Békésmegyei közlöny, 1882 (9. évfolyam) január-december • 1-144. szám

1882-06-25 / 74. szám

Melléklet. „Békésmegyei Közlöny" 1882. 74. szám. haszonért jellemüket és becsületüket fel nem áldoz­zák. Mi nem akarunk egy uj morál prófétái lenni, a midőn rámutatunk a társadalom beteg tüneteire és gondolkozásra intjük azokat, kik elmélkedni szoktak az élet eléjük táruló tüneményeiről, egyúttal nem szű­nünk meg figyelmeztetni, hogy bármilyen tiszteletre­méltó és szükséges a becsületes és produktív mun­kával szerzett vagyon — a társadalom alapját pusz­tán a vagyoni különbség nem képezheti; mert az er­kölcs, becsület, jellem és a szellem csak olyan alkotó részei minden egészséges társadalmi fejlődésnek. Ha nem pusztán a vagyon lesz minden társadalmi be­folyás mértéke és eszköze, ha nem a becsületesség és jellem is állandóan ott lesz a társadalmi tisztes­ség kanonai között: a fönt jelelt társadalmi bűnök önmaguktól meg fognak szűnni. — Tehát ne csak a pénzre tartsunk, hanem a becsületre is. E. K. Politikai li 11*o Ív * Konstantinápoly, jun. 19. A konferenczia az egyptomi ügyek rendezése végett e hó huszonkettedikén összeül. Tö­rökország nem vesz részt a konferencziában. Anglia és Fran­cziaország meghatalmazottai ma küldték szét a meghívókat a konfereneziára. * Belgrád, jun. 19. A szkupsztina ma tartotta első ülé­sét, melyben előterjesztették a Görögországgal kötött szerződést A kabinet állása szilárd. * Alexandria, jun. 19. Ausztria-Magyarország a kedive ieköszönését kívánja, 9 éves fia Abbas javára, a kinek kisko­rúsága alatt Arabi pasa vezetné a kormányzást. Kereskedelmünk magyarosítása. I. Kéges régen, egy ezred éve már, Ázsiának siva­tag hazáiból, vihartól üzetve-hajtva, útnak indult egy kicsiny magvacska s ím sorsa messze űzte őt, s hósz­ín vi^'/ontagoág után íeidejjitette Európa egyik kies földjén. A föld kövér s tápláló volt, a kis magvacska nőtt, növekedett csemetévé, terebélyes fává, — mely sürü lombjaival népek millióit fedte árnyékában eny­he védelmet nyujta. Hosszú évek, századok növelték hatalmát, törzse edzettebb lett, lombjai dusabbak és gyökerei szilárdabbak. Fenségét csodálták, árnyékában ezren pihentek meg. De minden boldognak és hatal­masnak vanuak irigyei. — Ellenei fejére gyászos vi­harokat zúdítottak, csapást csapás ért és ő szenve­dett és daczolt, ágait a szél letördelte, száraz levelei széttój»ve bujdostak e nagy világba szerte, a fa szét­törve, zúzva szegény volt, de törzse még fennállt büsz­kén daczolva széllel és viharral, állott hatalmasan s kidönthetetlenül mert alapja erős volt, hatalmas gyö­kerei erősen kapaszkodtak egyetlen védőjükbe, a föld­be, a nyelv éltető talajába s mig ezt tevék a száraz ág újra zöldéit s vihar nyomán uj élet kélt s a fa hatalmas volt. Evek multak, érkeztek uj századok, s ím a fa, mely szembeszállt széllel és viharral, most, midőn az ég derült mosolylyal süt reá, — a pusztulás szomorú jelképét mutatja, lassú hervadásnak indult. A suttogó zöld lombok helyett száraz galyak zörgik bus borult időben a régi hős hírnév fennmaradt emlékeit, a múlt­nak gyászául — és a jelennek szégyenéül. Oh! e fát nem az ég viharja, nem a pusztító emberek romboló eszközei, ezt a belső féreg, ez her­vasztja el. E fa férgei megunták az ősi hírnév diszlő árnyékát, meg a talajt, melyért őseik számos száza­don küzdöttek, duló csatákban, a fergeteg zivatarjai és csapásai ellen vérrel tartották fent, most elvágják gyökereit s a fát az áldott termékeny földből, az ősi nyelv védő talajából át akarják ültetni idegen mezőre. .... Hosszú hervadás emészti ezt a fát, Melyet nagy korában tettek más földbe át. Ez ősi fa nemzetünk jelképe, addig él a magyar s daczolhat az ég villámival, mig honpolgárai hiven ragaszkodnak ereklyéikhez s fentartójukhoz, a nemzeti nyelvhez. íme nyelvünkhöz hűtlenek polgártársaink, a ma­gyar kereskedők. A jelenkori megfejtésre váró kérdések között első helyen áll kereskedelmünk magyarosítása, mely min­denesetre legérdekesebb, — az illető hazafias körö­ket legáltalánosabban foglalkoztató eszme, törekvés és nyelv szerint idegen, elszigetelt és részben hazafiatlan(l) osztályt, melyet eddig csak önzés volt képes a nem­zethez tartozóvá tenni, keblünkbe olvasztva hazafiassá varázsolni, azaz magyarrá. Az eszme nem uj, de csak e századbeli. A mult században kereskedelmünk idegen kezekben volt, a leg­kezdetlegesebb állapotban a részleteladásra szorítkozva a fejlett szomszéd német kereskedelem emlőin táplál­kozva és haladva, nem csoda, ha németté képződött. A nemzeti ujjá ébredés kora kereskedelmünkre sem maradt befolyás nélkül, — az érdeklődés általánosabb s mi eddig csak egyesek által hangoztatott elterjed­tebb alakot öltött s a nemzeti nyelv érvényre eme­lése által lendületet nyer s a kereskedelem haladásá­val kezdett magyar irányba térni, habár csak szűkebb körben. Az ez után következő évtizedek ismét meg­semmisítettek mindent, — s maradt magyar kereske­delmünk mind e inai napig német. Látjuk tehát, hogy az eddig, e tárgy körüli esz­mék csak kísérletek maradtak gyakorlati eredmény nélkül s látjuk szegény honunkban, midőn a magya­rosodás társadalmi téren már elfoglalta az őt megil­lető helyet, midőn műveltebb körökben magyar szó díszeleg, midőn az elnémetesedett főurak visszatértek nemzetünk nyelvéhez, nem szégyenlik származásukat s a barbarnaií nevezett nyelven mint anyanyelvükön beszélnek, midőn minden szellemi felsőség honunkban magyar; még létezik és szerepel egy német társadal­mi osztály, mely szégyenéül még képtelen volt a rneg­magyarosodásra. Fentebb a magyar kereskedőket idegen nyelv te­kintetében elszigetelt osztálynak neveztem s emez álli­tásom eddig még csak részben van megmásítva s hogy hazai kereskedelmünk a tőzsdétől kezdve minden ki­sebb és nagyobb tagjaiban német, sajnos tény — da­czára annak, hogy hazai kereskedelmünk legfőbb árny­oldala. A magyar kereskedő (mint a német hű kép­mása) cosmopolita. (Vége köv.) MEGYEI HÍREK. — Előfizetési felhivás a „Békésmegyei Közlöny" 1882 évi 11-dik: felére. Előüzetési díj jul.­deczemberi félévre 4 frt, évnegyedre 2 frt. —• Kérjük az előfizetés minél előbbi megújítását, hogy a szétküldésben akadály fel ne merüljön. — A. lsJí­adLó hivatal. — Tűzijáték. Orosházán tűzijátékkal mulattatta va­lami Quaiser nevü pyrotechnikus az orosházi közönséget, három „előadást" tartott a Fischer-fóle gőzmalom előtti vizmedenczében. Mindannyiszor beláthatlan néptömeg vonult ki a helység végére, a különféle rakéták és pattantyuk, bro­villorok- és egyéb figurákban gyönyörködni. — Nzivrenditő gyászesemény tartotta a hét elején be­vonulását egy kedves család körébe Orosházán. Egy 13 éves, ritka tehetség és szellemmel megáldott kis leány, nem tudni : tóvedésből-e vagy szándékosan — életoltó, szörnyen romboló nedvet: stricnint ivott és daczára a rögtön alkalmazott ellen­szerek- és segélynyújtásnak, pár órára rá meghalt. Mult va­sárnapon volt a szerencsétlen leányka temetése, melyen a résztvevő közönség nagy számmal volt jelen. Az utczák, me­lyeken a gyászmenet végigvonult, mindkét oldalról sürüen telve voltak népséggel, kik közt alig találtatott valaki, aki a szegéDy, korán sirba szállott gyermeket szivből ne sajnálta volna. — A gyászszertartást Mannheim^r kántor végezte a templomi énekkarral. * A régi 5 fitosokat csak julius l-ig váltják be, azon­túl hivatalokban nem fogadják el; azért kiki mielőbb adjon tul rajtok. * A b.-csabai izr 5 osztályú népiskolában a vizsgála­tok a következő sorrendben tartatnak meg: szigorlatok tar­tatnak f. hó 22. és i?3-an valamennyi osztályban. Az évzáró vizsgálatok f. hó 26-án d. e. a I., d. u. a II. osztályban ; 27-én d. e. a 111., d. u. a IV. ós V. osztályokban. E vizsgá­latokra a t. szülőket s nőnevelósügy minden barátját tiszte­lettel meghívja. B.-Csabán, 1882. juniushó 16-kán. Az izr. tantestület. * Az orosházai járásban, Blaskó János ós Dón Sán­dor járási csendlegények az állami csendőrségbe történt kine­veztetésök folytán csendlegónyi állásukról lemondván, — he­lyükbe Balló József ós Gyarmati Pál orosházai lakosok ne­veztettek, illetve fogadtattak fel. * A békés bánáti egyházmegye nyugalmazott esperese, nagytiszt. Hajnal Ábel haláláról szóló családi gyászlap a kö­vetkezőképen hangzik: „Özvegy Hajnal Ábelné született Sipos Eszter, gyermekei, István, neje Farkas Anna, gyermeKei: An­na. Béla, Róza és József; Antal, neje Reiter Ilona, gyerme­kük : Ilona: Eszter, férje Kovács László, gyermekeik: László, Eszter, Ágnes, Lotti, Erzsébet és Géza; Albert, neje Farkas Gizella, gyermekeik: Erzsébet, Albert, Margit, Gizella; Elek, gyermeke Elek ; valamint Sipos Sándor, Sipos Antal: özvegy Mészáros Károlynó Sipos Juliana s ezek gyermekei; Sipos Klára; özv, Sipos Józsefuó; özv. Zsadony Istvánné, Hajnal Rebeka és gyermekei — s elhunyt testvéreinek gyermekei; maguk s számos mindkét ágbóli rokonaik nevében, mélyen megszomorodott szívvel jelentik, forrón szeretett férje, páratlan gondos, tisztelve szeretett édes atyjok, gyöngéden szerető nagy­atyjok; testvére, sógorjuk, és rokonuk : nagytiszteletü Hajnal Abel urnák a békési ref. egyház 41. éven keresztül hü lelki­jásztorának, a békés-bánáti egyházmegye nyugalomia lépett esperesének, a Ferencz József reud lovagjának élte 81-ik évé­ben, boldog házasságának 47-ik óvfordulati napján, végelgyen­gülésben történt gyászos elhunytát. A boldogultnak hült tete­mei f. junius hó 20-án délelőtt 10 órakor fognak a ref. tem­plomban tartandó könyörgés után a szélmalmi-köztemetőben nyugalomra tétetni. Áldás és béke lengjen p;rai felett! Bé­kés, junius 18-án, 1882." — Orosházán nem örvendett még semmiféle látványos­ság oly nagyszerű látogatottságnak mint az elmúlt hét folya­mában itt időzött állatsereglet. Kleeberg nevü tulajdonosa ugyan csak teljesen meg van elégedve az orosházi publikum, mai, mert ugy nyilatkozott, hogy aránylag sehol sem volt ily szép jövedelme. Az allatok, melyeknek egyes példányai bár­mely hasonnemű gyűjteménynek is diszóre válhatnának, 10 waggon-nagyságú es alakú ketreezben voltak elhelyezve, me­lyek hosszú sort képezve a sertéspiaezon ponyva-fedél alatt igen ügyesen berendezett 3 féle nózőtielyről engedtek a szem­lélést. Legérdekesebb volt az etetés, a midőn Kleeberg Em­ma és Paulsen Keresztély állatszeliditök mindenféle produk­cziókat vitettek végbe a félelmetes vadakkal. Igy a többek­közt egy felette vad magaviseletű farkassal, aztán egy 5 tag­ból álló oroszlán családdal egy kis báránykát ugráltatott át, abroncson bujatott keresztül tigrist, hyeuát, ós a hires „pepi" módjára produiíáltatta az egyik nagy elefántot. — Három napon át volt a sereglet nyitva, s a tulajdonos úgy nyilatko­zott, hogy rendkívül meg volt lepve a látogatottság nagymér­vüségótöl, s a kedvező anyagi sikertől. Kétezer forintnál töb­bet vett be a 3 nap folyamában. De nem is csoda; a sereg­let reggeli 6 órától este 10—11-ig telve volt látogatókkal, s kevés ember lótezhecik Orosházán, aki meg ne tekingette voina. Szegedről deticzittei távozott a tulajdonos. Vásárhelyen ós Csa­bán ki sem szállott. Innét Nagyváradra ment a sereglet, — A magyar kir. belügyminiszter a kövolkező kör­rendeletet küldte megyénk törvényhatóságához: „Felmerült ab­beli panasz folytán, hogy a végrehajtatási eljárásról szóló 1881. óvi LX t. cz. 245. §-a által előirt adóbizouylatokat kivánó telek, részint a közjegyzők által okozott késedelmezésnek, ré­szint az ily bizonylatok kiállításáért sokszor tetemes összegek fizetésének vannak kitéve, továbbá, hogy kétely forog fenn az iránt, vájjon ezen adó bizonylatok bélyegmentesek-e s ha nem, minő bélyeggel' látandók el ? a m. kir. igazságügyminiszter ur szükségesnek jelzé a szóbanlevő adóbizonylatok kiállítása körül egyöntetű eljárást létrehozni. Kétséget nem szenvedhet, hogy a végrehajtási eljárásról szóló 1881. évi LX. t. cz. 145. §-a altal előirt adóbizonylatokat ugyanazon községi ós városi kö­zegek tartoznak kiállítani, melyek az 1875. XXV. t. cz 3. § illetve az 1881. XXXIV". t. ez. 8 §-a. b) pontjában emiitett adóbizonylatok kiállítására a most idézett töivóuyczikkek és §§ szerint kötelezvék ; minthogy azonban ezen szóban levő adó­bizonylatok az illető lelek számára, a birói árverés elrendelése iránti kórvényhez leendő csatolás végett, tehát, tisztán magán czélokra állíttatnak ki, azok a m. kir. pénzügyminiszter urnák kijelentése szerint az illetékszabás 21. tételének a) b) pontja alatt meghatározott 50 krnyi bélyegilleték alá e.snek. Nehogy tehát ezen adóbizonylatok kiiállitása körül szabálytalan eljárás kevettessók és emiatt panaszok felmerülhessenek, felhívom a törvényhatóságot, hogy az illető közegeket gyors és a jelen rendeletem utmutatása értelmében való eljárásra — utasítsa. A mennyiben netán aziránt is merülne fel kétely, vájjon a szóban levő adobizonylatok kiállítása után a némely községi bizonylatok kiállításáért esetleg szabályrendeletileg megállapí­tott dij s/edósónek helye lehet-e, vagy pedig ezen adóbizony­latok is azok közé volnának sorozandók, melyek díjtalanul ál­litandók ki ? megjegyzem, bogy — miután a szóban levő adó­bizonylatok magán czélokra szánvák és a fentkitett bólyegilie­ték alá esnek, az ilyeneket igénylőktől a községi bizonyítvá­nyok kiállításáért netán szabályrendeletileg megállapított díj­nak szedése ellen észrevétel nem foroghat fenn. Buda-Pesten, 1882. óvi juniushó 2án. Tisza, s. k. — A in. kir. pénzügyminisztériumtól megyénk tör­vényhatóságához a következő körrendelet érkezett: Minthogy a vadászat megadóztatásáról szóló 1875. évi XXI. t. cz. határo­zatainak módosítása tárgyában benyújtott törvényjavaslat még ez ideig a törvényhozás által le nem tárgyaltatott, az 1882. év első leiére kiadott vadászati jegyek érvényessége pedig f. évi junius végével lejár, miheztartás végett ezennel értesítem a törvényhatóságot, hogy mindazon felek részére, kik af. évi ju­nius végéig érvényes vadászati jegyeket megújítani kívánják, vagy uj vadászati jegyek kiszolgáltatásáért először folyamodnak laz 1875. XXI. törvónyezik 12. §-ábau megállapított tizenkét

Next

/
Oldalképek
Tartalom