Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-02-13 / 19. szám

„Bek ésmegyei Közlöny" 1881. 19. szám. * A Duna jege a fővárosban a vasúti hídig eltisz-! tult. — A vízállás oly alacsony, hogy árvíztől nem kell tartani. * Németh Béla a „Képes Családi Lapok" szerkesztője szerdán hosszas betegeskedés után meghalt a fővárosban. Hazai hirek. * A mezö-turi postarablás tetteseit, a mult szombaton elfogták, a Hegyi testvérek személyében, kik közül az egyik tanyai tanító. * A gelsei borzasztó rablógyilko3ság tetteseit, elfogták. Valami Herczfelder nevűn kívül még egy izraelita ós két parasztember lennének a gyilkosok. * A regényolvasás áldozata lett Pécsett Karay Nándor nyugalmazott pénzügyi tanácsos Ilonka nevü 14 éves leánya, kit a sok regényolvasás oly mélabússá tett, hogy revolverrel szivén lőtte magát. Ausztriai hirek. * Az udvari gyász az elhunyt Erzsébet Mária Maximiliána brag.iuzai herczegnőért hat hétig fog viseltetni. * Szocziálista pör Bécsben. Néhány hónap előtt Bécsben több csomag bambusznádat fogtak el, melyek mind ki voltak fúrva s üregeik szocziálista prokla mácziókat tartalmaztak. Akkor több elfogatás történt s e hó 10-kén 14 vádlott ült a vádlottak padján. Miután a vádlevél felolvastatott, az államügyész indítványára a törvényszék zárt ajtók mögött folytatta a tárgyalást. MEGYEI ÚJDONSÁGOK. — Eloíiize-fcési felliivás a „Békésmegyei Közlöny" 1881. évi nyolczadLilc évfolyamára. Felkérjük lapunk t. cz előfizetőit, hogy az előfizetést minél előbb megújítani sziveskedje nek, nehogy a szétküldésben fennakadás történjék. Előfizetési dij: egész évre G frt; fél évre 3 frt; negyedévre ± frt 50 kr. — Meghívás. A b.-csabai népbank 12-ik évi rendes közgyűlését ma d. u. 3 órakor a városháza nagy termében tartja meg, melyre a t. részvényesek tisztelettel meghivatnak. Az igazgatóság. * A b.-csabai jótékony nőegylet 10-diki dalos télye és tánczvigalmáról. Kezdjük a végén. Vége volt pedig reggeli hét órakor. Egy órával később inár a szerkesztőségben kellett megjelenni rupportra, hogy a a történt nevezetes dolgokat leírjuk. Képzelhetni, mily állapot az, midőn az ember dal, nsszonylátásés mi tűrés-tagadás benne — egy kis bor és táncz után reggeli hét órakor akar „szellemdús" reminiszczencziákat összeszedni az átélt benyomásokról. A goudolatok összefolynak. A vége kezdetnek, a kezdet végnek tűnik fel. Ez állapotban aztán ugy tetszik, mintha a „tréfás duettet" telefonon, zwióban énekelte volna Liszt Juliska és Chopin Betti kisasszony ; a „tengernyi mártás "t lejtette Kiss László úrhölgy ; a telekkönyvi bekebelezési nótát zongorakísérettel visszautasította Rimler Nina telekk. referens ur és a prólogot,a csabai dalárda rögtönözve szerzett költeménye után elfújta hegedűn Kvasz Sándor k. a. Harmónium ur négy kézre tánczolta az első csárdást Szentivánóji Álom kisasszonynyal ós az egészet fitymálva és koromfekete szakálát önelégedetten simogatva nézte Piroska orosházi papkisasszony, ki Hajnik Béla nőegyleti titkárnő úrhölgy és rendezőnéíe áldva terjeszté, de csak egyik, csinos szakálával el nem foglalt kezét; ez pedig önfeláldozással rúgta a „Murányiöv" tündöklő csellagjait. Ezt az egész utóbbi, a teremben folyó előadást, szerepet cserélve nézte a színpadról (lévén ekkor a színpad nézőtér, a terem pedig színpad) egynehány lelkes fiatal, ki entuziásmusában a „Murányiöv" csillagjaival meg nem elégedve, a Murányi étlapját ette meg elejétől végig, azaz hogy csak a Murányi sonkáját, mert ez volt az egész étlap. — Mikor pedig még az újságíró is, kinek nemcsak a tengeri hántás, de a tenger vészes hullámainak hánykodása közben is sziklaerősnek, flegmatikusnak kell maradnia (si fractus íllabatur orbis, impavidum ferient ruinae) ily összevissza kúszott, zavart ós osszefolyt kaleidoszkop-szinekben és sorrendben látja a dolgok mivoltát: abból csak az a komoly tanúság (az eddig mondott csak tréfa volt), hogy az ilyen mulatság „helyre" egy mulatság lehetett, melyen nem volt ember, asszouy vagy leány, ki jól nem érezte magát, ki fesztelen, korlátlan, de mégis „illedelmes" jó kedvvel nem mulatott és ki egy lelkiismeretesen keresztül dalestélyezett és tánczolt éj után, a pontosan teljesített „munka," nyugodt, katzenjammeres öntudatában álomra hajtva fáradt fejét hasonló furcsaés elferdített kaleidoszkópban nem látta volna lelki szemei előtt elvonulni a történteket és ki nem bocsájtju azért meg a szegény referensnek, ha ő is emberi gyarlóságában ilyen csodabogarakat irt össze, hisz a tárczairó kolléga, ki otthon kényelmes ágyában élte keresztül az est élveit: történethivebben adja elő úgyis — a valót! — A f. hó 10-én a b.-csabai színházban tartott zeneestély igen szépen sikerült, az azt követő táncz reggeli 7 óráig a lep fesztelenebb kedélyessógben tartott. Ott láttunk számos vidéki hölgyet, kiknek névsora a következő: Kovács Szidónia, Kalmár Leontin Gyuláról, Wágner nővérek, Dr. Hajnal Albertnó Kígyósról, Korossy Zsófi Gerendásról, Szeberényi Olga Bécsből, Léderer Teréz Mártonosról, Zeller nővérek Gerla, Bogdáufy Ilonka Arad, Rácz Ilona Csorvás, Kovács k. a. Békésről, és a mindig szép ós bájos csabai hölgykoszorut igen kevés kivétellel. — Az anyagi részét illetőleg a rendezőségtől a következő számadás küldetett be hozzánk közlés végett: Bevétel 199 forint 50 kr. A közbirtokosság elnökésől átengedett páholy 5 frt. Murányi F. ur felülfizetett I frtot. Oszszesen 205 frt 50 kr. Kiadás 97 frt 50 kr, Tiszta jövedelem 108 frt. Továbbá, felkérettünk a következő nyilatkozat közlésére: „Nem mulaszthatjuk el, hogy köszönetet ne moiidjuuk a szives közreműködőknek, úgyszintén Kiss László urnák, ki szives volt a zongorát és harmoniumot, továbbá Rózenthál Ignáczné és Silberstein Ignáczné úrnőknek, kik szívesek voltak szőnyegeiket átengedni. A rendezőség." — Bogyó Alajos ki a napokban fogja kezdeni Csa bán előadásait, s Balázsné-Bogriár Vilma a nemzeti színház volt kitűnő operaénekosnője és Láng, ugyanannak volt jele* baritonistája, e napokban társ-szerződésre léptek s együtt folyamodnak a jövő őszre két városért, melyekben felváltva szándékoznak működni. * Az utazó közönség tájékozása végett fölemlítjük a magyar állam vasútnál nem régiben behozott változást, mely szerint a személyvonatoknál a személyszállítási dij magasabb lett, mint a vegyes vonatoknál. Eddig a dijakban nem volt külömbség, ujabban azonban a tariffa megváltozott. — Hymeil. Nagy János szeghalmi postamester eljegyezte Somogyi Sándor szeghalmi gazdálkodó leányát, Mariskát. — Farsang A szeghalmi kaszinó termében f. hó 5-én lefolyt, közvacsoráról egybekötött, kaszinói bál, hiveti eddigi jó hírnevéhez, most is kitűnően sikerült. A kaszinó nagyterme, étterme egy sereg teritett asztallal, egy mellékterem pedig árúcsarnokká volt átalakítva. A legjobb enni ós inni valókkal — miket a helybeli intelligenczia bőkezűsége hordott össze, bővelkedtek Az asztaloknál csakhamar megindult az üzlet. Rövid idő alatt körül ülték azokat — a vásár javában folyt S fogy a pezsgő, fogy az étel és bankjegy; — hangzik a szives kínálgatás. Végre megindult a rögtönözve étteremből szép tánczteremmé alakított helyiségben a táncz, — a termek fődiszét a szép leányok s na^y közönség képezte, sikerültté tette a fesztelen kedélyességgel megindult társalgás, a minden arczon tündöklő mosoly : s az általános jó kedv — kedves emlékűvé fogják azt tenni. A sok szép női arcz folytonos küzdelembe tartotta a szemlélőt — a tekintet nem pihenhetett meg sehol sem — mihelyst az egyik hölgyet jobban szemügyre vette, ismét egy másik szépség vonta el figyelmét. Mindenekelőtt felcmliten dők azon úrhölgyek nevei, kik jelen alkalommal a gazdaszszonyok szerepében, azon kisasszonyoké, kik étkezés felett a kiszolgáltatásban kiválóbb buzgalmat fejtettek ki. Előb bekek: Sall Károlynó, Wittmann Ignáznó, özv. Flaskay Dezsőné, Petry Mihályné és Seres Józsefué úrhölgyek — utóbbiak Wittmann Teréz, Kűzdényi Zoina, Szilágyi Mariska, Seres Lujza, Dietzel Etelka, Tatár Emma és Vilma továbbá Szilágyi Etelka. Az étkek elárusitásán buzgólkodó hölgyeken kivül sok szép nőt lehetett még látni. Oít voltak: Dr. Papp Józsefnó és kedves nővére, Dr. Clirisztó Pálné, Ivo vács Józsefné, Hivessy Károlynó, Mittner Lászlónó, Kálló Antalné, Bérczy Lászlónó, Aldorfer Gyuláné, Szlaby Istvánná, Turi N. kasznárnó úrhölgyek, Flutorovics nővérek Kűzdényi Etelka, Szász Mariska és Szabó Teréz, Vésztőröl Pap Mariska, Csákly Ida és Kis Mária kisasszonyok. Jelen közvacsorával egybekötött kaszinói bál, tekintve fényes sikerét — valamint f. hó 8-iki folytatását - - mely a sárréten tervezett vasutak ügyében kiküldött királyi biztos ur tiszteletére a közvacsora morzsái s hulladék maradványai czimén rögtönözve rendeztett, méltán sorakozik farsangi vigalmaink legelőbbkelőbbjei közé. A derült hangulat, mely mindvégig uralkodott s a szűnni nem akaró tánczkedv mindezt fényesen igazolta. — Kezünkbe került egy Orosházán napvilágot látott nyomtatvány és egy „Nyilt-tór" melyben „Vidovics József" aláírással az orosházi volt segédszolgabiró — a néhai Vitéz József-féle sikkasztási — ügyben erős támadások intéztetnem megyénk legelső tisztviselői ellen, azt iparkodván bebizonyítani, miszerint Vitéznek bűnrészeseinek kellett lennie, sőt bünszerzőkről beszélvén. Nézetünk szerint, a sajtónak kötelessége ilyen nyilvánosság elé került ügyhöz hozzá szólani, azt nem agyonhallgatni s a tiszta való kiderítéséhez hozzájárulva, a közönséget felvilágosítani. E szempontból kiindulva, figyelemmel átolvastuk az illető vádnyomtatványokat. Bátran merjük állítani, hogy az állítottak minden szakértő előtt önmagukban hordják a czáfolatot. A dolog lényege ugyanis azon két körülményen fordul meg, vájjon lehetett-e a Vitéz-féle bűnös manipulácziót megelőző intézkedések által megakadályozni, továbbá vájjon a megkárosítottak kötelezhetők-e arra, hogy a már egyszer befizetett adóösszegeket még egyszer fizessék meg? Kérdjük, vájjon nem lehet az illető károsak közül is egyikmásik, kinek egy tolvaj cselédje, könyvvivője stb. van, a ki a gazdája pecsétjét ellopva s illetéktelenül felhasználva, gazdája nevében pénzt szed fel? Lehet-e ilyen házi tolvaj és hamisító ellen praeventiv rendszabályokat alkalmazni s nem tenné uevetségessé magát az, ki szemrehányásokkal élne az olyan gazda ellen, miért engedte meg azt hogy .vselédje, könyvvivője meglopja, megcsalja, pecsétjét hamisan felhasználja? Hisz épen az a baj, hogy reá nem jöu ! Kinek fog továbbá eszébe jutni a Budapest fővárosi főpolgármesternek szemrehányásokat tenni és bünszerzőség vagy részeséggel vádolni őt, mert a Hegedűs és Keiner-féle, évek hosszú során által űzött sikkasztásokat meg nem előzte? Az ilyent — sajr.os — épen meg nem lehet előzni, mert a ki lopni akar, az álkulcsokat készített, ha orra előtt bezárunk is minden fiókot; az ilyent, ha kisül, épeu utóbb a törvény szigorával csupán büntetni lehet. S ez irányában mi történt ? A legelső hivatalos feljelentés után, a megye elrendelte Vitéz ellen a legszigorúbb eljárást; hisz ennek folytán tűnt is el és sejtvén az eljárás súlyos következményeit önnek folytán lett öngyilkos is. De a Vitéz elleni lépésekkel meg nem elégedve, a megye — mint az alispáni jelentésekből hivatalos forrásból tudjuk — az orosházi szolgabíró ellen is a legszigorúbb vizsgálatot indította meg — hogy lakoljon, ha csakugyan mulasztás terhelné. — S uiost derült ki az ügy második főmozzanata, tudn.illik az, hogy az illető felek, habár világos törvény intézkedik az iránt hogy a 100 Irton felüli adók az adóhivatalba tízetessenek be, s habár sem a segédszolgabiró, sem maga a szolgabíró nincs foljogo: ílva pénzt felvenni még akkor sem, ha midőn a végrehajtást intézi, kezébe akarnának fizetni, hogy az illető felek, mondjuk, a törvény világos intézkedése ellenére, pláne a hivatalon kívül, vagy a hivatali főnök jelen nem létében a segédszolgabiró nyugtájára fizettek mégis. A törvény nem tudásával nem védheti magát senki s ha maguk a kárositott felek az ellenkezőt rendelő törvény létezése és tudatában, kiknek pedig saját ügyekben legéberebben kell eljárniok, mégis elég könyu y e 1 m ü e k voltak egy illetéktelen egyén kezébe fizetni, holott már azon körülménynek is gyanúsnak kellett feltűnni előttük, hogy a szolgabírói helyiségen kivü

1, hivatalos pecséttel ellátott nyugtákat osztogatott a segédszolgabiró : mit tehetett volna ez ellen az egészről mit sem tudó szoigabiró? Vagy megkellett volna szagolnia azt, hogy segédszolgabirája az ő hivatalos pecsétjével csalja a világot? Az illető felek tehát a maguk kö u y e 1 m üs é g é n e k vagy gyöngédebben fejezve ki, tőr vénytudatlanságuknak tulajdonithatják megkárosításukat. Önmagukat károsították meg és saját „bűnök szerzői," s midőn a vizsgálat ezen döutő kerülményt kiderítette: igazságosan nem lehetett egyebet tenni bárkinek, még az ellenségének sem, mint a szolgabírót teljesen felmenteni. Persze az is mondatik, hogy a szoigabiró jóval a katasztrófa előtt értesült ily esetről, de szemet hunyt. Kérdés: vájjon hivatalosan emelt valamely magánkáros panaszt nála, vagy nem? Ha emelt, ha jegyzőkönyvet vétetett fel bárki is, arról, hogy tőle illetéktelenül szedett be a segédszolgabiró pénzt s vizsgálatot kérve, a szoigabiró azonnal szigorúan nem intézkedett, de elsimította volna a dolgot: akkor nagy hiba terhelné; de neiu terheli hiba, ha senki hivatalosan uála nem panaszkodott, ha holmi privát mende-mondákra nem hederített, sőt magánkáros formális feljelentő kérvénye nélkül el sem járhatott, mert ha eljár, épen az a magánpanaszos, ki pénzét privátim visszakapta, lett volna alkalmasint első ki azt mondja, hogy nekie nincs panasza a segédszolgabiró pajtása ellen. Minden dolognak tehát két éle van s igazságosan csak ugy lehet ós kell megbírálni, ha mind a két ólét ismerjük. — Vájjon a károsok igazságosan kötel&zíieiök-e a már befizetett adóösszegek még egyszer leendő j befizetésére ? A mondottak' után kitűnik, hogy szigorú jog szerint igen — tekintve azonban jóhiszeműségüket, mi szivünkből óhajtanék, hogy a. miniszter kegyelmet gyakoroiva elengedné nekik a fizetést. Mert ha elengedtetik: az csak kegyelem, de jogos igényük arra, tekintve a feunálló törvényt, nincs és nem lehet I fl; Apró tolvajlások. Kétegyházán Érkövi Sándor vasúti állomábfőnöktöl móg deczembertiobau eltolvajoltak 20 db. sonkát, 4 oldai szalonnát, s ugyancsak a pályaudvarból 2 zsák búzát, — ozekeu kivül pedig a faluban