Békésmegyei közlöny, 1882 (9. évfolyam) január-december • 1-144. szám

1882-03-23 / 36. szám

B.-Csaba, 1882. IX. évfolyam, 36. szám. Csütörtök, márcziushó 23-án. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor : vasárnap, kedd, (féliven) és csütörtökön. ELOFIZETESI DIJ helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve Egész évre 8 frt Fél évre . . . ' ; . . . . 4 „ Évnegyedre 2 „ Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : llaaseustein és Vogler ezég Bées, Prága, Budapesten, Németo. szág és a Svájez minden fővárosaiban. Főszerkesztő : GARZO GYULA. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Apponyi-utcza 891. számú ház, hová a lap szellemi és anyagi részét illető minden közleményt czimezni Kérünk. Kéziratok nem adatnak, vissza. Egyes szám ára 10 kr. A keddi szám ára 5 kr. Kapható Klein Ödön könyvárus urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-btm egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Klein Ödön urnái és BienerB. ur nagytőzsdéjében, de Povázsay László úr nyomdájában is fogadtatnak el előfizetések és hirdetések; vidéken a postahivataloknál 5 kros póstautalványnyal. A pápaszemes üoctripair professzor és a * rosz diák. i. Rég ismert tempója a rosz diáknak, hogy leczkéjére egészben sohasem készül el ; tegyen aztán hozzá akármiféle kérdést professzora, mindig ugyanazon dolgot hadarja el oly következetes kitartással, hogy végre is ugy elfárasztja s agyoncsacsogja a studiorum magistert, hogy utoljára is a pajzán vakmerőségét mosolyogva biztatja útjára egy szufficziens kalkulussal. E benyomást gyakorolta reám nem egyszer a mi parlamenti — különösen közjogi ellenzékünknek magatartása a debatte-ok alatt; eszembe juttatták hírlapi czikkeik ; ez vonult végig, csaknem kivétel nélkül a jelöltek programmbeszédjein. Ősi alkotmány, népfenség, függetlenség, jogfeladás, közösügy, elhanyagolt népnevelés, kamarilla, reakczió, szoldateszka, közös hadsereg molochja, védvám, iparfejlődés, kereskedelem, önálló magyarbatik, korrupczió, prostituczió, kormány-presszió, Bosznia, Herczegovina, vesztegetés krach, szédelgés, parlamenti zsarnokság, mameluktábor s inindezeu betetőzése gyanánt te ázsiai kutyafejű tatár, te geszti olygarcha, zsarnokfeje az átkos közösügyes kormánynak : Ti ... ti —ti . . . sza! Itt a szusz már kezd kifogyni, de ha szuszhoz jut s újra kezdi, ledarálja újból s ugy tesz mint a megbomlott falusi toronyóra, mely addig üt mig a leszakadt kolóncz megállítja a kalapács mozgását. De a kérdés okos ember előtt nem az ám : hogy pereg a nyelő, hanem, hogy ha elhitette is magával a rosz diák, hogy a nyelv sebes pergése egyenlő a tudással, állítsa meg a tudákosság automaticze mozgó gépét, ragadja a tudákosságot üstökéi s a penzum azon részéből, melyről azt hiszi, hogy tudja, tegyen kérdéseket hozzá s győzze meg tudatlanságáról. A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁM. Kaland egy koporsóval. Egy vasúti állomásfelügyelő emlékeiből. A 39-ik számú vonat egy órával késett. Tizenkét órán át borzasztó szélvész dühöngött, az eső szakadatlanul ömlött, villámok czikkáztak át a sötét fellegekkel borult égen s folytonos mennydörgés irtóztató moraja töltötte be a léget. Már 7 óra volt, midőn végre messze távolban feltűnt a vonat vörös lámpáinak halvány fénye. Szinte jobban éreztem magamat, hogy valahára fényes magányomba életjel hatott. A felügyeletem alatt álló pályán két oly híd volt, melyek folyton veszélylyel fenyegettek. Nagyon féltem, hogy a borzasztó időben baj történt rajtuk. De a vonat megérkezett, aggodalmain eloszlott. Ennek daczára ideges voltam, ehez járultak ez estén még más izgató dolgok is. Délelőtt 11 órakor egy 13.000 dollárból álló pénzcsomagot is kellett volna kapnom, de mindez ideig nem jutott kezemhez. Tehát e vonattal kellett megérkeznie. Soha ilyen csomó pénz nem volt kezeim között és azon gondolat, hogy az állomáson egyedül vagyok, nem épen megnyugtató volt rám nézv. A vonat megállott; két utas szállott ki, azaz tulajdonképen csak egy, mert a másikat a podgyászkocsiból koporsóban tették le. „Kic-oda ez?? kérdem, midőn a titokszerü inálhát az állomás épületébe vitték. .Sógornőm hullája", válaszolt a kiszállott idegen utas. Sárréti ur czikkére válaszul akár egy kötetet lehetne irni, hogy az ember állításait elemeire szétbontva, kimutassa hogy mily sok semmit mondott; de miután e lap nem arra való, hogy értekezéseket közöljön, kiragadok belőle pusztán egy pár divatos állítást, hogy meggyőzzem arról, hogy ő benne a rosz diák felületessége mellett, még egy kis ravaszság is van. Idézzük Sárréti ur szavait, ő a többek között azt mondja ; „Az ipar és kereskedelem, a nemzeti vagyonosodds ezen hatalmas emeltyűinek pangása, a közös vámterülettel annyira elválhatlan kapcsolatban áll, hogy itt az oknak és okozatnak öszszefüggését csak azok nem látják, kik szemeiket az elvitázhatatlan tények előtt behunyják. Lentebb ismét: magasabb fokú iparos nemzeteknél az ipar termeivények épen az ipar magasabb fokánál és számos más tényezőknél fogva (ni-üi a kis hamis) sokkal kevesebb költséggel állíthatók elő, mint nálunk, hol az iparnak a kezdet nehézségein kívül még súlyos adókkal is kell küzdeni. Na tehát uram, ön számos más tényezőkről tett említést, helyesen tette, de annak ki leczkéjét jól akarja tudni, meg keli ám azt is mondani, hogy melyek azok a számos más tényezőit, ha pedig elhallgatta, jogot ad azon feltevésre, hogy vagy nem tudja, vagy kedvencz gondolata s gondolatmenetének érdekében oka volt elhallgatni. — De ha ön elhallgatta, hát elmondom a pápaszemes professzor előtt, ön helyett én. Az egyén jólléte az egyén előtt kitűzött czél, mely életének feladata; a nemzeti jóllét épen ugy egy kitűzött czél, mint a nemzet életének feladata. De valamint az egyénnél önmagában kell rejteni azon feltételező tényezőknek, melyek őt czéljához segitik: ugy a nemzetben önmagában kell meg lenni azon feltételező tényezőknek, melyek azt czéljához közelebb viszik. De lássa ön, valamint egy családnak, mely ©sak „Eldridge ur unokája volt, a kit öu bizonyára ismer s kit az itteni családi sírboltban fogunk eltemetni.' „Akkor a halottat éjen at is itt kell tartanom, nemde?" „Igen", szólt röviden. „Mit gondol, elérhetem még ma Eldridge ur nyári lakát?" „Ilyen időben", feleltem, „igen bajos lesz, azt tanácsolom, inkább szálljon a közeli vendégfogadóba. Ezzel útbaigazítottam s a vonatvezetőhöz siettem. Ez átadta a pénzcsomagot s azt monda: „Vigyázz barátom, e csomagban annyi pénz van, hogy bármely utonállónak kedve kerekedhetik, koponyádba egy golyót röpíteni, bármily kellemetlen is volna rád nézve." Tréfás megjegyzését tréfával igyekeztem elütni, bár — őszintén szólva — csepp kedvem sem volt a tréfára. A másik perczben a vonat már ^ova robogott s csakhamar eltűnt a sötét éjben. Soha sem éreztem annyira az elhagyatottság súlyát, mint épen most. Szobámba lépve, a szögletben elhelyezett koporsóra vetettem pár pillantást; azután a mellékkamrába, e máskor oly kedves hajlékomba tértem. A tűzre pár hasáb fát rakva, pipára gyújtottam s egy ujságlapban kezdtem olvasgatni. De ma este, bár szerény kényelmemhez misem hiányzott. nem éreztem magamat sehogy,»em. Pipám sem égett, a grog sem esett jól; az újságolvasás nem szórakoztatott. Hogy magamat némileg elfoglaljam, a Morze-féle távirdaóra játékára kezdtem figyelni. Ketyegése egy jó barát megs/.okott fecsegéssé vált előttem. E pillanatban iszonyú mennydörgés dördült végig az égboltozaton, összerezzentem. Pár perezre rá világosan e szavakat hailám a Morse-órából: í-T 5 munkabíró taggal rendelkezik, nincs azon produktív ereje, mint azon családnak, mely 10 munkabíró tagot számlál: épen ugy azon nemzetnek, mely ugyanazon területen az ipar szakmájában csak egy millió ember munkáskezével rendelkezik, nincs azon produktív képessége, mint azon nemzetnek, mely ugyanazon területen két millió munkást foglalkoztat. Ez oly bizonyos, mint a milyen igaz az, hogy 2. szorozva 2vel 4. De még egy más dolog is bizonyos, az t. i. hogy az utóbbi államnak 2 millió iparosa, tunya s naponta csak öt órát dolgozik s dolgát is csakúgy ímmel-ámmal végezi, mig az előbbi nemzetnek egy millió iparosa naponta 12 órát dolgozik s a dolognak amúgy istenigazában nekidől, nemcsak hogy kétórai idő mukatermelésével előzte meg a másikat, hanem amennyiben munkája intenzivebb is volt, ezen intenzivebb munka értéke is javára esett. Épen ezért azt látjuk, hogy minél népesebb valamely állam, minél inkább megtudják egyes tagjai becsülni az idő értékét, ipara annál virágzóbb. És épen azért, mert a dolog igy áll, mert Angliában p. o. egy • kilométerre 106 ember esik s mert az angol azt tartja, hogy az idő pénz, Angliának ipara minden előttiinií ismeretes állam iparát túlszárnyalja s vagyonával s tőkeértékével az egész világnak impinal. De hát rendelkezzünk-e mi itt Magyarországon ezen tényezőkkel ? Sajnosan kell kijelentenem, mert e jelenség, mint magyarnak nekem is fáj — hogy nem rendelkezünk. Magyarországon egy • kilométerre csak 47 ember esik, Ausztriában 67. EÍ azonban még nem elég, hanem egyébként is sok bennünk a hiba. Hiszen a magyar iparos észjárása az ujabb időben annyira kibicsaklott, hogy nem önszorgalmától várja boldogulását, hauem a törvényhozástól várja, hogy repítse szájába a sült galambot, annyira megszédült az istenadta, vagy is annyira megszédítettek „Vigyázz a koporsóra." Megfoghatatlan félelem fogott el. „Vigyázz a koporsóra" ós harmadszor is: „Vigázz a koporsóra" hangzott ismételten . . . Nyugalmamnak vége volt. Ki sürgönyözött ós mit jelenthettek e szavak? Nem tudtam; de annyit világosan éreztem, hogy valami különös fog itt történni. Önkénytelenül levettem a szekrényről töltetlen pisztolyomat (melynek ugyan kevés hasznát vettem volna), gondosan elzártam az ajtókat és ablakokat, csak a mellékszobába vezető ajtót nyitottam ki egészen, hogy a koporsót szemmel tarthassam. Ezután a távirdaasztalhoz ültem, sorra kérdeztem az állomásfelügyelőícet, hogy engem iilet e a fentebbi sürgöny '/ Mindnyájan azt felelték: nem. Végre magam is azt hittem, roszul hallottam, ismét a kemenczéhez ültem, szememet a koporsóra függesztve. A lámpa homályos fenye mellett folyton szemügybsn tartottam a koporsót. Egyszerre ismét az apparátus játékának zöreje szakitá félbe a csendet. „Vigyázz a koporsóra!" hangzók világosan. Visszafojtott lélekzettel néztem a koporsót. Ugy tetszett, mintha valami láthatatlan erő egy csavart mozgatott volna belül. Szivem gyorsabban dobbant, midőn a nesz újra hallatszott, kezembe vettem pisztolyomat s zajtalan léptekkel közeledtem a koporsóhoz. Pár másodperczig csendesen állva hallottam, a mint belülről a zár eltolatik s a koporsó fedele lassan emelkedett. Bizony furcsán éreztem magamat; csudálatos dolog volt De nem késtem soká; teljes erővel rávetettem ma-