Békésmegyei közlöny, 1882 (9. évfolyam) január-december • 1-144. szám

1882-03-26 / 37. szám

Melléklet a „Békésmogyei Közlöny" 37-ik számához. nézetem szerint e kérdésnél a kormányelnök elment a lehető legvégső hatarig, és én nem hiszem, hogy ha p. o. egy jutalommal kicsalt feladás alapján kerülne valaki a vádlottak padjára, nem nyilna-e alkalma Sárréti urnák oly vedbeszéd tartására, melylyel képes lenne halomra dönteni az egész eljárást. Egy lépés még az engedmény terén a kormányeluök részéről s ott lett volna, hogy kormányostul s parlamentestül együtt gúnyává lett volna a modern jogi fogalmaknak hódoló iuivelt világnak. Ettől meg kellet óvni a parlament s az ország becsületét még önök ellenére is. Beszél továbbá Sárréti ur a közös hadsereg fojtó légéről. Bővebben szolluék e tárgyhoz, ha már anynyira odiozussá nem volna téve. Mikor a 07-iki kiegyezés megtörtént, tudjuk hogy a közjogi ellenzék a hadsereg elkülönítését is felvette programinjába; ez ellen senkinek nem lehetett kifogása s inig a küzdelem a komoly érvek fegyverével higgadtan vivatott, az eszme hódított is. Egyszerre azomban a magyar ellenzék, daczára hogy a magyar jellemnek egyik legszebb vonása a lovagiasság, oly lovagiatlan modorban kezdett beszélni a közös hadseregről s később oly mélyen sértő támadásokat intézett ellene, hogy egyáltalán nem lehetett rajta csodálkozni, ha sértve érezte magát a katonai point d'honneur s a sértett érzület magát ott boszszülta meg a hol s ugy a hogy tudta. Erre vezethetők viszsza mind azon brutalitások, melyek később véres jelene tekben mutatkoztak. Ki adta az első impulzust, ma már meghatározni alig lehet, de, hogy a viszonyok elmérgesédésében nagy része van az ellenzéki sajtónak, ezt bátran ki lehet mondani. Pedig ha azt akar juk vala, hogy átalakuljon a hadsereg szelleme, nem reaktiora kellett volna ingerelni, hanem elfoglalva a bennünket ott megellitő tért, szaporítani kellett volna a Gőczelek létszámát, hogy kevesbedjenek a Rittor von Murgenthalok, szóval fertőtleníteni kellett volna Sárréti ur fojtó légét s lassan bár, de ismét biztosan egészségesebb szellemet kellett volna bevinni. Azon ellenvetést, hogy az oda jutott magyar elem a kato nai légkörben általában elmagyartalanodik, megezáiolták már többször az események. Az egyén leküíéssét sohasem fogja szabályozni a dienstregleinent; ma e hadseregben vau egy hatalmas elem, mely köztünk nőtt, köztünk él s polgári érzületet oda viszi magával s melyre támaszkodva az átalakításnak — nem rohamos, mert hiszen ez nem is volna okos dolog, — de lassú és biztos proczesszúsát meglehetne kezdeni, melyet a magyar nemzet kétség kivül mint egy em ber támogatna. De hiába, ki tehet róla, hogy ha a magyar ember magyanniskás hevességének valami azonnal a mint azt elgondolta nem sikerül, inkább ott hagyja és feladja a tért, pedig hát a küzdelemről lemondani mindig bizonyos élhetetlenségre mutat; a magyar nem bírja a kitartó küzdelem értékét becsülni a mit a latin e szavakban fejez ki: gutta cavat la pidem non vi sed saepe cadendo. — E nemzeti jellemvonásunk hátrányát e téren is sokszor kellett már érezni, a mikor jó lettek volna magasabb katonai képzettséggel bíró líaink. Azzal, a mit ezentúl Sárréti ur mond, nagyon könnyen elbánhatunk. Azon tényében, hogy Nagy Lajos korára, világverő Hollós Mátyásra s a Jagellókra hivatkozott, .ugyan miért nem ment viszsza egész Attiláig hiszen ő Róma kapuit döngette s a chaons-i mezőkön is verekedett, mondom ezen tényében a chauvinizmus hősének mutatja be magát. Pedig hát ez a chauvinizmu nagyon kétélű fegyver, tápláljuk mi másukkal szemben s táplálhatják mások velünk szemben Azonban nem találná-e nevetségesnek, ha az angol inert egykor Francziaország egykor Plantagene sek alatt Anglia provincziája volt, ily aspiratokkal kacsingatna át a csatornán Európába; vagy ha Svéd ország felevelenitve XII. Károly alatti hadi dicsősségét ki egész a pultavai ütközetig kétessé tette, hogy vájjon lesz e valaha Magyarország, fitymálva tekintgetne az óvásra. De hát ahoz meg mit mondana ha Szerbia Dusán szerb császár korára (1336—1356) hivatkozással, a mikor Macedónia, Thessalia, Albánia, Görögország, Bulgária mind szerb birtok volt, tekintgetne felénk a Dunán át a Bánátba? Ugy-e hogy ez már csakugyan nem tetszenék. Felteszem sőt el is várom Sárréti ur hazaíiságától, hogy az efféle ehauvinizuiusnak maga is segítene a körmére koppantam. á multak emiekeit meg kell őriznünk, sok vau a múltján lelkesítő, de egyúttal sok tanulságos, a lelkesedés azonban soha se fojtsa ol bennünk a komoly tanulságok iránti érzéket, mert hiába nem tehetünk í óla a multak nem illeszthetők bele többé a változott viszonyok keretébe s a létérti küzdelem nagy harcza embertelenül lehiitő hidegvérüséggel dörgi fülünkbe azt a borzalmasan okos beszedet, hogy: voltéri nem ad a zsidó semmit. abban igazat adunk önnnek: hagy akárhogy áilottunk is függetlenség dolgában a Habsburg ház alatt, e házból származott királyaink uralkodása alalt sem volt eset soha, hogy ősapáink törvényalkotó országgyűlése nemzeti önállóságunkból csak egy mákszemnyit is feladtak volna. Hanem ha mi ezt önnek konczedáljuk, viszonzásul ismerje el ön is, hogy az ön által úgynevezett akárhogy állás függetlenség dolgában, tényleg csakugyan nem volt egyébb, mint: nesze semmi fogd meg jól. Ma már megállapítván a modus vivendi-t, szabályozván a kölcsönös jogokat és kötelezettségeket, s bírván igy a kölcsönös jogok ós kötelezettségek alapján szabályozott önrendelkezési joggal; függetlenség dolgában is állunk valahogy. Es az a mi valahogyunk, sokkal több ám mint az önök akárhogyan, mert az az önök akárhogyan a múltban annyi volt mint sehogy > lis az a mi nem fér a uii chauviuístáink fejébe. De uram, mennyi ver folyt azért a valahogyért is! higyje meg ön, nem savó volt az a mi ezért a valahogyért folyt, s közösügyesen elsavósodott is ön szerint azoknak vére kik annak idején emberül megállták helyüket, még akkor is uram tiszteljük a savót és a valahogyot! Czikkének elején Sárréti ur, midőn a délezeg ifjúról beszél, kilátásba helyezi a szabadság és függetlenség házasságát. A házassággal persze lagzi jár együtt. Láttuk már egyszer e lagzit Magyarországon, dobpergés, kardcsörgés, puskaropogás s ágyúdörgés között folyt le, a házasságból utoljára is egy szörnye teg született, neve Rabszolgaság volt, vérrel keresztelték meg. Ott voltunk a iagziba mi is s nem egy szer kellemetlenül fintorgott orrunk a puskaporszagtól. Ha valahogy sikerülne önöknek megújítani a lagzit, vigyázzanak, mert még lehet hogy erősebb lessz a puskaporszag, s könnyen prüszszögés lehet a vége, pedig hát Fáy András egyik regényének hőse Csörgei tanácsos is nagyot prüszszentetl és meghalt. Mí ré szünkről ilyeu lagzit nem óhajtunk, mi csak maradunk a nemzet érdekeit lassan bár, de biztosan előbbre vi vő józan politika emberei. Végül még egyre figyelmeztetem önöket. Ha valakinek sora nem ugy megy mint óhajtaná, ha csapások sújtják és bánat éri, de sorsával küzdeni tud, s ily helyzetében is bizonyos méltóságot fejt ki, részt veszünk sorsában vigasztaljuk és támogatjuk ; de megvetjük ha istenkáromlásba tér ki, ha túlozza szenvedését. Igy ha valamely politikai párt, feladata méltóságának érzetében, komoly, higgadt, fér fias magatartást tanusit, mindig tisztelet tárgya marad s hódit; de ha tombolva szórja ellenére a meg nem érdemelt vádak özönét, szerepét megfosztja a tisz telet varázsától s a gondolkozók előtt tért vészit. Ebben vét a közjogi ellenzék nagyon sokat, tul lő mindig a czélon s épen ezért sohasem talál, e végzetes hiba következetesen üldözi. Mert hát: nihil probat, qui nimiuin probat! S—s. mintegy 60 felkelővel, kik vereséget szenvedtek és 15 halott és sebesült vesztesége után a határ felé futamodtak meg. Katonáink nem szenvedtek veszteséget, A 22. ezred 11. százada márcz. 21-ón délben, a midőn egy Bogovo és Korito környékén eszközölt portyázásról visszatért, Krtacsidol mellett mintegy 130 felkelővel összeütközött és azokat visszaverte. A felkelők több halottat ós sebesültet vesztettek; részünkről nincs veszteság. * Bécs, márcz. 23. Azzal a hírrel szemben, hogy még ez évben várható az okkupált tartományok annektálása, intéző körökben azt beszélik, hogy az annektálás ez idő szerint még szóba sem került. * A képviselőház csütörtöki ülésében 78 szótöbbséggel általánosságban elfogadta a véderő törvény módosításáról szóló tj avaslatot. * A br. Perényi Zsigmond főispánná kineveztetése folytán megüresedett nagy-szőllősi kerületben egyhangúlag Teleszky István választatott meg országgyűlési képviselőnek. * A deiegácziók összehívásának idejét ápril 17-ére állapították meg. * A középiskolai javaslat megbukott a magyar képviselőház közoktatási bizottságában. JPolitiltai hirek * Bécs, márcz. 23. Jovanovics altábornagy jelenti márcz. 23-án délben : A Koritótól délkeletre fekvő Svorcsani helység közelében márcz. 20-án délután a 20. tábori vadászzászlóalj 3. százada Casperl főhadnagy vezénylete alatt harezot vivott Rövid szemle a magyar hírlapirodalom felett. (Folytatás.) A tudomány csaknem minden ágának vannak kitűnő lapjai, a szépirodalmi lapok is tekintélyes számot tesznek s határozottan mondhatni, hogy jelenleg kevés kivétellel helyes uton járnak. Ezeket azonban, mint fentebb mondottuk, népünk nem igen olvashatja, részint mert sokan nincsenek abban a helyzetben, hogy maguk járassanak lapot, részint mert a ki megtehetné, nem talál benne élvezetet. Igy örökösen csak politizálunk! Áttekintve a feljebb kimutatott számokat, azt moudhatjuk, hegy épen azon lapok, melyeknek legtöbb üdvös hatása volna nemzetünkre, vannak legkisebb számmal. Talán felesleges is mondanunk, hogy ezek az egyházi ós iskolai lapok, gazdasági, különösen pedig a vallási folyóiratok. Ezt azonnal belátjuk, ha kimoudjuk, hogy az említett 103 folyóirat közül 12 van vallási. Mi ennek az oka? Hiszen mindenkinek van vallása! Bizony nem más, mint korunk túlságos anyagiassága, materiálizmusa és ebből folyólag nemzetünk vallási közönyössége. Igaz, hogy a vallási eszmék hirdetésére az egyházi szónoklat ad alkalmat; de bizony azt édes-kevesen hallgatják, különösen a müveit emberek közül, akik elismerik azt, hogy mennyire szükséges a vallás a népnek, de magok azért nem vallásosak, mert tudósok. A tudomány tehát vallástalanná tesz? Korunk ezt látszik mutatni. Magunk is ismerünk tudósokat, akik fennen hirdetik az isten nem létét. A természet, az eső és anyag szerintök minden. Hamis tudósok, áiprófrták! Nagyon megfeledkeznek ezek erről: éppen kitűnő embereknek szükséges a vallás leginkább; nem ők érzik igazán emberi elméknek sziik korlátait, nem tudják, hogy : a v&ló tudomány Istenhez vezet. .. E dologról „korunk vallásossága" czimű czikkünkben akarunk bővebben szólani, most még csak azon óhajunknak adunk kifejezést, hogy jobb szeretnők, ha a politikai lapoknak legalább is felét vallálásiak képeznék. Különösen a korszellemmel mindig lépést tartó protestáns világ szelleme hathatósabban működnék. Egy igen szép és nemes nyilvánulását látjuk a protestáns szellemnek a megyénkben szerkesztett „Gyakorlati Biblia-magyarázatok"-ban. E vállalat czélja a, legnemesebb ós magasztosabb czélok egyike : megismertetni bennünket szent könyvünkkel a bibliával, fejleszteni értelmünket, nemesbiteni erkölcsünket, megerősíteni a hitben, az isten és embertársaink iránt való szeretetben. És e czólokat az eddig megjelent füzetekből eléggé tapasztalhatjuk: valósítja is. De nemcsak ez emiitett czélok valósításáért becses e vállalat, hanem becses mert irodalmi értékű A szép értelméhez alkalmazott nyelvezete, mely mindamellett soha sem pórias, hanem olyan, melyet a legkitűnőbb stiliszta is gyönyörrel forgathat, szabatossága, átlátszó világossága, tőrzsgyökeres magyarossága, az eszmék gazdagsága : irodalmi színvonalra emelik. A legközelebb megjelent füzetben oly nevekkel találkozunk, melyek már magok kezességet nyújtanak a munka kitűnősége felől. Ott van nt. Haan Lajos ur kiválóan szép munkája, ott találjuk nt. Garzó Gyula szerkesztő urnák az irály a szónoki kellékek minden ékességével gazdag munkáit, ott nt. Barakonyi Kristóf ur jellemzetes nyelvű munkáját, végül ott vannak a nagy magyar papnak, dr. Révész Imrének erős logikájú s rendületlen hittel irott beszédei. Találunk fordítást is Gervek után, melyet nt. Garzó ur fordított. A francziák a regényből átdolgozott színműre ha az minden tekintetben kitűnő ezt szokták mondani: nem érzik meg rajta a regény lapossága, vontatottsága; a fordításra