Békésmegyei közlöny, 1885 (12. évfolyam) január-december • 1-104. szám
1885-04-19 / 32. szám
B.«Csabán, 1885. XII. évfolyam, 32. szám. KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és osiitörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ helyben házhoz hordva vagy postán bementve küldve: Egész évre ... 6 írt Fél évre . . . . 3 „ Évnegyedre . . . 1 „ 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : HAASENSTEIN és V0GLER ezég, Bées, Prága, Budapesten, Németország és Svájcz minden fővárosaiban. Szerkesztőség : APPONYI-ufccza 891. száma ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt ozimezui kérünk. Üiad.ó hivatal: Kishid-utoza 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. Kapható a nyomdában és Lepage Lajos Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „N y i 111 é r"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyom dájában, és Biener B. ur nagytőzsdéjében. Ugyanitt hirdetések is el fogadtatnak: vidésen a póstahivaloknál 5 kros poitautalvannyal A hirdetésekért járó összeg helyben íizetondö. Ráklépések. Mit is akarunk csak azon a békés Békés-Gyulán ? — mellékesen megjegyezve a megye fővárosában, — semmi ujat mint a város múltjához következetesen, a haladni törekvő kor szellemét meg nem értve vagy ignorálva, vagy isten tudja miféle egyéni érdekek által háttérbe szorítva, nem hogy előre haladni, de még csak maradni sem, sőt rák módjára visszafele mászni, nagy részben azon vaskalapizmussal támogatva e nemes törekvést, hogy: „hát ős apáinknak (ezelőtt évtizedekkel) jó volt igy, miért ne lenne jó, kielégítő nekünk utódoknak is ugy!" De hát mi is az a „igy," meg az „ugy", nem más most az egyszer mint az, hogy egyik másik nópvezórnek, eszébe jutott, hogy Gyula városában a több mint tiz óv óta sikeresen működött s működő rendezett tanács meg buktatása (ha lehet!?!) s a nagy községgé alakulás, s az „ónóp" pedig az ily hívatlan Messiásokat, nagyon természetesen, vakon követi. Uram, uram mikor jő el a te világosságod? a mi kor az ily meddő, alaptalan és mivel sem indokolható erőlködések, terméketlen talajra találván, születésök per czében elenyésznek, értékük ós hivatásukhoz érdemleges sorsra jutnak. á.z egész dologban az még a különös, hogy e nemes czól után törekvők, nem nyilt homlokkal, hanem csak ugy Suttyonberki Dáriuskónt, vakondok módjára egyengetik czóljuk felé az utat, mely körülmény már magában elég világos ós megczáfolhatlan bizonyítéka annak, hogy az illetők magok is érzik, miszerint nem az egyenes uton járnak. Ki a síkra uraim! ha valami üdvös ügyet nyélbe akarunk ütni, az igazán nemes ós hasznos czól iránti küzdelemben első főkellók a nyíltság, az őszinteség nem pedig csak ugy sundátn bundám szűr alatt dolgozni setótben mind a föld alatti férgek, — ez nem emberies! Nincs könnyebb dolog, mint az értelmi seétségben vezetővé lenni (de «sunyáb sincs). Ugy látszik figyelmen kivííl maradt, vagy talán a nagy setótsógben nem látták meg, az óletbölcsesóg eme rimagasló passzusával, hogy: „a czól szentesíti az eszközt", mely esetben juthatni csak diadalra. No de hát e bizar törekvésnek más bibije is van, a mit a tisztelt corifeusok aligha szellőztettek meg az „6 nép" előtt. Mit is mond a törvény; az esetre, ha a rendezett tanácsú város, visszamenőleg nagy községgé akar alakulni, azt mondja, vagy legalább ez az értelme, hogy : „csak az esetben engedélyezhető egy rendezett tanácsú városnak viszszamenőleg nagy községgé alkakulhatása, ha az illető község vagy város, számadásokkal óá hiteles okmányokkal beigazolni képes azt, miszerint a rendezett tanácsú előljárósági szervezet továbbra fenn tartására sem szellemi-, sem anyagi ereje nincs. 1 1 Ezt pedig B.-Gyulán bebizonyítani épen nem, vagy aligha lehet. — Tehát nem ugy van az, hogy ha akarom vemhee, ha akarom nem vemhes, ha akarom rendezett tanács, ha ha akarom kupaktanács ; — más is beleszól abba, az a más pedig a törvény. De még mást is jó lesz a plebs előtt ez alkalomma megszellőztetni , vagyis azon balhiedelemből kiábrándítani, a mely talán mézes madzagként húzatott végig a plebs száján, mintha a nagyközségi szervezet mellet a város lakosságának több alkalma ós több joga lenne a város közügyeinek elintézéséhez beleszólhatni; ez nem áll! felel reá szinte a törvény, mert mig egy ren dezett tanácsú szervezet mellett a képviseleti közgyüló seken 200 mond kétszáz (virilis és választott) lakos társaival képviseltetheti magát a közönség, addig a iözsógi szervezet mellett, csak 40 képviselőt küld ; közgyűlésekre, mely utóbbi esetben mindeneset; „úgynevezett" nadrágos osztály lesz nagyobb sz: íópviselve, ós igy a mézes madzagos conbinacziót d , . dönti, mig ellenkezőleg tekintsük át a mostani 200 rosi képviselő névjegyzékét, bizon-bizon sokkal tőiénél azok száma, a kik már társadalmi állásuknál is a polgárságot, a földósz ós az iparos osztály ór képviselik; — tehát már ez okból sem lenne kei. kim enetelü, ha a nagyközséggé alakuláson muc dók „esetleg" czélt érhetnének. A mi pedig ez ügygyei Kapcsolatos financziab> lönbözetet, a vagy „mint mondják" — megtakarít illeti, ez oly valótlanság, a melynek megvilágítása e. szen felesleges. Yan még végezetre egy körülmóny, a mit jó : megsúgni a setótben korteskedőknek, még inkább félrevezetett eltóvedeteknek, hogy mi történnék ak ha csakugyan kivihető lenne B.-Gyulán a rendezett nács megbuktatása. Ezen kérdésre könnyű a felelet ós igen rövid. A minden nemes czól iránt fogékony, áldozati; előrehaladni törekvő (nemcsak szavakkal, de tettek szomszédos Csaba községe, csak nem régi időben a. szág legnagyobb faluja fogná kérelmezni kebeléi- > rendezett tanács felállítását, melynek mi lenne a kö. kezmónye ? nagyon természetesen nem más, mint hogy G yuláról minden közhivatal (melyeknek Gyulán . legesen maradása különben sincs felsőbb helyen me sitve, ós igy csak idők kérdése) egymásután szv gózna át Csabára, még maga a megye szókhely s akkor, akkor csakugyan be fog következni, azon \ szakivánt kedves állapot, hogy ha jó volt apáinknak • A „BÉKESMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. A.urélia. Számborovszky Razsötöl. (Folytatás.) Aurélia — ejtó ki a gróf éltében enynyi bizalommal először nevemet — engedje érzelmeimet nyilvánítanom — itt elóttem térdre bocsátkozva folytatá — én téged szivem mélyéből szeretlek, társaságodban lenni üdvöt hozó reám, oh! ha csak neui akarod szivem megölni, mond, remélhetek. — E vallomásra némán hajtám fejem vállára, hisz imádásig szerettem öt. Csókot nyomott forró ajkaimra s keblére ölelt. Gyöngéden bontakoztam ki karjai közül. Másnap atyám tudomásomra juttatá, hogy a gról megkérte kezemet. Boldog voltam. Alig néhány napra atyám avval lep meg, szeretné, ha a légváltozás szempontjából átráuduluék D .... re, mert hozzátevó ez a SOK zárt levegó megtámadhatja egészségemet .... Másnap reggel útnak indultam. Őszintén megvallva vagyoni állásunkat soha sem fürkésztem, pedig ez ugyan rosz lábra jutott. Elhanyagolt gazdálkodás, silány termés uzsora körmei közé kényszerítő atyámat Foglalni jártak! Szegény nem akart megszomoritani. Alig jövók haza, szi/emet tőrdöfés járá át, a gróf a jegygyűrűt visszaküldé. Iszonyú csapás volt ez reám, kerestem az okot, még ekkor nem fudtam semmit. Fejem zúgott. Különösnek tűnt föl nekem a cselédek levertsége s atyám halitagsága, elhatároztam, hogy fölkeresem ót szobáiban. Az előszobába érve szokatlan beszélgetés üté meg füleimet, lassu| lépésekkel közeledtem az ajtóhoz, ép atyám szólt: „Bohay ur, ha istent ösmer ne tegyen szerencsétlenné, nem magamért, leányomért kérem várjon egy esztendeig termés után kifizetem követelését; a tökének ugy is ötszörösét fizetem kamatokban a grófnak visszalépése eléggé megtörte leányomat s még ez a csapás, hogy elárverezik birtokomat, mivé fogja tenni, egész életén át legnagyobb kényelemben neveltetém. Kérem legyen könyörületes. — A falnak tántorodva hallgatóztam tovább. H ur — mondá e gyűlölt ember atyámnak — nem várhatok tovább. Ön nagyravágyó, szegény ember létére grófnak akarta adni leányát, persze a gróf azt hitte, mind arany ami fénylik, hanem miaor megtudta, hogy ón az apósnak valónál szép összegecske követelésért foglaltattam, elment a kedve a szép lánytól. — — Felfordult velem a világ, csak annyit tudtam, ez ember rabolta el tőlem boldogságomat. ö folytatá. „Hanem várjon mondok én valamit magának. — N em állithatom, hogy Kristóf fiam szép, de igen derék fiu, ó fülig szerelmes az ön leányába, hozzuk össze e két teremtést ós itt minden váltót összetépek. Igaz, hogy már egyszer kikosarazta nagyon is híressé váló leánya fiamat, de vesse le a hályogot a kisasszony szeméről s akkor megvagyok győződve a hozzá még leereszkedő fiamnak igent fog mondani. Most már mindent tudtam, utáltam e nyomorult u rást, de még inkább kellett volna undorral elfordulni a tói, ki tiszta szerelmemet azzal viszonozta, hogy a pénzemért <• elvenni; de hiába ón érzelmeimen uralkodni nem szcL még egyik szélsőségből a másikba csaptam át, vakon tem a szenvedélyt, melynek lángjai magasra felcsapta: lemben, csak annyit ereztem, hogy grófot imádásig szer mint boldogságom elrontóját gyűlölöm. Nem tudtam mit tagjaim remegtek, szemeim vadul forogtak; leszült kel várám atyám válaszát: mi közben mereven egy tű.' tekinték. „Uram ne kívánjon tőlem ilyent: hogyan erőltesse nyomra oly férfiú kezét: kit ó nem szeret; szerencséi nem teszem ez által őt soha." ,Elég , ne is beszéljük többé erről. Végeztünk. E délután a dopszó pereg az udvarán; mindent eladatok, szépséges leányával elmelhet koldulni. Magamat lom." Mint Őrült kaptam atyám pisztolyát kezembe s pen ajtót nyitó gazt főbe lőttem. Dühhel rohanva rá, kikapám, kitépém görcsösen ö: ' ritott markából a váltókat s izekre szaggatám. Ez alatt megsemmisülve állott elém mondván: „Mit tette, ányom 1" (Vége köv.)
