Békésmegyei közlöny, 1882 (9. évfolyam) január-december • 1-144. szám
1882-04-20 / 47. szám
B.-Csaba, 1882. IX. évfolyam, 44. szám. Csütörtök, márcziushó 20-án. BEKESMEGYEI K0ZL0NY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. jViegjoleniU tietonVtént háromszor : vasárnap, ls.ed.cl, Cféliven) ©s osütÖrtÖk-Ön. ELOFIZETESI DIJ helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve : Egész évre 8 írt Fél évre . 4 „ Évnegyedre 2 „ Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogositva : Uaaseustein és Vogler ezég 3éos, Prágai Budapesten, Néine'ji szág és a Svijez -minden fővárosaiban. Főszerkesztő : SASZd G/ÜLA, SZKRKSSZirOSfíiJr ás KIADÓHIVATAL: Apponyi-utcza 891. számu kip, ii )vá a lap szella ni ós anyagi részét illető inia iea közle a myt czi mwi tóránk. Kéziratok nem adatnak vissia. Egyes szun ára 10 kr. A keddi szám ára 5 kr. Kapható Klein Ödön könyvárus urnvl és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyüttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben akiadóhivatalban, Klein Ölön urnái és Biener B. ur nagytőzsdéjében, de Povázsay László úr nyomdájában i» fogadtatnak el előfizetések és hirdetések; vidéken a postahivataloknál 5 kros póstautalványnyal. A ozinólbei*. i. Hat beszéljünk a czinóberröl. l-'y nevezi a „Békés" sokoldalú munkatársa a Magyarország es Ausztria közti közös ügyi szövetséget. Okoskodásának veleje az, hogy valamint a higany éá kén vegyi egyesüléséből származott czinóberben nem ismerhetni fel többé a ként és higanyt: ép ugy nem ismerhetni fel többé Magyarország önállóságát az osztrák-magyar birodalomban. „dagadom" (tán ügávéd az ur?) —úgymond a „Békés" vegyésze, — ..hogy ezén konglomerátum (már t. i. Ausztria-Magyarország) az önálló és fügj getlen Magyarországnak csak homályos sejtelméi is képes felébreszteni az emberben." Azt mondják, hogy minden hasonlat sántikál. Ez a czinóberhasonlat azonban már nem is sántikál, hanem tökéletesen sánta, vak és béna — szóival, minden szavában valótlan ferdítés. Reméljük, hogy a lentiekben minden önállóan, függetlenül gondolkodó emberben, kinek józan eszé nem párolgott el még vegyileg s kinél a tények logikájának kénje, még nem vált felismerhetlenné a pártszenvedély futó higanya által — kézzelfoghatóvá fogjuk tehetni, hogy egy betű sem áll abból a Sárrétiféle hasonlatból * * * Kezdjük elölrül. Már maga az elnevezés is meghazudtolja Sárréti ur hasonlatát és okoskodását. Hát abban az elnevezésben, hogy „Ausztria-ií/agyarország," nincs-e ott külön és felismer hetöleg Ausztria is, Magyarország is? Cseh-, Tyrol-, Krajna-, Stájerország, Ausztriával igenis összeforrtak, mint a kén és higany, ozinóberré, azért nem is ismerhetők fel, nincsenek is is ben az elnevezésben sem, de épen mivel Magyarország független, saját alkotmányával biró, s ügyeit önmaga rendező ország, mely önként lépett törvény által garantirozott szövetségre Ausztriával, és csupán szövetségre, a nélkül, hogy Ausztriával mint a kén és higany, czinóberré összeforrt volna, azért van a két ország törvényes elnevezésében kitüntetve a magyar király ság neve, s igy már az elnevezésből uj alakjábau és átváltozása után is felismerhető. Fel is ismertetik az minden európai udvarnál ós soha sem beszélnek többé sehol sem az osztrák császárságról, hanem az osztrák-magyar birodalomról, holott azon időben, melyet önös visszaóhajtanak, és melyben önök szerint függetlenebb volt Magyarország mint most, csak is osztrák császárt és osztrák császárságot ismertek külföldön is. Magyarországot pedig csupán mint alárendelt, beléolvadt tartományt, és nem mint mellé rendelt társországot. * * * De a czinóberhasonlat merő alaptalanságát még bővebben lehet kimutatni. Röviden akarunk végezni, mert újra azt vagyunk kénytelenek mondani, hogy ily primitív, a valótlanság bélyegét és a tudatlan nép félrevezetésének intenczióját oly világosan magán viselő dolgokkal valóban nem érdemes hosszasan, komolyan foglalkozni. Azért csak tényeket emiitünk. Hát az osztrák-magyar pénzen, mely most az egész világon közkézen forog, nem ismerhető fel Magyarországnak Ausztriává^. |pjj.oa egyenjogúsága, nem ismerhető fel az egyik Oldalon a kén, a másodikán a higany ? Hát nincs-e'neküuk egészen más postabélyegünk, melylyel az egész világgal levelezünk, ugy, hogy osztrák postabélyeget nem is használhatunk? Hát az osztrák-magyar birodalom czimere nem tünteti-e elő külön a magyar, külön az osztrák cziinert ? Hát a hajókon, külföldi expedicziókon használt zászló nem tünteti elő külön a magyar színeket és czimert is? Szóval, minden, mi egy nemzet önállóságát a világ előtt külsőleg jelezi, a bélyegek, pénz és zászló : az nem hogy Ausztriaípénzével, zászlaja és czimerével felismerhetlenül összeolvadt volna, de mióta Ausztriával egy uralkodónk van, soha sem volt oly praegnansul, a külföld előtt is felismerhetőleg kifejezetten elkülönítve mint most. * * A czinóberen kívül beszél még Sárréti ur a szövetség és közösség fogalmáról s más egyébről, miről azonban jövőre szólunk. xy. í=*olitili.ai hirek * London, ápr. 17. Anglia legnagyobb vidéki színháza, a bostoni szinház előadás után, egészen leégeti. * Kattaró, ápr. 17 A felkelők a lázadás eredményéről számítást tettek, mely szerint ez év márczius huszonhatodikáig az ütközetekben elesett 972 osztrák katona; elfogatott 56. Felszámították továbbá, hogy az osztrákok 523 házat felgyújtottak és 303 gyermeket és nőt agyonlőttek. A „ BÉKÉMGYE I KÖZLÖNY" IÁRCZÁJ i. A »folíér kaU.as« vond. egei. (Elbeszélés.) Irta : Mészáros István. I. A kerek asztal társasága. (Folytatás.) Málna Pista akkor adott ki egy kötet verset, Kagyás Kari, akkor bukott meg harmadízben, Szomjas akkor készült neki menni az ügyv.ídi vizsgának, Tücsök akkor szabadült meg az egyheti „dunkli"-bol, mit azért kapott, mert egy éjjel mámoros tővel egy kávéházbán azt a bolondot tette meg, hogy egy Philippovics-hadnagy rattlerjét oly néven szólította magához, melyet egy magyal sértő, hírhedt tiszt viselt, kivel akkori időben nagyon foglalkoztak a lapok. Balog Jenő épen hatodszor költötte el a vizsgapénzt; minek következtében ísrdét „nem írták ki az államvizsgára', a többi pedig nem gondolt arra, hogy készüljön. Igy álltak a dolgok egy februári csikorgó este, midőn Kálmos Iván a javában borozó társasághoz betoppant. — Szervusz Iván, honnan jösz ? — Majd lefagyott az orrom, felelt ez kitérőleg. — Talán valami ujabb ka'and ? Valahol a Ferenczvárosban kullogtál egy milimáris lány után, nemde? — Bajosan, felelt Bela, mert mióta megköpülte három kuruez milimáris legény, azóta elment a kedve a tejfeltől. — De hát hol a patvarban voltál ? — Ne is kérdezzetek! A népszínházban voltam. — Hiszen tegnapelőtt néztük meg a „Polgármester bibircsókját." — A tatár nézett ma bibircsókot. Oh, az a lencse barátom . . .1 — Lencse ? kérdé a szunnyadásából felrezzent Tücsök Aba. Nem kell! — Lencse barátom, az állon, a cseresznyepiros ajkak alatt, a nélkül a lencse nélkül az a lány fele annyit érne. — S a lány ? — Egyelőre titok. Ah, barátim, szende, mint egy oltájikép, s mégis démonilag csábító, mint egy gyönyörű bachusnő. Nem tudtam meg, hogy kicsoda, micsoda. Két éltesebb nő volt vele Egyik anyja, másik nagynénje. — Tolakodó és vakmerő voltam, mint egy reporter, de hát főképen kíváncsi. Mellettem ült, faggattam, sőt egyszer-kétszer kezem is hozzáért az övéhez, mire ő ijedten visszahúzta s oly piros lett, mint keblén az a kamólia. Kérdeztem, na mert szóba elegyedtünk, hol láthatom megint gyönyörű arczát, hol laknak, hogy ott álljak ablakuk előtt s legalább üvegen át lássam dicső szemeit. Nem mondta meg. Haragos lett. A bibircsók coup|eí alatt egyre engeszteltem. Végre . . . — Végre . . . — Végre azt ígérte, hogy a „Czigány sátor" holnajputáni előadásán megint ott lesz, s megengedi, hogy mellette üljeu, üa ma nem követem. Különben is hasztalan lett volrja, mert kocsin mentek el, s ma a környéken egy bérkocsist sqm láttam. — De hát hogy ülhetsz mellé ? — Ott leszek pénztárnyitástól folyton, mig nem jön és az ő helye mellett veszek jegyet. — Nem igen tetszik a dolog nekem, szólt Oszkár, m^jd kitudom én a te szépedet. — Már édes Oszkár, aaajd csak magam fogom kitudni. Ilyen dologban nem szeretem a segédkezést. Aztán meg pzt hiszem, hogy belekozmásodtam. De hogy is ne ?! Olyan fényes fekete szem, olyan arezbőr, mint a harmatlepett virág, ha láttátok a bársonyos verbénát, midőn a napsugár leciókolja a fényes haimatot kelyhéről, hát az ő arczát láttátok, aztán az a haj, mint a hollószárny ... és az a lencse . . . Birnom kell és bírni fogom. — Eh, eredj, mi lelt, hogy oly költőileg beszólsz, mint Dávid-király zsoltára, szólt közbe Arató. Már pedig okosnak kell lenned, épen neked, kire olyan szép szereucse pislog. — Eh, hagyjuk azt! Mit tartozik az e dologra? — Hát csak annyiban, hogy közös rokonunk Óvári fülébe, az az hogy lánya fülébe jöhet, mert nincs az a telegraf, mely hamarább elvinne a hírt abba a kis megyébe, mint a Dogy az oda terjed ugy mágától, a jó Isten tudja, hogy. Aztán meg Mariska igen bizik az ő Ivánkájába. S ha ez az ismeretlen hölgy különben olyan, a kiért érdemes járni, és ezt tudva szándékod is, akkor izend meg Mariskának, bogy sietve menjen férjhez Sántha bátyánkhoz ós ne várja, mig Kálmos Iván miniszteri titkár és képviselő lesz. — Ha pedig olyan, hogy nem érdemes utána járni ... — Kórlek Sándor, ne feszegessük a dolgot. — Feszegessük biz' azt! Ha p' dig olyan, hogy nem érdemes érette ázni-fázni, akkor nem kell ilyen elragadtatással beszélni, és okos is lesz felhagyni vele, ii>ig a körmödre nem ég. Rég megmondták már az öregek, hogy jegyes embernek nem illik legyeskedni. II. Találkozások. Arató Sándor volt a társaság egyik legnépszerűbb alakja, igazi magyar református ember, a nélkül, hogy türelmetlen volna a más vallásúak iránt. Puritán jellemű, melyben a rideg következetesség páratlan kedélylyel találkozott. — Maga ritkán nevetett, jóllehet jóizü, mondásain gyakran majdnem halálra nevettük magunkat. Es igen gyakran, ha még ugy tele volt a „fehér kakas/- mint ma — vasárnap este lóvén az összes népség beszélgetése, zúgása, nevetése, pohárkoczintása, lábcsoszogása mind elhangzott a kerekasztal társaságának falrengető kaczaja mellett. Iván nem volt velük, habár tudták, hogy elvetődik még a kakasba, de hát bosszantó volt, hogy épen ma nincs itt, mikor Oszkár születése napját üli, a mi kétszer szokott egy évben történni, egyik a valódi, másik a ráfogott, a harmadik azon a napon lesz, melyen ügyvédnek esketik fel
