Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-02-06 / 16. szám

B.-Csaba. 1881. VIII. évfolyam, 16. szám. Vasárnap, február 6-án. ÖZLÖ Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor :i vasáriulp, kedd, (féliven) és esütörtökön. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egész évre C Irt.; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva: llaasensteiil és Vogler czég Bécs, Praga, Budapesten Németország és a Svájcz mindéi fővárosaiban. Szerkesztőség: Apponyi-uteza 891. számú ház. ICézira.to33: ij-em. a.d.a,tn.a,!lE vissza. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szám ára 10 kr A keddi szám ára 5 kr. Kapható Griinfeld J. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek tel. „Nyílttériben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban: Takács Árpád ur nyomdajába.i, vidéken a postahivataloknál, 5 kros post.autalványnyal. Gyula, január 30. ii. A „Békésmegyei Lapok"-ban nyilvánult ellenvélemény ellensúlyozására kifejtett ezen jogi nézetekben nem kívánok egyebet adni annál, minthogy a községi elöljárók elleni agitaczióra nézve kijelentsem, miként annak alapos indokát fel nem fedezhetem. Ugyan mi is indítja azokat, kik az elöljárók elleni táborban keresik az üdvösséget arra, hogy a becsülettel kiszolgált elöljáróság ellen oly elkeseredett harczot kezdettek? Kérdem: kikből és kiket jelöl ki a képviselő testületi közgyűlés? — Első sorban azokból, a kik jelentkeznek, minden állásra legalább hármat. Ha tehát a kiszolgált elöljáróságot, még ha nem is jelentkeznék, — a minthogy erre népünket nehéz szoktatni, — az eddigi helyes gyakorlatot követve kandidálják, mert a jóformán csak tiszteletből szolgáló községi elöljárókat jutalom gyanánt csakugyan méltán megilleti a kijelöltek sorába való felvétel általi megtiszteltetés, — ugyan mit vétenek, s kinek ártanak e hagyományos és méltányos eljárás sal? — - hisz minden előljáró mellé két uj egyén jelölhető, — ha tehát a régi elöljárókat, mint a kifacsart czitromot szokás, — ki nem dobják, legalább nwg nem fosztják a választó közönséget a módtól, hogy az érdemeket szerzettek iránt elismerését nyilváníthassa. Mert nem szabad feledniök azoknak, kik oly nagy félelmet árulnak el a volt elöljárók kijelölésétől, hogy ezen az uton való haladással könnyen azon szomorú eredményre juthatunk, miszerint az arra való, önérzetes emberek tartózkodni fognak az előljárósági kötelékbe való belépéstől, mi pedig a közügynek mindenesetre nagyobb sérelmére leend, mint a mennyire festeni képesek a volt elöljáróság kijelölését. A méltányosság elveit mindig respektálni tartozunk, de különösen akkor, ha igazság támogatja azokat. r. 1. Politikai események. * Párisból az a hir érkezik, hogy Gambetta legköselébb Bécsbe jön. Ez úthoz azt a konibinácziót íűzik, hogy [jambettát a frajiczia köztársasági elnökség utáni ambicziója vezeti Bécsbe. * Teljesen alaptalan azon elterjedt hir, hogy a Hoíenzolleru örökös berezeg' fia ellen elrablási merényletet cövettek el. * Roppant hóesést jelentettek Albániából, a mi a felkelést nagyon valószínűtlenné teszi. * Selraer állatnminiszter febr. 3-káu tróubeszéddel íyitá meg a storthing ülésszakot. * Göschen Kon&tantinápolyba utazott, hogy az angol lagy követség vezetését újra átvegye. * A török-inontenegrói határ a skutarii-tó s Bojna cözt véglegesen inegállapittatott. * A közigazgatási bizottság tárgyalta a főváiosi renlörségről szóló törvényjavaslatot és azt általánosságban elogadta. <3-róf ZIc]b.37- Te3n.on

.el2; felhivása a Magyar Nemzethez !*) 1. Meddő pártviszály, kisszerű érdekharcz és pénzügyi nyomor lidércz nyomása tartja lekötve a tár| sadalmi erőt. Szegények vagyunk, mondja Trefort, koldus nemzet vagyunk, mondja más notabilitás; — uj emberanyagra van szükségünk, mondja Jókai és Irányi, mert minden téren az erkölcsi romlottság jelei mutatkoznak. Működésűnk sikertelenségén elkedvetlenedve sokan legjobbjaink közül 1 csüggednek s visszavonulnak. Azonban nem elég kiáltani, hogy ég a ház, hogy a hajó belsejébe viz szivárog: — a baj okát felkutatni, a mentő mód és eszközökről gondoskodni feladatunk; az elcsüggedés a közveszély idején van legkevésbbé helyén. ! Nem is az a baj, hogy szegények vagyunk. Azért érezzük szegénységünket, mert örökké kielégítetlenek vágyaink. A baj az, hogy törekvéseink, nem annyira saját értékünk kifejtésére vannak irányozva. Az eredményt szeretnők a közvetítő kapcsolat nélkül. Csaknem ugy járunk nagyban és kicsiben, mintha czivilizátiót és vagyont, erőt és értéket, pénzért és hitelben lehetne venni. Észre sem veszszük, hogy a vett czivilisatió, az adott hitel nem a mienk; élvezete csak szegényebbekké tett. A társadalom különböző rétegeivel való érintkezésemben hosszas megfigyelés után azon meggyőződésre jöttem, miként bajaink kútforrása nagyrészben abban rejlik, hogy Széchényit nagy mesterünket megtagadtuk, hogy tanításához hűtlenek lettünk. A pompás érezszobor, mely hazánk fővárosát disziti, nem annyira az azt emelő nemzet nagysá*) Közlés végett hozzánk beküldetett. Szerk. A „BÉKÉSPt/iEGYEÍ KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Ha az embernek nem szabad dohányozni. (Blumeuthal nyomán.) \z én kedves Kürti barátom csak egy rövid negyedév «ta volt házas 8 minden valószínűség szerint a világ legboldogabb embere lett volna, — mert neje a szeretetreméltóság és gyengédség eszménye — ha egy tilalom átka alatt nem állott volna: Nem volt szabad — dohányoznia. Még mint vőlegénytől hízelegték ki e fogadalmat. De hát micsoda fogadalmat utasítana vissza az ember menyegzője napján! 0, az asszonyok nagyon helyesen teszik, ha a prológban sokat követelnek, mert meglehetnek győződve, hogy az epilógusban már nem igen hederitüuk követeléseikre. Klotilda ismerte az emberisméuek e magasztos tanát s azért egy csendes este, midőn apja kertjében Kürti barátunk karján sétálgatott, epedő hangon következő társalgást kezdett: „0, mondd, Kürti! T?ljesitenól-e egy kérésemet?" „Egyet? — Bármennyit!" viszonzá Kürti gyauutlau készséggel. „Nos tehát — hadd abba egyszer ós mindenkorra a dohányzást!" Kürti nagyott nézett hölgyére, ki ily egyenesen rukkolt elő kérésével. „A dohányzást?" dadogá. „Igen " „Egyszer és mindenkorra ?" „Mindenesetre." „Dehát miért, miért?" „Nyiltan szólva — de nem szabad megharagudnod" „0, korántsem." „Tehát nyiltan szólva, csupán azért, mert nem szenvedhetem. Ez talán szeszélyesnek, hóbortosnak, bogarasnak tüntet elő, de nem tehetek róla : ugy van. Lásd édesem, folytatá a kis dévaj nyomatékosan — Göothe sem szenvedhette a dohányzást, első Napoleon pedig határozottan gyűlölte. Sőt legújabban Dollin Hedvig asszony mennydörgött ellene jupiteri hangokon. " „Dohm Hedvig asszony ! viszonzá Kürti mosolyogva, hisz az mindenesetre !" ... „Oh, ne gúnyolódj ! Tökéletesen igaza van. A dohány, mondja ő, az éji árnyak fajához tartozik s ezen sötét származását nem is tagadhatja el." rHuii! borzasztó!" .A mostani asszonyok, mondja tovább, hasonlítanak a keresztény martyrnőkhöz, azon különbséggel, hogy mig azok ; megégettetnek, ezek csak megfüstöltetnek." „Szegények 1" „Lásd, most is mily gyönyörű nyári est terjeszti reánk szárnyait. Kábitó illat-ár tölti be a levegőt... és tudod-e j azt élvezui ?" „Természetesen !" „Én egy cseppet sem, ós ettől szivarod kiállít tlan füstje rabol meg ° Kürti ijedve dobja el a szivart. „Kiálhatlan szag?" Szörnyűség! Pedig hát egy kolorádó szivar volt — a legvalódibb isteni növény. „És aztán" — moudá szemeit szemérmetesen lesütve, ha ajkunk érintkezik, s lelkem a boldogság egébe szállong — hirtelen dohányfüst szagot érzek és lepotyanok. Lásd, nem kell-e a dohánynövónyt elátkoznom ?• Ez már érv volt!... Kürti elleutáliása meg volt törve. A szerelem mámorító illata, mely minden virágból felé lehellt, az epedő szemek lágy tekintete, a rózsás ajk halk susogása hirtelen megérlelék a nagy elhatározást és páthoszszal igy kiálta fel: „Klotilda, sohasem fogok dohányozni !" Kürti az első időben nem fogta fel sorsát tragikai oldalról. „Mit nekem Hecuba?" kórdé Hamlet. „Mit uekein Cuba?" kérdé Kürti. „Mit nekem Cuba? mit egész Havanna, ha arról van szó, hogy Klotilda kérelmét teljesítsem ?" És dicséretére legyen mondva Kürti barátunknak a mézes hetek alatt szentül meg is tartá nehéz fogadalmát. Oh ! hogy a mézes hetekben érzett tengernyi gyönyöröknek is véget szakit a mindent felfaló mulandóság ! Hogy a mennyből ismét le kell szállnunk a földre, hol szakácsnék lakoznak, kik a levest néha el is sózzák. Borzasztó végzet! De hiába, örökké misem tarthat. A szerelmes ifjú pár suttogó csókokkal fűszerezett ebéd közti csevegése néhány hónap múlva ilyenforma társalgássá fajult : „A saláta nagyon savanyu!" „A marhahús, édesem, még egy kicsit főhetetett volna!" „A burgonya nagyon vizenyős!" stb. Hja, ez igy van, kedves olvasónőim. Kürti is leszállt a mézes hetek után a földre ós és bármily korlátozottak lettek légyen is botanikai ismeretei, azt bizonyosan tudta, hogy a föld nemcsak violákat és nefelejtseket terem, hanem más szükséges növényeket is ; ezek közt azt az úgynevezett herba nicotianát, melynek használatát Columbus Kristóf a Guanaháni szigeten fedezte fel. „Oh !" sóhajtott fel gyakran „Klotilda csókjai édesek, hanem egy szivar sem volna keserű izii."