen versenyre adományo­zott tiszteletdíj kópezi. A verseny május 10-óu lesz.— A vásárlási kedv már most is ólónk. Grrubiczy Q-óza cso­portbiztoshoz ugyanis ez irányban számos megkeresés érkezett s igy remónyüuk lehet, hogy a külföldről ér­kező hasznos fajok nagyobb rósze bent az országban fog maradni, mi által ismót lendületet nyer ujabban úgyis emelkedő baromfi-tenyészetünk. son" — mondám a hü szolgának, ki fejcsóválva engedelmes­kedett. Jókor érkeztem, a vonat ép megállott. Másnap Buda­pesten voltam. Szobát egyik előkelő szállodában béreltem. Az izgatottság teljesen kimerített, valami hideg kósony lepte; meg egósz valómat. Az Írókészlet ott havert asztalomon, de nem tudtam mit irjak. Életért élet, rémlett folyton előttem. Meg keli halnom. Erős kopogás rezzentett föl mélyedésemből. „Ki ai?" — kórdóm ijedt hangon. „A törvény nevében kérem az ajtót fölnyitni" — mondák kívülről. Hideg borzongatás futott rajtam végig. A reteszt télre tolva négy uri ember lépett a terembe. .Mióta lakik kegyed e szobában?" — kérdé az egyik tőlem, miközben kíváncsian nézgólt szerte „néhány órája uram" ! Ekkor társaihoz fordulva mondá: „ugy látszik megugrott az atyafi. Bocsánat asszonyom — szólt hozzám — e szoba volt lakóját keressük; de a mint látjuk késve jöttünk. Aláz' szolgája." E mellékkörülmény hatványozott a } gyors cselekvésre. Egy pillanatig sem hevertettem tovább tollamat. E ráz­kódásra erőm visszajött s lehető nyugodtsággal irám ezen soro­kat beláttatni a világgal, hogy jöhetünk oly viszonyok közzé, melyek az élettől megválásra kényszerítenek. Jelen ismerte­tést befejezve irtam a k . . . szolgabírónak tudatva, hogy ki­zárólag én vagyok a gyilkos. Most pedig ütött az óra. A hullámokba keresek mene­déket. Isten legyen nekem irgalmas, kegyelmes. — Aurélia. * * * Mindkettőnket meghatott e szomorú történet, Józsi törte meg a csöndet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom