Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám
1881-02-13 / 19. szám
T B.-Csaba, 1881. VIII. évfolyam, 19. szám. Vasárnap, február 13-án. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. IHe&jelenik hetenként háromszor: vasárnap, kedd, (féliven) es csütörtökön. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egész évre C frt; félévre 8 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva: Haasenstein ís Vogler czég Bécs, Prága, Budapesten Németország és a Svájcz mindé í fővárosaiban. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891. számú ház. íslézxxatols nem. a-d-a/tusuk: -vissza. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szám ál'a 10 kr A keddi szám ára 5 kr. Kapható Griinfeld J. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek tel. „ífyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban: Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a postahivataloknál, 5 kros postautalványnyal. Hazai iparunkról. Alkalminak véljük e tárgyról most szólani, midőn a lelkes főúr, gróf Zichy Jenő a nemzethez ezen kérdésben intézett szavaival, a közvélemény élénken foglalkozik; de másrészt ismét, meg vagyunk győződve, hogy ez oly tárgy, melynek egy pillanatra sem volna szabad letűnni a napirendi Ől. Midőn tehát e tárgy szóba hozatik, a dolog természetéből folyólag első sorban a következő kérdések merülnek fel : miért óhajtandó a gyári vállalatok keletkezése? - mit várunk e téren a miiveit osztályoktól s azok közt kiválólag a kereskedőktől ? — s mit végre magától a fogyasztó nagy közönségtől? Hazánkban tagadhatlanul igen sok nyersanyag áll a gyárosoknak rendelkezésére. S mindamellett fájdalommal kell bevallanunk ama szomorú valóságot, hogy még oly gyári vállalatok is, melyek jó jövedelemre, s illetőleg tisztességes nyereségre számithatnának, vagy épen nincsenek vagy oly csekély számmal vannak, hogy (eriuelcsUk a üetfogyasziast sem képes fedezni. Nem tagadhatni ugyan, hogy egynémely gyáripari ág eléggé virágzó. Hogy többet ne említsünk, ott van a malomipar, a bőr-, vasés sörgyártás, melyek közül egyik-másik még a külföldre is juttathat termékeiből. (Bár malomiparunk a legfejlettebbnek mondható, mindamellett csak B íkésmegyéből évenkint több mint 200,000 in mázsa buza vándorol a külföldre). Tudnánk azonban megnevezni számtalan oly iparágat, melyekhez a nyersanyag fölösleges számban megvág sőt a belőlük készített árúkat is fogyasztjuk, még pedig nagy mennyiségben; azonban azon szerencsétlen, visszás helyzetben vagyunk, hogy mással dolgoztatjuk fel: eladjuk a külföldnek, mint nyersanyagot, s megvesszük tőle, mint készárút, jó drágán megfizetve érte a munka diját. így az ipari kézi szerszámok, a közönséges háztartási czikkek, sőt még a mezőgazdasági kézi szerszámok is mind, mind külföldről kerülnek hozzánk. És ugyan gondoljuk meg, mennyi munkadijat fizetünk mi ezért a külföldnek. Vájjon nem lehetne-e ezen munkadijat magunk számár awjriegtakaritani az által, hogy itthon állitaiAá*£ fel oly gyárakat, melyekhez az előföltéteiek meg vannak. S kit vádolhatunk e tehetetlenségért? A vád első sorban mindenesetre azon osztályt terheli, melynek pénz áll rendelkezésére ; de azzal a külföldet gazdagítja. Mai napon már, midőn a gépek használatba vétele óta oly nagy változáson ment át az ipar: az ipar terén a pénz sokkal nagyobb tényező, mint az emberi erő. A pénzes emberek t^hát kétszeresen is vádolhatók: elüször mert mint fogyasztók >jem segítik elő az ipart, tuasoüszoi pedig mert ^rkfjft-h ct io megvotvják az iparvállalatoktól s elnézik, hogy a tőkeszükségben szenvedő iparunkat s ezzel részben kereskedelmünket is, miként nyomja el a külföldi verseny. De ha igazságosak akarunk lenni, nem szabad elfogultan egy osztályt vádolni; mert ily országos baj nem is függ csupán egy osztály magatartásától. Sokat várhatunk e tekintetben kereskedőinktől is. A kereskedők itt két irányban is lendíthetnek valamit a hazai ipar emelésén : először a hazai gyártmányok terjesztése s illetőleg ismertetése, ajánlása által; másodszor a gyári vállalatnak létesítésével részvények aláirása által. Kereskedőink egy kis hazafiság által ösztönöztetve, a hazai gyártmányoknak a közönség közé jutásához talán könnyebben megtörhetnék az utat, mint a hogy ők maguk egyelőre hinni mernék. És ezt a kis hazafiságot méltán megvárhatja és meg is várja tőlük a fogyasztó közönség, mint az iparos osztály. De másrészről viszont megvárjuk, hogy a hazai kereskedők közül azok, kik elég szerencsések voltak üzleti tőkéjükön fölül valami fölöshget megtakarítani, az ily beruházásokra fordítható tőkét nem földbirtokok vásárlására fordítják; hanem részvénytársaságokat alapítván, életképes hazai gyári vállalatok létesítéséhez tehetségükhöz képest hozzájáruluak. Ez sokkal inkább illik a kereskedőhöz, mint a földbirtokos elnevezés, s ki tudja, a közügynek s talán önmagának is nem jobb szolgálatot tesz-e vele, mint földbirtok vásárlásával, minthogy a föld mivelésére fordítandó időt mindenesetre kereskedésétől kell megvonni. Ez pedig már magában véve is kár. Nálunk, hol annyi tudós és lángész terűm, hnl majdnem minden egyes betegre egy orvos, majdnem minden egyes peres félre két ügyvéd jut: csodálatos, hogy iparos mégis senki sem akar lenni. Vagy hát az ipar, melytől milliók várják boldogulásukat, nem érdemes arra, hogy munkásokat nyerjen ama tömeg soraiból, melyben műveltséggel és pénzzel találkozunk ? A mig minden egyes apa tudóssá akarja nevelni gyermekét — ha van esze hozzá, ha nincs addig panaszaink mindig jogosultak. Szerintünk itt volna már az ideje, hogy a műveltséggel és pénzzel biró apák okulva a multak múlasztásain, necsak tudósokat akarjanak neveltetni gyermekeikből; mert a A „BÉKÉSREGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. A békés-csabai nőegylet műkedvelői zeneestélye. (Február 10-kéu.) Hohó 1 Parlagi barátom, — hátrább az agarakkal ! Ide nem lehet csak ugy átabotába berukkolni. Nézd meg a műsort ós azonnal látni fogod, hogy klaszikus talajon állasz, hol Bach, Mayerbeer, Mendelsohn és Liszt szellemei kisértenek. Maga a közönség a „creme de la creme"-je. A páholyok egytől egyig telvék, a karzat üres. Itt tehát holmi parlagi lateinereknek csakis az ajtó mögött van helyük. Node onnan is lehet élvezni, ha az ég különös kegyelméből müélv iránt fogékony szivet vittüuk oda. Oh fül! az égi zenének harmóniáját, az angyalok kórusának dicsónekét ne kivánd hallani ! Itt olcsóbban árulják a túlvilágnak gyönyöreit. Helyárak: Páholy 5 frt. Körszék 1 frt. stb. A tüggöny felgördült, A meglepetés utáni vágy fogja el a közönséget. „Lélegzet megszegik" — Hajnik Béla ur kilép. Az ipar géniuszának varázsa övedzi költői homlokát — milly-gyertyafény képében. Rímbe szedett eszmék hangzanak beszédes ajkiról — folyékonyan, miként hiblajai méz. Elzengte saját lantjának húrjain, hogy az ipar, e mostoha földönfutó, mint lelt nálunk hazát s hogy a kalapácsütéseket most már szivünk dobogása hangoztatja vissza. (Rrsze a jelen volt orvosi fakultás az ilyen szívverést abnormsnak állapított meg ós digitaliszt akart rendelni, de kisüt szerencsére, hogy a dolog még nem olyan veszélyes.) Utána a cabai dalárdának komoly testülete állott ki a pódiumra és negkötvén a torok (nem török) és gége (nem görög) sóvetséget, rágyújtottak a s z ö v e t s é g i dalra. A derék krmester, nem lévén karnagyi állvány, kénytelen volt a itrigálásnál szükséges hajlongásoknál a leggroteszkebb esthajlongásokkal tolmácsolni zenei érzését. Maga a dalszabatosan volt énekelve, csak a tenor-prim hiánya rítt i erősen. A Szíierényi Olga k. a., Kvasz Sándor ur és Szomora Tivadar máltai zongorán, hegedűn és liarmóniumon előadott „M<htation* ütemszerüen folyt le. Szeberényi Olga k. a. bájo kezecskéi, bár a meghatottságtól kissé remegtek, művészi őnnyÜ8éggel sikamlottak végig a billentyűkön s az elefátcsont csaknem áthatva látszott a kisasszony zenei órzésétő Ainy János „Tengeri hántás" czimű költeményét hallottuk zután Hajnik Béla ur által szavalva. E szépirodalmi remeküuek minden egyes sora bilincsekbe tartá figyelmünk- Maga a szavaló is teljesen átérezte a nagy népköltés költeményben kifejezett intenczióját. Jrerla tudvalevőleg a tubagerlék fészke, az énekes mad'ak konzervatóriuma, — nem csoda tehát, ha Zeller Julía k. a. e kitűnő iskolában a „kakuk"-dalt megtanulta oly bájos természetességgel énekelni, hogy lelkes elragadtatásunkban oly zajos tapsra hevültünk, — mely mellett fizetett klakörök tábora elbújhatott volna. Azt azonban magyaros őszinteséggel bevalljuk, hogy a „Capríce Hongroise"-ben sok mindenfélét Caprico-t találtunk, csak Hougroise-t nem. A ki Meyerbeer „Ördög Róbert" czimű klaszikus alkotását ismeri, a ki tudja, hogy Alicenak a kegyelem áriájában, mily külső segédeszközökre van szüksége, hogy e dal minden árnyalatát visszaadja, a ki látta, hogy a legnevezetesebb drámai énekesnők is mily viaskodva küzdenek meg e jelenettel : csak az képes méltányolni azt a hatást, mit Rimler Nina k. a. egyedül csengő, érzésteli hangjára támaszkodva, kivívott. Láttuk, vagyis helyesebben — élveztük, hogy midőn erejéhez jobban mért népdalokat énekelt, mily igéző játszisággal kötötte le figyelmünket és mily szívesen lettünk volna gyönyörű dalainak refrainjei, vísszakiálltva : „dalolj, dalolj, kis madár" — mentül többet. Ugyanezt mondhatjuk a „tréfás duettre" is, melynél a két kisasszony óuekképesség mellett színészi ügyességet is mutatott be. Kiss László úrról, tulajdonképen nem is mint műkedvelőről volna szabad megemlékeznünk. Szép tehetsége és alapos zenei képzettségével már a szakember igényével lép a közönség elé ós mint ilyen is derekasan megállja helyét. Hatás tekintetében azonban valamennyi piészszel versunyzett Launer Károly uiuak spartai rövidséggel és egy