Békésmegyei közlöny, 1882 (9. évfolyam) január-december • 1-144. szám

1882-02-26 / 25. szám

B.-Csaba, 1882 IX. évfolyam, 21. szám. - C sütörtök, februárhó 25-án. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászat! és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszoi*: vasárnap, kedd, (fóliven) és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve : Egész évre 8 frt Fél évre 4 „ Évnegyedre . 2 „ Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : Haasenstein és Vogler czég Bées, Prá^a, Budapesten, Német >. szág és a Svájcz minden fővárosaiban. Főszerkesztő : GAHZO GYULA. SZERKESZTŐSÉG &S KIADÓHIVATAL : Apponyi-utcza 8UL számú ház, hová a lap szellemi ós anyagi részét illető minden közleményt czim-zai sérünk. üozlratok aem adatnak. vUszu< Egyes 9Z»m ára 10 kr. X keddi szám ára 5 kr. Kapható Klein Ödön köayvárus urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Klein Ödön urnái és BionerB. ur nagytőzsdéjében, de Povázsay László úr nyomdájában ia fogadtatnak el előfizetések és hirdetések; vidéken a postahivataloknál 5 kros póstautalváiynyal. Hogy állunk hát?! Nem kis érdeklődéssel kisértem figyelemmel azon tollharczot, mely egy részről a gyulai „Békés," másrészről a ,,B, K." között azon thema felett folyt: hogy hát a szavazókat tekintve, a megye területén tulajdonképen kik vannak többségben, a szabadelvű vagyis kormánypárti, vagy ezzel ellenkezőleg a szelsőbali választók. Egyik, ugy mint a másik, a többséget magának vindikálja. — Ide s tova tizenöt éven át tartó parlamenti harczunk folyamata alatt, ez a kérdés országos szempontból is fel lett már egyszer vetve, a boldog emlékezetű balközép párt divó korszakában ; nevezetesen pedig Jókai a Honban statisztikai adatokkal mutatta ki, hogy a balközép, daczára annak, hogy a parlamentben nagy kisebbségben maradt, hány ezer szavazattal vitt többet a parlamentbe, mint a vele szemben álló Deák-párt. Megvallom, én akkor is jóizüet mosolyogtam a bukás fájdalmát enyhiteni törekvő önvigasztalás ezen mámorító balzsama felett, de egyúttal eszembe jutott az is, hogy ha a dolog lényegéhez elegendő a szavazatoknak csak száma, és nem egyúttal az adott szavazatoknak értelmi s ennek alapján erkölcsi értéke: ám legyen; gyönyörködjék bármely párt is ha vigasztalólag azt mondhatja önmagáról: nos nomero sumus. Csak egyet kérünk. — Ne mysztifikálja sem önmagát sem a nagy világot senki azzal, hogy a háta megett álló választók túlnyomó tömegében egyúttal elveinek diadalát lássa. E felfogás határozottan tévedés, a mely tévedés bármely pártra nezve is végzetes lehet. Magyarország viszonyai s az azok által szükségessé vált közjogi kiegyezés, az azon kiegyezéssel kapcsolatos felette fontos kérdések, nem oly természetűek ám, hogy azok felett a mi választóink csak ugy könnyű szerével alapos tájékozást szerezhessenek maguknak, hogy igy ezen tájékozottságot maguknak megszerezve, szavazatuk bizonyos párt programmja felett megalkotott helyes vélemény s ennek alapján a szabad elhatározás tényeként lenne tekinthető. Választóink értelmi képzettsége s ennek alapján felfogása korántsem áll azon magas madartávlatban, mely képessé te->zi őket arra, hogy felölelve a helyzetet a maga egészében, s helyes nézetet alkotva maguknak az általanos helyzetről, felvehessenek Ítélkezésük körébe minden élni jogosult tényezőt s. az által megóvják magukat az egyoldalúságtól. Ezt határozottan ki merem mondani s még attól sem tartok, hogy bármely a földmives osztályhoz tartozó választó magát csak legkevésbé is sértve érezné. De ugyan, hogy is éreziietné sértve, midőn azt látja, hogy maguk azon irányadó férfiak, kikre bizonyos kegyelettel tekint, kik a • eseméayeK tűzhelyének közelébe intensiv betekintést szerezhetnek maguknak a viszonyokba, nemcsak uagyobb szabású általános kérdéseknél, de aprólékosabb dolgoknál is, kényteleneií sokszor változtatni az illető kérdésről a priori megalkotott nézeteiket, a mely nézeteknek, bármily szépek legyenek is, bármily tetszetőseinek tűnjenek is fel a nagy közönség előtt — csak az az egy hibájuk van, és ez minden, hogy nem illenek be sem az idő, sem az adott viszonyok Keretébe. így látjuk aztán, hogy az ellenzék, mely elkeseredett harczot viv a tényleges állapot fentartása mellett küzdő konzervatív elemmel s esetleg diadalra is jut, azon veszi észre, hogy midőn kezébe ragadta mind azon érdekszálakat, melyek az állami tényezőket mozgatják, oly elemekkel is kénytelen számolni, melyeknek még csak létéről sem álmodott, melyeK mindig az intézőknek maradnak Jitkai, melyek nem válthatnak veszély nélkül a köztudomás tárgyaivá s igy aztán azon helyzetbe jut, hogy a mint mondani szokás, gazda nélkül számitott s diadala, nem diadala egyúttal elveinek. Nem Magyarország parlamentje szolgáltatja erre nézve az első példát, hemzseg az efféle jelenségektől a parlamentek élete s ki azt hiszi, hogy rideg, abstrak t elveket vive kormányra, azokat mint eszményeket létesítheti is s hogy ehhez elegendő a puszta akarat, na annak az embernek ugyan annyi fogalma van a kormányzás mesterségéről, többet mondok, művészetéről, mint tyúknak az abéczéről. — Semmi sem bizonyosabb előttem, mint az, hogy ba suo fato a mai közjogi ellenzék többségre vergődve, a kormányrúd mellé állana: csak akkor venné észre, hogy elveivel ós eszméivel oly szirtekbe ütközik, melyeken nemcsak elvei és eszméi, de az ezen elvek ós eszmék lobogója alatt haladó hajó is hajótörést szenvedne s ha mégis kormányon akarna maradni, vagy teljesen abdikálni kellene elveiről, vagy oly módosításokat kellene eltűrnie, melyek mellett aztán az eszményi függetlenség gygása, a rideg valóság liliputijává törpülne. Ennél semmi sem bizonyosabb; az efféléket azonbaa a választóknak elmondani nem szokás, a helyett mi történik? Az emberi természetben rejlik mindenütt a vágy a jobb után, ezt sem csodálni sem roszalni nem lehet; mert hiszen épen e vágy tetteinek s törekvéseinek, erényeinek s bűneinek egyik rugója. Ha ennélfogva a mi magyar népünknek a közjogi ellenzék egy független Magyarország eldoradóját helyezi minduntalan kilátásba, melyben még árviz se lesz többé: A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TARCZAJA. A gyulai sport-klub tánczestélye. (Febr. 18.J (Hamvazó-szerda utáni báli tárcza.) Ahl vége van a drága múltnak, Ékes falai öaszehulltak 1 . . . . Endrődi S. Emlék .... emlékem tündér fonala, vezess vissza a múltba! Varázsold elém még egyszer a letűnt éjet, hogy referensi tollammal hűn jegyezve fel Klié lapjaira, ha másként nem, legalább halvány színben rajzolhassam azt. Csak halvány szinben — mondom — mert a Múzsa csókja nem ég homlokomon; az isteni ihletnek csak szele ért s igy göröngyös prózában eleveníthetem fel a multat, s ha még igy sem sikerül — szép olva^ónőm — ne dobd félre bosszankodva tudósításomat; mert a jó szándék nálam nem hiányzott. A nőket különben Isteu nemes kebellel ruházta fel s én e kis praefaczió után eme szép tulajdonokra reflektálva, kezdem meg referádámat. * Azok a sportmannok, kiknek vasmarkait ós aczélizmait teljes életemben respektáltam, s bárhol találkozva ilyennel, bámulattal feledém rajta szemeimet — mert a szellemi tehetség mellett az edzett izmokat is sokra becsülöm — mondom e klub derék tagjai, megfontolván azt, hogy a farsangnak már végét járjuk: érezve, hogy most ideje a tincznak, legutóbbi gyűlésükön elhatározták egy estélynek rendezését. Az eszme nem volt pusztában elhangzott szó. Rendeztek egy emlékezetes mulatságot. . . . Megvagyok győződve, noha még nem láttam s szerencsére nem tapasztaltam, hogy értenek a birkózáshoz, boxirozáshoz s több e féle nemes mesterséghez; de annyi tény, hogy jó mulatságot is tudnak rendezni. Fényes bizonyítéka a letűnt éj. * Fél 9 órakor az a kis gnóm végig tekintett fekete seregén s mikor minden tagját harczra készen, a szükséges hangszerekkel felszerelve s a pillanat komolyságához mórt poziturában látta: egyet intett bozontos szemöldökével, nyirettyüjét rányomta szárazfája húrjaira s felharsant a zene; a jeunesse dorée tánczra perdült s megkezdődött a bál, a kránzchen, a tanczestély (?) Nem tudom-e három közül mi volt a hivatalos czim, de lett légyen akármi, nagyon jónak bizonyult. Az áldozatokat Terpsichórénak kezdték hova tovább bemutatni ; a jó kedv fokozódott, a tánczosnők kipirultak, szemök tűzben égett, keblök rohamosan emelkedett az élvezetek sulyo alatt s ajkukon olyan megelégedett mosoly ült. . . . Gyönyörűség volt őket nézni! . . . Bejártam Ungot, Bereget, részt vettem sok mulatságban 8 talán épp ezért érdemlem meg, hogy egyszer már akaratom ellenére is a veterán gavarok sorába iktattak. Kíváncsi voltam a tánczosnékra: Remegő kebellel, tudási vágytól izgatottan léptem a terembe — s meglepetve állottam meg. Mennyi szép nő egy kis koszorúban! .... pedig mint hallám, még sok szép hiányzott. E látvány még a legfásultabb sziveket is képes lett volna hevesebb lüktetésre birni. Hát még azét kié, már mint e sorok irójáé is, még nem égett ki, még nem blazirt, hogy ne dobogtatta volna meg! ... De meg ám! annyira, hogy az ütések számát is meglehetett volna hallani. Ilyen a női szépség hatalma! . . . Egy sylphid termetű nővel tánczoltam. „Lépése könnyű, volt miként a sóhaj, Termete karcsú, s hajlékony nagyon, Ugy gondolám, hogy liliomot látok Szárnyakra kelni ékes hajnalon.-' — Mondja Cbak, szokott maga verseket írni? kérdé. — Nem biz ón — felelém — mióta beláttam, hogy költőnek születni kell, csak a próza göröngyös utján biczegek néha. Jó hogy vége a farsangnak; mert többszöri találkozás után, biz isten még képes volnék a Múzsát segítségül hiva az Olympot megostromolni. Négyest tánczoltunk s az ón vis-a-vis-m. egy kis dandy, ki egy szép szemű leánynyal tánczolta volna a quadrillet, örö kösen tévesztett. Bűne feltűnt. S csak akkor bocsájtottam meg neki, mi kor jobban megnéztem tánczosnéját. Most már nem csudálkoztam szórakozottságán. Volt reá oka! A szép szemek nézésébe merült el . . . Egy ősmerősöm következő interpellácziót nyújtott be hozzám : Feltünt-e előtted ez a sok s/ép tánczosnő, a ha igen, meg akarod-e mondani, melyik tetszii legjobban? Interpellációdra felelve, igenis feltűnt a sok szép nő, de hogy én neked megmondjam, melyik tetszik legjobba®? azt már nem teszem. Hadd legyen ez az én szivem titka ! .. Annyit azonban mondhatok, hogy az arany alma nehéz helyzetbe hozhatna; ilyenkor mindég eszembe jutnak a keltő következő szép sorai: