Békésmegyei közlöny, 1882 (9. évfolyam) január-december • 1-144. szám

1882-04-23 / 48. szám

Melléklet a „Békésmegyei Közlöny*' 48ik szánnihoz. A „Békés" „Szédelgésbe. Deák Ferencz — a haza bölcse — azt mondta, hogy teljesen kielégítő lenne, ha az egész sajtótörvény ezen egyetlen jellemzetes szakaszból állana: „Mindent szabad írni és kinyomatni, de csak azt, ami igaz/" Hanem ha csakugyan ez lenne a sajtótörvény, akkor a „Békés' 1-nek egyetlen száma sem igen jelen hetnéK meg, vagy nagyon hamar megbánná az a nagy ügygyel-bajjal kicsinált kauczio, mert — mint a té­nyek tagadhatatlanul igazolják: minden egyes száma tele van szándékos elfcrditésekkel és czélzatos hazug­ságokkal. Es ez nem véletlenül, nem öntudatlanul, hanem kiszámítva, tervszerüleg van igy, — mindig egy és ugyanazon tárgyra, illetve személyre vonatkoztatva; ugyanannyira, hogy már bizonyára tisztába jöttek a gyulai lapnak értelmesebb előfizetői és olvasói is ar­ról, hogy a „ Békés," (mely már neve és czimében is hazugságot hirdet, lévén tudniillik a „Békés" a leg­békételenebb izgága lap az országban,) tulajdonképen nem is a függetlenségi vagy közjogi ellenzéki párt (azt ők maguk se tudják, hogy melyik-másik ?) eszmé­it és elveit, mint inkább és főképen szerkesztőjének Jantsovits Emilnek személyét és érdekeit képviseli, és mint ilyen: egyedüli elve, eszméje, törekvése és czél­ja : Göndöcs Benedek apát, gyulai orsz. gy. képvise­lőt minden alkalommal és minden uton-módon sérte­ni, gyalázni, rágalmazni, gyanúsítani, kisebbíteni, szó­vá!: lejárni, mert Jancsovits Emilre és a „Békés" egy­nehány előre-hátra inozditójára, Göndöcsnek már a neve is oly hatást gyakorol, mint a feldühödött bi­kára a vörös-zászló, hogy attól aztán se lát, se hall, hanem csak neki vadulva — öklelőzik. És miért ezen epés gyűlölködés, ezen — tehetet­lenségében oly nevetséges bosszuszomj? — egyedül és csupán csak azért, mert a mult évi o. gy. képvi­selőválasztás alkalmával, Gyulaváros választó polgárai közül kétszer annyi volt, aki Göndöcs érdemeit a Jant­sovitséinál (?!) többre becsülte, és igy az elsőre adta szavazatát, minek folytán Jantsovits és pártja törpe kisebbségben maradva, csúfosan megbukott. De hát végre is e körülménynek sajátképen nem Göndöcs, hanem Gyulaváros választ'jft oka, — mi­ért nem fordul tehít azok ellen Jantsovits Emil sér­tett hiúsága és koifioláni bosszújának dühöngő kitöré­se ? — bizonyára azért, mivel attól tart, (amit ugyan úgy sem fog már soká kikerülni,) h' : rgv ez esetben — botrányhajhászó lapjának kérész-életet még rövi­debb ideig tengethetné; — különben is ma-holnap odáig jut már, hogy a „Békés"-nek csűfolt nyomta­tott papirost csak azok fogják olvasni, akiK irják. Térjünk azonban czikkünk közelebbi tárgyára, a „Békés" „Szédelgés"-ének leleplezésére. Elénk emlékezetben van még megye-, sőt or­szágszerte, a „Békés"-nek azon felsülése, midőn f. évi márczius 18-diki számában azzal gyanusitá Göndöcs B. apát, képviselő urat, hogy „Józsefnapi prédikáczi­ót németül tartandó, hazajött hivei körébe," és választói „ezen német prédikáczió elmondás okozta hazatérési al­kalmaif- ragadták meg ünnepélyes tüntetések rendezé­sére, — s midőn erre Göndöcs B. ur hirlapilag nyi­latkozott, hogy Józsefnapján nemcsak hogy németül nem, de egyáltalán sehogysem prédikált, minélfogva Jantsovits Emilt, mint a „Békés" szerkesztőjét mindaddig mig ezen koholmányát lapjában vissza nem vonja, egészen jo­gosan ég méltán — hazug rágalmazónak nyilvánitá: a botrányosan feísült szerkesztő bizony kénytelen volt lapjában — ; az igaz, hogy csakúgy szőrmentén — visszavonni, hogy „a József napi német prédikácziót nem Göndöcs B. apát, hanem Ács János segédlelkész tartot­ta", tehát hazugságát önmaga beismerte, hogy azonban a tisztességnek legalább némi látszatát megmentse, csúfos visszavonulását azzal az ujabb hazugsággal fe­dezte, hogy „nyilván mult számunk vezérczikkének első benyomása és üdvös hatása következtében". Ez aztán a tizenhárom, próbás ,,Szédelgés" t. cz. „Békés!" me­lyet az hitt legkevésbbá aki irta; mert — lássuk csak — Göudöcs B. ur márczius 19-én, a reggeli vonat­tal i/»8 órakor érkezett Gyulára, a választói által ren­dezett ünnepélyes fogadtatása eltartatott legalább is egy óra hosszat, tehét >/ 29-ig, a bucsu ünnepi szent mise a Józseftemplomban (melynek végzésére az apát úr, mint gyulai lelkész hazajött,) 9 órakor kezdődött, — tehát '/,, 9 és 9 óra közt kellett volna elolvasni a „Békés" világhírű vezérczikfcót, (ha ugyan a lap egy­általán valaha ily korán kész lenne és kihordatnék,) hogy annak „első benyomása és üdvös hatása" (?!) kö­vetkeztében, a német prédikáczió tartását hevenyében a segédlelkész úrra bízhatta volna; — de ne higyje a „Békés 1* szerkesztője, hogy az csak olyan könnye­dén megy, s a kath. lelkészek oly lelkiismeretlen köny­nyelmüek, hogy minden készület nélkül mernének pré­dikálni, mint ahogy a „Békés" gyulai vezérczikkeit szokták irni! — Különben a gyulai r. kath. segédlel­kész urak, bizonyára mind a négyen esküvel is ké­szek bármikor megerősíteni, hogy az idei Józsefnapi prédikáczió tartására, Ács János s. 1. úr még február közepe táján vállalkozott. — És hogy Göndöcs B. ur — daczára azon nyilatkozatának, hogy & „Békési­nek személyére vonatkozó roszakaratu támadásait eddig megvetette, s jövőre figyelembe sem veszi", mégis sietett a „Békés" hazug rágalmait nyilvánosan leálezázni, ez által épen nem „hazudtolta meg önmagát," — mint ezt Jantsovits Emil, a „Békés" szerkesztője a „Füg­getlenség" pril 2-diki szamában irta, mert hallhatta ós olvashatta (ha nem restelte!) a „Békés" szerkesz­tője, hogy Göndöcs B. ur előbb idézett nyilatkozatát mint orsz. gy. képviselő mondotta, hírlapi nyilatkozata pe­dig hazug rágalomnak megtámadott lelkészi becsületének önérzetes védelmezése volt. Ez az óriási kudarcz és pironkódás untig elég lehetett volna a „Békés' 1 szerkesztőjének, hogy jövőre a hazugságtól tartózkodjék, de ugy látszik, nem okul, az előbbi vereség tanulságából, vagy talán mint a közmondás tartja: „nem felejti kigyó a farka csapását"] mert a „Békés" april 16-iki számának „szédelgés" czimü vezérczikkében újra — mint a hazudozó obsi­tos ,,ö bátorságában: elveté a sulykot istenigazában." Hát hiszen „szédelgés" biz' az, még pedig a leg­nagyobb fokú, csakhogy ez a „szédelgés" megint a „Békés" rovására esik. Azon alkalomból ugyanis, -— hogy a „Magyar­Korona," egyik tekintélyes és rég ismert nevü irónak tollából, Göndöcs Benedek apát, képviselő urnák élet­rajzát hozta, melyet egészben vagy részben több lap is utánközölt, a „Békés" szerkesztője nem talált sür­gyu vezérczikket, minthogy beleköt az életrajz iróba, a müvet közölt lapokba, s csúfolódások ós gyanúsí­tások sorával hajigálja azokat is, Göndöcs Benedek urat is. Bizony ez „szegény mulatság"\ de hát hiszen le­gyen boldog és teljék öröme a „Békés" szerkesztőjé­nek a nevetségessé tenni akarásban s a piszkolódá­sokban, mi e téren elismerjük tekintélynek de nem kö­vetjük. Különben is hiában akarná ő Göndöcs B. ur kőztudomásu érdemeit, tehetetlen épitkedésével leta­gadni, és kisebbíteni, mert azok az érdemek kétség­be vonhatlanok. Csak azt akarjuk és fogjuk bebizonyítani hogy a „Békés," a vezérczikke fölé irt „szédelgés" czim­mel, saját eljárását jellemezte. A „Békés" ugyanis — nagy hipokritasággal igy szól a többek közt: „Valóságos lelketlenség, Göndöcs ur világraszóló érdemeinek elsorolásával, a békésmegyei régészeti és köz­művelődési egyesület, s különösen a muzeum alapítására utalni. Hiszen kőztudomásu, hogy a megyei muzeumot ötven évi hangyaszorgalmi búvárkodás, kutatás s a legnagyobb vagyoni áldozatokkal, id. Moyyorossy Já­nos alapította. S nem lelketlenség-e ilyen pogány mó­don elragadni az elismerés jutalmát azon embertől, ki életének javát, egész és pedig nem csekély vagyo­nát, a régészeti és közművelődési egylet s a békés­megyei, helyesebben gyulai muzeum megalkotására szentelte." Erre nézve először isiássuk, honnan meríti ave­zérczikkiró, nagyképűsködő megbotránkozását ? A „Magyar Korona"-hm az ide vonatkozó pas­sus, szórói-szóra a következő: „A megye közműve­lési és gazdasági ujabb intézményei Göndöcs Bene­dek alkotásai. S a kezdemény, melynek élére áll, si­kerében biztosított. Halad, fejlődik, virágzik vezetése alatt. Osak a békésmegyei muzeuinra és közművelő­dési egyletre, a békésmegyei méhészegyletre, a gyu­lai ipartársulatokra és olvasókörökre utalunk." Hát — már most azt kérdjük a „Békés" vezér­czikk írójától, hogy: mi nem igaz a fentebbi idézetben?! és hogy nem átalkodik olyan kézzelfogható ferdítés­re és hazug következtetésekre vetemedni, melynek épen az ellenkezőjéről van ő maga is meggyőződve?! Egyébiránt — a nélkül, hogy a legkevésbbé is kisebbíteni akarnánk id. Mogyoróssy János urnák, a gyulai r. kath. elemi iskola részére adományozott muze­um, s utóbb ezen gyűjtemények legnagyobb részének a megyei muzeum részére történt felajánlása, s a me­gyei muzeumnak folytonos gyarapítása és gondozása körüli buzgalmát ós erdemeit, de az igazság érdeké­ben utalunk „A békésmegyei régész- és mivelődéstörté­nelmi társulat keletkezése" czimü, Zsilinszky Mihály társ. főtitkár által irt munkára, mely az egylet 1874/5 -ről kiadott évkönyvében közöltetett, s a 4, 5, 6, 9 lapon betüről-betüre a következőket mondja: „„ A varmegye 1874. febr. 9-ikén tar­tott közgyűlése a nevezett (a Haan Antal-íélu) gyűj­temény megvételét és egy megyei muzeum felállítá­sát nagy lelkesedéssel kimondottá. — E lelkesedés következtében Mogyoróssy János felajánlotta az ő — előbb már a gyulai r. kath. iskolának ajándékozott s közadakozás folytán is gyarapodott — értékes csa­ládi könyv-, fegyver-, pénz és képgyűjteményét a megyei muzeum részére, amennyiben annak egyes tárgyai iskölai használatra nem szükségeltettek. Ha­sonló ajánlatot tett ritka műgonddal és szakértelem­mel összeállított növénygyűjteményével Páter Titius Pius minoritarendű áldozár és gerlai uradalmi lelkész is. Majd Göndöcs Benedek, a minden szépet ós jót pártoló gyulai lelkész és apát, aki gyönyörű tengeri csiga és kagylókból, valamint drága kövekből álló gyüjteméuyót, — végre Haan Lajos csabai ev. lel­kész ur, aki évek hosszú során át leginkább a csa­bai határban talált rendkívül érdekes régiségeit aján­lotta fel a muzeumnak, mely aztán napról-napra gya­rapodott, más lelkes polgártársaink adományai által. — Igy állapíttatott meg a békésmegyei muzeum."" (I. Évkönyv 4. 5. 1.) „ „ — — a külön társulat létesítésének gondolata még nem volt meg. — — Ezt Göndöcs Benedek pen­dítette meg legelőször, azon „ Visszhang"-fában, melyet Reök eszméire ugyancsak a „Békés" (de nem ám a mostani „Békésinert ez nem ilyeu tárgyakkal fog­lalkozik!) 12-ik számában adott. Göndöcs B. ki megyénk minden fontosabb érdekénél mint tevékeny, áldozatkész férfiú szokott szerepelni, ez ügyben is kilépett a küzd­térre."" (I. Évkönyv 6. I.) „„Most már csak a társulat szervezkedése volt hátra, ti, tekintetben ismét csak a lelkes Göndöcs Bene­dek volt a főmozgató, a ki a „Békés" -ben még egy szer megismertette a megyei közönséget az ügy fejlődésével, s egyúttal felhívta a megye müveit kösönségét arra, hogy a művelődés szent oltára körül csoportosulván, jelenjék meg a juniushó 18-án, délután 4 órakor, Gyulán a megyeháza nagy termében tartandó „békésmegyei régész­müvelödéstörténelmi társulat" alakuló közgyűlésére(I. Évkönyv, 9. 1.) S nehogy a „Békés"-nek kedve kerekedjék még a fentebbi adatok valódiságát is kétségbevonni, jónak látjuk még, a rógészmüvelődéstört. egylet l87 5/ 6-ról kiadott Il-ik évkönyvének 104-ik lapjáról, az 1876. augusztus 7-én tartott egyleti közgyűlésről felvett jegyzőkönyvből szószerint idézni a következőket: „ „ 11. Egyleti főtitkár előadja, hogy a közelebbi napokban egy „Emlékirat" czimü röpirat jelent meg, melyben — a névtelenség álezája alá rejtőzködött szerző, állítólag egyletünk tagja, kétségbevonja a tár­sulatunk keletkezéséről szóló s a mult közgyűlésen nyil­vánosan felolvasott ós közhelyesléssel találkozott első czikknek hitelességét; ennek folytán — miután a nyil­vánosság előtt „többek nevében" elmondott ily erős vádat szó nélkül hagynia nem lehet, mint a megtá­madott czikk szerzője, képes ugyan minden szavát hiteles okmányokkal támogatni, de mivel névtelen támndó ellen magát védeni nem akarja, felhívja a közgyűlést, hogy a „többek nevében" szóló névtelen tag ezen pamphletszerű iratára nézve mondja ki Íté­letét. A közgyűlés egyhangúlag kimondja, hogy a megtá­madott „Évkönyv" ugy általánosságban, mint részleteiben teljesen megegyezik az igazsággal, s ez okból a hivatolt röpirat — melynek szerzője különben is elárulja magát a szövegben -- figyelmen kívül hagyandó."" Hát már most mit szól ezekhez a „Békés" szer­kesztője? — Váljon nem fogja-e azt mondani, hogy ezeket is „nyilván mult számunk vezérczikkének első benyomása és üdvös hatása következtében" irták — eze­lőtt 6—7 évvel?! . . . Avagy talán nem volt mind­ezekről alapos tudomása? - akkor jegyezze meg ma­gának, hogy a uagy Széchenyi szavai .szerint: „Nincs nagyobb gorombaság, mint valakit tanítani akarni, a hozzá való tudomány nélkül /" De menjünk tovább. Azt mondja a „Békés"-. „Göndöcsnek tulajdonit­ható, úgymond a ,,Magyar Korona'-, a gyulai pol­gári iskola szervezésének föérdeme. Na ez már sok ! Ezen polgári iskolát Dobay János polgármester hozta létre, s az a valóság, hogy Göndöcs ur ezen polgári isKolának. könnyen érthető felekezeti obs^uritásból, elejétől fogva esküdt ellensége volt." Bizony, a roszielküségnek és minden tisztség nél­küli vakmerőségnek igen nagy dózisa kell hozzá, hogy valaki az utóbb idézett állítást világgá bocsássa! . .••'. Hogy a gyulai polgári iskolát Dobay János polgár­mester hozta létre, az kétségtelen. De hivatkozunk magára Dobay úrra, s Ambrus Lajos polg. iskola­szóid elnök, Ormós János alelnök, dr. Kovács Istváa

Next

/
Oldalképek
Tartalom