Békésmegyei közlöny, 1884 (11. évfolyam) október-december • 82-100. szám

1884-11-13 / 90. szám

B.-Csabán, 18S4. XI. évfolyam, 90. Hzam. Csütörtök, riovemberhó 13-án. Politikai, társadalmi, közgazdaszati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik Lé.enként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI ÖIJ helyben házhcz hordva vagy postán bérmentve küldve : Egész évre • • 6 írt 3 „ 1 „ 50 kr. Fél évre Évnegyedre Lapunk számára hirdetése : felvételére fel van jogosítva : H AASKMSTEIN és VOGLKR czég, Bécs, Prága, Budapesten, Né­metország és Svájcz minden fo\árosaiban. Szerkesztőség : APPON Yí-utcza 891. száuia ház, hová a lap szellemi részét illető mindea közleményt ozimezai kériinK.. Ü.Ladóliivatal: Kishid-utoza 98S. sz ház, Povázsu_, Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. |Egyes szára ára 10 kr. Kapható Povad3iy Testvérei nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „N y i 111 ó r'-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyom­dájában, és Biener B. ur nagytözsdéjében, ugyanitt nirdetések is el fogadtatnak : vidéken a postahivata­loknál 5 kros poítautalvannyal. 1 Nemzeti szégyen. Iga/., hogy nincs könnyebb a kritikánál, és hogy lindenki legjobban érzi a maga baját; mindenki leg­jbban tudja, hogy miért tett igy és nem amúgy, de v annak esetek, melyekben egyes helytelen tettek aunyira ilágus*n állnak szemeink előtt, hogy az iil tö elköve­tnek mind 'U védekezése hasztalan. Mikor e sorokat iroua, az a hir olvasható a lapok­au, hogy Khartuin elesett és hogy Gordon tábornok jgva van. Lshet, hogy mire e sorok napvilágot látnak leg lesz czáfolva e hir, ámde akár lesz, akár nem lesz, lár maga az a feltevés, hogy Khartum eleste minden illanatban lehetséges, Anglia pedig oly gyámoltalan hely­etben van, hogy 4000 angol meg mentéséért nem t'het emmit, annyira lealacsonyítja elöttü ik nemcsak ina­át az angol kormányt, de még a hatalmat is, melyet ^nglia képvisel, hogy az angol lobogó eddigi nagy te­intélye egyszerre elmosódik, és kezdjük elfogadni ainiz Hamférfiak véleményét, kik az angol hatalom hanyatlá­át jelzik. . Hogy a 4000 angol ily kelepezébe lett szorítva, az Gladstoue kabinet hibája, de hogy 4000 angol katona let-halál küzdelme felett egy nemzet, az apák és anyák zre elaludjék, s ne bírja oda kényszeríteni kormányát, ogy az ország és nemzet méltóságával a 4000 embert íegmentse, az már Heinzeti gyámoltahnságra mutat, mit eddig legalább, nem lehetett az angol nemzet sze­lére vetni, de most elmondhatjuk, hogy a tonkingi kér­ésben Fraucziaország sokkal nagyobbnak ós erösebbnek íutatja magát. Yagy nem kellett volna ama 4000 angolt a mahdi &erege ellen küldeni, vagy ha oda küldték, nem lett volna szabad cserben hagyni, mert ez, nemcsak hogy megengedhetetlen einbertelenség, de isteuteienség, is és a mai szazadban nem találni pirjara. Gladstoue póuziuüve­leteket csinál, fennen hirdeti a nemzet előtt, hogy meny­nyire rendezte Anglia péuzügyeit, és azon SZÍZ milliókból uem kerül ki oiy összeg, hogy abból egy expedicziót összeállítva 4000 augol katonának életét s az angol hatalom tekintélyét, mely iine az egész világ előtt ha­nyatlani indul, megmentsék. Vájjon mit szól ehez Kossuth Lajos? Ő az angol nemzetet tartja a világ első nemzetének, hát megenged­hetőnek tartja-e azt, hogy a világ első nemzete ennyire gondoljon sajat véreivel és jo hirueyével? xNern-e fellá­zadna egész Magyarorszag, nem riadó harsogna e Kár­pátoktól le az Adriáig; ha ily irtóztató körülmények közt senyvedue 4000 magyar fia ? Revolverekkel állnánk az oly miniszterelnök ajtajához, ki ily embertelenül hagyna magára 4000 magyart, s gyermekeinket követelnénk tőle viasza,, lis az a többség, melyei máuiuukluiiuaK nevez az ellenzéki uegedeskedós, mint egy ember, Sámsoni erő­vel rázna meg a kormányzás épületének oszlopait, hogy vagy elvesznénk mindnyájan, vagy kiszabadítanánk gyer­mekeinket ! És mily magasztosan emelkednék ki egy Gladstone mellett a Tisza Kálmán alakja, kiről még csak feltéte­lezni sem lehet azt, hogy 4000 magyarnak elevenen való 'eltemettetését a Gladstone szemeivel nézze, s pénzmaui­| puláczióival igyekezzék elütai. JDJ nincs is annyi pénz amennyiért ily embertelenséget követae el a magyar nemzet. Már pedig akár esett el Khartum, akár nem, de annyi igaz, hogy elesése minden pillanatban lehetséges. Csatában hullui el egy hadseregnek, hősi dolog, ám­de 4000 embert hínárba vinni ós ott magára hagyni, oly megengedhetetlen gyávaság, i melyet nem mutat fel a világtörténelem, s oly szégyenbélyeg az angol nem­zet hoatlokáti, hogy ezentúl ugyau nem büszkélkedhetik az ő augolságára senki fia. — Báró Fejérvári Géza honvédelmi miniszterré tör­tént kineveztetése alkalmából az összes törvényhatóságok­hoz körlevelet intézést, „üazatiis ós kellemes kötelessé­gemnek tekintem — így szál a levélben — uj állomásom­ban a törvényhatóságot üdvözölui ós bizalomteljeseu meg­keresni, hogy aüasommal összekötött nahiz ós fontos fe­ladatok megoldásánál, nemcsak htvacalos kötelességből, hanem hazatiui kötelessógórzetböi is támogatat szíves­kedjék — Báró Ssnnyey Pálnak országbíróvá leendő kine­vezése, illetékes forrásból vejtt értesülés szerint, még az or­szággyűlés érdemleges targyalasatoak ujö JÍ való megkez­nl öt­t ve^g é'-agj történni. ü íörcizdibuiii első übseinek egyikén legfelsőbb kézirattal tudomásra í'og ho­zatni, hogy a tórendmaz eddigi elnökének, Szögyény-Ala­rich .Lászlónak leköszönése elfogadtatott ós a lörendihaz elnökévé is b. Ssnayey Pal neveztetik ki. — Gromon De­zső képviselőnek, rninc a „Bad. (Jjrr. a értesül, hoavédelmi miniszteri államtitkárrá való kinevezését ö felsége mái­aláirta. Jfc^olitikai tiirek. * A tonkingi ügy Páriiaan. Parisból nov. 10-ről távir­ják: Franck Ohaureau, a tonkiugi hitel tárgyalására ki­küldött bizottság előadója Ferry miniszterelnökkel tartott A „HEKÉSMEGYEI KCZiAXY" TUCUJ\. A 13-as számról. — Csevegés. — A második lál ételnél észreveszi a gondo s báróné az óment hogy 13 an ne legyenek: az inast ültette az asztalhoz 14­iek; igy teh it a nagyjából túltelték magokat a félelmen. A zivben azonban er'is nyonot vágott a 13-as véletlen, s & tár­algás észrevehetőleg vontatottabb lón. Az eső elkezdett ebéd után esni, s egy pár vidéki ven­lég félvén a későre maradástól: hazautazást óhajtott. Nemsokára elő állott a kocsi, melyre hárman föl is ül­tek. Alig kezdett azonban inditni a két tüzes paripa: midőn t. bámfa menten kettétört, s igy az a kocsi akkcr hasínálha­atlanná lett. Befogtak másik kocsiba, melynek az indításnál szintén ltört a hámfija. A báró-csah d csaknem balálra ijedt. A báróné pedig elkendezve ismételte: a 13 as szám! a 13 as szám! De még ía enuyi volna! közülünk bizonyosan meghal valakil Hát a dologban az volt »z egész, hogy a hámfák ranr íaoyon rosszak voltak. A szú ugy összeőrölte azokat, hogy ikárki is összezúzhatta volna egy jó szorítással. N<m k-dlett izokuak se 13-as szára, se rosz előjel; sőt a nemes bárónő íocsikázbatnámsági alkalmával is ép u>y eltörtek volnt a lárafák. A mi p-dig a jósolt halált illeti: •így sorvadásban sinylő sgyén is volt a társaságban, s ha ott,nem lett volnt is a neve­ett ebeden: cs.akugy maghalt volna; a gyönge test semmi­tép sem állhatván már tovább ellent az enyészet hatálmának, s az életerő láthatólag égett a roskatag testből, mint olaj a pislogó mécsből-! Ab, hányszor ültem én már lJ-ad magam uai ebédnél, vacsoránal és Istennek hála! most is élünk mindannyian, pe­dig a legutóbbi együttlétünk óta is elviharzott felettünk né­hány nehez ós reménytelennek látsz) ev. És viszont, hogy bár­inelyikőiiK ismegiialjon : nem kell aüo; 13-ad magunkkal eb idel­nüiiK vagy vacsoráljunk!Meri. mindnyíjanLiten kezébenvagyunk ! « Igen, tudom én azt nagyon jó, hogy nemzetüoknek min­den jó érzésű fiát fenkölt érzelem és gondolat köti a 13-as számhoz, nem félelemmel és rettegései pedig, hanem bizonyos fájó kegyelettel! Gondol|unk csak a forradalmi eszméd ós évek következ­ményéire! Gmdoljunk csak az arad gyász-napokra, azokuak elszánt lélekkel biró vértanúira, s aonnal feltűnik előttünk a 13 alak, mind miut egy-egy félisten irik bakó által végeztet­tek ki. És ezek szabad, s hazájok -ánti igaz érzelmeik áldo­zatai levének. Oh, hngy meg kellett ennek trténuie! Eh, de mit keseiegiüuk a mltak fölött? Hisz-n öröK fény és dicsőség környezi a 13 vérinut, s mig a földön egy igaz iragyar szív dobog: soha se« lesznek ők feledve, s a történelem híven átadja emlékezetőbt a bizonytalan jövő ölé­ből kibontakozó ozredéveknek! A hit fölemel és vigasztal! Tudnék még több esetet is elhozni, melyek mind azt bizonyítanák, hogy a 13-as számt< való félelem ós rettegés mennyire alaptalm, nevetséges és vastag hitre mutat. Da az. P6zm-:lánqzolat, más tárgyra tédi gondolatemat. A mostani kor, egy részbea : hóbortok korszaka. A mű­veltség jó formán csat csillogó köntös, a politikai élet pedig ertek nélküli vásározás. Ma olyan felszegségek ütik föl fejőket, melyekre néhány évvel ezelőtt is rá kiáltottál vohu a „feszisd mag"-et! Akadnak emberek, ós épen a forradalmi idők zászló­vivői közül, kik az aradi gyásznapok okozójá', Görgeit vádit 8 kik a hazaárulás gyalázatos ténye alól ugy akarják kiemelni, mint ártatlan t vódenczet. Ozikkeket irnak ártatlansága mellett! Fölakarják forgatni egy nemzetnek vérré vált hitét, tudatát, csak azért, hogy egy egyenre, kit a magyar nemzet átka nyom, némi fényt vethessenek — az örök sötétség fölé! Nagyon merész es amellett sisiphusi munkát vállaltak magokra azon kevesek, kik védelemre tollat ragadtak! Egy uemz-nnek tudatát, mely lelkében kiolthatatlanul ég, s a káa is elrémithetetlen: híábivaló fáradozás m^gsímmisiteni akarni. Egyébiránt jól tudjás ók magok a védők is, hogy ár ellen nem igen lehet aszni; vala niat azt is, hogy a szere­csent dörzsölhetik kövei is: mégsem lesz fehér soha ! S mégis, mégis ! ! Da ez még tránsit, mert hiszen a rab'.ó-gyilkosnak is van védője, I; máskép nem, — hát hivatalból. Hanem mint a 1 hírlapok irják: ő maga Girgei is dolgozik emlékiraton, ai'é­lyet a megvesztegethetlen jellemű utókornak akar szemébe vágni a maga igazolásául. Szerencsétlen kezdet, egy oly mu'.tró!, mily miaí a tü­kör — egyaránt fölmutatja a lény-ós szenynyfoltokat. Legalább a magyar példabeszédnek igajs.ígi aaiál i 1­kább kitűnik:, az mosdik, aki piszkos!! Oh szerencsétlen 13-as szám ! Nagy Károly. .fí •

Next

/
Oldalképek
Tartalom