Békésmegyei közlöny, 1882 (9. évfolyam) január-december • 1-144. szám
1882-05-28 / 63. szám
B.-Csaba, 1882. IX. évfolyam, 137. szám. Vasárnap, novemberhó 19-én. ÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászat! és vegyes tartalmú lap. JVfég jelenik hetenként háromszor : vasárnap, kedd, (féliven) és osiltörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ helyben házhoz, hordva vagy postán bérmentve küldve : Egész évre ....... 8 írt Fél évre ' . . . 4 „ Éviiegyedre 2 „ Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : Haaseiisteiii és Vogler ezég Bées, Prága, Budapesten, iNémetoiszág es a Svájez minden fővárosaiban. Meg sem ezinóber. Illók későn jő, de még is jő. Későn felelhetünk Sárréti urnák a „Békés" 19. és 20-ik számaiban foglalt „Mégis csak czinóber" czimü válaszára, de felelünk, mert nem szokásunk a felelettel adósok maradni. Későn felelünk pedig azért, mivel csak a napokban figyelmeztettek reá, hogy Sárréti ur a „Békésmegyei Közlöny" elleni ellenszenvébői keletkezett ama nyílttéri nyilatkozata daczára mégis válaszolt, noha azt mondá, hogy szerény lapunknak reflektálni többé nem fog, melyet az altala világnak bocsájtott czikkekre adott felelet miatt uem tart szalonképesnek — bevallv;ín egyszersmind ama gyöngeségünket, hogy csak akkor olvassuk el a „Békést," ha oly czikk van benne, melyben lapunkkai „eszmecserét" folytat, olyant a milyent, mert máskép, őszintén szólva, nem vagyunk kiváncsiak „pusztulunk" „elveszünk" „tönkremegyünk "-féle szivrebató ömlengéseire, melyek úgyis nem egyebek, mint némely fővárosi hason iránya nagy lapok förmelvénveinek gyönge vidéki kiadású viszhangjai. Örvendüek Sárréti ur megtérésének, s most lássuk legújabb „medvéjét." Először is megjegyezzük, hogy sem nagyban, sem kicsinyben sem számitunk olvasóinknak könnyenhivőségére, ha feltételezzük róluk, hogy a „czinóber" czimü czikkünkkel Magyarország állami függetlenségéről és önállóságáról meggyőztük őket. Mi a „Békés" czikkei ellen egyszerűen elmondjuk a magunk nézeteit is. Azt óhajtjuk, hogy a frázisbőségben szenvedő szólbali lap által tévútra vezettetni szándékolt megyei józan értelmű közönségünk bennünket is hallgasson meg, azután Ítéljen belátása szerint s kövesse azt a meggyőződést, mely nekie tetszik. Szalonképes modoraban azt mondja Sárréti ur, hogy „nagy „együgyűség" kell ahoz, hogy valaki azon körülményből, miszerint valamely országnak külön póstabólyege, czimere és czimerét viselő pénze ós Főszerkesztő : GARZÓ GYULA. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Apponyi-utcza 891. számu ház, hová a lap szellemi és anyagi részét illeti minden közleményt eziinezni (íériirik. K.«zIratok aem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. A keddi szám ára 5 kr. Kapható Klein Ödön könyvárus urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Kleiu Ödön urnái és BienerB. ur nagytőzsdéjében, de Povázsay László úr nyomdájában is fogadtatnak el előfizetések és hirdetések; vidéken a postahivataloknál 5 kros póstautalványnyal. lobogója van, azon országnak önállóságát ós függetlenségét következtesse." Ha ebben valami együgyűség van, akkor Sárréti ur ennek az együgyüsógnek a nemző apja. Mi csak arra reflektáltunk, a mit Sárréti ur mondott. 0 azt állította, hogy a közösügyes cziuóberben, maga a magyarok istene sem fog Magyarországra ráismerni. Persze, erre mi nem montihattunk egyebet, mint azt, hogy ez állítás nem való, inert nem csak a magyarok istene, hanem még a legtávolabb külföld is ránk ismerhet, mert hisz itthon ós a külföldön már csak a pénz, postabélyeg, czinier és zászlóról ismerik fel az önálló nemzeteket. A Sárréti ur által felállított bölcs tételre, untig elég volt a mi együgyű érvünk arra, hogy mindenki, a ki akarja, belássa az ő tételnek merő valótlanságát. Ha Sárréti ur nem azt az állítást koczkáztatja, hogy ugy vagyunk most Ausztriával, mint a czinóber, ugy hogy önállóságunkra* rá sem ismernek, hanem ha azt veszi fejtegetése papjául, hogy igaz, van zászlónk, póstabólyegünk, czimerünk ugy mint minden önálló nemzetnek, és hogy Külsőleg igenis felismerhetőnek van színlelve önállóságunk, de ez mind „por a szemébe," Kókler játék, nesze semmi fogdmeg jól, mely azt czéiozza, hogy a nemzet könynyenhivő része lekenyereztessék, de hogy ezen külső fónyináz daczára, érdemleg ós valójában soha sem függtünk annyira Ausztriától mint most, ha ezt állítja érvelve is állítását, akkor biztosithatjuk Sárréti urat, hogy mi is másképen érveltünk volna. Nem érvelhetünk más ellen, mint a mit mondanak s verebet ágyúval nem lövődözhetünk. Most már mást mond a Sárréti nagy hazaíi. Most már megengedi, hogy megvan a függetlenség látszatja. A csintalan! Hát miért nem mondta ezt mindjárt, miért mondta, hogy tökéletesen czinóberre olvadtunk Össze, ugy hogy még kőlsőleg sem lehet bennünket megkülönböztetni Ausztriától ? Persze, most sem hoz fel a zsenialis Sárréti politikus egy betűt sem arra nézve, mik hát egy nemzet önállóságának belső ismertető jelei, a melyek nélkül a külmáz nem ér semmit, melyek volnának hát azon kellékek, a mik nélkül valóságos önállóság nincsen! Fejtegesse ezt, s mi majd csekély erőnkhöz képest felelünk neki. Mi együgyüségünkben mindannak daczára erre nézve is felhoztunk csak igy mellékesen egy érvet, a korlátlan sajtószabadságot, mely hazánkban létezik. Vagy tán ez nem egyik legbiztosabb ismérve egy nemzet önállósága és függetlenségének? (II-ik közi. köv.) Politikai Jtiire k. * A képviselőház május 25-diki ülésében a bosnyák lázadás költségeiről szóló tor vényjavaslat általános vitája befejeztetett. * Lemberg, május 25. Vladimír nagyherczeg Varsóba teszi át állandó lakását. Lengyelország több helységében zsidók elleni kihágások fordultak elő. * Párizs, Francziaország s Anglia elhatározták, hogy az egyptomi kérdést illetőleg követségi konfereneziát tartanak Konstantinápolyban. * Milánó, május 25. Egy előkelő olasz államférfi a tegnapi bankett alkalmával kijelenté, hogy I. Ferencz József ós Humbert találkozása csak akkor lehetséges, ha az osztrák-magyar uralkodó Rómában teszi látogatását. * Mosztar, május 24. A 3-ik gyalogezredhez tartozó, a Glavaticzeno mellett vivott ütközetben elesett s a felkelők által lemészárolt Urbán főhadnagy holttestét az őrjárat megtalálta. A holttestet, melynek feje levágva mellette feküdt, ide szállították. * Szerajevo, máj. 24. Az egész lasosság élénk részvétele mellett ma történt meg Szerajevóban a sorozás. A város 20 uionezot köteles állítani; minthogy néhány önkénytes is jelentkezett, a sorozott ujonezok száma ennél valamivel többre rug. Az ujonezok zeneszókisérettel zsivió-kiáltások közt vonultak be a kaszárnyába. A mósznemek és a czóinent. (Ismeretterjesztő.) (Folytatás.) A czémentmészmalter a kövekhez, a jól kiégett téglákhoz erősen tapad, ellentáll a nedvesség bármily A JÉKÉ SMEGYEt_K0ZL0i \Y 4 t TÁRCMJl. N e o p h i t a, — Elbeszélés. Irta: Ciirisztó Miklós. — (Vége> 11. Az esés zajára figyelmessé lett anya megilletődött leánya élettelen testének láttára, Legalább nekem ugy tetszett, mintha szemei szelídebb kifejezést öltöttek volna. De ez nem sokáig tartott. Mert midőn az anyai szeretet felcsillámló szikráját a vallási fanatizmus legyőzé, égfelé emelte aszott karjait s remegő ajkakkal, szikrázó szemekkel tördelé: Száradjon el a fü a merre jársz, büszhödjék meg a lég, a mit beszívsz ; apadjon ki szemeidből a könnyű forrása, hervadjon el szépséged, száradjon el liliom két karod, s csald meg azt, legjobban szeretsz, hogy utálattal forduljon el tőled I Borzadva hallgattam ez átkot. A fanatikus nő ezután, a nélkül hogy áldozatára csak egy pillantást is vetett volna, kinyitotta bibliáját s reszkető hangon éneidé szomorú zsolozsmoját: Iston adta, isten elvette, Legyen áldott szent neve érette. A toronyóra hármat ütött. Magamhoz tértem álmélkodásomból s e rejtélyes éjjeli epizód felett tűnődve, haza indultam. Da szememre sokáig nem jött álom. Folytonosan a kiátkozott szép zsidóleány sorsáról gondolkoztam. Egyedül áll a világon támasz nélkül. Mi lesz belőle? Lesz-e elég ereje fenntartani magát; lesz-e elég hősiessége megvédeni ártatlanságát ? 11a igen, ugy bámulandó szívóssága, aa eleesik, nincs mit csodálkozni rajta, mert egy magára hagyott szép leány nagyon sok kísértésnek van kitéve ! Hosszas utánjárásom daczára sem tudhattam meg, hogy mi lett sorsa a neophitának; mert a leirt jelenet után — mint a háziak beszélék — elhagyta anyját; a fanatikus aszszonyt, ki képes volt egyetlen leányát kiátkozni, a miért ez kedvese kedvéért, hogy vele egyesülhessen — hűtlen lett Isten hitéhez. Már egészen megfeledkeztem róla, midőn a véletlen nyomába vezetett. III. A gondtalan jogászélet lezajlása után egy vidéki kis városban ütém fel sátorfámat, hol mint ügyvédbojtár gyáriám a kereseteket s védem embertársaim jogát princzipálisom — nevében. Thália felkent apostolai városunkat is meglátogatták, minket is részeltetni akarva egy kis — műélvezetben. — S miután az aranyszájú igazgató, a társulat években gazdag primadonnájának engemet is baleknek togott: elmentem az előadásra. Csiki-nek egy uj darabját adták, melyet eddig csak a lapok bírálatai után ismertem. A függöny nagy ügygyei-bajjal felhuzatott s csakhamar előttem állott a — neophita, a kiátkozott, a ragyogó szépségű zsidó leány. Megvoltam lepetve. Hogy került e tövises pályára; mi lett vőlegényével ? e gondolatok járták át agyamat. Még nem volt művésznő; de egyes jeleneteknél művészi tökélyre emelkedett. A publikum fanatikus tapssal jutalmazta játékát s hódolt szépségének. Ezután egy előadást sem mulasztottam el, valami ugy húzott Körébe. Nem sokára meg tudtam, hogy vőlegénye városunkbeli fiatal ember, ki 2 évi itt léte alatt, hivatali szakéltelme s szerény modora folytán közkedveltségnek örvend. — Megtudtam, hogy a neophitával nem souaia egybekel; hogy a leány kiátkozása után mindketten elhagyták a rájok nézve szomorú emlékű várost. A leány vőlegénye unszolására a színi pályára lépett, a férfi pedig díjnok lett, azon elhatározással, hogy mihelyt olyan állása lesz, hogy nejét eltarthatja, egybekelnek! Két hosszú év után a várva-várt pillanat elérkezett. Kitűzték az esküvő napját.
