Békésmegyei közlöny, 1882 (9. évfolyam) január-december • 1-144. szám

1882-05-21 / 60. szám

B.-Csaba, 1882. IX. évfolyam, 60. szára. Vasárnap, májushó 14-én. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászat! és vegyes tartalmú lap. JVlegjelenik hetenként háromszor : vasárnap, kedd., (féliven) és osütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve : Egész évre 8 írt Fél évre 4 „ Évnegyedre 2 „ Lapunk számára hirdetések felvételére fel van j ogositva : llaaseustein és Vogler ezég Bées, Prága, Budapesten, Németor­szág és a Svájez minden fővárosaiban. A magyar hírlapok raépílóáatásáról. A sok áldás között, — mely Bécsből jön — van a magyar újságok megadóztatása is, s nagyon is csodálkozunk azon, hogy ott fenn hazánk szivében még nem szóltak fel ezen méltatlan eljárás ellen s hallgatva kell néznünk, mint adóztatják meg hazai irodalmunk termékeit. Fájdalom! Európában— mint tudomásunkra jutott — Ausztriát és Poroszországot kivéve, minden állam lemondott ezeu méltatlan meg­adóztatásról. No, de ha más valaki a kútba ugrik, nekünk azért nem kell követnünk nemes példáját és ha Európa össses államai tűrni tud|ák irodalmi termékeik megadóztatását, — az még nem elégséges arra, hogy a magyar nemzet is tűrje azt, különösen akkor, mi­dőn az osztrák hirlapok hazánkban nem adóztatnak meg. Aránylag az osztrák lapokhoz, melyek hazánkba jönnek, nagyon csekély számu hazai lap j ut Asztriába ; de talán több járhatna, ha Ausztriában lakó honfi­társainkat nem riasztaná vissza a borzasztó hirlapadó. Ausztriában ugyanis minden egyes számért, mely hazánkból jön l 1/, krajezárt kell fizetni ós pedig 1 krt az ujságbélyegért és '/, krt azért, mert a levél­hordó azt a házhoz hordja. Mi, részünkről mindkét eljárást jogtalannak tart­juk ; inert a krajezár bélyegadóból következtethetjük, hogy a magyar krajezáros bélyegnek csak is az osztrák határig van érvénye; Bécsben egy osztrák krajezáros bélyeget ragasztanak reája és ezt megfi­zettetik az emberrel. A félkrajczárt is jogtalan köve­telésnek tartjuk, minthogy a bécsi levólhordók ál­lamszolgálatban vaunak, az államtól kapják fizeté­süket és igy a félkrajezár nekik nem dukál, mint­hogy levelekért vagy levelezőlapokért sem kapnak a czimzettől dijat. Ezen félkrajezár fizetése alól azonban felmentetik a czimzett azon esetben, ha ő maga megy el a postára az újságjáért; de ezt kilógja tenni ? A fél krajezárt három hónapra előre kell kifi­zetni, a hónapot harmincz napba számitva ós ez egy A „BKKÉ SMEGYK 1 jíötó\Y" FÁRCZAJ 4. Irén. (Beszély ) Kácsy Istvántól. (Folytatás.) A követválasztási mozgalmak nálunk legelkeseredettebb vitákra, ellenségeskedésekre szolgáltak alkalmul, s a két el­lentétes elvű férfiú is nem egyszer hevesen összeszólalkozott. Nem gondolták, még csak nem is sejtették, hogy a harcz legszebb reményeik elenyésztót idézik elő. Az ellenzéki párt zászlója diadalra emelkedett: s nyert csata után ünnepély kö­vetkezett. A fiatalság kibékülvén az eredménnyel, megjelent az ünnepélyen s a mulatság teljes volt. Gyula mitsem tö­rődvén atyja bosszankodásával, megjelent az ünnepélyen, s nagyon jól mulatott. Itt jött össze Irénnével egy tánezban, — itt ösmerte meg azt a nőt, kiért életét adta, — itt keletkezett kölcsönös szerelmek. Egy forró kézszoritás mennyországot nyi­tott meg Gyula előtt: Irén szerelmét. Boldogok azok, kik szeretve szerettetnek! Ők is boldo­gok voltak, ha'oár kevés időre, mert párszeri együttlétük által fel költöttek Irén apjában a szunnyadó gyűlöletet, mely gyű­löletből eredt a tilalom, társalogni leányának, ellenfele fiával. Van-e haszontalanabb tilalom, mint eltiltani a szerelmet ? Főszerkesztő : GARZÓ GYULA. SZERKESZTŐSÉG ES KIADÓHIVATAL : Apponyi-utcza 891. számu ház, hová a lap szellemi és anyagi részét illető minden közleményt czimezni nérünk. K.«zlratok nem adatnak rlasza. negyedév alatt 45 krajezárt tesz ki, mig a krajezárt a bélyegért a levélhordónak kell kifizetni ós pedig a hirlap kézbesítésekor; az évre 90 kr.. tehát ösz­szesen l írt 35 kr. ami egy évre nettó 5 frt 40 krt tesz ki. Ha tehát egy hírlapra prenumerál valaki, atnely lap évenkint húsz forintba került, ezen husz frtról 5 frt 40 kr. adót kell fizetnie ! Nagyon sok ember van, a kit ezen 5 frt 40 kr. adóösszeg visszariaszt egy lap megrendelése elől és ezen eljárás alatt a hazai irodalomnak kell szenvedni. — En magam ^em prenumerálnók ilyenformán több lapra, mint csak egyre ; hisz ezen egy lap is 2 5 frt 40 krómba Kerülne; ezen adó a megrendelési ösz­szegnek több mint 25 százalék és igy borzasztó sok. Ha ezen eset nem fordulna elő, akkor minden lap­megrendelő a megrendelt hírlapon kivül legalább íjiég egy folyóiratot rendelhet meg ; igy p. o. ha az 5 frt 40 kr. adóhoz évenkint még csak 60 krt tesz valaki, a mi a legszegényebb embernek se esnék ter­hére, minthogy alig jut egy napra két tized krajezár, — akkor azórt a 6 frtért , ,gy egy más kisebb la­pot vagy egy szépirodalmi folyóiratát rendelhetne meg, mint a minő a „Képes Családi Lapok" stb. De ha az ember iró és talán 5—(5 lapnak dol­gozótársa, akkor fizethet évenkint 25 vagy 30 frt 40 krt. Ebből kitűnik, hogy külföldi iróink — kik na­gyobbrészt szegények — csak ritkán léphetnek tőbb láp dolgozótársául fel, minthogy a „tiszteletpóldány" maga 25—30 frtba kerül évenként. Szívesen elhisz­szük, hogy ez nincs az osztrák állampénztár kárára, de — fájdalom — annál károsabb a hazai iroda­lomra nézve. Hazai lapok! Testvéri szeretettel hívunk fel ben­neteket a harezra, a kemény tasára. Tartsunk ö^sze és küzdjünk a végsőig ós hinni akarjuk, hogy har­ezunkat győzelem fogja koszorúzni. A magyar pénzügyminiszter kezében van a ha­talom és ő segíthet a bajon. Nekünk pedig oda kell A szerelmesek megértik egymást. — Egy tekintet, egy mozdulat elég arra, hogy a legkétsógbeesettebb szerelmest re­ményben ringassa. Lehangolta Irént is apja parancsa s ked­vesével csak ritkán, pár perczig találkozott, de ezen perez bánatait enyhítette, édesítette. Kerestek alkalmat s találtak is, hol elbeszélték szivök titkait. Gyula oly idős volt, hogy apja épen nem hátrálhatta házassági czóljait; a sziv érzelmeit is tisztelte, s azt sem kérdé: ki lesz a menyasszony ; megnyu­godott fia érett gondolkodásában. — Igy . mi volt hátra más, mint a leány, ós leány szüleinek beleegyezését megnyerni. Irén szerelmén s e szerelemből eredő házassági ajánlat elfo­gadásán mit sem kételkedett; de aggasztotta az ellenséges indulat, melyet Irén apja érzett Gyula családja iránt. Sokszor elmélyedt gondolataiban; kifürkészni akarván irón apjának cselekedeteiből, gyermoke iránt való szereteté­ből, ha váljon lenne-e elég keményszívű saját indulatait el nem némítani gyermeke boldogsága rovására. S bármennyire is fontolgatta, bármennyire is félt az elhatározó lépést meg­tenni ; szive sugallatát követve benyitott a házba, melyben gyűlölője, melyben kedvese lakott. Képzelheti ön, mennyire megvolt lepve az apa, midőn házában egy ellenség jelenik meg, leányát eljegyzendő. De a meglepetés csak pillanatig tartó volt; mert hirtelen düh fogta el az öreg szivét, s nem­csak leánya kezét tagadta meg az ifjútól, hanem félre tévén Egyes szám ára 10 kr. A keddi szám ára 5 kr. Kapható Klein Ödön könyvárus urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben akiadóhivatalban, Kleiu Ödön urnái és Bie­nerB. ur nagytőzsdéjében, de Povázsay László úr nyomdájában is fogadtatnak el előfizetések és hirdetések; vidéken a postahivata­loknál 5 kros postautalvány nyal. hatni, hogy a pénzügyminiszter a kellő lépéseket megtegye ezen jogtalan ujságadó megszüntetésére. Kell, hogy a pénzügyminiszter az osztrák ós po­rosz hírlapokat hasonló módon megadóztassa: mert csakis e két államban adóztatják rneg a magyar hír­lapokat. Tudjuk, hogy több osztrák és porosz lap jár hazánkba, mint a mennyi a kimenő magyar lap ; tud­juk azt is, hogy az osztrák lapok hasonmódon meg­edóztatása következtében az osztrák lapok több elő­fizetőt fognak veszíteni és ekkor az osztrák sajtó majd kényszeríteni fogja Dunajevszky pénzügyminisztert ezen rendelete visszavonására. Az ökölcsapást ne te­gyük zsebünkbe, hanem vágjuk erélyesen vissza. Nem azért szólunk, mintha Ausztria ellen akar­nánk beszélni; korántsem! Ausztriát mint államot tiszteljük, ámde egy, hírlapirodalmunkat sújtó rende­let ellen kelünk fel. Politikai liirek, * A dublini gyilkosság elkövetőinek hir szerint nyomában van a londoni rendőrség. Az hírlik ugyanis, hogy lord Ca­vendiah ós Bürke gyilkosai a Gunard-vonal „Scyttna" nevű gőzösén vannak, mely május 6-án indult el Liverpoolból és f. hó 8-án érkezik New-Yorkba. * Bécs, máj. 18. Az Armeeverordnungsblatt közzé teszi a bosnyák-herczegovczi csapatok szervezetének ideiglenes sza­bályzatát. A vódkötelezettek által leteendő eskü igy hangzik: „Esküszöm a mindenható istenre, hogy hű leszek I. Ferencz József császár és királyhoz, és felebbvalóim minden parancsá­nak életem veszélyeztetésével is engedelmeskedni fogok." * A dunai kérdésről ujabban azt irja a „Neue Freie Presse," hogy az európai Duna-bizottság még a folyó ülés­szakban tárgyalás alá veendi a Barrére-féle javaslatot. * A magyar képviselőházban folyik a bosnyák vita. Persze, hogy a szélsőbal kapítalist csinál belőle — s Németh Bérezi ur veret is felajánlva (pedig nem szomjazza senki vé­rét) a bosnyák vitánál beszél Schossberger egy privátüzletében törtónt megkárosításáról, Nagy Györgynek jószág igazgatóvá történt kineveztetéséről. A kormányférfiak azonnal kimutattak a felhozott vádak alaptalanságát. — Péntekig a szabadelvű párt részéről csak Dárday Sándor beszólt. * Belgrádból érkezett hirek szerint Milán király junius­hó vége felé Ischlben hosszabb látogatást fog tenni az osz­trák-magyar uralkodónál. A szerb kormány egy Bulgáriából a higgadtságét Gyula apját becsületében sértegette. — Nem szólt az ifjú, csak könnyező kék szemét Irén tündéri terme­tén legeltette. Zokogva borult az ifjú leány apja lábaihoz, s összetett kézzel kérte, Könyörgött hozzá : „Oh ne bántsd apám! elle­ned ő nem vétett semmit; apja hibájáért őt ne kárhoztasd ; ne taszitsd el magadtól, mert vele engemet is megvetsz. Én szeretem őt; s itt a porban esküszöm az égre, más férfiúnak neje nem leszek." Leányának e határozott nyilatkozatán kissé megindult az öreg, de a gyűlöletet kitépni szivéből nem tudta. Szerette leányát, mint éltető reményét, s bizott a leánynak gyermeki szeretetében. E szeretetre építvén győzelmét, felemelve a le­ányt, mondá neki : „Jó, leányom ! ha nem szereted apádat, menj vele, kit szeretsz. Nem átkozlak, nem tagadlak meg, de. velem soha nem találkozol." Megkövülve állott az ifjú pár, s az apa, felhasználva az alkalmas perczet, távozott. A gondolkozókat megzavarta az ajtó zörrenése, átérezték helyzetöket s egymást átölelve, bú­csúszó nélkül elváltak. Irén apjához ment; Gyula pedig haza sietett. Kedvese ablaka előtt elmenvén, egy futó pillantást vetett az ablakra. Oly igéző volt e pillantás! . . (Vége köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom