Békésmegyei közlöny, 1882 (9. évfolyam) január-december • 1-144. szám

1882-05-18 / 59. szám

B.-Csaba, 1882. IX. évfolyam, 44. szám. Csütörtök, márcziushó 18-án. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenltónt háromszor : vasárnap, kedd, fféliven) és osiitörtölcön. ELOFIZETESI DIJ helyben házhoz hordva vagy póstán bérmentve küldve Egész évre 8 frt f él évre . 4 „ vnegyedre 2 „ Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : Haaseustein és Vogler ezég Bées, Prága, Budapesten, Németoi szág és a Svájez minden fővárosaiban. Főszerkesztő : GARZO GYULA. SZERKESZTŐSÉG tS KIADÓHIVATAL : Apponyi-utcza 891. számú ház, hová a lap szellemi ós anyagi részét illető minden közleményt czímezni Kérünk. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. A keddi szám ára 5 kr. Kapható Klein Ödön könyvárus urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Klein Ödön urnái és Bie­nerB. ur nagytőzsdéjében, de Povázsay László úr nyomdájában is fogadtatnak el előfizetések és hirdetések; vidéken a postahivata­loknál 5 kros póstautalványnyal. Egypár szó a tőkekamat adóról. Nincs törvény, mely tóvesebb magyarázatnak szolgálna tárgyul, ugy az egyesek, mint (de legin­kább) a hivatalos szakközegek részéről, mint az adó­törvény. Ilyen eltérő felfogást találunk a tőke- és járadék­adó alapjául szolgáló 1875. 22. t. cz, értelmezésé­nél. E törvény 1-ső §-ában felsorolja azon adó tár­gyait, — a 2-ik szakaszban pedig mindazon alanyo­kat és tárgyakat, melyek akár közvetve, akár köz­vetlenül kamat és járadék adó mentességet élveznek. Adómentességet biztosit utóbb idézett §-naK 14. pontja, mely igy szól (kamatadó mentes); „316 irtot tul nem haladó kamat, vagy életjáradék, a mennyiben az illető fél összes jövedelme, adósságainak lev jnása nélkül a nevezett összegnél nem több." Ez azon pas­sus, mely a kamat és járadékadó alap megállapításá­ról oly különfélekép értelmeztetík ; — és értelmezni méltán lehet, mert valóban kétértelmű is az. I. Némely magyarázók (illetve a törvény min­den magyarázat nélkül, gyakorlati alkalmazói) ugyanis azon felfogásból indulnak ki, hogy 315 frt jövedelem minden munkaképes embernek önfentartásátioz szük­vségeltetvén, igy ennyi jövedelme okvetlenül lévén, eo ipso, mindenkinek künlévő egyetlen kamatozó Kraj­czárja kamatadó alá vonandó. Az ily magyarázók tekintet nélkül az illető fél jövedelmére, esetleg más vagyoni állapotára minden boldognak, boldogtalannak, künnlévő akár bevallott, akár bevallatlan tőkéjét megadóztatják. A bevallottat azon okból, mivel be­vallatott, nem figyelvén az illető félnek (a községadó „B." táblájából főkönyvbe kitűnő) általános tiszta jö­vedelmét, jóllehet ez által csak egy kéznyujtásba Ke­rülne fárad águk; a bevallatlan tőkét pedig az 1876. 15. t. cz. 86. ós 77. §§-ai alapján azért adóztatják meg, mert nem vallatván be, eltitkol látott. A JÉKÉSMEGYEi KÖZLÖM" TÁRCZÁJ Irén. (Beszély ) ÍJáesy Istvántól. Menjetek a temetőbe s tekintsétek meg azt a sírt, mely­nek boldog lakóját megsirattátok s elfeledve őt most koszorúra sem méltatjátok. Szegény Irón! Ha hallotta volna az érdeklődést, melyet szerencsétlen kimúlása által keltett s érezné az elfoszlott em­léket, kilépne sírjából s mint kísértet látogatná meg azokat, kik fariseusi kebellel legtöbb könyet ontottak érette. Igen, szerettetünk; elhal a kedves, mi is s elfeledte­tünk ! Ez sorsa mindnyájunknak. — De nem akarok szemre hányást tenni, mert ez nem áll szabadságomban s csakis em­iékét akarom felújítani egy elköltözött lénynek, ki a rája való emlékezést megérdemli. . . Az igaz szerelem ritka; oly ritka mint a fehér holló. Ezrek sőt milliók kötneK bázaságot a nélkül, hogy szivök szent lángra ébredne; a nélkül, hogy földi örömök, bánatjok meg­osztója iránt csak vonzalommal viseltetnének. Egyik házasságra lép szokásból; másik örök hűséget esküszik érdekből s gon­dolják, eleget tettek azon legnemesb hivatásnak, melyet Isten oltott az emberi természetbe. S ez napjainkban feltűnést nem okoz. De ha találkozik eset, a hol két fiatal testben egy lélek lakik, kik egymásért élnek, halnak; a nótkül, hogy esküvel kötelezték volna viszonyukat, róluk beszél a íalu apraja-nagyja II. A másik felfogás szerint, idézett czikK értel­mében megadóztatandó mindazon fél, kinek összes jövedelme 315 Irtot tul halad; ha tehát valakinek évenként pl. 300 frt kamatjövedelem élvezése mellett még pl. 16 frt tiszta jövedelme van, már az egész 300 frt kamatadó ala vonandó, mivel az alanyi ösz­szes jövedelem a 315 frtot túlhaladja; míg azon esetben, ha a 315-öt nem haladiá tul, a 300 frt kamat teljesen adómentes. III. A harmadiK és altalam vitatott egyedül he­lyes felfogás szerint, a tőke és jár. jövedelem csak annyiban esik adó alá, a mennyiben (vagy világo­sabban) a hány frttal felül múlja a kamat és jár. jövedelem összegét. Fenti példa szerint tehát 316 frt jövedelem után csak 1 frt esik Kamatadó alá és pe­dig helyesen azért, mivel a törv, 315 frtot adómén­tesitvéu, a kamat az összes jövedelmet csak 1 frttal ütvén felül. E szerint a kamat (és járadókaió helye­sen ugy vettetik ki, hogy a kamatadó alapjául csak azon összeg vétetik fel, mely a kamatjövenelemuek az összes megadóztatás alai/ uil szolgáló jövedelem­hez adása után a 315 frtot leiül múlja,- vagy rövi­debben : kamatadóval csak az összes jövedelemnek a kamatjövedelemhez számítása után 315 frtot felülha­ladó többlete érintethetíK. Fentidézett passus, összevonva igy szól: kamat­adó alul kivétetik 315 forintot tul nem haladó ka­mat, a mennyiben az összes jövedelem 315 írtnál ueui több ; melyet ellentétesen kifejezve, igy hang­zanék: „kamatadó alá vonandó 315 forintot tul ha­ladó kámat, a mennyiben (a mennyi összegben) az összes jövedelem 315 írtnál több." — A mondatnak minden szava fontos, de a í'ősuly az a „mennyiben" szón fekszik, a mennyiben két értelemben vehető, vagy a német, in so fern, (quantitative) um wie viel, um so viel jelentőségében. Előbbi érteményében, fent s gunykaczaj tárgyai lesznek. Elfásul a sziv, a kishitüeket visszariasztja a sokaság elve. Csau egyesek emelkednek ki a sokaság közöl, kik vagy boldogok lesznek szerelinök által, vagy tragikus hősként elbuknak. Szép halál! ennél egy van neme­sebb elvérzés, a hazáért való halál . . . Irén is a szerelem áldozata lett Menjetek a temetőbe ; ott találjátok őt néma, virágoKkaí nem ékesített, rácsozatjan sir aJatt; egyszerű kökeresztjén a sirirat: Irón. Időtöltésből mentem a sírkertbe, hol minden sir egy­egy ösmeretlent tartott rideg ölében, de midőn e helyhez jö­vék, melyet búsan lengtek körül a szomorú fűz lecsüggő ágai lábaimat megbilincselve éreztem, szivem fájdalmasan dobogott s akaratlanul a sirra térdelek: imádkoztam. Csendes volt minden, csak a szomorú fűz zöldelő lombjai suttogtak, vagy talán az alatta levő Irón megtört lelke sóha­jait tolmácsolták! Az ág zörgése zokogás volt, mely érzéket­len lelkeket is magához vonzott volna. Gondtalanul dőltem a sirra. Oly jól esett ezen nyugodni! Elmerengtem a mulandó­ság felett s szemembe egy könyny lopódzott. Letörölni akar­tam e könnyet s kendőm után nyúltam, midőn egy gyenge hang gátolt meg tettemben. „Ne törölje a könnyet le uram" mondá a hozzám lépő: „oly jól esik látnom egy lelket, ki e hantnak Könnyre méltó lakóját megsiratja. Öt év előtt a város ifjú hölgyei ide jöttek ki, itt panaszolták el szivök fájdalmát; itt epedtek kedveseik után s koszorúkkal ékesítették e dombot, várva, remélve, ha majd szerelmök áldozatai lesznek, ők is ily boldog sorsban részesülnek. Jól esett látnom a fájdalmat, mert órdemszerü ecsetelt második (II.) felfogásnak, utóbbiak a kamatot csak olyan összegben kívánják adótól menten, a mennyi összegben az összes jövedelem a 815 frtot tul nem haladja, igy a fenti példa szerint a kamat (a 300 frt) az összes (316 írt) jövedelmei csak egy forinttal haladván tul, 209 frt kamatot kiván adó­mentesen. Eltekintve ezen gramatikai interpreatitotól, néz­zük a logikait, nézzük a józan felfogást. Ha tovább fejtegetjük a II. és III-mal jelelt elveket, azt fogjuk tapasztalni, a II. noha a törvény szövege első tekin­tetre ennek látszik inkább megfelelni, nemcsak tart­hatatlanná, sőt nevetségessé válik. E szerint ugyanis föltéve, hogy valakinek másnemű jövedelme nincs 315 forint önmagában adómentes; dé mihelyt ezen 315 forint mellett évenként még egy krajezár más jövedelem is mutatkozik, a 315 forint 1 Krajezár jö­vedelem is mutatüozik, a 315 forint 1 krajezár jö­vedelem azonnal 31 frt 50 ós egytized kr. kamatadót fizet. Pedig ilyen anotnaliát a törvényhozás nem akart, nem akarhatott azért, mi\;el az lázító igazságtalan­ságra viszen. Az nem lehet, hogy pl. Pál, kiaek egyéb jövedelme nincs, miut évenkint 315 frt kamatjöve­delme, teljesen adómentes legyen, mig Péter, kinek 300 forint kamatjövedelme mellett még egy 15 frt és 1 krajezárnyi (és nem 15 frtos) jövedelmű szől­ieje van, évenkint 34 stb. frt. adót fizessen csak azért, mivel összes jövedelme a 315 forintot egy krajczárral esetleg felülmúlta. Itt a praemisták (t. i. a tőkeadóztatás), a naziók (vagyis az elérendett czél. eredmény) között semmi okozatos összefüggés sincs ; mert mig egyrészről egy igen nagy összeget 315 fo­rintot teljesen érintetlenül hágy, addig egy igen cse­kélységet, t. i. az egy krt tetemesen (31 frttal) sújtja, H. J. emléket fedeztem fel benne: annál fájóbb most a feledés ta­pasztalata." Szavaiból megértém, hogy ő a temető csősze. Hozzá lép­tem s e^y pipa dohánynyal ajándékoztam meyj. Elfogadta az öreg, s megtömve pipáját a sirra ült, mintegy jelzeni akarva, hogy tovább fog beszélni. Leültem mellé s ő kérdé : „Tudja aram kit fed e sir?" „Nem; öregein ón idegen vagyok, ki sétálni jöttem e kertbe, de ezen sirnak néma magánya magá­hoz vonzott, s ön kedves öregem még fokozta érdeklődésemet.'' „Ha nem leszek terhére uram! elmondom e sir meg­boldogult angyal szépségű lakójának gyászos történetét. Városunk előkelő családjának volt sarja az áldott lelkű Irón kisasszony. Szép volt mint a hajnalodó nap; bájos mint fejlő rózsa bimbó, épen tizenhatodik éve tavaszán; szüleinek büszkesége; egy tehetséges ifjúnak jövendőbeli üdve. Ifjak va­lának mind ketten. Forrón szerették egymást; de vallomást tenni erről nem volt alkalmon, — meredek bástyaként állott közöttük a két család pllenséges viszonya. Óh, mily balgák az emberek ! Feláldozzák gyermekeik boldogságát szenvedólyök valósulásáért; meg tagadják verőket elvtelen el vökért. Irón apja heves ellenzéki volt, ki látva a nép nyomo­rát, azt a kormányon ülő férfiak kapzsiságának tulajdonította­Gyűlölte a miniszterelnököt sj megvetéssel fordult el azoktól, kik ennek zászlója alatt csoportosultak. Eme neves ellenzéki hite hozta összeütközésbe a raczionalis szabadelvű férfiúval, Gyula apjával. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom