Békésmegyei közlöny, 1882 (9. évfolyam) január-december • 1-144. szám

1882-06-11 / 68. szám

B.-Csaba, 1882. IX. évfolyam, 137. szám. Vasárnap, novemberhó 19-én. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, kozgazdászati ós vegyes tartalmú lap. iViegjeleniK hetenként háromszor: vasárnap, kocitl, (féliven) és osatörtŐkön, ELOFIZETESI DIJ helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve : Egész évre 8 írt Fél évre 4 „ Évnegyedre .... 2 „ Lapunk számára hirdet -se'" felv telére fel van jogosítva : Ilaasensteiu és Vogler a5 ég iié s, Prága, Budapesten, Németi szág és a Sváj 7, mii.dcn fővárosaiban. Főszerkesztő : GARZO GYULA. szfíRKaszroásci ás KIAÍÓHÍVATAL : Apponyi-utcza 891. számú ház, h-ívá a lap szellemi és anyagi részét illető minién közle nényt czimízui ióriink. Kéziratok 1101a adatnak vissza.. Egyes szi.ni ára 10 kr. A keddi száin ára 5 kr. Kapható Klein Ödön könyvárus urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyílttéri-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helybeu a kiadóhivatalban, Klein Ödön urnái és Bie> ner B. ur nagytőzsdéjébea, de Povázsay László úr nyomdájában is fogadtatnak el előfizetések és hirdetések; vidéken a postahivataloknál 5 kros póstautalványnyal. Ugy látszik tehát, hogy kettőnk közül, mégis Ön az ki Katat kellőleg meg uein tudja tanozoltatai, mert ime, kimutattuk, hogy azt a mit Üu oly önbizalommal és a csalhatatlanság felismerhető érzetével hozott fel az idegen, hazánkban levő konzulokról és a külföldön letez) osztrák-magyar képviselőkről: az nem egyéb, mint üres, kongó frázis, melyből, ha apróra szedií, nem marad hátra egyéb, mint az elfogultságból erődő gyanúsítás csontváza, mely ijesztheti a könyenhivőt é; öntejével nem gon j. olkodót, de mely a komoly emberek előtt meglehetős neveltséges madár ijesztőbábnak kell hogy feltűnjék.' * * # S most következik egy pár válogatott argumentum, miut „össze hadar" „beszél sületlenül"' s egy csomó ijezgetés, hogy majd ő is megfelel s visszaadja a tőkét kamatostul. No, ezektől a dologtól ugyan rettenetesen megijedtünk. S miért ijesztett ránk oly kegyetlenül, szellemének mindent legyőző hintájával a szeghalmi meteorként feltűnt vegyész, ki a iogkő^zeifoghatóbb logikával bizonyitá be nekünk, hogy merő eziuobe.Té pancsoltak össze bennünket Ausztriával? Azért lett mérges a jó lélek, mert meg nem értett bennünket. Sajnáljuk, de nem tehetünk róla. Hát mt az ő nagyszerű stylusaval és érveivel nem mérkőzhetünk. Bocsássa meg a hirlapirásbani e gyakorlatlaaságuu-j kai s adjon tovabbra is oly jó akaratú és mily bölcseségü leczkéket. Majd tán megjavuluuk. De egyelőre mégis csak kimondjuk, kogy nem is az ő számára irtuk azt az értelemgyakorlatot a mit irtunk, hanem a közönség részére ; ha az megértett — s reméljük, hogy találkozott néhány szál ember, ki megértett — akkor kárpótolva vagyuuk a veszteségért, mely abban ért, hogy a vegyész ur által megértetni nem voltunk elég szerencsések. Külömben tán nem fogunk meglepőt áilitaui, ha azt mondjuk, hogy az ő tetszését soha nem is kerestük, s minél jobban nem tetszünk neki, s minél jobban meg nem ért: annál inkább él bennünk azon remény, hogy a szeget a fején találtuk, hogy rnásoK, kik nem kaptak ki pár összefüggés nélküli szót, hauem igénytelen fejtegetésünket egész terjedelmében voltak kegyesek becses figyelmükre méltatni, hogy azok igenis megértettek. Pedig őszintén szólva, a mit Sárréti ur szemünkre hány, t. i, hogy a közös ügy és szövetség fogalmát tóbbféleképeu magyaráztuk, azt igazán épen a gyöngébbek kedvéért tettük, s igy, habár inkább a közönségnék szóltunk, nem akartuk kizárni azt a lehetőséget sem, hogy az egyik vagy másik magyarázatot Sárréti ur is megértse. Node nem sikerült s vigasztalódnunk kell. Sárréti ur ellenében, ki azt.vitatta, hogy a közösség által elenyészik az önállóság, mig a szövetkező felek mindegyike önállóságát megtartja : azt állítottuk mindenekelőtt, hogy a közösség nem ellentétje a szövetségnek, mert épen bizonyos különben önálló nemzetek közt fennálló közös érdekek, közös ügyek késztetik a nemzeteket szövetségre. Hát áü-e ez vagy nem ? Ugy hisszük éz áll. Hogy a közönség még jobban kombinálhassa és megítélhesse a dolog lényegét, hozzátettük, hogy nemcsak nem ellentétje a közösség a szövetségnek, haMé£ sem czinóber. (ilt-iu közlemény.) Azt mondja továbbá Sárréti ur, hogy a külföldön levő osztrák -magyar konzulok nem magyarok s nemis magyar érdeket képviselnek. Ez sem való. Mert esetleg ép ugy neveztetik ki magyar, mint más nemzetiségű, a ki egyáltalán alkalmas az ily hivatal viselésére. Igy a most KÖZÖS pénzügyminiszterré kinevezett Kdllay valamikor osztrák-magyar konzul is volt. De mi több, az osztrák-magyar monarchiának, Európa két leghatalmasabb udvaránál alkalmazott nagykövetei magyar emberek, t. i. gróf Károlyi Alajos az angol, grót Széchenyi Imre a német udvarnál. Hogy akár ezek mint magyar emberek, akár az osztrák-magyar konzulok, ha épen nem volnának is magyar emberek, a törvény által reájuk rótt hivatali kötelességet mulasztanák és csak osztrák és nem egyszersmind a magyar Korona érdekeit is képviselnék : azt egy mindent tagadó és mindig gyanusitó szélsőbaloldali hazafi ugyan mondhatja, de nem hiszi el neki senki. Ép most olvashat bárki a lapokban azon előzékenységről, melylyel a berlini osztrák-magyar nagykövet, gróf Széchenyi Imre, Grűnwald Béla htzánkfiát tudományos kutatísaiban támogatta s a legkitűnőbb német tudósokkal megismertette. S ha ezt az illető nagykövet egyes férfival szemközt megtette, inert magyar, s mert a magyarok ellen külföldön még mindig létező előítéleteknek szétoszlásához, e derék, m'ivelt férfi bemutatásával is hozzá akart járul ji: akkor joggal feltehető, hogy még hathatósabban jár el ott, hol az egész nemzet érdeke és reputácziója forog fenn. A „BÉKÉSMíiíEl KÖZLÖM" TÁliCMJ Az Ár*vál*.. — Elbeszélés. — írta: U r <5 s z Lajos. I. Zsebébe nyúlt, de nem talált abb in semmit. Szive majd meghasadt a saj nálkozás miatta. Még csak egy vigasztaló szót se tudott mondani, annyira meg volt hatva. . . AZ ágyban mindkét fiúcska sirni kezdett, inert az éhség nagyon gyötörte őket. A jelenet borzasztó volt. Végre Tódor erőt vett magán s vigasztalni kezdó az éhezőket mondván: „mindjárt segítve lesz a bajon, csak tűrjenek még egy fel óráig." Ezzel otthagyta őket s haza ment. Elbeszélvén szülőinek a látottakat, azok rögtön küldtek az éhezőknek fát és kenyeret, miáltal az özvegy és gyermekei a haláltól megmenekültek. Másnap délután Tódor ismét elment az özvegyhez, ki ez alkalommal következőket beszóló el életrajzából neki: „Megboldogult atyám gazdag ember volt s mint ilyen számos előkelő ismerős- ós baráttal birt. 11 izánál minden második héten összejöttek, barátai, tisztelői s ismerősei; volt köztük fiatal, öreg, gazdag, szegény és vagyonos. Én már ez időtájban 18 éves voltam. Egy reggel be menvén apám szobájába, őt már egészen felöltözve találtam. — Máskor még ágyban szokott lenni ilyenkor édes atyám , szólók hozzá. — Igen gyermekem felelt ő, de mostan fontos közlendőim vannak s tudva, hogy reggel bejösz hozzám, nem akartam fekve tudatni veled azt, a mi hivatva lesz jövő életednek irányt és alapot adni. — Nem értem önt, apám. — Mindjárt megérted. . . Fehér baráto n valami fiatal emberről szólt előtte n a napoiban, kit néked férjül akar ajánlani. — Talán megunt már házánál apám, — s elakar küldeni ? — Félre értesz. Egy apa sem teszi azt, hogy gyermekét megunva házától el Küldje, különösen ha leány; viszont pedig azt sem teheti, hogy örökké magánál tartsa. A leány csak bi/onyos korig a szülök-é, azutáu más rendelkezik fölötte. Röviden, a leánynak férjhez kell menüi. —• Hivatásuk gyöngéd szeretetökkel másokat boldogítani; ez alól nem tehet kivételt íenki sem. Apám nem szeretett valaminek uagy feneket kerit-mi, ő nyilt jellemű férfi volt, ki a valót ugy tüntette fel, hogy ahoz semmi kétely nem fért. A mint az utolsó szót kimondá, hosszabb ideig kémlelte arezomaf, vájjon nem f-dez e fel azoa valami ellenvetést. Da en nyugodt voltam, mert meg valéí győződve, hogy szeretett apám boldogságomat megállapítani leghőbb óhajának tartja. — Azon fiatal felől behatóbban tudakozódtam — folytatá — s megtudtam, hogy az igen tisztességes, becsületes, müveit ember, ki jó hírnévnek örvend, csaknogy nem gazdag. Éu azt hiszem, hogy a valódi boldogság nem épen anyagi viszonyoktól tételeztetik föl; te nem vagy nagyra vágyó, kevéssel beéred s igy, ha kívánod, meghivatom aina fiatalt hozzánk. Ismerd meg s azután határozz. En nem kényszerítelek semmire. Egy hét múlva eljött a fiatal, két hót múlva jegybe jártam vele 8 3 hónap után neje lettem. Tizenöt évig boldogan éltünk s kitartó szorgalom ós munkássággal szép vagyonra tettünk szert. Nem ismertünk nélkülözést soha. Gyermekeink szorgalmasan tanultak s igy örömünkós boldogságunkat mi sem zavarta. Azonban nincs oly hosszú, minek vége ne legyen. A tizenhatodik évben nagy szerencsétlenség ért bennünket. Néhai férjem ugyanis egy barátjáért kezességet vállalt 10,000 forintig. Az idő lejárt, a barát nem tui)tt fizetni, s uy férjemnek kellett helyt állani. 0 szó nélkül letette az öszszeget azon reménybea, hogy barátja részletensint majd viszsza fogja azt neki fizetui. Elmúlt egy, kit, három s több év, de a barát nem fizetett. Hkíor férjem felszólitá Kötelességének teljesítésére, mire amaz kinevette s határtalan impertinenczinával feleié, hogy ő férjemnek siha adósa nem volt; sőt mi nem is voltunk azon kellemes helyzetben, h>gy ő érte vulaha tehettünk volna vala nit. Férjen nem kérte töb idt az összeget barátjától, s mindenkor kellemetlenül érintették, hi előtte a dologról valamit beszéltek. Ezután mindig rosszabbul ment dolgunk, annyira, hogy két óv leforgása után nem maradt semmink. Szegények voltunk. Minden törekvésünk, hogy valamit szerezzünk, hasztalan volt. Ek^or, hogy éhen UH haljuuK., értékesebb holminkat kellett eladnunk. Szegény férjem, e fölötti bánatában súlyosan megbetegedett s hat heti kinos szenvedés után meghalt 6 árvát s egy falat kenyeret sein hagyván hátra. (Folyt, köv.)