Békésmegyei közlöny, 1882 (9. évfolyam) január-december • 1-144. szám

1882-02-19 / 22. szám

„Békésmegyei

r:Közlöny" 19. szám. 1882. Nos, hát e probléma megoldása egyáltalában uem lehetetlen — társadalmi uton. Sőt nem is nagyon nehéz. Elannyira, hogy jó formán minden érezhető áldozat nélkül is megtörténhetik. És a mit az ország budgetje — elismerem — nem birhat meg, azt minden város, sőt miuden középszerű — merem állítani — könnyű szerrel elhordozhatja. Állitásom igazolásául beszéljenek a tények. Mi Kolozsvártt alakítottunk a szegény tanköteles gyermekek segélyezésére egy sajátszerű egyesületet, melynek tagjait tagsági dij fizetése egyáltalában nem terheli. Az egyik községi iskola tágas, szellős és száraz padlását raktárrá alakítottak egy — lomtár szá mára. Koronként gyűjtést rendezünk. Minden taghoz elküldünk egy kis lithographos czédulát, melyben jelezzük, hogy 2 nap múlva az egylet megbízottja meg fog nála jelenni, s az addig összeszedett „lomtárba való dolgokat" át fogja venni. Ilyen dolgok minden háznál vannak. Hogy mik ezek a dolgok: azt leirni lehetetlen. De a ki valaha zsibárus piaczon járt: képzelheti. A kitűzött napon megindul a mi emberünk. Valamelyik tag még gyűjtő szekeret is ad istenfizetésére. Emberünknek kezében a liszta, s ebbe bejegyzi mindenütt, hogy mit adtak. Elfogadunk mindent, a mi zsibárusi uton értékesíthető ; megbecsüljük az utolsó rongydarabot is, mázsaszámra gyűjtve — jó pénzt ád érette a rongyszedő. Kaptunk nagy mennyiségű viseltes ruhát, czilinder-kalapot, félrenyomott sarkú csizmát, nyakkendőket, rongyos abroszt, kitánczolt báli ruhát, köntös derekat, használaton kivül helyezett kávéőrlőt, aranyozott képrámákat, bölcsőt, gyertyatartót, orvosságos üvegeket, vasszerszámot — és a mindentudó tudja még mi mindenfélét. Többen adtak pénzt is: néhol sökkal bővebben, mint ha tagsági dijt fizettek volna; volt a ki 10 forintot, másik, a ki 15 frtot adott jó kedvéből; de mi nem kértünk senkitől egy fillért se. A községi iskola buzgó, ifjú tanítóját megtettük gazdának; az iskola szolgája — szerény remuneraczióért — egyszersmind az egyesület szolgája. Ok ketten uiyan remiben tartjak lomtárunkat, hogy gyönyörűség nézni. Ők végzik a gyűjtést is. Nem lealázó munka, mert csak olyan helyre mennek, a hol örömmel fogadják őket. Gazda, gazdasszony örülnek, hogy kamrából padlásról, kitakarít hatják azt a sok limlomot, a mi évek óta felgyűlt. Eldobni még kár lett volna, de használatból már kikopott; csaií helyet foglal — láb aiatt vau .... Milyen jó tréfa az, hogy ezzel a sok hasznavehetőn dologgal — egy sereg emberéletet lehet megmenteni! . . . Lomtárunkban mindennek megvaa a maga helye. Külön csoportokban rendben állnak az egynemű dolgok. Mikor tele van a raktárunk: meghívjuk a zsibárusokat, nyilvános árverést tartunk és — pénzzé tesszük a vagyonunkat. Eladunk mindent, — kivéve az olyan ruhaneműt, a mi még átalakítva használható. Az ilyent feldolgoztatunk, s csinálunk a régi ruhából ujat. Jelenleg négy szabómester, két nő-szabó, és három csizmadia dolgozik szakadatlanul a mi „rongyos egyletünk" számára. Pedig gyűjteni még egy tized részénél sem valánk azoknak, a kik várják és szívesen fogadjak a mi „adóintő

a czédulánkat. Majd tavaszig, vagy a nyár Középig sorban eljárjuk őket mind. A nyáron folyvást dolgoztatnak. Aztán a jövő ősszel teljesen fölszerelve — készen várjuk a telet. Eddig még csak mintegy 70 gyermeket tudtunk ellátni a szükséges téli ruhával; mert egyesületünk mindössze két hónap óta működik. De az eddigi tapasztalat már biztos kilátást nyújt arra, hogy a jövő télen nem lesz Kolozsvártt tanköteles gyermek, a ki ruházat hiánya miatt nem járhatna iskolába. A jövedelmi forrás, melyre egyletünk támaszkodik, dus és kiapadhatatlan. Mert rongy és elkoptatott dolgok mindig lesznek. Ezek azok a bibliai kenyérdarabocskák, melyeket Jézus tanítványai, miután öt kenyérből ötezer ember jól lakott volna, felszedének — „megtöltőnek tizenkét kosarakat" . . . Meghatározott tagsági dij nem lévén, tagja lehet a mi egyletünknek az is, a ki csak egy gombot ad. tihliez képest nem is utasítja vissza a mi felszólításunkat senki Nagyon sok gomb összegyűl. És gyűl ruha is, a mire a gombot felvarrjuk, akad pénz is, a mivel felvarassuk" . .. # * Vajha ezen szép példa nálunk is voniana. Mert bármikép is szeretünk dicsekedni azzal, hogy nálunk nincs oly szegénység, mi miatt több gyermek kénytelen lenne az iskolát nélkülözni, mégis nálunk elég gyermek van ki ruha s tankönyv hiánya miatt sohsem látja az iskolát belülről s ezek itt is már gaminokká lesznek. S ha vaiaki mondja kevés az; annál jobb, mert akkor annál sikeresebben éretnék el a czél, de azon esetben, ha ezen eszme itt testté válnék, — hisszük erősen, hogy annyi mindig begyülne önkénytes csekély adományokból miszerint — Csabán nem lenne gyermek kinek tankönyve s Írószere hiányoznék. Kisértsük meg a sok elméleti vita helyett, lépjünk mink is ily nemes czélból a cselekvés terére! Piacidé. IPolitiltai hirek, * Berlin, február 16. Liberális lapok bevesen támadják Oroszországot s nagy bizalmatlansággal nézik a felülkerekedett pánszláv áramlatot. Szentpétervári hirek szerint Giers állása tarthatatlan. * Páris, feb. 16. A „Voltaire" fentartjaazon hirét, hogy Freycinet és Leoa Say között oly elvi ellentétek állanak fen, amelyek következtében Leon Say, a minisztériumból ki fog lépni. * Krakkó, február 15. A varsói „Wiek" távirata szerint S/,erbia elhatározta, hogy a bosnyák hátán,n ügyelő hadtestet állit fel s e czélból tőbb első korosztályú zászlóaljat mozgósított. * Budapest, febr. 16. A képviselőház mai ülésén Irányi Dániel javaslatot terjesztett be, melyben a színházakban, különösen a népszínházban divó erkölcstelen irány ellen törvényes intézkedést kór. A miniszterelnök indítványára a java-lat tárgyalása elhalasztatik. A közművelődési és egyházi czélok megszavaztattak. Ezzel a közoktatási tárcza költségvetése befejeztetett. * Raguza, febr. 16. Kovaesevics a krivoscziaknak segítségére ment, kiknek vesztesége 200; a felhelők száma 600. A rögtön bíróságot kihirdették. A lakosságot lefegyverezték. Kazlárt megszállotta egy vadászcsapat. Békésmegye állapota az 1881. év ll-ik felében. — Békésmegye közigazgatási bizottságának jelentése a kormányhoz. — (Folytatás.) III. A vallás- és közoktatási minisztérium ügykörét érintöleg. Az ezen szal v> adatokat a 111. mintájú kimutatásban foglaltuk Megyénk ianü^, .potaról, az 1880/1-iki tanévre vonatkozólag a következő aepet nyujtjuk: Volt a megye területén 199 iskola, ezek Között 20 községi 179 felekezeti. Tanköteles gyermek volt 38821. Ezekből mindennapi tanköteles 37,653, ismétlő 11,168. Iskolába járta mindennapi tankötelesek Közül 23,858 86.68% ; az ismétlő tankötelesek közül 5112 45 77°/

0 vagyis összesen 2907074.88% Tankönyvvel nem bírt az iskolába járók 4-8°/

8. Iskola mulasztási ezet felmerült 364,985 ; ebből megbüntettetett 75,344, felmentetett 289,641. A büntetések közül javult eljárásnak tulajdonítandó azon kedvező eredmény, hogy a tényleg mindennapi iskolába járók százaléka ez evben 84-röl 86-ra csökkent minek alapján megyénk tanügyi helyzete az általános 77°/

0 mellett a hazai tankötelesek legjobbjai közé emelkedett. Hanyatlás mutatkozik azonban az ismétlő tankötelesek iskolalátogatásánál, mely 3%-kal fogyott: minek következtében az összes iskolába járt tankötelesek előbbi évi 75.05%-a 74.88 %-ra esett vissza. Az iskolából kilépettek közül írni, olvasni megtanult 5627, csak olvasni 227, mi által a népiskolai oktatás főczélja: a legszükségesebb ismeretek közvetítése ós a további önképzés lehetősége elég kedvezően eléretett. A lefolyt tanévben működött 377 tanító közül 235 képesített, 42 nem képesített Egy tanítóra jut 104.9, egy tanterembe 103.8 tanítvány. Az iskolák tanítási nyelve magyar 138, magyar-német 5, magyor-iomán 2, magyar-tót 10, tót 37, nemet 4, román 3 iskolában, vagyis a tannyelv nem magyar 44 iskolában. Az iskolák évi jövedelme kitett 177,554 frtot; ebből tauitói fizetésekre 147,168 frt fordíttatott. A tanitók átlagos tizelése 533 frtra ment. IV. Az igazságügyi minisztérium ügykörét érintöleg. A büntető jogi élet és igazságszolgáltatás az uj büntető törvénykönyvek életbeléptetése következtében oly nevezetes forduló pontra jutott, hogy az 1876. évi VI. t. cz. 30. §-ában biztosított jogunk gyakorlására ezen nagy és nevezetes mozzanat kétségtelenül kiváló alkalmul szolgálhatna; ámde maga az idő, mely a régi birói gyakorlatot az ujabb s a tudományos jogi elveken alapuló alkotásoktól elválasztja, egy év, oly rövid, hogy az említett törvények életbeléptetése által elért társadalmi eredményeknt, a felületesség ós alaptalanság veszélye nélkül kritikailag nem méltathatjuk. Csak egy-két mozzanat felemlitésére szorítkozunk tehát. AZ tény, hogy a b.-gyulai kir. törvényszék területén, az 1881. évben a bünfeljelentések száma, az előbbi évekhez képest szaporodott, mert mig 1880. évben az ö.

cszes feljelentések száma, 456-ra ment, addig 1887. évben már 583 feljelentés törtónt. Való az is, hogy feltűnő módon szaporodott az emberi élet elleni bünfeljelentések száma, s habár a vizsgálat után az esetek többnyire szándékos emberölésnek és halált eredményezett súlyos testi sértésnek bizonyultak s mindössze két esetben lőn a szándékos emberölés gyilkosságnak megállapítva: a számos — 16 — emberi élet elleni bűneset méltán gerjeszt figyelmet. Ezen adatok azonban, s büntető törvénykönyvek életbeléptetése hatásának megítélésére még elegendő támpontot nem nyújthatnak; mert az 1881. évben történt bünfeljelentések szaporodásáoól tekintve, hogy azok tekintélyes része, mint bűnvádi eljárásra nem alkalmas visszavettetett, vagy az eljárás büntethető cselekmény hiánya miatt megszüntettetett, csak azt lehet következtetni, hogy a feljelentések szaporodása a büntető törvénykönyv hiányos ismeretéből eredt, a mennyiben gyakoriak voltak az esetek, a midőn polgári per tárgyát képező esetek, különböző vagyon elleni büntettek czimén jelentettek fel; az emberélete elleni bűnesetek nagyobb száma pedig talán a közerkölcsisóg hanyatlásának, de még inkább a körülmények véletlen találkozásának tulajdonitható mint sem a szigorú rendelkezéseket tartalmazó büntető törvénykönyv életbeléptetésének. Annyi kétségtelen, hogy a büntetendő cselekmények ismérveinek pontos megállapítása a hajdan kor bírái bölcs belátásának korlátozása a hüntetósek kiszabásánál uralkodó egyöntetűség s ez által az igazság egysége iránti közmeggyőződés kifejlesztése mmd-mind megannyi jelességei büntetőtörvénykönyveinknek, melyek azok jó hatását, a társadalmi rendre biztositandják. (Folyt, köv.) MEGYEI HIKEK. — Hyrnen. Szarvason febr. 11-én vezette oltárhoz Réthy Vilma kisasszonyt, Rétliy Vilmos kereskedő ur kedves ós bájos leányát, Krebsz Ferencz szentandrási főjegyző ur. — Febr. 15-én pedig özv. Potoczky Gedeonnó szül. Télessy Irén urnö fogadott oltár előtt örök hűséget Kuck cs. ós k. orvostudor urnák. Óhajtjuk kísérje mindkét frigyet állandó zavartalan boldogság. — Szarvason utóbbi napokon ismét gyakrabban üti fel fejét a roncsoló toroklob. Legutóbb az óvóintózet növendékei közül esett a bajba egynehány, minek következtében az óvóintózet látogatása bizonytalan időre hatóságilag be lett szüntetve. — A szarvasi polgári leányiskolái alaptőkéhez kegyes adományaikkal ismét hozzájárultak Kollár Jánosné asszony 50 forinttal s özv. Kvacsala Jánosné szintén 50 forinttal. A czél nemes, melyért áldozatot hoztak, fogadják őszinte elismerésünket. * JI.-Berényböl febr. 17-iki kelettel irják nekünk; Kedden délután tették örök nyugalomra a helybeli ev. egyház németajkú lelkészét nt. Petz Gyula urat, kinek halálában nagy veszteség érte mind saját egyházát, mind a társadalmi életet, mind pedig a tudományos irodalmat, melynek ifjabb, erőteljesebb éveiben lelkes munkása volt. — A gyászszertartás d. u. 2 órakor vette kezdetét, ezernyi ós ezernyi különféle vallású nép előtt. A háznál Frinth aradi lelkész által tartott rövid funktió után a lelkésztársak vitték a koporsót a templomba, melyben kicsinségénól fogva jól összezsúfolódott a hallgatóság. Azután ft. Szeberónyi püspök ur lépett a szószékre s német nyelven tartott élénk és megkapó beszédében: hi/en ecsetelte az elhunytnak munkásságát és ki magasló érdemeit. Most a tanítói kar mondott egy, ez alkalomra tanult gyászéneket; utána ifj. Jeszenszky Károly tartott egy magyar gyászbeszédet ezen alapgondolattal: „egy halálra készülő lelkésznek szombat estvéje, milyen?" A beszéd szép hasonlatokban bövelködve: nem egy szemben csillogtatta föl a veszteség bánatos könyeit. Még egy rövid ima, utóbbi által mondva, s az impozáns gyászmenet megindult az ég veteményes kertje felé, gyalog emelve folyton — kedves halottját. Majd a sirnál ft. püspök ur által mondott rövid bucsu után, bezárult a kedves hamvakat rejtő sir, örökre! ... A temetésen több egyházi és világi kitűnőség volt jelen s csaknem est ve volt, midőn a végtisztessógtevők csoportja szétoszlott. A kipótólhatlan veszteséggel sújtott család, találjon vigasztalást a vallásban, találjon vigaszt Istennél, ki „az özvegyeknek és árváknak atyja

a\ Az elhunytnak pedig, legyen könynyü a föld, mely porait takarja; álma legyen édes, boldog örök-léttel biztató! Requiescat in pace! —" * M.-Berénj ben ismét tüz volt, de ezúttal nagyobb mint a múltkori, amennyiben 2 házat hamvasztott az el. A tüz éjfél után 7a 1 órakor kezdődött s daczára a csendes időnek, 1 órára teljesen leégett a két ház, melyek egyike Fillári kerékgyártóé volt, másik pedig első szomszédjáé. Mint halljuk — mindkettő biztosítva volt. A tüz oka, még eddig ismeretlen. Bizony, nem ártana kissé nagyobb óvatosság! ~ft Hyinen. — B.-Gyulán a farsang utolsó előtti napián (e hó 20-án) vezeti oltárhoz Kratochvill Gyula békési íir. közjegyző ur, Hücke Szerena kisasszonyt, előbb Hükóné, utóbb özv. Cingulszki Józsefnó kedves ós müveit leányát. * B.-Gyulán ez idén ugy a bohóczestóly mint a boondok lapja, farsang végén el fog maradni, s a publikum sületlen bolondságokat nem láthat ós nem olvashat, felesleges is, hisz az egész világ — úgyis egy nagy boondok háza. * Ma lesz Csabán a „mata fifcgos" nevű tűzoltó készülékkel a próba. * A békésmegyei gazdasági egylet választmánya ma 9 órakor tartja havi gyűlését a b.-csabai kaszinóban.