Békésmegyei közlöny, 1882 (9. évfolyam) január-december • 1-144. szám

1882-01-22 / 10. szám

B.-Csaba, 1882. IX. évfolyam, 10. szám. Csütörtök, januárhó 19-én. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor: vasárnap, kedd, (fóliven) és osiitörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve : Egész évre 8 frt Fél évre 4 „ Évnegyedre 2 „ Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : Haaseustein és Vogler ezég Bées, Prága, Budapesten, Néinetoiszág és a Svájez mindeu fővárosaiban. Honvédség és politika. Katona ne politizáljon. Igy tartják a régi iskola czopfos vitézei. S ha a politizálás alatt csak az üres feleseié t értenék: igazuk volna. Nem illik ez katonához, a cselekvés emberéhez. Ámde ők tovább mennek. Azt kívánják: a katona egyáltalán ne törődjék a közügyekkel, hanem várja némán s engedelmeskedjék vakon a kommandószúnak, ha mindjárt saját hazája, saját vérei ellen küldik. Megköszönjük szépen az ilyen subordinácziót! Nem veszi be a magyar katona, még kevésbé a magyar honvéd gyomra! — A magyar fiuk az anyatejjel szívják be a haza szeretetét, s a haza sorsa iránti érdeklődést, s a ki látott valaha faluhelyen biró- vagy épen követválasztást, olt láthatta a jelölt személye, háza vagy zászlaja körül az apró népséget, s hallhatta éljenezni az olyan ökölnél nem nagyobb kőlykeket is, a kiknek kicsi torkán és száján alig fért ki az nagy hang és nagy szó. A hazaszeretet szüli a közállopotok iránt az érdeklődést; a kettő együtt legtisztább és legmélyebb forrása a lelkesedésnek; e nélkül pedig nem teremnek hősök, s a legelső ágyuszóra kereket old, ha lehet, az egész kompánia, akármily dühösen kiáltozzák is fülébe a Halt-ot! vagy a Yorwárts-t! A magyar forradalmak harczosai azért műveltek csodákat, mert öntudatosan szállottak sikra, öntudatosan küzdöttek ós onták véröket hazájok szabadsága és jobb létéért. De a világ legelső katonája, a magyar huszár ismegfutamodik, ha a reglement mellé nem adnak neki egy lelkesítő eszmét, jelszót, ígéretet. A magyar flu no vetkőzze hát le o nemzeti A „IMEMIEGYEI ÜmW TAUCMJA. Roham a inalom ellen. Elbeszélés, Zola Emiltől. (Folytatás.} Ü fejét rázta, s a tiszt kis hallgatás után folytatta: „Régóta lakik ő már az országban?" Égy tompa fejbólintással jelentette, hogy igen. „Akkor hát neki a környékbeli erdőket jól kell ismernie.?" Ezúttal megszólalt. -Oh igpn, urain !" mondá, bizonyos meglepetéssel szeme közé nézve. A nélkül hogy további beszélgetésbe ereszkedett volna, a polgárnagygyai akart beszélni. De Frangoise felkelt, futó pir borította el arezát, s reménye ismét felébredt. Maga sietett ki, hogy atyját elhozza. Amint a lövés megszűnt, Merlier apó „sietve a fakarzatra ment, hogy megnézze a malomkerekét. Ő imádta ugyan leányát, és jövendőbeli vője iránt törhetlen benső barátságot érzett; hanem az ő malomkereke is nagy helyet foglalt el az ő szivében. Miután az ő mind a két „ kicsi "-je — a hogy őket nevezni szokta - ép bőrrel került ki a zűr-zavarból, most a másik Kedvenczére gondolt, mely oly sokat szenvedett, és épen fájdalmas arczczal nézte sérüléseit. És lapátja volt szétzúzva, és a tengely gerendája ugy át volt lyukgatva, mint egy rosta. Ujját a lövésekbe dugta, hogy megmérje mélységeket s arra gondolt, mi módon tudná a sérüléseket kijavítani. Frangoise őt épen azzal találta elfoglalva, hogy egyes repedéseket fatorgácscsal és mohával bedugott. „Atyám," — mondá — .téged kívánnak." Aztán sírva beszélte el neki, a mit épen az imént halFőszerkesztő : GARZÓ GYULA. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Apponyi-utcza 89í. számú ház, hová a lap szellemi és anyagi részét illető minden közleményt czimezni Kérünk. Itózlratok. nem adatnak vissza. jellemvonást a cserepár mondurban se, s kisérje figyelemmel a kantinból is, a mi a hazában végbe megy. Nem ellenkezik ez a katonai fegyelemmel; nem válik kárára a szolgálatnak. A valódi magyar nemzeti politikának már századok előtt megvonták kórvonalait ós kijelölték czéljait e három szóban ; ,,Isten, haza, király!" s nem magyar politika többé, mely ezeket kiküszöbölni vagy e sz. háromságot megcsonkítani erőködik. A vallásos érzület kölcsönöz kötelező erőt a katonai eskünek; a hazafiság édesiti meg a katonai pálya súlyos terheit; végre a király fölkent személyét a nemzeti tradiczió forrasztotta össze a haza boldogságával, s különválasztani a Királyt ós a hazát a katonának szivében és ragaszkodásában annyi, mint puskát adui azok: kezébe lőpor, vagy éles kardot markolat nélkül. • Ne magyarázzuk félre erőszakosan a magyar nemzet históriáját! . . . Voltak pillanatok, midőn gonosz tanácsadók konkolyt hintettek király éj nemzet közé, s a kik egymás boldogitására voltak hivatva, egymás megsemmisótésón fáradoztak... Dí ezek csak kivételek . . . s egy-egy ilyen sötét lapra 50 ellenkező szórja vakító fényét. Ezért mondá a „haza bölcse" 1865. évben, a hires húsvéti czikkben: „Mi megtanultuk a históriából, hogy valahányszor a magyar nemzet alkotmánya vagy szabadsága sérelmet szenvedett, az igazságtalanságot mindig fejedelmeink jósága es bölcsesége hozta ismét helyre!" A hazaszeretet ós hűség a dynasztia, az uralkodó család iránt nem zárja ki tehát, sőt föltételezi egymást, s jóra való magyar katona politikai „Hiszekegyében" ez képezi a legelső tételt. lott. Merlier apó fejcsóválva válas/.olt: senuit sem lehet csak úgy se hallva se kérdve tőbe lőni, majd meglátja ő! Az ő hallgatag, békés arczkifejezésével tért vissza megint a malomba. Mikor a tiszt élelmi szereket követelt tőle emberei számára, azt felelte, hogy a rocreusei emberek nincsenek brutális bánásmódhoz szokva, ós tőlük egyátalán semmit sem fognak kapni mihelyt erőszakot alkalmaznak. Ő mindenről fog gondoskodni, de csak oly feltétel alatt, ha őt egészen magara hagyják. A tiszt először bosszankodni látszott e nyugodt hang felett; vógrej azonban határozott Ígéretet tett az aggastyánnak. De még egyszer visszahívta őt és kérdezte: „Hogy hívják ezt az erdőt szemben ?" „Sauvali bereknek" „Mily messze terjed el?" A molnár erősen szeme közé nézett s egyszerűen azt felelte : „An nem tudom." Azzal eltávozott. Egy óra múlva a tiszt által követelt pénz- és élelmisarcz a malom udvarán volt. Beállott az éj, Frangoise aggodalommal kísérte a katonák minden mozdulatát, a nélkül azonban, hogy a szobától, melyben Domokos el volt zárva, egy perezre is eltávozott volna. Hét óra tájt fájó felindulás töltötte el, a tisztet látta ugyanis bemenni Domokoshoz, s negyed óra hosszat élénk beszélgetést hallott kettejö^ között. Nem soka rá a tiszt megjelent a küszöbön, hogy németül parancsot adjon, melyet ő természetesen nem értett, da amint az udvaron 12 ember fegyverrel a Kezében elhelyezkedett, borzadály futott végig testén, úgy érezte, hogy neki meg kell halni. Ez tehát megtörtént körülötte, ós a végrehajtásnak meg kell történnie. A tizenkét ember mintegy tiz perczig állott, mely idő alatt Domokost hangosan beszólni hallotta, ós pedig különféle vonakodás hangján. Végre a tiszt kiment és az ajtót hevesen becsapva, szólt; Egyes szini ára 10 kr. A keddi szám ára 5 kr. Kapható Klaia Ölőn köiyvárus urnái ós a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyílttériben egy sor közlési dija 25 kr. Előflzetlietiii helyben a kiadóhivatalban, füein Ödön urnái és Biener B. ur nagytőzsdéjében, de Povázsay László úr nyomdájában is fogadtatnak el előfizetések és hirdetésak; vidéken a postahivataloknál ő kros póstautalványnyal. De az uj vódtörvóny értelmében, mely más nag államok példájára nálunk is behozta az általános véo kötelezettséget, a katona egyszersmind polgár is é viszont. Élvezi tehát és gyakorolja az alkotmányo polgár minden jogát, a mint a glódából visszalép rezervába. De nem élvezheti haszonnal ós nem gya korolhatja lelkiismeretesen, ha még a főbb elvekr nézve sincs tisztában. A legelső és legfő elv pedig az, hogy a többség határoz; s a mit határoz, a király szentesitéséve törvény, melynek minden becsületes honpolgár kifő gás nélkül aláveti magát. Nálunk, a mi ellenzékünk mellett, ezt lehet legne hezebben megértetui Ha az ellenzék ráfogja valami tör vényre, hogy rosz : meggy ülölik s kötelezőnek, teljesi tendőnek nem akarják elismerni. S mivel az ellenzék min den törvényről azt mondja, hogy rossz, innen az a nagy mérvű elégületlensóg, mely meghiusítja vagy gyümölcseinek legalább egy részétől megfosztja a kor mány legbölcsebb intézkedéseit. Ezt a szerencsétlen közszellemet szeretném ón kiküszöbölni a magyar népből. Itt van például a legújabb képviselőválasztásol eredménye. Nem tagadom, hogy én lelkesült hive vagyok a szabadelvű pártnak és kormánynak melynek ólén az ország egyik lángeszű polgára, egyik leggazdagabb földbirtokosa s egyik legtisztább jellemű ós fényes multu jeles fia, Tisza Kálmán vezérkedik De ha a közvélemény másként ítél vala, s a többséggel a hatalmat is kiveszi kezeinkből: én bizony tisztelettel meghajolnék a nemzet akarata előtt, s i győzelmes félt és diadalmas zászlót nem dobálnám sárral. Széchenyi István, a legnagyobb magyar, még az apagyilkosnak is megkegyelmezett volna, csak hogy „Jól gondolkozzék Mette Holnap reggelig idői engedek." Akkor megfordította a tizenkét embert, ós ezek egymás után eltávoztak. Frangoise egész eszméletlenül állott, mig Merlier apó, ki egyszerű kíváncsi arczkifejezessel szemlélte i történteket, nyugodtan tovább szítta pipáját, őt atyai gyöngédséggel karjánál fogva bevezette a szobába. „Viseld magad nyugodtan," szólt, „s próbáld meg, hí tudsz-e aludni. . . . Holnap reggel majd meglátjuk." Mielőtt eltávozott, előrelátolag bezárta őt. 0 annak as elvnek hódolt, hogy a nők, mihely komoly dolgokkal foghl koznak, jót nem tesznek, és mindent elrontanak. Frangoise ( közben nem feküdt le; soká maradt ülve ágyában, mindéi neszre figyelve a házban. A német katonák, a kik az udvaron táboroztak, énekeltem ós nevettek, úgy látszott, hogy tizenegyig ettek ós ittak, mert a zaj egy pillanatra sem szűnt meg. A malomban magában időről-időre tompa léptek hangzottak fel bizonyosan a váltakozó őrjárat által okozva. De különösön érdekelte őt az alatta levő szobából felhatoló n;sz. Több izben a padolatra feküdt s füleit a padlóhoz nyomta, mert az a szoba épen az volt, melybe Domokost zárták. Neki a fal ós ablakok között fel s alá kellett járnia, inert sokáig hallotta az ő szabályos lépteit; arra mély csend állott be, ő bizonyosan lepihent. Egyébiránt most a többi nesz is megszűnt, ós minden mély álomba merült. A mint a ház egészen csendesnek látszott, felnyitotta ablakát oly csendesen ahogy csak lehetett, ós kihajolt rajta. Kint a derült éjszakában langyos nyári szellő lengett. A növekvő hollnak keskeny szarva, mely a sauvali erdő mögött rejtőzött, a tájat egy éjjeli lámpácska homályos fényével világította be. (Folyt, köv.) r