Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-02-08 / 17. szám

B.-Csaba, 1881. VIII. évfolyam, 17. szám. I KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdásxati és vegyes tartalmú lap. illegjeledik hetedként háromszor: vasárnap, kedd, (féliven) és csütörtököd. Előfizetési díj : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egész évre G frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogositva : Haaseustein és Vogler czég Bécs, Prága, Budapesten Németország és a Svájcz mindé í fővárosaiban. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 89L számú ház. T~ Héziratod nem. ad.atm.als: -vissza. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szám ára 10 kr A keddi szám ára 5 kr. Kapható Griinfeld J. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek tel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadó­hivatalban: Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a postahivataloknál, 5 kros postautalványuyal. <3-róf ZLlclxyr Jenőnek felhivása a Magyar Nemzethez! II. Nem hiába él a monda „a magyarok Iste­nérői", mert a magyar nép oly természeti jó tu­lajdonokkal vau megáldva, hogv kis száma mel­lett is a világ bármely nemzetével kiállja a ver­senvt, csak kellően kiképezze magát. EH ha multunk törtéiiehnéu kivül uj pél­da kell a csüggedőknek, gondolják meg, hogy a mely nemzet eg} szerre oly szellemóriásokat szül, mint Széchényi, Kossuth, Deák, Eötvös stb., annak csak akarni kell, hogy a czivilizáczió nagy munkájában is méltó legjen őseihez, kikről a költő mondja: „Hazám dicső nagy ősei, ti föl­det rázó viharok ! ti egykoron a porba omlott Európa homlokán tomboltat k." Erre alapitá Szé ehényi azon lélekemelő jóslatát is, hogy : „Ma­gyarország nem volt, hanem lesz !" mit követke­zŐ, egyszerűségében magasztos, megragadó hason­lattal indokolt: „Minden jelenetek jövendő fényt mutatnak nemzetünknek, minek megjövendöléséie semmivel több jóslati tulajdon nem kell, mint előre megmondani, hogy a „kisded makkból, ha nem romlott, idővel termő, terebélyes tölgyfa lesz, csak senki el ne gázolja !" A lehetőség iránt tehát nincs semmi kétség, hogy nemzetünket nagygyá, hatalmassá tegyük, a kérdés csak az, hogy mit? és miként tegyünk ? s hogy erre erős akaratunk legyen, Széchényi szavait a gyakorlati életre alkalmazva, máskép: hogy azt kell minden tőlünk kitelhető erővel esz­közölnünk, hogy a társadalom minden rétege az őt megillető s tőle megvárható miveltségtől le­gyen áthatva; teremtsünk és fejlesszünk magyar kulturát és czivilizácziót ! Tévedés szerintem azon állítás : mi művelt, de szegény nemzet vagyunk !" Ne tömjénezzünk hibáinknak; legyen erőnk, bátorságunk bevallani gyöngéinket azon erős el határozással, hogy tudjuk is, akarjuk is orvosolni. Viszonyainkat elfogulatlanul tekintve, min­denkinek be kell ösmerni,' hogy mi épen azért vagyunk szegények, mert. nagyrészben legalább nem vagvunk műveltek A valódi műveltség leg­biztosabb, sőt. egyedüli forrása a jólétnek és va­gyonosodásnak. A nemzeties műveltség pedig szüli az erőt, s az erős, és csakis az erős nemzet az, mely minden viszontagságokat leküzdve, magas rendeltetéséhez képest független ura tud lenni helyzetének ! Ha tehát a „legnagyobb magyart" nemcsak üres szóval magasztalni, hanem tanitásait a g^ a­korlati életben tettel is követni akarjuk, ezt né zetern szerint ugy tehetjük és tennünk is kell, ha minden halogatás nélkül hozzáfogunk a munkához. Nem szeretnék sem túlozni sem félreérietni, Politikai események. * A „Golosz* belgrádi tudósítóját kiutasították Bel­grádból. a miatt, hogy a szkupstina több tagját radikáli­soknak nevezte. * Dublinban várják, hogy a rendőrség feloszlatja az agrár-ligát. A nő-liga felhívást intézett Írország asszonyai­hoz, hogy gyámolitsák a kiutasított bérlőket. * Oroszország és a pápai szék között a diplomácziai összeköttetés ismét helyreállt. * A főrendiház e hó 7-én tárgyalta a közbiztonsági szolgálat szervezéséről, — a csendőrségről ; és a czukor-, kávé- ós sörfogyasztás megadóztatásáról 6ZÓ1Ó törvény­javaslatokat. ZE^ővárosi d-olgols. * Tóth Kálmán temetése vasárnap délután óriási részvétel mellett ment véghez. Temetésén képviselve voltak az arisztokraczia, a tudomány, művészet és irodalom nota­bilitásai. A nemzeti szinház előtt Paulay Ede, a temetőben Komocsi József tartott búcsúbeszédet. Mondják, hogy az elhinyt költő hagyatékában számos, eddig meg nem jelent dolgozat van. * Hatezer forint értékű hajéket vesztett el a buda­pesti kereskedelmi bálon Topits Alajosné. Hazai hírek. * Haynald Lajos érsek a kalocsamegyei elaggott pa­pok ós kántortanítók nyugdíjintézetének 5 — 5 ezer forintot adományozott. * Láng Fülöp és Balázsné Bognár Vilma asszony, kik a nemzeti színháztól megváltak, opera-társaságot ál­lítanak össze s azzal Szegeden fognak előadásokat tartani. * Bonis Barnabás helyére Gráfl József neveztetik ki Szabolcsmegye főispánjává. * Gelsén, Kanizsa közelében Sommer S. lakására 4 fegyveren rabló betört 8 az egész családot lemészárolta. A gazokat még nem sikerült kézre keríteni. Ausztriai hirek. * Lichtenstein Fraucziska hgnő meghalt Bécsben * Billroth híres operácziójáról lapunkban tettünk már említést. A mogoperált állapota máig kielégítő. Egy hete már, hogy az operáczió megtörtént s a beteg nőnél mindez ideig sem mutatkoztak hányási tünetek, pedig már tejen kivül, teát és kávét is evett. Testének mérséke majdnem egészen rendes, ütere sokkal csendesebb és erősebb, mint az operáczió előtt volt. Jól alszik és semmi fájdalma nincsen. — Alapos a remény tehát, hogy a beteg nő, A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. ZEZgy nagyon szép özvegy. — Beszély, irta: Parlagi. — (Folytatás.) Nem szabad felednünk megjegyezni, hogy István bá­;csinak távoli rokona volt, következéskép Júliának is. Alig mult el néhány holnap és az egész város nyílt :j titokként adogatta szájról-szájra, hogy ő a szép fiatal öz­vegynek élet-halálra való udvarlója, sőt történtek is gra­j tulácziókhoz hasonló gyengéd czélozgatások, miket Gida ! barátunk olyképen utasított vissza, hogy a gyanúsításokat csak megerősitetto. Pedig hát ebből egy szó sem volt igaz. Júlia nem Alig mult el néhány hét és V. városában az arany tartozott azon nők közé, kiket néhány graudezzával elrnon­(talnn) ifjúság egyhangúlag a divathölgy méltóságára emelte j dott bakkal csak megtántoritani is lehetett volna. — Ő az Júliát; a mi más szóval annyit jtlent, hogy kávéházakban, első találkozásnál tisztában volt emberével ós esze-ágában kasziuókbau, sétatéreken ő képezte a társalgás tbémáját sem volt még csak komolyan foglalkozni is vele. Minda­Az nem is volt számbavehető gavallér, ki valamely uj pi­1 mellett hiúságának, ennek a telhetetlen bálványnak, hizel­káns dolgot nem tudott róla beszélni. gett, hogy a város legelőkelőbb oroszlána körülte zsong­Oh az a derék, nemes lelkű, magasztos keblű ifjúság, j bong. Hiába, a napsugár is szereti, ha aranyos legyek rep­mely oly sportszerűen űzi az udvarlást, mintha az életnek kedik körűi. más czélja, hivatása nem is volna. Júlia hirneve napról-napra szilárdabb jelleget öltött. Labarassy Gedeon volt az ifjúsági nemes testületének j A szép özvegy nélkül mulatságot képzelni sem lehe­„tóngéber"-je, az ő jelszavával indultak ostromolni női ere-i tett. És Júliának, de különösen a máminak, tetszett ez az nyeket s a győzelem oroszlánrésze mindenkoron neki jutott, állapot. Egyike volt azon embereknek, kik mindenhez értenek, Eljártak mindenhova, hol mulatni lehetett Tárt ka­mit tanulni nem kell. Valamikor jogász is volt, de a jog- rok fogadták mindenütt. tudományok rögös §-sai nem elégitek ki magasra törő : Egyszóval annyira ünnepelt hölgy volt, hogy István szellemét. Isten kegyelméből és apja szorgalmából csinoB j bácsi a következő gyengéd nyilatkozatra érzó magát in­vagyounak volt ura s így megbocsáthatlan véteknek tar- i dittatva : totta volna valamely komoly munkához fogni. „Üsse meg a menykő 1 Ha az egész világ bolond, Gida, miut őt nevezek, csinos gyerek volt, szép sza- i mért ne lehetnének ők is azok ?" bályos vonásokkal ós kifogástalan szőke hajzattal. Vonásai j Gida barátunk ós gárdája kimerité a tüntetésnek ugyan nem fejeztek ki semmit, de ezt pótolta a művészi ; minden módját , nem volt olyan hangverseny, olyan bál routinnal visejt monokli, melyet senki oly bravourral sze- avagy műkedvelői előadás, hol nem a szép özvegy vitte móré csíptetni nem tudott. j volna a rezórszerepet. Megénekelték döczögős prózában, éktelen rímekben ; tuczatszámra vivtak érte párbajt és valóságos világcsodá­nak tekinthető, hogy emberhalál nem esett. így álltak a dolgok, midőn egy csendes szeptemberi estén hirtelen változás történt Júlia kedélyvilágában. Névestélyét tartotta ugyanis, melyen az egész vidék honorácziöja részt vett. Csupa ismerős arcz, csupa hódoló környező. Még a nők is meghajoltak önkénytelenül bájainak fensége előtt. Ez este valóban csodaszép volt. Hollófekete haja si­mára fésülve, vakitó fehérségű márványkomiokával káprá­zatos ellentétet képezett Finom metszésű ajkai körül bá­gyadt mosoly játszadozott, mely csábítóbb volt, mint a kaczérságuak minden mesterfogása. Bogár szemeinek mind­egyik sugara egy-egy koboldként ingerelte a szemlélőt. Mintegy 9 óra táján, .midőn a meghívott vendégek csaknem teljes számmal jelen voltak, Zöröghy bátyánk kí­séretében egy ifjú lépett a terembe, hatalmasan üdvözöl­tetve a jelenlevők által A szép ifjú, ki különösen közelebb állott a férfi kor­hoz, egykedvűen fogadta e tüntető fogadtatást. Egész lényén meglátszott, hogy inkább kötelességből, miut kedvtelésből jelent meg. Szórakozottan tekintett maga körül. Blazírt világfinak gondolhatta volna mindenki, ha értelmes arczkifejezóse nem árulta volna el, — hogy több annál. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom