Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-02-06 / 16. szám

„Békésmegyei Közlöny" 1881. 15. szám. gilra, moly nagy fiai emlékében tiszteli meg önmagát — mint a keblek érczridegségóre emlékeztet! Az érczszobor a legnagyobb magyarnak csak porhüvelyét jelképezi, melyet eltemettünk, de halhatatlan szellemének még ezután kell — és csak ugy fogunk méltó emléket emelni, ha tanításaihoz hivek leszünk, ha azokat megvalósítjuk, ha ezek a 16 millióból álló nemzet minden tagjának kebelében viszhangra fognak találni! ö, a ki könnyebben teheté, mint bárki más, hogy a nagyui sportnak és időtöltésnek éljen, mégis egész életén át a nemzetért küzdött ezérti aggodalmában elvérzett — megérdemli, hogy munkáit újra és újra olvassuk és tanulmányozzuk, különösen pedig, hogy ne feledkezzünk meg a nemzeti haladás, tevékenység irányát óriási jelzőként | mutató következő szavairól: „A magyar népnek nincs csekélyebb hivatása, mint képviselni az Európában heterogen sarjadék ázsiai bölcsőjében rejtező — eddigelé sehol ki nem fejlett, sehol érettségre nem virult sajátságait; sajátságait egy torzsák fajnak, mely jóllehet mindent maga előtt lendöntő dagályként már több izben gyászba boritá földgolyónk legkiképzettebb részeit, s felbőszülésében, mint Isten ostora, mindenütt vérrel járt; — bizonyosan annyi különöst s erejénél fogva bizonyosan annyi jót és nemest rejt magában, mint az emberi nemnek akármely lelkes es erős családja Az emberiségnek egy nemzetet megtartani, sajátságait, mint ereklyét megőrizni, és szeplőtlen minőségben kifejteni, nemesitni erőit, erényeit, és igy egészen uj, eddig nem ismert alakban kiképezve — végczéljához az emberiség feldicsőitéséhez vezetni — ez a feladat " TÓTH TZJ^T-il^J^hT 1831. márcz. 31. - 1881. febr. 3. Ismét egy nagy csapás érte a magyar irodalmat. Tóth Kálmán meghalt. Nem jött váratlanul, hónapok óta ellehettünk reá készülve, sőt több egy éve, hogy élete lassú haldoklás. A magyar Múzsa mély gyászba öltözve áll ravatalánál, egy kiválóan fényes, de mindenek felett rokonszenves és népszerű bajnokát siratva. S e gyászt megosztja vele az egész magyar nemzet, melynek egykor örömét, bánatát, lelkesedését oly igaz hévvel zengette; mely dalának meleg hangjain sokszor, nagyon sokszor sirva vigadott. Szomorúan rezg a kezéből kiesett lantnak húrja; ki tudja meddig kell pihennie, mig újra dalnokot talál, kinek szive úgy érezzen, mint a hogy érzett az övé! E hó 3-án 10 órakor lehellte ki nemes lelkét, melynek merész, biztos röptét egy ország bámult. A haldokló ágya körül fia : Tóth Béla, testvére Lonkay Antalné s három rokona dr. Hortoványi József, dr. Lörinczy Ferencz és dr. Prém József álltak. Ez utóbbi fogta be meg. tört fényben rezgő szemeit, melyek — hej I — sokszor csillogtak a dicsőség sugaraitól. Temetése tegnap (szombaton) délután volt. » • * Nem irodalmi tevékenységének méltatását, miről az irodalom-történet komoly Múzsája van hivatva érdemlegesen megemlékezni, csupán a fényes költői pálya rövid vázlatát akarják e sorok nyújtani. Tóth Kálmán 1831. márezius 31-én született Baján, midőn a 14-ik évet elélte anyja Nigszthy Teréz Szt.-Mártonba vitte a benczések közé. Itt csak rövid ideig maradt, hajlamainak jobban megfelelt a pécsi jogakadémiai élet, hol 16 éves korában adta ki első füzetke versét. A bekövetkezett szabad, ságharcz a hon védői közt találta a 18 éves lelkes ifjút, karddal és lanttal kezében szolgálta a haza ügyét. Mindkettőt dicsőséggel kezelte. A hadjárat végén főhadnagyi rangot nyert. A szabadságharez után letenni kényszerülvén kardot, kettőzött lelkesedéssel szentelte magát a költészetnek, melybe honti banatának vigaszát lelte. 1851-ben Pestre költözött s a „Hölgyfutárnak" lett segédszerkesztője, később, Nagy Ignáez elhalálozása után szerkesztője. Ekkor adta ki „Összes költeményeit." „Losonczy özvegye" czimü balladája a Pesti Naplóban jelent meg: Deák Fe. rencz is elolvasta s igy nyilatkozott felőle Egressy Samunak„A magyarok istene mégis gondoskodik rólunk ; Vörösmarty meghalt, s lett helyette Arany János ; meghalt Petőfi, de meglásd, hogy ebből a bajai fiúból is lesz valami. Költeményei ez dőtájt minden magyar uri házban vissz, hangzottak. A színműirodalom terén is örök babérokat szerzett. — Legjelesebb színdarabjai: „Egy Királyné," „Harmadik magyar király," „Dobó Katicza" és „Nők az alkotmányban." 1860-ban alapította meg a „Bolond Miska" czimü élezlapot s 1864-ben a „Fővárosi Lapok"-at. Baja városa három izben választotta meg országos képviselővé s a hirlapbélyeg eltörlése az ő tevékenységének köszönhető. A siker lépten-nyomon kisérte minden irodalmi működését. Egy év előtt szélhűdés érte s azóta nem mondhattuk többé a miénknek, Ma már a hideg földé: de iialhatatlan szelleme örökké a miénk marad. Száján, Torontálmegvéuek ezen regényes fekvésű, csinos s a mi e vidéken nagy ritkaság, tisztán magyar ajkú községe, egy eddig itt ritkán látott mulatságnak rolt tanuja, midőn a helybeli ifjúság az újonnan épült rom. kath. templom toronyórája alaptőkéjének gyarapítására jan. 22-éü zártkörű tánczvigalmat rendezett; melyen nemcsak a helybeli, hanem a vidéki íntelligeus osztály színe-java megjelent. A mulatság igen kedélyesen folyt le, mire nézve elég legyen megemlíteni, hogy a diszes közönség reggeli 7 óra után oszlott szót, azon óhajának adva kifejezés, vajha hahonló kedélyes mulatságnak máskor is részese lehetne. A szépnem igen nagy számmal volt képviselve, mint: Radován nővérek, Szabó Antónia, Jeszenszki nővérek Stepháni Hermin, Peresíts Vilma, Galiena Eugénia, Langsfelder Fáni, Kohu Nina, Németh Lujza stb. kisasszonyok. Továbbá Rudovánné, Szabó Józsefuó, J szenszkinó, Szabó Lászlóné, Gulyásué, Tóth Etel, Langsfelderné, Saghiné, Galienánó, Kohnné, Klapkánó stb. úrnők. Ezek után vagyok tisztelettel: T. T. ZETŐTráirosI d-olgolr. * Dr. Herich Károly keresk. miuiszteri osztálytanácsosa frauczia becsületrend tiszti jelvényeit kapta. * Veszter Imre orsz. képviselő egy operán dolgozik. * Az igazságügyminiszterium egyik osztályának azon tagjai, ki idegen nevet viselnek, elhatározták, nevüket mindannyian megmagyarositják. hogy LEVELEZES. Száján, január 31. Tek Szerkesztő ur I Azon reményben hogy igénytelen soraimnak becses lapjában helyt eugedni méltóztatik, bátorkodom a következőket közölni. Hazai hirek. * Görgei Arthur Kossuth vádjaira egy emlékiratban fog válaszolni. * A Duna jege Szobnál megindult. * A pozsonyi betörők egyikét elfogták. Találtak nála 600 frt készpénzt, nagymennyiségű arany és ezüst óralánczot. A banda négy tagból állott, mind olaszok. * A martonvásári állomás közelében a vasút vágányán egy összemarczangolt holttestet találtak, kiben a vo natkisérőre ismertek. * A budapesti kir. törvényszék Szedlacsek Venczelt, ki múlt évi október 3-én atyját lakásán meggyilkolta, felmenő ágbeli rokonon elkövetett szándékos emberölés bűntettében bűnösnek mondta ki s 15 évi fegyházra Ítélte. Vádlott neiu felebbezett. Ausztriai hirek. * Nevezetes műtétet végzett Billroth, a nagyhírű bécsi orvos egy asszonyon, a ki gyomorrákban szenvedett. — Billroth állatokon tett kísérletek alapján már évek előtt vitatta, hogy a gyomornak beteg részeit el lehet távolítani a nélkül, ho y a műtét a betegnak életébe kerülne A naEgyik barátja kérdezé : ,Nemde házasságod ege fellegtelen?" Fellegtelen ! . . . Hisz épen ez volt a baj I Oh, mit nem adott volna, ba egy kis füstfelhővel árnyékolhatta volna be. De ő dicsőségesen ellentállt e kisértetnek — 2 hónapig. Ekkor a dohányzási szenvedély ördöge ismét hatalmába kerité és Kürti ha egy hosszabb sétát tett, dobogó szivvei bement egy ut-! széli trafikba s egy szivarkát vásárolt, nagy ovatosan rágyújtott és szörnyű trémák közt szivta el a sétányrak leg rejtettebb helyein. Egy ily séta alkalmával találkozott egy Emil nevű! régi barátjával, ki őt hazakísérte, hol Kürti egy félreeső ssobábaD elpanaszolta neki szive mély keservét. — „E járom alól meg kell szabadulnod" — mondá Emil határozottan. „De hogy ?• „Eleinte titkosan. Küldök neked „Flóra" nevű kitűnő eiivarokat, ezek kárpótolni fognak eddigi veszteségeidért." Ekkor hallkan megnyílt az ajtó és Klotilda, a nélkül, bogy őt észrevették volna, tisztán hallotta a társalgásnak további folyamát. „Köszönöm, Emil barátom, már előre képzelem, hogy ás a Flóra mily nagyszerű lehet, de hát megcsaljam-e vele nőmet ?" „Ej mit az asszonyoknak nem kell mindent tudni " „Dehogy rejtsem el Klotilda előtt?" „Nagyon egyszerűen, a kerti pavillonba» küldetem el és este, azon ürügy alatt, hogy valami kereskedő barátoddal kell értekezned, szépen ott hagyod nődet és néhány óráig a pavillonban gyönyörködhetsz Flórában.* „Én mégis . . „Ugyan, ne légy olyan lelkiismeretes." „Nem binom tehát Küldd el." i Klotlda eleget hallott. Háborgó szivvei rohant szüleihez és ott könnyezve elmondá a hallottakat. A mami kikelt színéből, összecsapta kezeit, szemeit égnek tuoreszté : „Tessék I" kiáltá lady Macbeth-szerü hangon — ezek a modern férjek szörnyetegek. Alig három hónap ós . . . oh, oh, oh 1" „Csak hidegvér" mondá az öreg Kunfi, „majd meg-; látom én, miben áll a dolog. Ma este nálatok vacsorálunk. Addig kikérek magamnak minden sopánkodást." A vacsora, az este nagyon szótlanul folyt le; alig végezték be, midőn Kürti telkei és ajánlani kezdi magát. „Nagyon sajnálom, kedveseim, hogy ma éjjel nem maradhatok köztetek, de egy kereskedő barátommal igen fontos értekezni valóm van." „A képmutató 1" gondola a mámi. i „A nyomorult!" gondolá Klotilda. „Az akasztani való! gondolá az öreg Kunfi és egymásra néztek. Kürti sietve távozott. Az olt maradtak tisztán hallhatták, hogy a kerti pavillou felé irányozza lépteit. Rövid, kinos szünet következett, még lelegzetük is j fennakadt. Az őreg Kunfi inquizitori arczc/.al felkelt ós szigorúan mondá: „Majd ón lesek rá, csak maradjatok nyugton." A várakozás még feszültebb lelt . . . Klotilda kebléből egy mély sóhaj emelkedett fel, midőn egyszerre hangos kaczajt hallanak. Az öreg Kunfi nevető-görcs tünetekkel bukdácsolt be a szobába: „Adjatok egy széket, mert mindjárt összeesem. Hahaha 1 Hihihi I Huhuhu I Nagyszerű, isteni tréfa I Hehehe! „Tréfa?" kérdé a két hölgy. „De milyen! Jaj ! nem tudok szóhoz jutni. No ta ugyan hatalmasan felsültél féltékenységeddel." „Hát rosszul hallottam?" „Nem a I" „Nem?" „Emil csakugyan megcsal." .És te nevetsz ?" „Persze, hogy nevetek." „De beszélj már világosabban!" mondá a tíiámi nyugtalanul „Jól van. Én tehát láttam vömet Flórájával." „Egek ura!!" .Sőt mondhatom, hogy a szó teljes értelmében ajkán Csüggött, hogy csupán érte ég, hogy el sem akarja bocsájtani." „El nem akarja bocsájtani?" kérdé Klotilda, ,de hisz csak nem maradhatnak örökké a pavillonban." „Miért nem? Megnézheted magad is. Ott van az asztalon." „Az asztalon? . . . Egy hölgy?... Agyam szédüli" „No csak nyugtasd meg agyacskádat, mert az a Flóra, kit ti egy veszedelmes hölgynek véltetek, agy nagyon is ártatlan szivar. És ón, mihelyst vömmel négyszemközt találkozom, azonnal kerek tőle néhányat." Hgy e jelenet, mint végződött, azt nem tudjuk; de azt igen, hogy azontúl megengedtetett Kürti barátunknak, feltétlenül a szabad pipázás. Hiába ! A valódi szenvedélyt még a szép nő ajkai sem képesek dfojtani. 2Pa.xla.Erl-