Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-02-13 / 19. szám

„Bek ésmegyei Közlöny" 1881. 19. szám. * A Duna jege a fővárosban a vasúti hídig eltisz-! tult. — A vízállás oly alacsony, hogy árvíztől nem kell tartani. * Németh Béla a „Képes Családi Lapok" szerkesz­tője szerdán hosszas betegeskedés után meghalt a fővá­rosban. Hazai hirek. * A mezö-turi postarablás tetteseit, a mult szom­baton elfogták, a Hegyi testvérek személyében, kik közül az egyik tanyai tanító. * A gelsei borzasztó rablógyilko3ság tetteseit, elfog­ták. Valami Herczfelder nevűn kívül még egy izraelita ós két parasztember lennének a gyilkosok. * A regényolvasás áldozata lett Pécsett Karay Nán­dor nyugalmazott pénzügyi tanácsos Ilonka nevü 14 éves leánya, kit a sok regényolvasás oly mélabússá tett, hogy revolverrel szivén lőtte magát. Ausztriai hirek. * Az udvari gyász az elhunyt Erzsébet Mária Maxi­miliána brag.iuzai herczegnőért hat hétig fog viseltetni. * Szocziálista pör Bécsben. Néhány hónap előtt Bécsben több csomag bambusznádat fogtak el, melyek mind ki voltak fúrva s üregeik szocziálista prokla mácziókat tar­talmaztak. Akkor több elfogatás történt s e hó 10-kén 14 vádlott ült a vádlottak padján. Miután a vádlevél felolvas­tatott, az államügyész indítványára a törvényszék zárt aj­tók mögött folytatta a tárgyalást. MEGYEI ÚJDONSÁGOK. — Eloíiize-fcési felliivás a „Békés­megyei Közlöny" 1881. évi nyolczadLilc év­folyamára. Felkérjük lapunk t. cz előfizetőit, hogy az előfizetést minél előbb megújítani sziveskedje nek, nehogy a szétküldésben fennakadás történjék. Előfizetési dij: egész évre G frt; fél évre 3 frt; negyedévre ± frt 50 kr. — Meghívás. A b.-csabai népbank 12-ik évi rendes közgyűlését ma d. u. 3 órakor a városháza nagy termében tartja meg, melyre a t. részvényesek tisztelettel meghivatnak. Az igazgatóság. * A b.-csabai jótékony nőegylet 10-diki dalos télye és tánczvigalmáról. Kezdjük a végén. Vége volt pedig reggeli hét órakor. Egy órával később inár a szerkesztőségben kellett megjelenni rupportra, hogy a a tör­tént nevezetes dolgokat leírjuk. Képzelhetni, mily állapot az, midőn az ember dal, nsszonylátásés mi tűrés-tagadás ben­ne — egy kis bor és táncz után reggeli hét órakor akar „szellemdús" reminiszczencziákat összeszedni az átélt be­nyomásokról. A goudolatok összefolynak. A vége kezdetnek, a kezdet végnek tűnik fel. Ez állapotban aztán ugy tetszik, mintha a „tréfás duettet" telefonon, zwióban énekelte volna Liszt Juliska és Chopin Betti kisasszony ; a „tengernyi mártás "t lejtette Kiss László úrhölgy ; a telekkönyvi bekebelezési nó­tát zongorakísérettel visszautasította Rimler Nina telekk. referens ur és a prólogot,a csabai dalárda rögtönözve szerzett költeménye után elfújta hegedűn Kvasz Sándor k. a. Har­mónium ur négy kézre tánczolta az első csárdást Szent­ivánóji Álom kisasszonynyal ós az egészet fitymálva és ko­romfekete szakálát önelégedetten simogatva nézte Piroska orosházi papkisasszony, ki Hajnik Béla nőegyleti tit­kárnő úrhölgy és rendezőnéíe áldva terjeszté, de csak egyik, csinos szakálával el nem foglalt kezét; ez pedig önfeláldo­zással rúgta a „Murányiöv" tündöklő csellagjait. Ezt az egész utóbbi, a teremben folyó előadást, szerepet cserélve nézte a színpadról (lévén ekkor a színpad nézőtér, a terem pedig színpad) egynehány lelkes fiatal, ki entuziásmusában a „Murányiöv" csillagjaival meg nem elégedve, a Murányi étlapját ette meg elejétől végig, azaz hogy csak a Murányi sonkáját, mert ez volt az egész étlap. — Mikor pedig még az újságíró is, kinek nemcsak a tengeri hántás, de a ten­ger vészes hullámainak hánykodása közben is sziklaerősnek, flegmatikusnak kell maradnia (si fractus íllabatur orbis, im­pavidum ferient ruinae) ily összevissza kúszott, zavart ós osszefolyt kaleidoszkop-szinekben és sorrendben látja a dol­gok mivoltát: abból csak az a komoly tanúság (az eddig mondott csak tréfa volt), hogy az ilyen mulatság „helyre" egy mulatság lehetett, melyen nem volt ember, asszouy vagy leány, ki jól nem érezte magát, ki fesztelen, korlátlan, de mégis „illedelmes" jó kedvvel nem mulatott és ki egy lel­kiismeretesen keresztül dalestélyezett és tánczolt éj után, a pontosan teljesített „munka," nyugodt, katzenjammeres ön­tudatában álomra hajtva fáradt fejét hasonló furcsaés elferdített kaleidoszkópban nem látta volna lelki szemei előtt elvonulni a történteket és ki nem bocsájtju azért meg a szegény re­ferensnek, ha ő is emberi gyarlóságában ilyen csodabogara­kat irt össze, hisz a tárczairó kolléga, ki otthon kényelmes ágyában élte keresztül az est élveit: történethivebben adja elő úgyis — a valót! — A f. hó 10-én a b.-csabai színházban tartott ze­neestély igen szépen sikerült, az azt követő táncz reggeli 7 óráig a lep fesztelenebb kedélyessógben tartott. Ott lát­tunk számos vidéki hölgyet, kiknek névsora a következő: Kovács Szidónia, Kalmár Leontin Gyuláról, Wágner nővé­rek, Dr. Hajnal Albertnó Kígyósról, Korossy Zsófi Geren­dásról, Szeberényi Olga Bécsből, Léderer Teréz Mártonos­ról, Zeller nővérek Gerla, Bogdáufy Ilonka Arad, Rácz Ilona Csorvás, Kovács k. a. Békésről, és a mindig szép ós bájos csabai hölgykoszorut igen kevés kivétellel. — Az anyagi részét illetőleg a rendezőségtől a következő számadás küldetett be hozzánk közlés végett: Bevé­tel 199 forint 50 kr. A közbirtokosság elnökésől átenge­dett páholy 5 frt. Murányi F. ur felülfizetett I frtot. Osz­szesen 205 frt 50 kr. Kiadás 97 frt 50 kr, Tiszta jövede­lem 108 frt. Továbbá, felkérettünk a következő nyilatkozat közlésére: „Nem mulaszthatjuk el, hogy köszönetet ne moiidjuuk a szives közreműködőknek, úgyszintén Kiss László urnák, ki szives volt a zongorát és harmoniumot, továbbá Rózenthál Ignáczné és Silberstein Ignáczné úrnőknek, kik szívesek voltak szőnyegeiket átengedni. A rendezőség." — Bogyó Alajos ki a napokban fogja kezdeni Csa bán előadásait, s Balázsné-Bogriár Vilma a nemzeti színház volt kitűnő operaénekosnője és Láng, ugyanannak volt jele* baritonistája, e napokban társ-szerződésre léptek s együtt folyamodnak a jövő őszre két városért, melyekben felváltva szándékoznak működni. * Az utazó közönség tájékozása végett fölemlítjük a magyar állam vasútnál nem régiben behozott változást, mely szerint a személyvonatoknál a személyszállítási dij maga­sabb lett, mint a vegyes vonatoknál. Eddig a dijakban nem volt külömbség, ujabban azonban a tariffa megváltozott. — Hymeil. Nagy János szeghalmi postamester elje­gyezte Somogyi Sándor szeghalmi gazdálkodó leányát, Mariskát. — Farsang A szeghalmi kaszinó termében f. hó 5-én lefolyt, közvacsoráról egybekötött, kaszinói bál, hiveti eddigi jó hírnevéhez, most is kitűnően sikerült. A kaszinó nagy­terme, étterme egy sereg teritett asztallal, egy mellékterem pedig árúcsarnokká volt átalakítva. A legjobb enni ós inni valókkal — miket a helybeli intelligenczia bőkezűsége hor­dott össze, bővelkedtek Az asztaloknál csakhamar megin­dult az üzlet. Rövid idő alatt körül ülték azokat — a vá­sár javában folyt S fogy a pezsgő, fogy az étel és bank­jegy; — hangzik a szives kínálgatás. Végre megindult a rögtönözve étteremből szép tánczteremmé alakított helyiség­ben a táncz, — a termek fődiszét a szép leányok s na^y közönség képezte, sikerültté tette a fesztelen kedélyességgel megindult társalgás, a minden arczon tündöklő mosoly : s az általános jó kedv — kedves emlékűvé fogják azt tenni. A sok szép női arcz folytonos küzdelembe tartotta a szem­lélőt — a tekintet nem pihenhetett meg sehol sem — mi­helyst az egyik hölgyet jobban szemügyre vette, ismét egy másik szépség vonta el figyelmét. Mindenekelőtt felcmliten dők azon úrhölgyek nevei, kik jelen alkalommal a gazdasz­szonyok szerepében, azon kisasszonyoké, kik étkezés felett a kiszolgáltatásban kiválóbb buzgalmat fejtettek ki. Előb bekek: Sall Károlynó, Wittmann Ignáznó, özv. Flaskay Dezsőné, Petry Mihályné és Seres Józsefué úrhölgyek — utóbbiak Wittmann Teréz, Kűzdényi Zoina, Szilágyi Mariska, Seres Lujza, Dietzel Etelka, Tatár Emma és Vilma továbbá Szilágyi Etelka. Az étkek elárusitásán buzgólkodó hölgye­ken kivül sok szép nőt lehetett még látni. Oít voltak: Dr. Papp Józsefnó és kedves nővére, Dr. Clirisztó Pálné, Ivo vács Józsefné, Hivessy Károlynó, Mittner Lászlónó, Kálló Antalné, Bérczy Lászlónó, Aldorfer Gyuláné, Szlaby Ist­vánná, Turi N. kasznárnó úrhölgyek, Flutorovics nővérek Kűzdényi Etelka, Szász Mariska és Szabó Teréz, Vésztőröl Pap Mariska, Csákly Ida és Kis Mária kisasszonyok. Jelen közvacsorával egybekötött kaszinói bál, tekintve fényes si­kerét — valamint f. hó 8-iki folytatását - - mely a sárré­ten tervezett vasutak ügyében kiküldött királyi biztos ur tiszteletére a közvacsora morzsái s hulladék maradványai czimén rögtönözve rendeztett, méltán sorakozik farsangi vi­galmaink legelőbbkelőbbjei közé. A derült hangulat, mely mindvégig uralkodott s a szűnni nem akaró tánczkedv mind­ezt fényesen igazolta. — Kezünkbe került egy Orosházán napvilágot lá­tott nyomtatvány és egy „Nyilt-tór" melyben „Vidovics József" aláírással az orosházi volt segédszolgabiró — a néhai Vitéz József-féle sikkasztási — ügyben erős táma­dások intéztetnem megyénk legelső tisztviselői ellen, azt iparkodván bebizonyítani, miszerint Vitéznek bűnrészesei­nek kellett lennie, sőt bünszerzőkről beszélvén. Nézetünk szerint, a sajtónak kötelessége ilyen nyilvánosság elé ke­rült ügyhöz hozzá szólani, azt nem agyonhallgatni s a tiszta való kiderítéséhez hozzájárulva, a közönséget felvi­lágosítani. E szempontból kiindulva, figyelemmel átolvastuk az illető vádnyomtatványokat. Bátran merjük állítani, hogy az állítottak minden szakértő előtt önmagukban hordják a czáfolatot. A dolog lényege ugyanis azon két körülményen fordul meg, vájjon lehetett-e a Vitéz-féle bűnös manipu­lácziót megelőző intézkedések által megakadályozni, továbbá vájjon a megkárosítottak kötelezhetők-e arra, hogy a már egyszer befizetett adóösszegeket még egyszer fizessék meg? Kérdjük, vájjon nem lehet az illető károsak közül is egyik­másik, kinek egy tolvaj cselédje, könyvvivője stb. van, a ki a gazdája pecsétjét ellopva s illetéktelenül felhasználva, gazdája nevében pénzt szed fel? Lehet-e ilyen házi tolvaj és hamisító ellen praeventiv rendszabályokat alkalmazni s nem tenné uevetségessé magát az, ki szemrehányásokkal élne az olyan gazda ellen, miért engedte meg azt hogy .vselédje, könyvvivője meglopja, megcsalja, pecsétjét ha­misan felhasználja? Hisz épen az a baj, hogy reá nem jöu ! Kinek fog továbbá eszébe jutni a Budapest fővárosi főpolgármesternek szemrehányásokat tenni és bünszerzőség vagy részeséggel vádolni őt, mert a Hegedűs és Keiner-féle, évek hosszú során által űzött sikkasztásokat meg nem előzte? Az ilyent — sajr.os — épen meg nem le­het előzni, mert a ki lopni akar, az álkulcsokat ké­szített, ha orra előtt bezárunk is minden fiókot; az ilyent, ha kisül, épeu utóbb a törvény szigorával csupán bün­tetni lehet. S ez irányában mi történt ? A legelső hi­vatalos feljelentés után, a megye elrendelte Vitéz ellen a legszigorúbb eljárást; hisz ennek folytán tűnt is el és sejt­vén az eljárás súlyos következményeit önnek folytán lett öngyilkos is. De a Vitéz elleni lépésekkel meg nem elé­gedve, a megye — mint az alispáni jelentésekből hivata­los forrásból tudjuk — az orosházi szolgabíró ellen is a legszigorúbb vizsgálatot indította meg — hogy lakol­jon, ha csakugyan mulasztás terhelné. — S uiost de­rült ki az ügy második főmozzanata, tudn.illik az, hogy az illető felek, habár világos törvény intézke­dik az iránt hogy a 100 Irton felüli adók az adóhiva­talba tízetessenek be, s habár sem a segédszolgabiró, sem maga a szolgabíró nincs foljogo: ílva pénzt felvenni még ak­kor sem, ha midőn a végrehajtást intézi, kezébe akarnának fi­zetni, hogy az illető felek, mondjuk, a törvény világos in­tézkedése ellenére, pláne a hivatalon kívül, vagy a hiva­tali főnök jelen nem létében a segédszolgabiró nyugtájára fizettek mégis. A törvény nem tudásával nem védheti magát senki s ha maguk a kárositott felek az ellenkezőt rendelő törvény létezése és tudatában, kiknek pedig saját ügyekben legéberebben kell eljárniok, mégis elég köny­u y e 1 m ü e k voltak egy illetéktelen egyén kezébe fizetni, holott már azon körülménynek is gyanúsnak kel­lett feltűnni előttük, hogy a szolgabírói helyiségen kivü 1, hi­vatalos pecséttel ellátott nyugtákat osztogatott a segédszol­gabiró : mit tehetett volna ez ellen az egészről mit sem tudó szoigabiró? Vagy megkellett volna szagolnia azt, hogy segédszolgabirája az ő hivatalos pecsétjével csalja a világot? Az illető felek tehát a maguk kö u y e 1 m üs é g é n e k vagy gyöngédebben fejezve ki, tőr vénytudatlanságuknak tulajdonithatják megkárosításukat. Önmagukat károsították meg és saját „bűnök szerzői," s midőn a vizsgálat ezen döutő kerülményt kiderítette: igazságosan nem lehetett egyebet tenni bárkinek, még az ellenségének sem, mint a szolgabírót teljesen felmenteni. Persze az is mondatik, hogy a szoigabiró jóval a katasztrófa előtt értesült ily esetről, de szemet hunyt. Kérdés: vájjon hivatalosan emelt valamely magánkáros panaszt nála, vagy nem? Ha emelt, ha jegy­zőkönyvet vétetett fel bárki is, arról, hogy tőle illetéktele­nül szedett be a segédszolgabiró pénzt s vizsgálatot kérve, a szoigabiró azonnal szigorúan nem intézkedett, de el­simította volna a dolgot: akkor nagy hiba terhelné; de neiu terheli hiba, ha senki hivatalosan uála nem panaszko­dott, ha holmi privát mende-mondákra nem hederített, sőt magánkáros formális feljelentő kérvénye nélkül el sem járhatott, mert ha eljár, épen az a magánpanaszos, ki pén­zét privátim visszakapta, lett volna alkalmasint első ki azt mondja, hogy nekie nincs panasza a segédszolgabiró paj­tása ellen. Minden dolognak tehát két éle van s igazságo­san csak ugy lehet ós kell megbírálni, ha mind a két ólét ismerjük. — Vájjon a károsok igazságosan kötel&z­íieiök-e a már befizetett adóösszegek még egyszer leendő j befizetésére ? A mondottak' után kitűnik, hogy szigorú jog szerint igen — tekintve azonban jóhiszeműségüket, mi szi­vünkből óhajtanék, hogy a. miniszter kegyelmet gyakoroiva elengedné nekik a fizetést. Mert ha elengedtetik: az csak kegyelem, de jogos igényük arra, tekintve a feunálló tör­vényt, nincs és nem lehet I fl; Apró tolvajlások. Kétegyházán Érkövi Sán­dor vasúti állomábfőnöktöl móg deczembertiobau eltolvajol­tak 20 db. sonkát, 4 oldai szalonnát, s ugyancsak a pálya­udvarból 2 zsák búzát, — ozekeu kivül pedig a faluban

Next

/
Oldalképek
Tartalom