Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-02-17 / 21. szám

„Bek ésmegyei Közlöny" 1881. 68. szám. igyekezetével testi é? lelki képességét „nemesise erőit és erényeit." Győződjék meg róla öngondol­kodás utján minden egyes, hogy a munkát nem bün­tetésül, hanem áldásul rendelte az isten az em­bernek! „Két jő van, mi fölött a sorsnak nincs sem­mi hatalma : szorgalom és az erény, földön s az éyben ez áld! mondja Vörösmarty. Ez az emberi méltóság fenmaradásának leg­nagyobb, legnemesebb biztosítéka. Mert ez által minden egyes — ha különben semmi vagyona nem volna is, egyedül önmaga erejéből fiigge:len állást biztosithat magának. Ez a szellemi és lélöknagyságnak egyedüli alapja. Széchényi p. o ha nem dolgozik, csak nagy úr lett volna, egyéb semmi. Ezért mondá egy nevelő királyfi tanítványának : mint fejedel­met, állásod hatalmassá tehet, de nagygyá az em­ber csak önmaga által lehet ! Bár foglalkoznék minden kérdéseinkkel a „saj­tó 1 , alkotmányos küzdelmeink ezen legbecsesebb vívmánya, bár még hiányos, alkotmányos életünk egyik legbecsesebb kincse, a társadalom legéberebb tanácsadója, támasza, emelkedjék mindinkább ne­mes hivatásának azon színvonalára, hogy az állani és kormány mellett, a nemzet, a társadalom gaz­dálkodása fölött is gyakorolja ellenőrködő gondos­kodását! Működjék közre a honpolgár cselekvési öntudatának emelésére, hogy munkássága önérdeke mellett a közjólétet is előmozdítsa, ha az ő mun­kássága, iparkodása, — bár még oly kis hatáskörű legyen is, a közjólét egyik nevezetes tényezőjét, egyik Iánczszemét képezi, melynek hiánya az egész működésén csorbát ejt! Az érdekszolidáritás tudatában emelkedjék az önerejében! bizalom azon magaslatára, hogy miként a szövetséges hadak egyik közvitéze mondá: ,,én és még kétszázezren vertük meg Napóleont!" ö is és még 16 millió honfitársa vágynák hivatva a nemzet fölvirágzá sát eszközölni. Ez első sorban közgazdasági tekintetben fon tos, inert ha a lakosságnak alig 2/ 3-át vesszük is termelőnek, s ha ez értelmesség, szorgalom és ta­karékosság folytán naponta csak egy fél forinttal keres is többet, s egy évre kerekszámmal 300 na -p-vt-- r, lO 1.. Ír O >1 JtOVOflOttO bbloto már is másfélezer millió forintra menne. — Csak ez uton feganasitható az ipáihoz okvetlen szük­séges, és Erancziaország példája szerint oly me­sés t<ó'keg\ üjtés. (iyulaváros lakossága megváltsa-e a re­gdlejogot l Indítvány, hogyan lehetne Gyulán, a lakosság legkisebb utlózási megterbeltetése nélkül, egy o!y községi alaptőkét létesiteui, melynek évi jövedelme, már a közel jövőtől kezd­ve, Örök időkig, a város szellemi és anyagi emelkedésének eszközlésére leuue fordítható? I. Valamint a ;c-aládi életben a szülőknek legszentebb kötelessége, gyermekeik jövőjéről gondoskodni, s azt kel- j lcleg biztosítani: ugy az állami és községi életben és, min­den kornak legmagasztosabb erénye és hivatása, de szint­úgy elengedhetlen erkölcsi kötelessége is egyszersmind, az utókor, a jövő nemzedék érdekében és javára megszerezni mindazt, a mi — habár nagyobb áldozatkészség árán is — megszerezhető, s megtenni általában mindent, a mi a lé­tező viszonyok közt boldog jövőt valósit. S ha e nemes hivatás ós szent kötelesség buzdítása alapján indíttatva érezzük magunkat, mi, a ma élő gyulai lakosok is, hogy elvessük azt a magot, melynek jóleső gyü­mölcseit az utónemzedék — az elődök nemes gondosko­dását áldva — fogja majd élvezni, s Gyulavárosa szellemi és anyagi felvirágzása és haladásának előmozdítására nézve, letegyük e város szebb jövőjének alapkövét, e czél eléré­sére legkönnyebb és legbiztosabb eszközül kínálkozik: a regála jognak, a gróf Wenckheim családtól, mint tulajdo­nostól, kölcsönösen méltányos egyesség mellett, örök áron való megváltása. Az eszme nem uj ós nem ismeretlen — s minden bi­zonynyal eléggé megérett már arra, hogy végre a kivitel módozatairól, a megvalósítás miként eszközléséről elmondja ki-ki a saját nézeteit; — miért is bátorkodom e tágyban szerény véleményemet, a nyilvánosság terén röviden elő­adni, s azt az érdeklődőknek, különösen pedig a városi képviselőtestület tagjainak becses figyelmébe ajánlani ; fel­kérvén egyébiránt tisztelt polgártársaimat is, hogy a felve­tett kérdésnek minden oldalról való alapos megvitatása és kellő megvilágositása végett, minél többen és minél előbb szíveskedjenek majdan a tárgyhoz szólani, s a nyilváuo.sság utján barátságos eszmecserékbe bocsátkozni ; mert csak igy remélhetjük a kérdés iránt érdeklődést általánosan i'elkölt­hetni, s a tervezett ügyet majdan a legczélszerübb módon megvalósíthatni. Az úgynevezett „regále-jog," vagyis a kisebb királyi haszonvételek s földesúri jogok, s ezekkel kapcsolatos te­rületeknek és épületeknek birtok- és haszonélvezeti joga, a régi úrbéri jogok és viszonyok egyedüli maradványa, — melynek országos megváltásáról a nemzet törvényhozásilag még nem intézkedett, — se mulasztásnak fóoka bizonyára abban rejlik, hogy a mindinkább szaporodó országos adók és különben is mostoha közgazdasági viszonyaink mellett, az állam nincs oly kedvező helyzetben, hogy a regále-jog országos megváltásának nagymérvű biztosítási közterhet (mint az úrbéri örökváltság törvény által való kimondása lortentj magara vonathatná-; s*"'igy el tehetünk kcsztllve, hogy ez üjyuek végleges megoldására, egyhamar aligha kerül rá a sor ; — azon nagyobb és tehetősebb községek tehát, a melyek a regále-jogot maguK részére örök áron megváltani óhajtják,az illető tulajdonosokkal való méltányos egyezkedésre vaunak utalva, melynek keresztülvitelénél, illetőleg a regále jog örökváltsági árának tökéjeunk meg­állapításánál a regálék 10—12 évi átlagos tiszta jövedelme szokott alapul szolgálni. Megyénkben eddig 3 nagy községben, u. m. Csabán, Szarvason éí Orosházán meut végbe a regále-jog meg­váltása. Csabán, az urbériség megszűnése, legelőelkülönités és a regále örökváitság, 1845 ben, együtt és egyszerre foga­natosíttatott. Magára a regále váltságára 200 000 frt esett, s az összes örökváltsági töke városi kölcsönből törlesztetett. Eleintén a regále-ügy is községi közügy volt, s a jö­vedelem ós a kiadások számadása a község által ^vezette­tett. Később, az abszolutizmus idejében alakult meg a ma is fennálló „közbirtokossági testület", mely az örökváltsági ügyeket a községi kötelékek és felügyelet alól teljesen ki­vonván, ettől kezdve a közbirtokosság az ügyek intézésé­ben egészen önhatalmúlag és minden további felelősség nélkül jár el, — s Csaba városa, a közművelődés mai ál­lására való gyors emelkedését, bizonyára leginkább a ha­zafias szellemű és nemes törekvésektől minden időben át­hatott „közbirtokossági testület"-nek köszönheti, — a mi eléggé bizonyítja, hogy hasonló szellem és alapelvektől vezérelve, a közbirtokossági testületi intézmény mily köz­hasznú lehet. Szarvason a regále megváltása, szintén az úrbér alóli örökváltsággal együttesen, 1846-ban ment végbe. Az örök­váltsági tőke volt 300,000 frt; a váltságdijat — vagyon arányában felosztva — a lakosság törlesztette, s a határ­idő letelte után, mig az egyesektől a hátralékos összegek beszedettek, a község a kormánytól vette fel a szükséges kölcsönt. Kezdetben az örökváltsági ügyeket itt is a község kezelte, s a jövedelem községi vagyonként szerepelt; — az 1874-ik évben azonban egyesek oda vitték a dolgot, hogy a regále jövedelmek kezelését a várostól függetlení­tek, s a csabaiakat akarván utánozni, az érdekeltek szin­tén „közbirtokossági testület"-té alakultak; — de mig Csabán a közbirtokossági testület, a saját előnyétől elte­kintve, a város kulturális előhaladási ügyének is oly nemes és örök érdemű szolgálatokat tőn, addig a szarvasi köz­birtokosági testület azon sajnálatra méltó tévedést és majd­nem menthetetlen eljárást követte el, hogy a felszaporodott regáljövedelemböl, két izben, összesen már mintegy 64 ezer forintot, a jaját körében, a váltságot tényleg fizetők között osztott részarányosán föl, — és így a község, mint erköl­csi testület, semmi előnyben nem részesülvén, s az egye­sekre eső apró részek, földre hullt higany-cseppként, mint­egy szerteszét futván, azt lehet mondani, hogy Szarvason, a regáíe-megváltásnak és jövedelemnek semmi köz- és ma­radandó haszna, magasabb értelme, és nemesebb hatása nincsen, — sőt a pénzkiosztás a lakosság közt az annyira kívánatos békét, jó egyetértést és összhangzatot is meg­zavarta, és még a családtagok, rokonok közt is számos per-patvarkodási esetet idézett elő. Orosházán 187-t ben ment vógbe a rtgále megváltá­sa, s a község a tulajdonosokkal, tiz év alatt, 6 százalék mellett törlesztendő, 115,000 frt örökváltsági összegben egyezett meg, — meljből az évenként esedékes 15,124 frt 7$ krt., félévi részletekben, s oly szerencsés körülmények között törleszti a község, hogy mindeddig kölcsönre nem szorult, mivel a jó áron haszonbérbe adott regále-jog jö­vedelme, s a bérlőktől csakis készpénzben elfogadott óva­dékok felhasználása által, a törlesztésre esedékes összeg mindig fedezve s kéznél van. A regále jövedelme és kiadása, külön számadás mel­lett, külön pénztárnok által kezeltetik. E helyt megjegyezni kívánom, hogy a csabai, szarvasi vagy orosházi regálék örökváltsági összegeit, Gyulára nézve irányadólag figyelembe venni egyáltalán nem lehet, a re­gálék tárgyát képező, s egymástól mindenben különböző helyi viszonyoknál fogva. Bogyó Alajos színtársulatáról. Kedves szolgálatot vélünk megyei, de különösen csa­bai közönségünknek tenni, ha a néhány nap múlva ideér­kező színtársulatot rövid tárgyilagossággal bemutatjuk. De egyszersmind kötelességet is vélünk ezzel teljesíteni, mert e bemutatás által alkalmunk nyiltk azon előítéletet elenyész­tetui, melyet egy korábbi czikküuk keltett, midőn is Illiána előadásáról tettünk emlitóst. Erre vonatkozólag ugyanis ér­tesülünk, hogy e darab hirtelen volt elővéve s alig egy napi készülődés után szinrekeritve kassza-darabnak. Bár ko­rántsem tudjuk helyeselni, hogy a közönség műéivé ily nye­részkedés objektumává tétessék, azt mégsem akarjuk, hogy e hiba szemüvegén keresztül biráltassék meg egész műkö­désűk. Szerkesztőségünk egyik tagjának alkalma volt Oros­házán legutóbbi időkben két előadást — és pedig egy drá­mait és egy népszínművet — végig nézni s az ott tapasz­taltakról következőleg nyilatkozik : Bogyó színtársulatát nem annyira a tagok száma, (31-en v.innak) mint azon rendkívüli előny, hogy ugy a drámai, mint énekes színdarabok szerepszakmái egytől egyig be­töltve vannak, avatják a vidék elsőrendű társulatai közé. Épen azt, mi a vidéki színtársulatok sarkalatos hibá­jául rí ki: a sértő diszouánczia, mely a legtöbb esetben tönkre teszi az egyeskiváló erők művészi becsét s mely a néző műélvezetében örökös hézagokat hagy: láttam e társulatnál Sikeresen legyőzve. Az igazgató maga. (a nemzeti színház operájának volt tagja) alapos zenei képzettségét nemcsak saját énekében érvényesíti, hanem a karmesterrel vállvetve reggeltől csak­nem estig tartó próbákon keresztül oktatja és figyelmezteti ! énekeseit a művészi dalnak mindazon árnyalataira, melyek | a laikust elragadják, de melyeket csak műértő tud méltá­: nyolni. Alig van vidéki társulat, hol ezen fáradságnak oly al­kalmas talaja volna, mint ennél. Erre nézve csupán azt kí­vánom megemlíteni, hogy most már (miután az igazgató egy nagy opera-társulat felállításán fáradozik) 5 énekesnő van a társulatnál, kik felváltva — sőt nagyobb operettek­ben együttesen — fogják a dal bubáját köztünk hangoztatni. Csupa egészséges, tiszta csengésű hang, mely Í hang­létra mindon fokán biztos könnyűséggel sikamlik végig. A drámai szak, bár nem ily biztos szervezetű, hason­j lag kiváló erőket számit. Maga a rendező: Toldy. a vidéki nagyobb színpadok egyik legelőkelőbb alakja, ki a budai és debreczeni színpadon nem egy koszorút szerzett. A drámai szende szakot, a konzervatóriumnak egy a fővárosi sajtó által is kitiiutetett növendéke. Gyöngyösi Etel képviseli. Játékát benső és igazi érzelem mellett azon ki­váló vonás jellemzi, hogy az olvadékony érzelgősség szám­űzve van belőle. Finom, disztingvált és csak nagy színpa­dokon található ízléssel ritka művészi érzéket egyesit ma­gában és kedves ajkairól természetes könnyűséggel, ömlik a a Bzinköltő igéje. Drámai anya és fiatal hősnőket Király Amália játsza. Impozáns, szép alak, csengő érzésteli hang, alapos reutine, mely az elragadó szenvedélyek túlkapásain uralkodni tud, képezik azon tulajdonokat, melyekkel sikeresen megküzd e nehéz szakma akadályaival. A társalgási szendéket Latabárné játsza. Ezelőtt 4 évvel még mint kezdőt látta a csabai közönség, de azóta valódi színművésznői hivatottságával, mely ajialadásnak min­denkoron legbiztosabb emeltyűje volt, naponkint utat törve, ma már a szinpadnak egy rokonszenves kedves alakja lett, ki szakmájában bárhol is helyt állhat. A komikum, de nem az a karrikatura, mely üres kül­sőségekben kergeti a hatást, Aradi kedélyére van bizva. És ez az örökké mosolygó, vidám, derült alak a természet ál­tal látszik hivatva ezrek kedélyének felelevenítésére. Hu­mora eleven; kifogyhatlan forrás, melynél oly szívesen idő­zött hazánk legnagyobb városainak közönsége. Inie vázlatos képe a társulatnak. Ha ehez jé műsort képzelünk, akkor lehetetlen elképzelnünk, hogy a csabai közönség hideg tartózkodást tanúsítson. A többiekről majd annak idején részletesebben em­lékezünk meg. Azt azonban már most is lelkére köthetjük az igaz­gatónak, hogy saját érdekeinek szem elől tartásával szigo­rua,n óvakodjék „Illiana"-féle merényletekkel a csabai kö­zönség műpártoló hajlamait lehűteni, mert az egyszer szét­rombolt illúziót aligha fog sikerülni még egyszer halottai­ból feléleszteni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom