Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-02-27 / 25. szám

Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap B.-Csaba

, 1881. VIII. évfolyam, 25. szám. Vasárnap, február 27-én. Megjelenik hetenként háromszor: vasárnap, kedd, (féliven) és csütörtökön. Előfizetési (fi j : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egész évre C frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : Haasensfein és Vogler czég Bécs, Prága, Budapesten Németország és a Svájez minden fővárosaiban. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891. számú ház. kéziratok neia. adatba,Is: -vissza. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szám ára 10 kr A keddi szám ára 5 kr. Kapható Griinfeld J. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek tel. „Tíyilttér"-hen egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban: Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a postahivataloknál, 5 kros postautalványnyal. Az országos nöiparkiállitás. Társadalmi és gazdasági szempontból megvilágítva. (Levél egy vidéki barátnőmhöz.) irta :GELLÉEI IwCÓIR.. I. Igaza van önnek abban, hogy ha a fővárosban tartunk e the'máról fülolvasásokat vagy előadásokat, abból csak a fővárosiak nyerhetnek tájékozást. Szívesen megtenném, hogy önökhöz is leránduljak s szerény tehetségemhez és igénytelen felfogásomhoz képest tájékozzam önöket a kiállításban való részvétel iránt. Iligyje meg azonban kedves barátném, az a sok időrabló le- és felrándulás az annyira igénybevett emberek részéről végtelen nagy áldozat. Hiszen elmondhatjuk nézeteinket, javaslatainkat ezen uton is, mely Edison hozzájárulása nélkül is régóta képezi az egymástól távol lakók telefonját. Ismételem tehát, hogy a kiállítást három főrészre osztom. A keresők, illetőleg iparosnők kiállítására, az iskolák és nyilvános intézetek és végül azon nők kézi munkájának csoportjára, kik végre is csak mint a család tagjai, házi szorgalomból vagy szükségből, hogy ne kelljen a „miikedvelésből" szót használnom, mivel a nők házi munkával sohasem foglalkozhatnak műkedvelésből — készítenek különféle házi munkákat. E három főcsoport szerint kell a kiállítás érdekességének és értékének nyilvánulni. Ha mindenekelőtt az első csoportra térünk, lehetetlen nem utalni már most is azon örvendetes eredményre, melyet a nők munkaképesítésének előmozdítása körül hazánkban is tapasztalunk. Gyárakban, kézműiparágakban, a háziiparban, sőt a műíparban is találkozunk a nő áldásos és szükséges működésével. Hangsúlyozom „szükséges" működésével. Mert — asszonyom — szükséges a nő ipari foglalkozása és keresőképességének fokozása két kimagasló szempontból. Az első az általános, társadalmi és gazdasági szempont, melynél fogva a munkaerők gyarapítását és kiaknázását követelnünk és előmozditanunk kell. Ennek lehet tudományos fontosságot és színezetet is adni. Hanem öuök, hölgyeim, a rideg, tudományos irányt jobban szeretik hozzáférhető népszerű alakban látni. Kár volna tehát az elmélet magas vesszőparipájára felkapnom, mikor a legegyszerűbb magyarázatot is lehet | adni e fontosságnak. Ön, asszonyom, vásárlásaival például mindenesetre, ha két egyenlő árúval áll szemben, melyek közül az egyik drágább. a másik olcsóbb, mindenesetre ez utóbbit választja, mely teljesen megfelel ama czélnak, melyre használni akarja. Igy a gazdag is. Ezer és ezer foglalkozási ág van, melyben a női munka ugyanazon szolgálatot teszi, mint a férfimunkaerő. S e mellett a női munkaerő olcsóbb s elég jó, a gazdasági fejlődésre tehát valóságos nyereség annak bevonása és kiaknázhatása. Mert az ily olcsóbb munkaerő által milliónyi megtakarításokat hozunk a termelésre, s mihelyt valamely áiúnak termelése előnjösebben és olcsóbban eszközölhető, annak közvetlen hasznát maga a nagy fogyasztó közönség élvezi első sorban. íme, asszonyom, a társadalom haszna a női munkából. De menjünk tovább. Számos foglalkozási ág van, melyben a nők munkája nemcsak „szükséges", hanem „nélkülözhetlen'í is. A nőnek finom tapintata, ízlése, kitartása és türelme oly „tulajdonságok," tmelyeketsok iparágban a férfi nem pótolha . Például a műhi-l mezés, a csipkekészités, a női ruha-pipereczikkek készítése, mmd oly foglalkozások, melyekben a nő sajátos egyéni Ízlését, sőt alakító képességét a férfimunkaerő pótolni nem tudná. íme tehát még egy tekintet,^meiy okvetlenül nélkülözhetlenné teszi a női munkát. S végre, hogy hosszan ne térjek ki, nem szükséges-e a női munka magának a nőnek érdekében? A kik kénytelenek a maguk vagy hozzátartozóik föntartásának biztosítása érdekében két kezük munkájával dolgozni, hogy a háztartás kormányzata meg ne akadjon, azoknak szolgálatot tesz a társadalom, ha számukra oly foglalkozási ágakat tesz hozzáférhetőkké, melyekben boldogulni képesek. Hány szegény hivatalnok, kisiparos, kiskereskedő család van, melyeknél a családfő nem képes annyit keresni, a mennyi a család föntartásához szükséges. Ha már most a számos tagból álló család leánygyermekei kezdettől fogva segítik a háztartás terheit viselni, ezzel egyrészt a család anyagi viszonyainak rendezéséhez hozzájárulnak, másrészt a saját jövőjük biztosítására is megtették az első lépést. Hát még azok, kik a sors tragikuma által vannak kényszerítve föntartásukról gondoskodni ? Ezekre nézve is áldás a munka, mely egyedüli biztos végmenedéküket képezheti a szomorú viszonyok közepett is. Vagy ha a fővárosban ezer és ezer nő nem kézi munkája vagy értelmi ereje által keresné kenyerét, nem volnának-e ezek az emberek könyörületességére utalva? És a hol a könyörület megvonná tőlük a betévő falatot, iszonyú mértékben gyarapodnék a női proletariátus és széles körben terjedne az erkölcstelenedés. — Mindkét esetben a társadalom volna hivatva a könyörületre szorulókat támogatni s a rosz útra téA „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. CsaToai szinház. (Mukányi. — Kornevilli-i harangok.) A vigjátékiró szellemének fegyvereivel behatol a társadalmi elfajulások azon régióiba, hová a büntető törvény keze el nem ér. A megrögzött hibák és gyarlóságok alakjait felkeresi és a legsommásabb uton tart felettük törvényt. Felobbezésről szó sem lehet, azonnal végrehajtja az Ítéletet és pedig bizonyos középkori kegyetlenséggel. Pellengére állítja ugyanis őket és a szatíra ostorával veri el rajtuk a port. Ha a vigjátékiró feladatának magaslatára akar emelkedni, nagyon alaposan kell tanulmányoznia a kort, melyben él. Ismernie kell minden ferde kinövését és elfajzását. Különösen ügyelnie kell azonban arra, hogy azon hibák, melyeknek tükröt tár, általánosak legyenek és ne szórványos jelenségek, mert akkor a hatás közvetlenségét el nem érheti. Ilyen szempontból tekintve Csiky Gergely „Mukányi"ja nem mondható klaszikus és örök becsű alkotásnak. — Tagadhatlan ugyan, hogy az érdemrendek és kitüntetések utáni vágy nevetséges jelenségeivel a legutóbbi időben itt-ott találkozunk, de azt nem mondhatjuk, hogy általános jelleget öltöttek volna. A hiu nagyravágyás olyan közönséges tünete az, mely nem érdemli meg, hogy négy fel vonáson keresztül hurczoltassék meg, mint főalak. Hogy azonban ugy a fővárosban, mint a vidéken tetszést volt képes kivívni, azt leginkább azon körülménynek kell betudnunk, hogy mindenkinek élénk emlékében volt még a Bécsben lefolyt rendjel-botrányper és bizonyos analógiával vélt találkozni. A darab tendencziája rövid néhány szóval elmondva a következő : Mukányi gazdag, együgyü földbirtokos; meglehetős előhaladott korában rögeszmét alkot magának. — Nyárspolgári lelkesedéssol rajong valami kitüntetésért, például egy kis csendes királyi tanácsosságért és ezen szenvedélyének kielégítéséért kész 10,000 frtot áldozni. — Miután több rendbeli iparlovagok — him- és nőnemű — által ezen hobortja kizsákmányoltatik, kiábrándul és megmarad — a mi volt — jámbor nyárspolgár. Kozák revolverzsurnaliszta hatalmasan kidomborított alak, csakhogy az sem typus. A legképtelenebb módon szédeleg ós zsarol és ezen nyomorult, telteiért a költői igazság a darab végén, a kuliszák közt, felpofoztatja. Hiszen a X-épenütés hatalmas erkölcsi büntetés, de csakis becsületérző ember arczán s szinte képzeljük, hogy a vett poffok után Kozák uram mily önelégedetten mondogatta magában : „No itt szerencsésen kimásztam a hínárból " Különben is, a miket Kozák elkövet, az már nem vígjáték eleméhez tartozó gyarlóság, hanem ocsmány bün, melynek megtorlásáról a Csemegi-féle büntető kódex igen szabatosan intézkedik. Annál sikerültebb s illetve vigjátékibb alak az örökös szélsőségekben hadonászó nyelvész. A nevetséges szőrszálhasogatásnak, a bizarr túlzásnak remekebb figuráját a magyar vígjátéki irodalomban hasztalanul keresnénk. Minden egyes vad [orthoépiai megjegyzésével a jóizü humor közvetlenségével hatott reánk. Általában az egész mű, a jelzett sarkalatos hibák mellett is, egy fényes tehetség nyomait tünteti elő, mely botlásaiban is vonzó érdekkel bir. A drámai részletek szintén gondos és ügyes kézre vallanak s lehetőleg rövidre szabvák, mi igen helyes, mert a vígjátéki hangulattól átlengett közönség nem igen szívesen hallgatja a megtört szív panaszait. Az előadásról már szólottunk. Csütörtökön, február 24-én „A Kornevill-i harangok" adattak. Planquette Róbert igénytelen emberke volt Párisban s valóságos merénylet lett volna ez előtt 3 évvel nevét Offenbach Soupé és Lequock mellett említeni. Mint ilyen irta meg e mű zenéjét s midőn Parisban először előadták, a kritika és a közönség odanyilatkozott, hogy egymaga több zenei hivatottsággal bir, mint három hírneves elődje. Európa valamennyi színpadán hasonló lelkes fogadtatásban részesült s Budapesten is ez az operette ért meg aránylag a legtöbb előadást. Korszakalkotó műnek mondható az operette-irodaJom terén, mely száműzte onnan a tisztán érzéki és ledér irányt. Midőn a népszínház deszkáin először adták, az élelmes igazgató nem akart nagyobb költekezésekbe bocsát-