Békésmegyei közlöny, 1882 (9. évfolyam) január-december • 1-144. szám

1882-03-02 / 27. szám

B.-Csaba, 1882. IX. évfolyam, 2. szám. Csütörtök, márcziushó 23-án. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászat! és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor: vasárnap, kedd, ffélivén) és osiltörtökön. ELOFIZETESI DIJ helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve : Egész évre 8 írt Fél évre 4: „ Évnegyedre 2 „ Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : Haasenstein és Vogler ezég Bécs, Prága, Budapesten, Németország és a Svájez minden fővárosaiban. Főszerkesztő : GARZO GYULA. SZERKESZTŐSÉG £S KÍAOÓHI VA.TAL : Apponyi-utcza 8,91. számú ház, hová a lap szellemi és anyagi részét illető minden közleményt ezimezni serünk. Kéziratok nana. adatnak vlssag Egyes sztm ára 10 kr. A keddi szám ára 5 kr. Kapható Klein Ödön könyvárus urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér'-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Klein Ödön urnái és Biener B. ur nagy tőzsdéjében, de Povázsay László úr nyomdijában is fogadtatnak el előfizetések és hirdetések; vidéken a postahivataloknál 5 kros póstautalványnyal. Valamit a muszka iizelmekről. A dalmácziai fölkelést határozottan muszkák okozzák s a ki azt hiszi, hogy e lázadást könnyű szerrel fogjuk legyőzhetni, az nagyon téved. Mert rnig muszka rubelek lesznek, addig a dalmácziaiak, krivoscziaiak, herczegovczok, bosznyákok, szerbek, oláhok s tótok nem fognak nyugodni. Mert sok muszka nem tudja azt feledni, hogy a 78. orosz-török háború alkalmával Európában annektált területből egy talpalatnyit sem kaptak ; valamim azt sem, hogy Ausztria-Magyarország Boszniát és Herczegovinát — a miért a tisztelt oppoziczió olyan nagyon méltóztatik haragudni — elfoglalta. — tíz szúrja sok muszkának oldalát. Ezért igyekszik Ausztria-Magyarországnak kétfelöl lázadást csinálni, hogy alkalmas pillanatban, nem gondolt harmadiü helyen az országba nyomúlhasson s kárpótolja magát a 78. háborúban vesztett európai tartományokért. Természetésen ez épen ugy nem fog nekik sikerűim^ mint nem sikerült 78-ban Konstantinápolyt mcgalázniok ; de azért mégis résen kell lennünk. Mert a muszka politika a. legtitokzatosabb a mit államférfiak valaha követtek; s nem tudhatjuk melyik pillanatban hol lázítja fel valamely országunk műveletlen lakosait, hogy messze kiterjedő kellemetlenségeket, ha nem egyebet, okozhasson nekünk, kiket „jó barátjának" novez. Nem hagyta a muszkákat érintetlenül az orosztörök hadjárat alatti töröktüntetésünk sem, s noha akkor sem hagyták e tisztán humanisztikus cselekedeteinket muszka tendencziózus körökben szó nélkül, bosszújukat most akarják velünk éreztetni. S ki tudja, nem sikerül-e ez nekik? Mindenesetre válságok előtt állunk s a leghazafiasabb cselekedet az, ha erőnket összpontosítjuk, tömöritjük s nem ellenzékeskedünk; mert míg ezzel semmi néven nevezendő czélt el nem érhet az oppoziczió, addig, ha erejét nem szörszálhasogatásra — mert összes politikája az-ellenzéknek körül-belöl ide lyukad ki — hanem inkább a haza jólétének előmozdítására forditná, akkor igazán teljesítené a sokszor, vagyis mindig emlegetett „hazafias" kötelmeit. S noha az opoziczió hazafiuságában kételkedni esztelenség lenne, még is — bár sajnálattal konstatáljuk, — hogy politikai eszközei s czéljai nem valósithatók anélkül, hogy hazánkat sarkaiban föl ne forgatnák. — Ez pedig bizonyára nem lehet az ellenzék czélja. Jusson eszébe a tisztelt opozicziónak a tatárjárás, a várnai s mohácsi veszedelem s az ezekre következett belállapotok. Mind az ellenzékeskedés és pártoskodás gyászos eredményei. S ha az akkori hadszervezet nem is hasonlítható a jelenlegihez, ha mostan jól szervezett hadseregünk van is: de ilyennel minden európai s nem európai hatalom is dicsekedhetik, sőt talán még jobbal. Azután ro.-:g._nem szabad felednünk hogy ha Muszkaországnak megengedjük, hogy félköralakban körül vegyen bennünket, akkor igazán nincs menedékünk; nyugaton 70 milliónyi német van, az pedig nem a mi barátunk; akkor fog teljesülni Kossuthnak 78-ban Mezey Ernőhöz irt levelében amalátnoki jóslata, miszerint Muszkaorszdg polypkarjaioal igyekszik Magyarországot körül ölelni, hogy bár lassan — de annál biztosabban agyonszoríthassa. — Akkor részemről kétkedő mosollyal fogadtam Kossuth eme szavait, mert — nem értettem egészen. De most már értem, s látom, hogy a nagy diplomatának igaza van. — Muszkaország minden törekvése oda irányul, hogy bennünket megsemmisíthessen; különben uem igyeKezue délen és éjszakon egyszerre lázítani a monarchia alattvalóit. Mert hogy ezt muszka rubelek cselekszik, az olyan igaz, a min kételkedni nem lehet. Hát még ha III. Sándor muszka czár életét minden lépésnél veszély nem fenyegetné, isten tudja, mi nem történnék a háborús miazmákkal telt levegőjű Európában. Ha III. Sándor czár május elsejére tervezett koronázása Varsóban veszedelem nélkül megtörténhetik; ha a nihilisták nem fogják rajta végrehajthatni halálos Ítéletüket: akkor Muszkaország biztosan eléri czélját, mit eddig csak a mélyebben gondolkozó sejthet, hogy t. i. egész Európa fölött kiterjessze uralmát, vagy legalább hegemóniáját; ez tény és való. Legalább eddigi politikai cselekedeteiből ezt lehet logice következtetni. Az orosz-török hadjárat alkalmával sem tudták a diplomaták, hogy tulajdonképen mit akar a muszka; csak akkor vették észre, mikor már Konstantinápoly előtt állottak hadai. S ha ilyen taktika kivitelét a koronázás sikerülte után megengednek neki: akkor a Következményekért legyenek felelősek Európa vezérférfiai. Mert annyi katonát, pénzt és fegyvert, valamint egyéb hadlszerekét előallitani mint Muszkaország tud: alig tud egy-egy európai állam. Ha ellenben a koronázás nem sikerül; ha III. Sándor életét veszitendi; — bár ezt sajnálom kimondani — ha Muszkaországban kitör a forradalom: akkor végórája közeledik Muszkaországnak; mert a muszka nép meg szellemileg nem érett az alkotmányos szabadság élvezetére, s ha e szabadságot még is megkapja: ugy jár, mint a mongolok jártak, — lassanként pusztul el. — Ez meggyőződésem. Mindkét esetben résen kell lennünk. Tömörítsük erőinket, miszerint egyesitett erővel állhassunk ellent az eshetőleges támadásnak. A haza jóléte, a nép boldogsága kívánja ezt. GK L. A „BÉKÉSMEGYEÍ KÖZLÖM" TÁRCZU Kisvárosi krónika az elöidötöl. Az ötvenes években történt, midőn a kaluesni és parupli fénykora ragyogott az égen, és mi természetesebb, mivel, hogy a magyarok istene is ugyauott székel, tehát mi sem kerülhettük ki azt a mostoha sorsot, mely nemzeti szokásaink ellenére ugyanazon ingrediencziákat iinpoitálta hozzánk, melyek oly homlokegyenest ellenkeztek a mi nemzeti érzelmeinkkel, mint Petőfi Sándor szájaizével a tejfölös torma; mondom tehát, hogy ugyanekkor történt hazánk egy provincziális városában, a járás székhelyén, hogy a farsang farkát egy, hét vármegyére szóló tánczmulatsággal akarta megünuepelni a beözönlött kulturlerfiaK nagy serege. A szokatlan feladat még más avatottabb halandót is próbára tett volna a kivitel fölötti gondolkozásban; hát még azokat az ágrólszakadt polyglotte-atyafiakat hogy ne hozta volna izgatottságba a kivitel íölötti töprengés, a melynek — t. i. a kivitelnek — megfelelő segédeszközök előteremtése mindjárt első sorban eléjök állította a kérlelhetlen „hic Rhodus, hic salta!- ismert közmondást. De a kulturállamot teremteni hivatott férfiak erős elhatározottságán mindenféle nehézség hajótörést szenvedett, mert hivatásuknál fogva ők ismerték legjobban a Columbus-tojások rejtvényének megfejtését; és igy első sorban a táncztermet dekoráló, szakértő munkásokat a megye, illetőleg a „Kreisgericlit" székvárosából sok kruczifix- és szappermentirozás után elővarázsolták ugyan ; de még csak most kezdődött az igazi „hadd el hadd!" mert az alkalmazásnál nagyon sok kétség merült fel az illetők ügyessége s gyakorlati képzettsége ellen? mert hiába! Magyarország még nem fejlődött Csasziau kulturmagaslatáig, tehát az itteui munkások ügyessége nem állhatja ki a párhuzamot az ottaniakkal, akik minden szóutasitás nélkül a készen dekorált bálterem kulcsát kezébe adják az arrangeuröknek. Itt a praczizitás kedvéért minden mozzanatot, minden lépést kelle ellenőrizniük, hogy a tánczterem vikszólása, dekorálása ugy kárpitos mint kertész által, a legutabbi Ízlésnek inegfelelőleg legyen eszközölve, továbbá a fényes világítás a kepeni beosztása, nehogy a finom szalonruhák ugy táncz, mint séta közben a milly-gyertya vagy lámpa-olaj által becsepegtettessenek, arai utóvégre mind-mind a rendezőségnek rovatnék fel hibául. Ök legalább igy vélekedtek. De nem ugy vélekedett ám a mi közönségünk, melynek természetes izléset, józan belátását semmiféle mesterkélt cziczomával nem lehet megvesztegetni vagy tévútra vezetni. A terem disze, fénye semmi különös meglepetést nem gyakorolt a mi kisvárosi közönségünkre, mert ők a telet, ha mindjárt farsang is, az ő teljes zordonságában képzelik maguk elé s azon nem is szoktak mesterséges uton változtatni, legfeljebb a fűtött szoba által. Azonban a tavasz, a természetnek ezen újjászületése, az erdők zöldjében, a rétek virágában, a madarak dalában mindmegannyi ébresztőt talál a kebelében szunnyadó örömök nyilvánulására; ehsz van igazi érzéke a kisvárosi közönségnek. No de a sok meglepetés közül mégis akadt egy, a mi a kultiválásra szántak, t. i. a bálba meghívottak figyelmét, sőt meglepetését íelkölté: a terem padlózatának fénye s tűkor simasága, mely utóbbi a szokatlanoknak nem csekély fejtörésre szolgáltatott alkalmat: mert hiszen a jégen még gyermekkorukban kisebb-nagyobb ügyességgel csak megtanultak csúszkálni, de hogy ebbeli ügyességüket nagyobb korukban a tánczterembe is átvigyék, ez már kívül esett a? ősök hagyományos nemzetti szokásain. És igy nem csoda, hogy a vigalmat feszélyező emez ujitás az általános jó kedvet eleinte sok tekintetben korlátolta. De a közmondás, mely — „a korsót addig viszi a kútra, mig nyakát szegi," vagy „könnyű Katót tánczra vinni" — itt sem tagadta meg magat ós néhány csuszamlás, térdrebukás, sőt fekmentes esés ós tovagurulás után, a mi a sima s puha deszkán nem is lehetett kellemetlen, az általános jókedv oly jó hangulatba hozta a mi nemzeti mulatságainkat tűzről pattant vérmérséklettel ós csapongó jókedvvel gyakorolni szokott közönségünket, mintha mindig sikamlós deszkákon járta volna ősapáink tánczah, nem csekély meglepetésére a német Baamtereknek, a kik a megkezdett tréfát az egész báléjre szerették volna kiterjeszteni. Azt már régen tudja minden magyar ember, hogy a német mennyire ármányos; de legjobban tudja Yig József bátyánk, a ki magasabb politikai érintkezéseinél fogva még azt is ki tudta valahol Bécsben, midöu polgártársai érdekében küldöttségileg fönnjárt a császári székvárosban és a czél elérése tekintetéből még arra is rászánta magát, hogy megszokott nemzeti viseletét frakk-, pantalló- s czilinderrel fölcserélje a magas audienczia alkalmára, igaz, hogy a frakk az első tisztelgő hajlongásnál ugy végig repedt a hátán, mintha csak előre igyekezett volna, magát attilává kiegészítendő) mondjuk, valószínűleg itt tudta meg, hogy a stemplit azért találták fel a magyarok részére nehogy elidegenedjünk a kétfejű sastól, hanem loyális alattvalók módjára, .nyelvünknek a stemplin levő kétfejű sas hátsó részével való gyakori érintkezése által megkedveltessék velünk az összbirodatlom jelvényét. A találékonyság, kivált ha jó hangulatot ébreszt az emberi kebelben, nem megvetendő valami; de ha ármányossággal párosul, a kiszemelt áloozatot, néha érzékenyen sújtja, a miről ritka ember szereti, ha jelenlétében említés tétetik. Ezúttal a beamterek árraányos

sága fanyar gyümölcsöket termett és a kivetett csapdában önmagukat lógták meg; mert a bál utolsó tánczául galopp levén előjegyezve a tánczrenden, a zenészeket sörrel-borral már jóelőre fölvillanyozták, hogy